Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-07 / 231. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 7. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Olajfolt a Duna-deltában Több száz tonna kőolaj ömlött a Dunába a szerbiai szakaszon egy magáncég tartályaiból. A román lapok tájékoztatása szerint a folt vészesen közeledik a páradan növény- és állatvilággal rendelkező Duna-del- tához. A bukaresti környezetvédelmi miniszter jelezte, Románia kártérítést követel. A szennyezés felszámolása érdekében a román hatóságok már szerdán megtették a szükséges lépéseket. Az illetékesek egyelőre nem tudják pontosan, meddig tart a Duna vizének megtisztítása, mert még nem lehet tudni, hogy mennyi olaj ömlött a folyóba, (m) HÉTVÉG(R)E TMftiiiiiiii«iiitrifTiiffii ............ vr" ~nrrnií"írni mn..................... ít iiinnnraii«niiíi—twwimwtithí irnii i ~n,^ hhíhbíb1 n Egy h etem Harabinnal Bár sebes léptű, kastélyokat nem kedvelő gyermekét reggel becsületesen - saját autójával - iskolába hordó kormányfőnk mindent elkövet, hogy benne legyen a tévében - még a közszolgálati tévéhíradó főszerkesztőjét sem rest felhívni, hogy elmondja neki, mi is a közszol- gálatiság lényege -, mégsem ő az új kormány legnagyobb médiaszereplője. KOCUR LÁSZLÓ Úgy látszik, a sajtó Szlovákiában - helyesen - felismerte a kimagasló politikusokat. Azokat, akik nem holmi marketingminiszterek, akik munkaidőben járnak vért adni, de csak akkor, ha van ott újságíró is; akik nem szaladnak el mulyán a sajtó elől, ha pártbéli főnökük nem mondta meg nekik előre, mit kell nyilatkozni; azokat, akikről valóban érdemes írni, mert nekik igazán van mondanivalójuk. Ilyen például Štefan Ha- rabin igazságügyi miniszter. Harabin bölcs politikus, tisztában van saját személyiségének súlyával, így annak árával is. Tudna erről meséim a Pravda, amelytől három karikatúra, egy hír és három glossza miatt hárommilliót perelt ki (plusz a perköltség), a legolvasottabb szlovák hetilap, a Plus 7 dní, mely már egy Mečiar fiával kapcsolatos cikk miatt egymillióval hizlalta az akkor még csak legfelsőbb bírósági elnök bankszámláját; s egy tavalyi cikkért ugyancsak beperelte a lapot - ki gondolná -, egy miiiára. De Bugár Bélának is van üyen irányú tapasztalata, pedig ő nem is újság. Tőle másfél mü- liót szeretett volna e legférfiasabb arcszőrzetet birtokló kormánytag, mert Bugár interjúkötetében azt találta mondani róla, hogy személye gátja az igazságszolgáltatás erkölcsi megújulásának. Aztán peren kívül megegyeztek. Pedig Bugárt is, meg az összes firkászt jól meg kellett volna büntetni, hogy ne beszéljenek össze-vissza badarságokat erről a nagy államférfiról, aki - gondolom, Bugár Béla bele fogja foglalni bocsánatkérésébe - nem gátja a bírói hatalom erkölcsi megújulásának. Hisz ő - mint egy tévévitában többször is hangsúlyozta - nem politikus, hanem bíró. Büntetőbíró. Ideje volt már, hogy a sok kókler politikus közé végre bekeveredjen egy hiteles ember is. Mindezt csak azért vetettük papírra, hogy az igazságügy iránt mérsékelten érdeklődő olvasóink számára vázoljuk a miniszter emberi nagyságát és szakmai kvalitásait, melyekhez nem férhet kétség. Nem tudom, önöknek feltűnt-e, hogy Harabin majdnem minden nap benn volt a tévében, vagy legalább valamelyik újságban. Múlt vasárnap a meleg bírók jogait védte az esetleges manipulációktól. Aztán mindjárt a hét elején nyilvános vitát kezdeményezett a Speciális Bíróságról. Az Igazságszolgáltatási Tanács - természetesen egy abszolút független szervezetről van szó - ki is mondta, hogy jogrendünknek nincs szüksége erre a csökevényre, megerősítve a miniszter urat döntésének helyességében. (Persze, akinek esze van, rögtön tudta, hogy neki van igaza.) Legalábbis a sajtó így tájékoztatott a nevezett testület üléséről. Ezzel szemben miniszterünk megszólalt: elmondta, hogy durva félrevezetés a sajtó részéről azt állítani, hogy a minisztérium alkalmazottai „segítségével” döntött a tanács úgy, ahogy döntött. Remélem, nem habozik beperelni a sok félretájékoztató sajtóorgánumot, mindegyiket legalább egy, de jobb, ha másfél millió koronára. Egyben megkezdte a régóta rothadó bírói osztály rendbetételét. Visszahívott pár izgága, alkalmatlan járási és kerületi bírósági elnököt. A tárcavezető ellenségei persze mindjárt meggyanúsították őt, hogy azokat távolította el, akik kényelmetlenek voltak számára, vagy akikkel a múltban összerúgta a port. Ez szemensze- dett hazugság, nyüvánvaló, hogy a miniszter úr szakmai szempontok alapján döntött, és nem azért távolította el az egyik járási főbírót, mert az bántotta a barátját, akit hivatali jogkörrel való visszaéléssel gyanúsítottak, holott ő fel szerette volna emelni magához a Legfelsőbb Bíróságra a nyilván feddhetetlen bírót. Ezen kívül azt is megtudhattuk a héten, hogy miként Ján Packa országos rendőr-főkapitány véletlenszerűen éjszaka riogatja a helyi rendőrőrsök békésen pasziánszozó ügyeleteseit, Harabin is megkezdi a bíróságok véletlen- szerű látogatását. Rimaszombatban kezdte. Gondolom, az alkalmazottak összeszarták magukat, mivel élő igazságügyi miniszter még nem járt ott. A tárcavezető - látva a frenetikus hatást - szóvivője útján megüzente: tovább folytatja majd az ellenőrzéseket. Csak így tovább, miniszter úr! Izgatottan várom a jövő hetet, hogy hazánk számára áldásos rendrakó munkájáról - melyet, remélem, sikerrel prezentált tegnap Luxemburgban - további érdekfeszítő tudósításokat olvashassak. Kostunica szerb kormányfő Európa helyett Koszovót választotta, a hivatalos írásmód a cirill lesz Szerbiában Trükkök az alkotmánnyal SINKOV1TS PÉTER E hónap végén Szerbia polgárai népszavazással döntenek az ország legfontosabb jogi dokumentumáról. A leendő alkotmány tervezete azonban leginkább a Loch Ness-i szörnyhöz hasonlít: mindenki beszél róla, de senki sem látta. A szöveg - hat éven át tartó ígérgetés után - sebtében készült el, s alig néhány nap alatt véglegesült. A nyilvánossághoz, sőt egyes miniszterekhez még el sem jutott. Szeptember derekán már világossá vált, hogy a hágai körözött Ratko Mladics tábornok kiadatása továbbra is csak illúzió, tehát a brüsszeli csatlakozási tárgyalások folytatásához szükséges legújabb határidőt sem sikerül betartani, Kostunica szerb miniszterelnök ezért hirtelenjében lemezt váltott. Előrántották a félig kész alkotmánytervezetet, amely majd egyértelműen és visszavonhatatlanul kimondja: Koszovó Szerbia részét képezi. Amit ugyan a müose- vicsi időkből származó (máig érvényes) alkotmány is tartalmaz, ám egészen más ezt felfrissítve az európai honatyák arcába vágni, különösen, ha ennek érvényét egy referendum is alátámasztja. Némi szépséghiba persze, hogy a Koszovóban élő albánok valószínűleg nem nyilváníthatnak véleményt (holott róluk van szó!), továbbá Belgrad mérhetetlen demokratikus törekvései újabb csorbát szenvedhetnek, ha a hazafias új alkotmányt éppen a kisebbségek utasítanák el. (Jellemző, hogy a nemzeti tanácsok képviselőit például nem fárasztották véleményeztetéssel a szövegezés folyamatában.) Az új alkotmány a szerbiai parlamenti pártok közötti paktum eredménye, a joghoz - és az elvárásokhoz - sok köze nincs. Kezet ráztak demokraták, szocialisták és radikálisok (úgy képzeljük el, mintha Magyarországon a Fidesz, az MSZP és a MIÉP teljes egyetértésével jönne létre egy megállapodás) - mely össznemzeti összebo- rulásnak mindenekelőtt a Vajdaság látja kárát, amelynek kilátásba helyezett szélesedő jogkörei és nagyobb fokú pénzügyi önállósága ezáltal meghiúsult. Ez egyébként a radikálisok közbenjárására történt, akik a tárgyalások során feltételként szabták a vajdasági helyzet konzerválását, a félig- meddig gyarmati állapot fenntartását. Lényeges előrelépésről a kisebbségi jogok tekintetében sem beszélhetünk. (Ízelítőként: a hivatalos írásmód a cirül lesz, a vegyes lakosságú területeken pedig nem szavatolt az egyenrangú nyelvhasználat.) Nagy kérdés, sikerül-e október 28-án és 29-én közel négymillió szavazópolgárt mozgósítani annak érdekében, hogy a népszavazás formálisan eredményes legyen. E tagadhatatlanul érzékeny helyzet leszűkíti a vajdasági magyar pártok taktikai mozgásterületét. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) magatartását elnöke, Kasza József által megfogalmazott „Ne mi legyünk a bűnbakok!” - jelszó jellemzi a leginkább. A VMSZ - bár ellenzi az új alkotmányt - a magyar szavazópolgárok lelkiismeretére bízza a döntés mikéntjét. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt még nem döntötte el, bojkottra vagy nemmel való szavazásra biztassa-e híveit, s a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége sem alakította ki szilárd álláspontját. Közben persze történt még Szerbiában néhány apróság, többek között az, hogy a G17 Plusz nevű párt tagjai (igaz: balkáni módra, csak úgy félig) kiléptek a kormányból, ami már önmagában indokolttá tenné a rendkívüli parlamenti választások kiírását. Ez azonban ráér, nemkülönben az EU-csatlakozás, Mladiccsal és Ka- radzsiccsal egyetemben. A nyilvános vitát megkerülő „láthatatlan” alkotmány dübörgő vezértémája ugyanis e pillanatban minden mást elnyom. KOMMENTÁR __ A szurikáták dicsérete NAGY IVÁN ZSOLT Kutya nehéz dolog úgy írni, hogy nem tudom, mi érvényes még ebből az irományból akkor, amikor megjelenik. írhattam volna persze a szurikátákról, mert aranyosak, a fiam kedvencei, s szombaton is ugyanolyanok lennének, mint péntek délután voltak, ráadásul rokonszenvesebbek minden magyar politikusnál, de amikor ezt a lehetőséget felvetettem a szerkesztőnek, előbb csak nevetett, majd erősködésemre gyurcsányi retorikai fordulatokkal próbált lebeszélni, s csak a pontosság kedvéért mondom, hogy nem a hazugságot emlegette. Nézzük tehát, hogy mit nem tudok péntek késő délután:- nem tudom, miért nem volt képes Gyurcsány Ferenc már szeptember 17-én bocsánatot kérni, miért kellett várnia ezzel a tegnapi parlamenti ülésig; - nem tudom, mi vezette Orbán Viktort arra, hogy 72 órás ultimátumával kierőszakolja a koalíciós összefogást és megmentse Gyurcsány Ferencet attól, hogy saját párttársai, esetleg koalíciós partnere vonja felelősségre; - nem tudom, mit vétett ez az ország, amiért azzal bűnhődik, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor foglya legyen, látok azonban reményt arra, hogy mind többen felismerik: a legjobb az lenne, ha mindketten eltűnnének a politikai életből; - nem tudom, Orbán Viktor azért tette-e a második pontban említett ultimátu- mos gesztust, mert kizárólag magának akarja a dicsőséget, hogy presztízscsatájuk végén Dugovics Tituszként a kormányfőbe kapaszkodva zuhanjanak ki a politikai küzdőtérről;- nem tudom, mi visz rá sok ezer magyart, hogy a október 6-án, a Nemzeti Gyásznapon vekkereket csörgessen a Kossuth téren, a félárbocra eresztett nemzeti lobogó mellett; - egyáltalán, nem tudom, miért ülnek fel az emberek olyan ámításoknak, hogy a tegnapi parlamenti ülés után tüntetésekkel el lehet érni a kormányfő menesztését. Félreértés ne essék: tüntetni szabad és jó. Az emberekben hamis illúziókat kelteni, na az a szemét- ség. És nincs különbség a között, hogy ez választási kampányban vagy egy ciklus közepén történik. Továbbá: - nem tudom, mennyire erős az elszántság, minden esetre feltűnő, hogy még egyetlen éhségsztrájkolóról sem hallottam, márpedig éhségsztrájkoló nélkül nincs igazi forradalom; - nem tudom, meddig fog még tartani ez az egész, de már nagyon unom, s nem csak én. A környezetemben többen már imádkoznak, hogy jöjjön végre a rossz idő és zavarjon haza mindenkit.- végül: nem tudom, miért nem írhattam mégis a szurikátákról, akikről kezdem elhinni, hogy nemcsak aranyosságban, de elmebajnokságban is verik a magyar politikusokat. Igen, a mieinket, akiket mi választottunk, tehát olyanok, mint mi. A szerző a Magyar Hírlap publicisztikai rovatának vezetője JEGYZET Miiá Gyula BODNÁR GYULA A múltkor levelet hozott a posta. Szépet, díszeset, melyben hatalmas betűkkel közölték velem, nyertem 500 000 koronát. Az anyját! Hol? Itt-ott feladok egy kenőt, egy tízesért, szórakozásból, hátha egyszer belém botlik a szerencse. Egyébbel nem próbálkozom, kupakot, joghurtcímkét sem küldök be sehova. Hát akkor hol nyerhettem mégis? A második helyen egy nő neve szerepelt, 350 000 koronával, a harmadikon egy férfié, aki mindössze 150 000 koronának örvendezhetett. Sejtelmem sincs, nekik gratuláltak- e, nekem, mint a legnagyobb összeg szerencsés nyertesének, mindenesetre igen, s nem is akárhogyan szólítva meg: Miiá páni Gyula! Azaz magyarul: Kedves Gyula Asszony! Ámulatba estem. Még ha a boríték ablaka mögött az -óvá végződés szerepelt volna a vezetéknevem mellett, megértem. De nem, sima Bodnár állt ott, mint fent. Örök rejtély marad számomra, honnan vették valakik, hogy a Gyula név nőnemű személyt takar. Azért mondom, hogy valakik, mert a csicsás levélből nem derült ki, hogy kik, s az ilyeneknek aztán teljesen mindegy, hogy kiszemelt címzettjük fér- fi-e vagy nő. Lényeg, hogy a balekja hívjon fel egy telefonszámot, amelyen igazolja magát, és akkor küldik is a pénzt. Bár tudtam, egy fillért nem látok majd az 500 000-ből, újságírói kíváncsiságom csak odaküldött a telefonhoz. Bókjaimra nem reagáló, tehát automatizált női hang adatokat ismételtetett- igazoltatott velem, míg hét perc után meg nem untam, aztán csókolom, letettem a kagylót. Ha folytattam volna, rámegy a gatyám is, ugyanis kíváncsiságom így is cirka hétszáz koronámba került - ennyi szerepelt a telefonszámlán audiotext címen. Egyébiránt másnap kiderült, a fél város kapott hasonló levelet. Mindez csak azért jutott eszembe, mert mostanában megint „nyertem”, sőt kétszer is rövid időn belül, és mindkétszer 350 000 koronát. Pontosabban mondva mások akarnak nyerni, rajtam, rajtunk keresztül, munka nélkül pénzhez jutni, kihasználva az emberek tájékozatlanságát, hiszékenységét. Mint továbbra is Pani Gyulának, pusztán annyit kell tennem -jelezték ezúttal egy cseh városból, ugyancsak valamilyen furcsa címről érkezett, gyanúsan túlcicomázott levélben hogy a mellékelt válaszborítékban küldjék vissza tíz darab tízkoronás bélyeget, majd a nyereményemről szóló csekket kézbesítő postásnak legyek oly kedves átadni 1190 koronát. Pani Gyula nem lesz oly kedves. Nem azért, mert pani. Ha Pán Július lenne, akkor sem. Bélyeget meg gyűjteni szokott, nem küldeni.
