Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-27 / 222. szám, szerda

10 Kultúra

ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 27. www.ujszo.com

RÖVIDEN

Könyvbemutató a Vámbérybeh

Dunaszerdahely. A magyar nép története címmel jelent meg Kovács László és Simon Attila közös kötete a Lilium Aurum Kiadó műhelyében. A könyvet holnap 18 órától Vajda Barnabás közíró, tanár mutatja be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú)

Turnén a Komáromi Jókai Színház

A szabin nők elrablása című zenés vígjátékkal vendégszerepei a Komáromi Jókai Színház társulata ma este hét órakor Rimaszombatban, a városi művelődési központban. A Hegyi Árpád Jutocsa rendezte produkció főbb szerepeit Boráros Imre, Dráfi Mátyás, Varsányi Mari, Bandor Éva, Holocsy Krisztina és Fabó Tibor alakítják. Pénteken és szombaton ismét útra kel a társulat. Pénteken este 19.00-tól a Kassai Állami Színházban A gazdag szegények című zenés vígjátékot láthatják a nézők Schlanger András rendezésében. Szeptember 30-án, szombaton a Vérnász című drámát adja elő Kassán a társulat. Ebben a produkcióban szerepel Szarka Tamás, az előadás zeneszerzője, a Ghymes együttes frontembere. Federico Garcia Lorca drámájának előadása 19 órakor kezdődik a kassai Thália Színházban, (b)

Szlovák versmondók seregszemléje

Alsókubín. Szeptember 27-29. között 52. alkalommal rendezik meg a szlovák vers- és prózamondók országos seregszemléjét, a Hviezdoslavov Kubínt. Jaroslava Čajková főszervezőtől megtudtuk, az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítanak az I—III. kategóriára, hisz amíg a mezőny létszáma itt nem csökken, addig a középiskolásoknál ez már nem mondható el. Az előző évekkel ellentétben jóval több klasszikus szlovák alkotás került fel a résztvevők repertoárjára, de Örkény István egyik egypercese is szerepel az „édapon”. A festői környezetben számtalan kísérőprogram színesíti a rendezvényt. Az idén először a szervezők magyarországi vendégeket is köszöntének, a tótkomlósi és a budapesti szlovák iskola legtehetségesebb vers- és prózamondói személyében, (jdj)

Tavaly ki kellett tenni a „megtelt" táblát a GeS klubra

Nemzetközi dzsesszünnep

JUHÁSZ KATALIN

Kassa. Ma kezdődik és három napon át tart Kelet-Szlovákia legjelentősebb dzsesszfesztiválja a GeS klubban. A szakma országos viszonylatban is a legszínvonalasabb rendezvények között tartja számon a fesztivált, amelyet 12. alkalommal rendeznek meg.

Tavaly volt olyan nap, amikor ki kellett tenni a „megteld’ táblát a klub bejárati ajtajára. A zenekarok ma már többnyire maguk jelentkeznek, van tehát miből válogatniuk a szervezőknek. A kínálat ismét változatos, a dzsessz-rocktól a fun- kyig teijed a skála. Szabados Géza, a klub tulajdonosa és a GeS szervezőiroda vezetője szerint a zenészek akkora élvezettel játszanak a remek akusztikájú teremben, hogy a koncertek általában alaposan elhúzódnak.

Ma este a rockosabb hangzást szerető fiatalok kedvében szeretnének járni, a rendezvényt ugyanis a Stage Meridian nevű cseh-szlovák formáció nyitja. A név mögött Palo Habéra kísérőzenekarának tagjai bújnak meg, akik a frontember nélkül más utakon járnak. Másodiknak két Európa-szerte ismert zenész, Ľuboš Šrámek zongorista és Milo Suchomel szaxofonos következnek egy kvintett élén. Suchomel az avantgárd dzsessz elismert alakja, nemrég nyerte el a legjobb hangszeres szólista díját a nemzetközi hírű krakkói fesztiválon. A hazaiak után egy lengyel formáció, a Zbigniew Jakubek Quartet következik, melynek névadója több műfajban is otthonosan mozog.

A holnapi program a free jazz jegyében kezdődik Radovan Tariška alt-szaxofonos és Ondro Krajňák jóvoltából, majd egy kis latin-jazz hangzik fel Robo Opatovský tolmácsolásában. A pop-műfajban mozgó Opatovský nemrég legalább annyira meglepte a hazai szakmát dzsesszes hangulatú albumával, mint azt Robbie Williams tette swing-lemezével. A kassai koncerten a küenctagú bigband mellé egy vonósnégyest is felpréselnek a színpadra. Az estét a fesztivál állandó fellépője, Peter Lipa zátja.

Pénteken egy magyar zenekar, a

Dán Bárta, a Szlovákiában is nagyon népszerű cseh énekes is fellép Kassán (Képarchívum)

Brezo Quartet mutatkozik be. Saját meghatározásuk szerint zenéjük „kalandzene” számos jazz-elem- mel, ám ebeket nem hagyományosan használják. „Komolyzene ez a szó minden értelmében. Egyrészt a klasszikus gitár telt, meleg, érzékeny, barokkos hangzása miatt, másrészt pedig mert maguk a kompozíciók tekintélyparancsolóak: gyakoriak a tört, páratlan ritmusok, az alaposan megkomponált, bonyolult motívumok” - áll a fesztivál műsorfüzetében. A Brezovcsik Gábor (klasszikus gitár), Lukács Gábor (altszaxofon), Szerető Dániel (basszusgitár), Molnár Gábor (dob) felállású zenekar a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének jóvoltából érkezik a fesztiválra. Utánuk egy igazi világhíresség, Steve Logan veszi birtokba a színpadot magyar és lengyel zenésztársaival. A New York-i basszusgitáros többek között David Sanborn, John Scofield, Michael Franks vagy Aretha Franklin zenekarában játszott hosszú pályafutása alatt. A péntek este igazi húzóneve azonban Szabados Géza szerint mégsem ő, hanem a nálunk is rendkívül népszerű Dán Bárta, akit Csehországban ötször választott az év énekesének a popszakma. Ezúttal ő is új oldaláról mutatkozik be egy dzsessztrió élén.

A kassai nemzetközi dzsessz- fesztiválról bővebb információkat a www.ges.sk internetes honlapon találhatnak az érdeklődők.

Divadelná Nitra: a hülyeség, az impotencia és a nosztalgia a fő motívumai az orosz, belga és lett előadásnak

Szemétpillanat, tortaalkalom

Jekatyenburgi Koljada-Színház: Revizor (Ctibor Bachratý felvétele)

Valami nagyon megbicsaklott. Vannak-e még otthonok? Ha vannak is, van-e meghittségük, melegük? Nem tudjuk már, mi az az otthon, szertefoszlott, kiüresedett. Ha hiányzik, ha teher, mindenképpen rabság. Legalább három előadás építgetett vagy rombolt otthonokat a nyitrai színházi fesztiválon.

FORGÁCS MIKLÓS

A Jekatyenburgi Koljada-Színház nagyon olvasható, pontos, de meglehetősen egyszerű metaforára fordította az orosz istenhátamögöt- tek patetikus ízléstelenségét, agresszív butaságát. Mindent belep a sár, az ember még igyekszik is, mindenki hordozza magával vízzel teli pléhvödrét, és sárcipőt is visel, megtanulta kezelni a sarat, a maga megszokott, otthonos piszkát. Gogol Revizora nagyon alkalmas minden idők hihetetlen primitívségének modellezésére, az elmaradottság szembesítésére a kifinomultabb sunyisággal, nyerészkedéssel. Az előadás mintha egy világvégi kultúrházban játszódna, ahol a végkiárusítások ordenáré tárgyai adják a lepusztult közeget. Koljada eljátszik az orosz nemzetkarak- terológia legnagyobb otrombaságaival is, mocsok és alkoholizmus, daloló kedv és vallásos áhítat, túláradó érzelmesség és magától értetődő érzéketlenség. A színészet robusztus és harsány, szögletes mozdulatok, darabos gesztusok, súlyos lépések, üres nevetések, fújtatások, prüszkölések. Ebbe az elnagyolt világba téved Hlesztakov, a neurotikus, finomkodó szélhámos, aki a kokaint arcpúdertől kezdve légfrissítőn át mindennek használja. Az égő szemű, beesett arcú, vékony Oleg Jagodin hihetetlenül szug- gesztív, egyszerre légies és elsöprő erejű színészete az előadás nagy erőssége. A sár mint pénz, a sár mint zsíros föld, poétikus zöldhagymaültetvény, a sár mint homokozó. S természetesen az elvtelen Hlesztakov túltesz mindenkin, megfürdik a sárban, mindenkit besároz, mert az erkölcstelenségnek is vannak fokozatai. Mégis, az egész, nem elég tömény, nem kínál elég titkot és feszültséget. Nem elég tragikus, s nem elég vitriolos sem, hosszadalmasan variálja ugyanazt.

A belga NTGent társulat Johan Simons rendezésében egy regényt alakított koncept-színházzá. Michel Houellebecq igazi provokatív kultuszszerző, könyveiben sodró lendületű történetekké alakítja korkritikáját, kiábrándultságát, aggályait. A Platform című előadás hatalmas robajjal kezdődik, elképesztő mennyiségű szemét, értéktelen vacak, életünket kitöltő termék zuhan a kezdetben nyugatiasán hideg, tiszta térbe. Fehérneműben másznak elő a színészek, s elkezdődik a tudatosan megkomponált ténfer- gés, az aprólékosan megtervezett hangsúlytalanság, a sokatmondóan értelmetlen matatás. A szövegek pedig éppen zsigerileg radikálisak, a kiégett nyugatiak ázsiai szexturizmusán keresztül beszél a harmadik világ kiszolgáltatottságáról és csapdahelyzetéről, valamint az európai civilizáció elvakult gőgjéről és teljes eltévelyedéséről. Szeretkezések és pusztulások anatómiai részletekben bővelkedő leírásai, nemi szervek csatakossága és kiomló

belek iszamóssága, halál és egyesülés, kéj és kín keveredik össze. Hideg, semmiképpen sem leíró vagy megjelenítő, de a kisembert zavart- ságot mégis alapul vevő színészet áll szemben, a szenvtelenségében igazán inkább vad és kegyetlen szövegekkel. Mégis a formátlanság mint rendező elv, az egymást gyengítő pamflet-agitáció és a történet elmeséléséhez való ragaszkodás az üzenetet meghagyta üzenetnek, ágálásnak és lapszéli jegyzeteknek. Színház helyett egy téma illusztrálása, tipikusan az az alkotói hozzáállás, mely úgy gondolja, hogy elég a radikális vélemény, a kétség- beesett düh, az indulatos elégedetlenség, s a rendszer, hogy nem tesz- szük, csak beszélünk róla. Mégsem elég élesek a kontúrok...

A Rigai Új Színház egy Tatyjana Tolsztaja-elbeszélést, a Szonyát változtatta gyönyörűségesen emberi, szentimentalizmust, nosztalgiát felvállaló és pompásan kordában tartó előadássá. Álvis Herma- nis rendező megtalál egy üres otthont, a helyet, mely múltat őriz és sorsokra emlékezik, hangulatot áraszt és megelevenedik, hajói faggatják. Egy régimódi, ezer apró tárggyal berendezett szobába settenkedik be két betörő. De már ekkor is fürcsa lebegő, széles, legömbölyített mozdulatokkal kutakodnak, dulakodásuk is esetlen bohóckodó majomkodás. Megszólal egy fülbemászó orosz tangó, s talán ez a két érzelmes tolvaj mindig ezt csinálja, megérzik a falakból áradó történetet, s elmesélik. Szonya, egy buta, csúnya, szerencsétlen nő, aki fenséges tortákat süt, lélegzetelállítóan finom a töltött csibéje, szépen varr, de nem kell senkinek. Egy tréfa menti meg őt a magánytól, álsze- relmesleveleket kap szomszédasz- szönyától, s az évtizedekig tartó levélváltás ad értelmet ezután életének. A rendezés egyik sajátossága, hogy ezt a lassan mozduló, szépséges nyelven gördülő, semmit nem magyarázó női történetet két férfire bízza. Gundars Abolins hihetetlen empátiával és költői jóindulattal játssza Szonyát, szavak nélkül, elkalandozó tekintettel, bambuló arckifejezéssel. Minden mozdulata egyszerre célirányos és elemeit, főz, varr, játék babákhoz bújva szunnyad és ábrándos unalommal cigarettázik. De ezek az egyszerű, látszólag semmi mélységet nem rejtő mozgássorok anyagiasítják Szonya gondolkozását, érzéseit. Végtelen szomorúság és bölcs derű, ódivat és tisztaság keveredik ebben a nagyon jóleső, varázslatos előadásban.

Nyolcvanöt éves Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Mozgókép Mestere

Látványvariációk szabadságról és elnyomásról

TALLÓSl BÉLA

Jancsó Miklós eddigi életművében is van egy kőkemény alkotás, amely meghatározta, hogy a későbbiekben müyen irányba válogassak a filmipar vagy inkább a filmművészet darabjai közül. Túl korán, gyerekként láttam a szóban forgó filmet, és nem tudtam,.kiirtani” a lelkemből. Benne ég a mai napig. Az 1965-ös, Cannes-ban Arany Pálmára jelölt Szegénylegényekről van szó, amelynek durvasága, kegyetlensége egy olyan kor velejáróját idézi, amelyet hallomásból, falusi öregek elmeséléseiből ismertem, s rettegtem tőle. Azt hiszem, mindenki elborzad, mindenkinek önkéntelenül emlékezetébe rögzül, aki egy pidt is érzékeny lélekkel nézi ennek a véres történemek azt a jelenetét, amelyben vesszőfutásra ítélnek egy mezítelen parasztlányt, s az üdegelés végén holtan rogy össze a mezőn. Jancsóról, a fényes szelek egyik krónikásáról sokunknak ez a film ugrik be „védjegyként” (mint ahogy Kovács Andrásnál a Hideg napok).

Korai filmje, a Lengyel József novellája alapján 1963-ban készült Oldás és kötés már utal rá, hogy a

fiatal Jancsó Miklós más utakon fog járni, mint a rendezők többsége. Bár ennek az opusnak még klasszikusnak mondható a cselekménybonyolítása, az eseményekre és a képekre ráülő sűrű, sötét, nehéz hangulat vagy az újszerűén művészi (kissé stilizált) szerepmegformálás - Latinovits Zoltáné vagy Dómján Edité - a rendező részéről súlyosabb, mélyebb kifejezési attitűdről árulkodik.

Az így jöttem (amely bizonyára Jancsó saját tapasztalataiból is építkezik) az orosz fogságba esett kiskatonának és orosz fogva tartójának egymáshoz közeledésén keresztül, az orosz tájban szüntelen jövés-menéssel, a hosszú beállításokkal és a fekete-fehér fényképezés ellenére is plasztikus, erős vizualitásával bontakoztatja ki és érzékelteti a háborús nemzedék sorsát.

A hatvanas években mindvégig megmarad a magyar történelemnél: nem az események krónikás felelevenítésével mesél, hanem sajátos filmnyelven, szimbólumok képi kibontásával, látványelemekkel idézi a közelmúlt öldökléseit, hatalmi harcait, a szabadság és az elnyomás egymásnak feszülését.

Több évig élt Olaszországban, ahol olasz produkciókat forgatott, köztük talán a legismertebb A pacifista Monica Vittivel és Dániel Olbrychskivel, vagy a Római Birodalom idején játszódó, magyar feliratozással bemutatott Róma visz- szaköveteli a Cézárt című történelmi dráma, ugyancsak Dániel Olbrychskivel a főszerepben. Ugyanígy említhetnénk provokatív (erotikus) jeleneteivel a Magánbűnök, közerkölcsök című opust Rudolf trónörökösről, akit Balázsovits Lajos kelt életre. Ettől kezdve a Magyar rapszódia, az Allegro Barbara és a sorra következő művek jelkép- rendszere még bátrabbá válik: a mezítelen nők, a lángoló gyertyák, a lobogó tűz, a lobogó szalagok, a paraszti karosszékek (törése-zúzá- sa), a vágtató lovak, a fehér és véres ingek... természeti szcenog- ráfiába helyezett látványvariációiból születnek meg a hosszú snittekre bomló jancsói vizuális krónikák a jó óhajtásának és a hatalmi pozícióért, valamint a hatalmi pozícióból fakadó gyilkos indulatoknak az ellentétéről.

Volt időszak, amikor dicsekvés tárgya volt az, hogy nem nézünk Jancsó-filmet. Lehet őt szeretni, le(Képarchívum)

hét nem szeretni, lehet őt érteni, lehet nem érteni, de egyvalamit nem lehet: nem észrevenni. Azért sem lehetett-lehet közömbösen elmenni Jancsó Miklós életműve mellett, mert ahogy saját maga fogalmazott Pozsonyban egy közönségtalálkozón: „Ázt szokták mondani velem kapcsolatban, hogy egy lehetetlen fráter vagyok, mert provokálok. A filmek, amelyeket rendeztem, mind provokációk valamilyen módon.” Arra pedig oda kell figyelni!