Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-06 / 205. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 6. Vélemény és háttér 7 Az új Topolánek-kabinet már a képviselőházi bizalmi szavazáson megbukhat Bizonytalan az új cseh kormány jövője TALLÓZÓ LE MONDE A szlovák szélsőjobb a magyar kisebbséget provokálja cím­mel írt tudósítást a szlovákiai viszonyokról, illetve a ma­gyar-szlovák kapcsolat meg­romlásáról a párizsi lap. A bal­oldali-liberális Le Monde sze­rint alig két hónappal a popu­lista baloldal és a szélsőjobb- oldal alkotta szlovák kor­mánykoalíció hatalomra lépé­se után Pozsony és Budapest között megromlott a viszony, és a hangnem a kilencvenes évek közepét idézi. A párizsi lap ismerteti a nyitrai magyar diáklány elleni támadás rész­leteit és visszhangját, s meg­jegyzi: az eset nagy nyugta­lanságot keltett a szlovákiai magyarok körében, és a ma­gyar kormány tiltakozását is kiváltotta. A Le Monde ismer­teti Gyurcsány Ferenc Robert Fico szlovák kormányfőhöz címzett, elhatárolódásra vo­natkozó kérését, illetve az utóbbi válaszát, miszerint „ilyen esetek bárhol a világ­ban előfordulhatnak ,„ és „a szlovák hatóságokat nem szükséges az idegengyűlölet és az intolerancia ellen kiok­tatni“. Idézi továbbá Ján Kubiš szlovák külügyminiszter repli­káját a Pozsonyt ért vádakra. A Le Mond szerint a jelenlegi két kisebb kormánypárt 1994 és 1998 közötti kormányzása az Európai Unió megvetésé­nek szolgáltatta ki Szlovákiát, amelyet a bővítési tárgyalá­sokból való kizárás fenyege­tett vezetőik nacionalizmusa miatt. Csökkentették a ma­gyar szervezeteknek járó tá­mogatásokat, nem enged­élyezték egy magyar nyelvű egyetem megalakulását, és olyan közigazgatási és válasz­tókerületi határokat léptettek érvénybe, melyek célja a ma­gyarok politikai képviseleté­nek gyengítése volt” - zárta írását a Le Monde. (MTI) ÚJ MAGYAR SZÓ Románok bántalmazták a ko­rábbi többszörös magyar baj­nok kerékpárost és társát, tu­dósít a romániai lap. Nagy Zol­tán és társa egy mátrai ver­senyre készülve szombaton in­dultak Debrecenből, hogy a határ túloldalán lévő Ermi- hályfalvát érintve tegyenek meg egy útvonalat. Már visszafelé tartottak, amikor a nyírábrányi határállomásnál, a román oldalon egy nagy se­bességgel haladó gépkocsi le­szorította őket az útról. Né­hány száz méter után látták meg az autót a debreceni spor­tolók, akik az ott állókat kér­dezték, hogy ezt miért csinál­ták. Választ nem kaptak. To­vábbhajtottak, ám rövid időn belül újabb gépkocsi vágott eléjük. Az autó utasai a két ke­rékpárosnak estek. Előbb lök- dösték, majd több ütéssel a földre tiporták és megrugdos­ták őket. A tagbaszakadt verő­legények magyarokat gyalázó fenyegetéssel távoztak a hely­színről. Nagy Zoltán elmond­ta, hogy a román határőrök hosszú vállvonogatás után, magyar kollégáik közbenjárá­sára kezdtek el intézkedni. A két magyar kerékpáros szom­baton este a debreceni rendőrkapitányságon is felje­lentést tett. A kapitányság szó­vivője ezt az MTI-nek me­gerősítette. Hozzátette: remél­hetőleg a nemzetközi jog sza­bályai szerint járnak el az ügy­ben. (MIT) Csaknem kilenc év után Csehországban újra kor­mányzati pozícióba került a jobboldali Polgári Demokra­tikus Párt A jelenlegi cseh ál­lamfő, Václav Klaus alapítot­ta tömörülés számára a júni­usi képviselőházi választási győzelem és a mostani kor­mányalakítás egyrészt ter­mészetesen hatalmas siker, ugyanakkor hozzá kell tenni, meglehetősen keserű siker. KOKES JÁNOS A rendszerváltás óta eltelt több, mint másfél évtizedben példa nél­küli, hogy maga a kormányalakí­tás három hónapig tartson. Ezen kívül az is valószínűsíthető, hogy a Mirek Topolánek által vezetett kormány lesz az első az újkori cseh demokrácia több, mint más­fél évtizedes történetében, amely nem fog bizalmat kapni a képvi­selőháztól. Topolánek ugyanis kisebbségi kormányt alakított, amely az alsó­házban pártjának csupán 81 kép­viselőjére számíthat biztosan, ami nyilvánvalóan kevés a bizalom megszerzéséhez. Bár a választás eredménye alapján mindjárt egyértelmű volt, hogy szolid hát­terű kormány csak akkor jöhet lét­re, ha a polgári demokraták vala­miképpen megállapodnak a távo­zó kormányfő, Jirí Paroubek ve­zette Cseh Szociáldemokrata Párt­tal, Topolánek mégis más utat vá­lasztott. Ez bizonyos értelemben annak a következménye, hogy a két párt felső vezetése között je­lenleg nagyon ellenséges a vi­szony. Bár a Topolánek által kez­deményezett polgári demokrata - kereszténydemokrata - zöld koalí­ciót a média azonnal zsákutcának minősítette, lévén, hogy a három pártnak a 200 tagú képviselőház­ban együttesen éppen úgy száz képviselője van, mint a másik ol­dalon lévő szociáldemokratáknak és kommunistáknak, a megbízott kormányfő több mint két hónapig kitartott elképzelése mellett. A koalíciós kísérlet bukása után Topolánek a szociáldemokratákkal kezdett tárgyalásokat, de az inkább süketek párbeszédére hasonlított, s a tárgyalópartnerek egymást vá­dolták a sikertelenség miatt. A kor­mányalakítási tárgyalások leglát­ványosabb fordulata akkor követ­kezett be, amikor már úgy tűnt, hogy a felek meg tudnak állapodni egy kisebbségi polgári demokrata szakértői kormányban. Topolánek korábbi partnere Miroslav Kalou- sek, a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) elnöke teljesen váratlanul felaján­lotta Paroubeknek, hogy a ČSSD és a KDU-ČSL alakítsanak koalíciót, amely a kommunisták külső támo­gatásával bizalmat szerezhetne a parlamentben. A korábban éles an- tikommunista Kalousek pálfordu- lása óriási belpolitikai bombának bizonyult, s egy napig minden poli­tikai elemző és média egybehang­zóan úgy vélte: megoldódott a bel­Václav Klaus, aid államfői tisztségében is megmaradt az ODS tiszteletbeli elnökének, megpróbál kimaradni a vitákból. politikai huzavona, s nem Topolá­nek, hanem Paroubek alakít kor­mányt, mégpedig a kommunisták segítségével. Néhány óra alatt azonban kiderült, hogy Kalousek (és a pártvezetés egy részének) pál- forduíását pártja nem fogadja el, s a nyomás olyan nagy volt, hogy ez az új koalíció azonnal meg is bu­kott, s Kalousek és a keresztényde­mokrata pártvezetés nagyobbik ré­sze távozni kényszerült. Václav Klaus, aki államfői tisztsé­gében is megmaradt az ODS tiszte­letbeli elnökének, megpróbál ki­maradni a vitákból. Két év múlva ugyanis új elnökválasztás lesz, s miután az államfőt a parlament két háza választja meg közösen, Malis­nak érdeke, hogy az egyik nagy párttal se rontsa meg viszonyát. Ugyanakkor Paroubek is komoly gesztust tett Klaus felé. Bár a ČSSD korábban nyilvánosan bocsánatot kért azért, hogy 2003-ban hata­lomra segítette Klaust, s megígérte, hogy ezt már többé nem teszi meg, a pártelnök és távozó kormányfő mégis kijelentette: adódhat olyan helyzet, amikor a pártérdekeket alá kell rendelni az államérdeknek. Klaus láthatóan megértette a jel­zést: míg közvedenül a választás után kizárta, hogy Topolánek kísér­letének esedeges bukása után Pa­roubek, mint a második helyen végzett párt elnöke, kaphatna kor­mányalakítási megbízatást, most már ezt a lehetőséget is elképzel­hetőnek tartja. Topolánek kormá­nyát az államfő „átmenetinek“ ne­vezte, amelynek a legfőbb konkrét feladata a várható előrehozott kép­viselőházi választás előkészítése lesz. „Erre az április-júniusi idősza­kot tartom a legalkalmasabbnak“ - jegyezte meg Václav Klaus. Jirí Paroubek, szociáldemokrata pártelnök és távozó kormányfő a kezdetektől fogva nem titkolja: el­ismeri, hogy az első kormányalakí­tási kísérlet a választás győzteséé, Mirek Topoláneké, de ha az kudar­cot vallana, akkor úgy véli, hogy neki, mint a második helyen vég­zett párt elnökének is esélyt kellene kapnia. Az ODS ezt műiden rendel­kezésére álló eszközzel megpróbál­ja megakadályozni. Azt ugyan nem tudni, hogy Paroubek hogyan tud­na többségi támogatást szerezni esedeges kormányának, vagy egy­általán milyen kormány felállításá­ban gondolkodik, de az minden­esetre sokatmondó tény, hogy az ODS-ben szinte pánikszerű félelem uralkodik Paroubek kísérletének még csak a lehetőségétől is. Megfigyelők szerint tény: még ha a Topolánek-kormány bizalmat is kapna, a párt választási prog­ramjának a megvalósítására, a jel­zett gazdasági reformok végrehaj­tására gyakorlatilag semmi esélye nincsen. KOMMENTÁR Behálózás JARÁB1K BALÁZS Európa lassan visszatérőben van az augusztusi vakációból, Brüsszel is ébredezik. Míg az európaiak összeszedik magukat, és leporolják aktáikat, addig Moszkva teljes gőzzel halad tavaly megfogalmazott célja, az energia-nagyhatalom státuszának bebetonozása felé. A stá­tusz - az egyre növekvő energiaárak és főleg a pétervári G-8-as csúcstalálkozón bemutatott Putyin-PR-parádé apropóján - már megvan. Megőrzéséhez azonban Oroszországnak nem elég kézben tartania az otthoni állami monopóliumot - Gazprom (földgáz) és Rosneft (kőolaj) - de az energiaszállítókat, illetve potenciális fel­használókat sem árt behálózni. így szól a keled kapitalizmus kiská­téja szerte a volt Szovjetunióban. A behálózáshoz azonban vezetékekre van szükség. A régieket el­lenőrizni, az újakat építeni kell. így nem csoda, hogy Belarusz és Uk­rajna esetében is az Oroszországtól való függés megerősítése az orosz külpolitika célja, míg Közép-Ázsiában a legnagyobb földgáz­termelők, Türkmenisztán és Kazaksztán teljes kapacitásának leköté­se, illetve annak orosz vezetékeken való szállíttatása a szándék. Jól jön ehhez a Szovjetunió iránti általános nosztalgia, illetve a két, Moszkva által gründolt projekt (az egyik Belarusz-Oroszország-Ka- zaksztán-Ukrajna integrációja, a másik pedig ehhez még hozzácsap­ja Türkmenisztán híján az egész Közep-Ázsiát). Mindkét tervezet tu­lajdonképpen a Szovjetunió összetákolását jelentené egy moder­nebb, gazdasági integrációs formában. Igen ám, csakhogy a Szovjetunió iránti nosztalgiának előbb-utóbb gátat vet a volt szovjet tagköztársaságokban meggyökerező nemzeti identitás. Ráadásul minél tovább monopolizál otthon Putyin, minél autoritatívabb módon szilárdítja meg hatalmát, annál inkább tánto­rítja el a nemzeti eliteket az Oroszországgal való integrációtól. Mert ezen elitek lehetnek diktatórikusak (belarusz, üzbék), autoritatívak (azeri, örmény), vagy akár kvázi-demokratikusak (grúz, ukrán) - hatalmuk és gazdasági érdekük a függetlenségben leledzik. így a gazdasági integráció előbb-utóbb formális kérdéssé szerényül (mint a tíz éve napirenden lévő belarusz-orosz unió), és igazi harc az ener­giahálók körül dúl majd. Persze Oroszország meglehetős helyzeti előnnyel indul a vezetékek körüli harcban. A különalkus orosz-né­met balti vezeték csak tovább növeli a németek, de az EU függőssé- gét is az orosz gáztól. Ráadásul nemrég Oroszország - többek között -Algériával, az EU második legnagyobb gázszállítójával kezdett tár­gyalásokat egy gázkartell-megállapodás céljából. Még mielőtt azon­ban a brüsszeíi hivatalnokok szabadságolni indultak volna, a nagy energiabiztonsági vita hevében napvilágot látott egy Nabuccónak el­nevezett európai gázvezeték-projektet, amely Ausztria, Bulgária, Magyarország, Románia és Törökország részvételével hozna a Kasz- pi-tengertől földgázt Közép-Európába úgy 2011-től. A Baku-Tbiliszi- Ceyhan kőolaj-vezeték mellett, amely 2006 májusától üzemel, ez le­hetne a következő, amely nem Oroszországon halad keresztül. A Nabucco tervezetén még meg sem száradt a tinta, de Bulgária és Ro­mánia között már dúl a vita, merre is vezessen a vezeték. A románok fekete-tengeri kikötőjüket, Constanzát favorizálják, a bolgárok Bur- gast. Míg a román elnök nemrég az Egyesült Államokban turnézott „hűségé?’ bizonygatva (ergo támogatást kérve), addig Putyin elnök ezen a héten Athénban találkozik a görög és bolgár miniszterelnök­kel, hogy bolgár Burgaszt a görög Alexandroupolis összekötő veze­ték sorsáról tárgyaljon. Vagyis az orosz érdek vüágos. Ahogyan az is, hogy az EU jobban teszi, ha minél előbb megszövi saját hálóját... JEGYZET Üzenet a kastélyban NÉMETH ZOLTÁN A szigligeti Esterházy-kastély le­gendája a magyar irodalomban 1953. június 16-ától eredeztet­hető. Ekkortól működik ebben az épületben a magyar hók alko­tóháza. Legendák forognak köz­szájon írókról, akik itt kezdtek bele egy-egy regényükbe, mint például Kertész Imre a Kaddis- ba, amely egy éjszakai vihar alatti megvilágosodás eredmé­nye - legalábbis szerzője így em­lékezett vissza egy szigligeti be­szélgetésben. Anekdoták kerin­genek olyan tréfamesterekről, mint amilyen Karinthy Frigyes fia, Ferenc volt, aki állítólag egy írónő erkélyére felmászva belo­pakodott annak dolgozószobájá­ba, s amíg az fürdött, írógépbe fűzött készülő munkájába bele­gépelt néhány, nyomdafestéket alig tűrő szavakkal telitűzdelt mondatot. De eszünkbe juthat Parti Nagy Lajos is, amint a szig­ligeti alkotóház valamelyik szo­bájának szőnyegén bőröndnyi céduláját, jegyzeteit rendezgeti kötetté, miközben alig tud moz­dulni, lépkedni közöttük. Ez te­hát az a hely, ahol a szakácsnők is Kertész Imréről anekdotáznak nagy-nagy szeretettel. A múlt héten a szigligeti alkotó­ház a fiatal irodalmároknak adott találkozóhelyet. Előadások követettek beszélgetéseket, film­vetítések felolvasásokat. Pálya­kezdők jelentkezhettek szeminá­riumokra, ahol egy-egy elismert művész vezette be az ér­deklődőket a versírás, a prózaí­rás, a filmforgatókönyv-írás és a műfordítás rejtelmeibe. A kas­tély gyönyörű, a szigligeti vár­rom alatt elterülő parkját zajos beszélgetések verték föl erre a hétre. És a környező vendéglátó- helyek élénk irodalmi vitáknak adtak helyet: Nádas Péter Pár­huzamos történetek-jétől egé­szen a napokban elhunyt Faludy György életművéig. Talán ezekre a beszélgetésekre, előadásokra, felolvasásokra volt kíváncsi a kastély titokzatos láto­gatója, egy kíváncsi mókus vagy rejtélyes macska, amely napról- napra vagy talán estéről-estére végigjárta a kastély parkolójá­ban álló autók szélvédőit. Eset­leg titkos üzenetet szeretett vol­na kaparni mancsával az autók­ra vagy egy-egy állati verset, amelyet sosem érthetünk meg mi, emberek, bezárkózva saját fajtánk üzeneteibe...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents