Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-20 / 216. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 20. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ A brit hírtévék élőben adták Élőben adták az MTV épülete előtt történteket kedd hajnalban a brit hírtévék. A BBC News 24 és a Sky News is előbb néhány perces, „Breaking News“ felirattal bevágásokat adott az eseményekről, majd hosszabb időre folyamatos közvetítésre váltottak át. A kérdésre, hogy a megmozdulások eredményezhetik-e .a kormány bukását, egy megr szólaltatott magyar újságíró kijelentette: erősen kédi. Előző nap londoni piaci elemzők is hasonló véleményüknek adtak hangot. (MTI) Az lehet a szocialisták gondja, hogy van ebben a fél órában egy olyan perc, amely minden mást elnyomhat A hazugság és értelmezése A Fidesz hónapokig semmi mást nem mondott, mint hogy a kormány hazudott és hazudik. Ám amikor kiderült, hogy ezt Gyurcsány Ferenc is készséggel elismeri, a legnagyobb ellenzéki párt elvonul tanácskozni. Pokomi Zoltán pedig azt mondja hétfő reggel: a szocialisták felelőssége, hogy „csináljanak valamit”, mert ott is lenniük kell „felelősségteljes embereknek”. Kész csoda, hogy ekkora blődség hallatán Pokorni nem rohant ki a stúdióból. MAKAI JÓZSEF - MAGYAR HÍRLAP De mit is tegyenek? Menjenek ki az utcára azokkal, akik a kormányváltással együtt Trianont is elintéznék, és elítélik a meteorológusok számítógép-beszerzését? Akiknek Sólyom László sem elég legitim? A Fidesz-KDNP frakciószövetsége arra kérte az államfőt, tegye meg a „szükséges lépéseket” az „alkotmányos válság” megoldására. Azaz menessze a Gyurcsány- kormányt. Ennyi jogászembertől csodálatos teljesítmény: Sólyom nem oszlathatja fel a parlamentet azért, mert most kiderült, a miniszterelnök májusban azt mondta, hogy hazudtak. Az MDF is felszólította Gyur- csányt, hogy távozzon a közéletből, és megállapította, hogy az ország „morális válságban van“. A forint reggel csuklott egy kicsit, aztán erősödni kezdett. A Bank of America londoni befektetési részlegének európai feltörekvő piaci stratégiáért felelős alelnöke szerint egy miniszterelnöktől „az ember nem pontosan ilyen kommentárokat várna“, de végül is Gyurcsány „csak azt ismerte be, amit a legtöbb kormány és a legtöbb kormányfő amúgy is csinál”. Iraknak pedig voltak tömegpusztító fegyverei, amelyekkel negyvenöt percen belül csapást mérhettek volna Londonra, ugye. Hogy csak Tony Blairt idézzem, aki Gyurcsány kampányából is kivette részét. Az MSZP-ben egyébként évekig keresték a magyar Blairt. Tessék, megtalálták, ha eddig voltak kételyeik: Gyurcsány is tud úgy hazudni, mint londoni kollégája. A politikusok néha hazudnak. Elhiszem, hogy néhány jómagyar- embernek ez lelki törést okozott, de akkor is így van. Lehet egy másik olvasata is az őszödi Elkúrtuk Gate-nek. Az egy dráma lenne: egy fáradt, de még elszánt és küzdeni akaró ember arról próbálja meggyőzni a tulkokat, hogy változtatni kell. És annál nagyobb célokért próbálja meg lelkesíteni őket, semmint hogy kádereik befutó helyre kerüljenek a megyei listákon. Aki arról beszél, hogy nincs tovább: a trükközés időszaka lejárt, valami mást kell tenni. Nincs kétségem afelől, hogy a miniszterelnök munkásságának feltétlen tisztelői elfogadják ezt. Számukra Gyurcsány boldoggá avatását legfeljebb az akaszthatja meg - időlegesen hogy a felvételen csúnyán beszél. Ők lesznek-e többen? A csata tétje ugyanis nyilvánvalóan az Elkúrtuk Gate értelmezése. A szocialisták nem tehetnek mást, mint közösséget vállalnak a kormányfővel, aki végre kimondja az igazságot, és hajlandó belevágni a reformokba. Az, hogy mennyire nem lepődtek meg a kiszivárogtatáson, és mennyire készségesen nyilatkoznak (a miniszterelnökkel egyetemben), arra enged következtetni: nem volt ellenükre, hogy a felvétel utat tört magának, enyhén szólva. Abban reménykednek, hogy a tartalom meggyőzőbb lesz, mint a felszínt uraló vulgaritás. Győzelmüknek azonban éppen a kormányfő stílusa a súlyos akadálya. Nem elsősorban a tárgár- ságok. Azok elmennek egy olyan országban, ahol játszótereken gyakrabban hallani azt, hogy „geci“, mint azt, hogy „bárányfelhő“. Az lehet a szocialisták gondja, hogy van ebben a kb. fél órában egy olyan perc, amely minden mást elnyomhat. Hiába vannak víziói Gyurcsánynak: beismeri, hogy nagyon elkúrták. Hogy Európában ilyen böszmeséget ország még nem csinált. Hogy nyilvánvalóan végighazudták az utolsó másfél-két évet. És közben négy évig nem csináltak semmit. Csak visszahozták a kormányzást a szarból. Hogy másfél évig mímelték a kormányzást. Helyette hazudtak reggel, éjjel meg este. És akkor most ettől kéne hasra esni? Hogy már májusban elmondta nekik Gyurcsány? Hogy akkor őszinte volt, most meg folytatja? Tudom, hogy a politikán nem feltétlenül kell számon kérni a morált. De vajon akkor kritikátlanul el kell fogadnom azt, ami szélhámosságnak és kalandorkodásnak is tűnhet? Mert nekem sincs más választásom? Kiderült, hogy egymás között mert őszinte lenni. Jó. Vajon meri-e folytatni? És követik-e, akár csak a szocik. Vagy csak egyszer használatos, múló hatású kampányőszinteségről volt szó. 2006. szeptember 19. Gyurcsány köti az új és új dealeket, felülemelkedve tizenöt év összes történetén (értsd: a demokrácián) Titkosított Magyarország BALAVÁNY GYÖRGY - MAGYAR NEMZET Pokorni Zoltán szerint a miniszterelnököt a nyilvánosságra került beszéd morálisan megsemmisítette: kiderült róla, hogy politikai kalandor. Valójában azonban Gyurcsány réges-rég, még KISZ-vezető korában megsemmisült morálisan, s azóta ennek megfelelően viselkedik. Éppen ez az ő titka, jobban már nem tud megsemmisülni. „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” - mondta. Pontosan így beszél egy morális zombi. „Trükkök százairól” szólt, amikről a hallgatóknak „nyilvánvalóan nem kell tudni”. Nyilvánvaló, barátaim és üzletfeleim, imádóim és gyűlölőim, hogy trükkök százai vannak itt, ahogy az is, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel; nyilvánvaló, hogy vannak titkos iratok, amelyek a „terveket tartalmazzák”. Titkosítottam a jövődet, Magyarország. Felejtsd el, amit a demokráciáról gondolsz; mától úgy hazudok, hogy szólok, hogy hazudok, te meg szépen elhiszed, mert ez a dolgod, világos? Ezt mondta Gyurcsány valójában. Aztán kiadta a médiahadainak, hogy azt kell állítani: ő a magyar politikáról beszélt, zusammen. Persze hogy nem arról beszélt. Önmagáról és kormányáról beszélt, önelégülten és élvezettel gyalázva, újra és újra kurvának nevezve Magyarországot. Ezek után sok lehetőség nincs a baloldalon. El lehet zavarni Gyurcsányt a fekete fenébe. Vagy szobrot lehet állítani neki. Az elzavarás nem megy, mert akkor bukik az üzlet. „Mindenki döntse el magában, hogy 400-500 ezer forintért csinálja a dolgot, vagy képes-e az elmúlt tizenöt év összes történetén felülemelkedni, és megkötni az új dealeket.” Gyurcsány köti az új és új dealeket, felülemelkedve tizenöt év összes történetén (értsd: a demokrácián). Ebből elvbarátai nem akarnak kimaradni. Nehogy már egyedül emelkedjen... Kóka az SZDSZ részéről egyenesen büszke Gyurcsányra, akinek beszéde a megtisztulás maga. Itt jön Ferenc vakítóan fehér paripáján, az igazság mellvértjébe öltözve, bátran. Mert a hazugságok „felhalmozódtak a rendszerváltás óta, különösen az elmúlt nyolc évben”. És Gyurcsány most megütötte azt a másik, azt a katartikusan kemény, azt az őszülte hangot. Zúgjon a vastaps a baloldali politikában és sajtóban! „Mindent meg lehet magyarázni - adta ki a jelszót a vezér. - Föl kell készíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba, (...) hogy tanuljanak nem fölszisszenni műiden pillanatban, hanem menni előre. ’’Szerencse, hogy a Magyar Nemzetnél dolgozom. Engem legalább nem vont be Gyurcsány az ő folyamatába. A Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap (?), az Index (?), a HVG (?) és a többiek vezérkarát ezek szerint „felkészítette” a vezető publicistákkal együtt. Megnéztem volna egy kandi kamerás felvételen a sok balliberális, szabad szájú függetlenkedőt, amint tanulnak „nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre”. Gyurcsány nem fog lemondani soha. Ahogy mondta: „Országot vezetni fantasztikus.” Élvezi. Nem hagy fel egy ilyen kalanddal csak úgy. Gyönyörködik önmagában, abban, hogy ő maga a központi akarat; figyeljük meg, már rég karlendítésekkel lép színpadra. Most levette az álarcot, és röhögve beismerte, ami nyilvánvaló volt. S így szólt: „az én imádatom nem fog változni”. Ha hatalomban marad, akkor ettől a héttől a hatalom mást jelent, műit eddig jelentett. Mindehhez képest köztársasági elnökünk csupán bocsánatkérésre szólította Gyurcsányt. Jaj, csak azt ne! Annyi mindent bemocskoltak és meggyaláztak már ebben az országban, legalább a bocsánatkérést ne tegyük be a „trükkök százai” közé. Ne kéijen bocsánatot Gyurcsány (nem fog...). Tűnjön el, hagyja már békén ezt a szegény, öregecskedő, megerőszakolt Magyarországot. Gyógyulnia kell... 2006. szeptember 19. KOMMENTÁR Forradalomról beszélni MOLNÁR NORBERT Magyarországon ma néhányan feltűnési viszketegségből feszültséget és agresszivitást vittek az utcákra. Ami zajlik, az tragikomikus. A képek tragikusak, a helyzetek komikusak. Néhány radikális, született izgága az utcára vonult azért, mert a miniszterelnök egy hang- felvétel szerint elmondta, hogy szándékosan hazudtak a választások előtt a népnek. Eddig akár rendben is lehetne a történet, bár ilyesmi miatt csak a született naivak vonulnak tüntetni. Innentől fogva viszont semmi sincs rendben. Mert a tüntetés célja nem a rablás és a rombolás. A tüntetők normális esetben nem magvadult huligánok, a tiltakozók vezetői meggondolatlan kijelentésekkel nem ösztönzik erőszakra az elégedetlenkedőket, nem gyújtanak fel autókat, nem akarják elfoglalni a televízió épületét, nem vernek rendőröket, nem rabolják ki egy intézmény büféit és automatáit, nem viszik el a számítógépeket és még sorolhatnám, de minek. A tüntetők is viselkednek. Ha nem viselkednek, akkor lázongó csürhének nevezzük őket, akik egy jó balhé kedvéért bármire képesek. És valószínűleg azt sem tudják, hol vannak, és mit keresnek ott. Legalábbis nagy részük. És teljesen mindegy, hogy magyar zászlóba, szlovákba vagy vörösbe bújnak. A tüntetők nem beszélnek forradalomról, amikor nem rendszert akarnak megdönteni. Ha pedig rendszert akarnak megdönte- ni, akkor megint csak baj van, mert Magyarországon demokrácia honol, s aki demokráciát akar megdönteni, az valamilyen önkényuralmi rendszert akar bevezetni. A forradalmat ritkán bízzák Fradi- drukkerekre. Na meg újpestiekre. Forradalomról beszélni ma Magyarországon cinizmus. Gyurcsány Ferenc és az MSZP hazudott. Be is vallották, igaz, csak egymás közt. De ugyanúgy hazudott a Fidesz is a kampányban, csak ők nem vallják be. Sőt, az erkölcscsőszök szerepében tetszelegnek hirtelenjében. Alibizmus a tetőfokon. A politikai hazugság ugyanis nem csak az egyik oldalon jelenik meg, hanem mindkettőn. Minden országban. És mindenhol csak véledenül szokták bevallani. A Fidesz nagyon csúnya és maximálisan erkölcstelen játékot indított. Noha képviselőik nagy része végül a parlamentben megszavazta az ötpárti nyilatkozatot a megbékélésről, végig hergelte a tömeget, s nem próbálta meg leállítani az elvakultakat. S ami még bántóbb: a tévé épületét megtámadok nem is a saját szavazói, hanem mindenféle szélsőséges elvakult szervezetek, mint a Hatvannégy Vármegye vagy a Szabad Magyarországért Mozgalom szimpatizánsai voltak. A Fidesznek joga lett volna az utcára vinni a népet, a miniszterelnök fejét követelni. A Fidesznek joga van hazudni is, hiszen Gyurcsánynak is joga volt, de a tűzzel játszik, amikor képviselői, Winner Mária vagy Szijjártó Péter (Orbán Viktorról nem is beszélve) nem ítélik el az erőszakot. És nem szólítják fel a törvényes keretek betartására az embereket, vagy ha igen, akkor már későn. Veszélyesebb játék, mint hinnék. Egy álom vége CZAJL1K KATALIN Az ominózus Gyurcsány-beszéd kiszivárgása óta Magyarországon zajló események vezérmotívumát akár egyetlen mondatban lehetne összefoglalni: az ország azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a hivatalos államhatalom hazudott. Hazudott éveken keresztül, párthovatartozástól függedenül, és ezekre a hazugságokra építette a kormányzati politikát. Azt az osztogató-gondoskodó politikát, amely elhitette az emberekkel, az államnak mindenkori kötelessége gondját viselni polgárainak, és az államnak műidig megvannak erre a forrásai. Az senkit sem érdekelt, honnan keríti elő ezeket a forrásokat, mert a premissza adott yolt. Választást is csak úgy lehetett nyerni, ha egy párt többet ígért ellenfeleméi. Törvényszerű volt tehát, hogy egyszer kiderül az igazság, legkésőbb akkor, amikor teljes csődöt mond az ország. Szlovákia polgáraiként ritkán érezhettük azt, jobb helyzetben vagyunk régióbeli szomszédainknál. Túl frissek még a Mečiar-korszak- beli emlékeink, amikor bukott diákként irigykedve néztük, ahogy Csehország, Magyarország és Lengyelország az EU és a NATO felé igyekszik. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, tár sok tekintetben aggasztó, ami jelenleg - értsd: az aktuális kormánykoalíció hatalomra lépése óta - történik, egy dolog tagadhatatlan: Szlovákia réges-rég túl van a mindenható-újraelosztó állam tévhitén. Akármennyit handabandázik Robert Fico a szolidáris államról, ő sem mer olyat tenni, amivel veszélyeztetné a maastrichti kritériumok teljesítését. Ez egyértelműen az előző két, de leginkább a legutóbbi Dzurinda- kormány érdeme, amelynek sikerült nemcsak kikaparni az országot a nemzetközi kátyúból, hanem gazdaságilag is talpra állítani: Köszönhetően a valóban merész reformoknak, amelyekhez képest a gyurcsányi intézkedések csupán kozmetikai látszatmegoldásoknak tetszenek. Hogy a szlovákiai jobbközép koalíció mindezt anélkül tudta végrehajtani, hogy polgárháború robbant volna ki, az a szlovák lakosság alacsony polgári tudatának és nehéz mobilizálhatóságának, de még inkább a mečiari „rémuralom” örökségének a következménye. A 98-as választások után ugyanis az az általános klíma uralta el az országot, hogy műiden rossz, amit az előző kormány csinált, így mindennel radikálisan szakítani kell. Ezen kívül a profinak tűnő technokrata jobboldali politikának és az azt képviselő garnitúrának nem volt, ahogyan ma sincs Szlovákiában egyenértékű baloldali alternatívája. A történet üóniája, hogy ez a gazdasági és külpolitikai téren kétségkívül nagyon sikeres csapat belső politikai harcaival előrehozott választásokba sodorta az országot, előkészítve a terepet a Fico-féle nacionalista-baloldali hatalomátvétel számára. A magyarországi események példaszerűen szemléltetik, hogyan ér véget egy közép-európai posztkommunista álom. Az ország jövője annak lesz a függvénye, hogy ezt a hatalmon lévő, valamint hatalomra törő politikai pártok is megértik-e.
