Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-14 / 212. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 14. Vélemény és háttér 7 MÁSOK ÍRTÁK Fasiszták tizenkét óránál FIGYELŐ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A magyar belpolitikai helyzetet elemezte a svájci napilap. A konzervatív újság a kormányzó szocialisták takarékossági terveivel kapcsolatban megállapította, sok magyar, aki a választások előtt egészen mást hallott, most becsapottnak érzi magát, a Fidesz-MPP pedig hazugságról beszél. Idézte a szocialisták szóvivőjét, aki elismerte az MSZP népszerűségének csökkenését a választások óta. Szerinte pártja nem állította választási programjában a középpontba a takarékosság szükségességét, és bizonyosan akadnak, akik csalódást éreznek. A szerző arra emlékeztetett, hogy tavasz óta 20 százalékkal csökkent a párt népszerűsége, és ha mindez nem látszat, az exkommunis- ták jelentős kudarcot fognak szenvedni az októberi önkormányzati választásokon. A cikk szerint vannak kétségek arról, hogy Gyurcsány valóban másolni akarja-e Leszek Balce- rowiczot, a nagy lengyel újítót. Úgy magyarázta, hogy a szocialisták már négy éve hatalmon vannak, így elég idejük lett volna magukra venni a fiskális felelősség minimumát, de nem tették meg. Emlékeztetett a Medgyessy-kormány nyugdíj- és fizetésemelési intézkedéseire, majd arra, hogy Gyurcsány ugyan gyakran beszélt a takarékosságról, de nem tett érte semmit. A tudósító szerint „a fájdalmas időszak“ a jövő év végéig tart. A cikk olyan beruházókat is idézett, akik úgy látják, a kormány választási megfontolásból legkésőbb 2009 elejétől vissza fog térni az eddigi hiánypolitikához. Hozzáfűzte, a takarékossági intézkedésekkel kapcsolatban a szocialisták sem egységesek, parlamenti frakciójuk lényeges része az önkormányzati választások utánra tenné át például az egészségügy átalakítását. A szerző szerint a Fidesz számára kritikus időszak következik még akkor is, ha szakaszgyőzelmet ér el az ön- kormányzati választásokon. Orbán Viktor pártja már a kampányban populista irányvonalat választott, és az értelmes adócsökkentési terveket merész szociális ígéretekkel kombinálta. Fennáll továbbá a veszélye annak, hogy a fiatal demokraták annak a rétegnek lesznek az ügyvédei, amely az államtól juttatásokat vár el, melyeket a gazdaság nem tud finanszírozni. Az egykoron tisztán jobboldali-polgári párt Orbán vezetésével fokozatosan a nyugdíjasok és a rosszabbul fizetettek felé tolódott el, azaz a szocialisták „hagyományos vevőköréhez“. A tudósító szerint megbosszulhatja magát, hogy Orbán nem kínál valós alternatívát az erős államról és a tömeges újraelosztásról szóló filozófiájával. Ha továbbra is populista, kváziszo- cialista és protekcionista vágányon halad, az a veszély fenyegeti, hogy a nemzetközi gazdaság teljesen elfordul tőle. A szerző szerint nem biztos Orbánnak az a reménye, hogy Gyurcsány kudarcot vall. Mert merre tud majd kitérni Orbán, ha Gyurcsánynak sikerül Tony Blair stílusában dinamizálni a gazdaságot, szanálni az állam- háztartást, bevezetni az eurót, valamint a versenyorientált, sikeres szociáldemokrata és piacbarát képet megszilárdítani önmagáról? (m) TÓTA W. ÁRPÁD Roppant érdekes fordulatokat vesz ez a magyarverésügy; ebben a percben épp hitkérdés, hogy ki hazudik, vagy hát ki emlékszik pontatlanul. Mint hitkérdést, igen egyszerűen el lehet dönteni, legalábbis a határ innenső oldaláról. A magyar lányt terinészetesen megverték, és igenis azért, mert magyar. A rohadék szlovákok pedig most attól se riadnak vissza, hogy erőszakkal elhallgattassák az áldozatot; mert egyrészt a szlovák az ilyen, másrészt a szlovák kormányban fasiszták ülnek. Az nem is hazafi, aki holmi DNS-mintákon fennakad, vagy egyáltalán meghallgatja Ficóék szövegét. A hazafitól elvárjuk, hogy bármilyen szlovák hivatalosság álláspontját automatikusan koholmánynak, bizonyítékait hamisítványnak tartsa. Ahhoz elég egyszerű teremtésnek kell lenni, hogy ez az elv működjön. De az sem igaz, hogy teljesen kizárhatók ezek a rosszhiszemű feltételezések. Fico és kormánya már bizonyította, hogy sunyiságban, hazudozásban és magyarellenes rosszindulatban erős. A szlovák titkosszolgálat - mert mintha teijengene valami gyanús „A közel-keleti helyzet és az iráni válság jövőjét egyetlen egy dolog, az energiától való függőség határozza meg.” Erről Vlagyimir Putyin beszélt a Die Welt című német lapnak. A tekintélyes konzervatív újságban az orosz államfő utalt arra, hogy Oroszországnak és a Nyugatnak közösen kell dolgoznia az energiaellátás biztosításán. Putyin szerint ma ez mindennél fontosabb, s egyben a hozzá legközelebb álló téma. Hozzátette azonban, hogy az olajkorszak egyszer véget ér, sőt, valószínűleg jóval korábban, mint arra sokan számítanak. Oroszország éppen ezért a jövőben egyre inkább a vízi energiára épít. Országa - amint az elnök hangsúlyozta - nagy erőfeszítéseket tesz a vízienergia-források megteremtése érdekében. „De a nukleáris energiaellátást is tovább akarjuk fejleszteni“ - jelentette ki arra utalva hogy elképzelése szerint az elkövetkező tizenöt-húsz évben a nukleáris energia részesedése ügynökszag már ebben az ügyben is - legendásan aktív. Meéiar, aki szintén kormányerő manapság, alaposan gyanúsítható azzal, hogy annak idején elraboltatta az akkori szlovák köztársasági elnök fiát. Titokminisztere egy köztörvényes bűnöző, Ivan Lexa volt, akit aztán Dél-Afrikában fogott el az Interpol. Valamint a szlovák kormányban kétségkívül fasiszták ülnek, Magyarnak lenni Szlovákiában rossz lesz. Mindaddig, amíg a szlovák kormányban fasiszták ülnek. akármi történt is Nyitrán pont most. Ez nem hitkérdés, hanem tény. Aztán az is igaz, hogy Szlovákia nem olyan állam, mint Magyarország. Nem mintha erre fel kéne vágni, tényleg nem azért. Van nálunk is épp elég soviniszta tapló és gyilkos indulat. De Trianon ide vagy oda, Magyarországnak van állami múltja. Igaz, Bukarestet még mindig keverik néha Budapesttel, de legalább a Monarchiával nem, ahogy SzloOroszországban a jelenlegi 16 százalékról 20-25 százalékra fog nőni. Putyin ugyanakkor elutasította a feltételezést, hogy országa egyfajta „energia-szuperhatalom“ kíván lenni. Az energia Oroszország esetében „nemzeti gazdagságod’ jelent, s azzal felelősséggel kell gazdálkodni. Szerinte a jövő generációk és a világgazdaság érdekében kell így cselekedni, hozzátéve, hogy ennek két oldala van, mégpedig a kereslet és a kínálat. „A Nyugatnak szüksége van a kínálat biztonságára, Oroszországnak pedig a kereslet biztonságára“ - fogalmazott az elnök, akinek nézete szerint ebben a vonatkozásban a G8-as országcsoporton belül is sikerül konszenzust kialakítani. Mindebből kiindulva azt jövendölte, hogy tíz év múlva országa olyan gazdasági hatalom lesz, amelynek befolyása az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjed. „A növekedés lenyűgöző, s egyhamar nem ér véged’ - hangoztatta. Szavai szerint országának sikerült olyan együttműködést kialakívákiát Csehszlovákiával. Vagy épp Szlovéniával... valamelyik kis szláv fiókaállam ott Magyarország környékén. Hát nem csoda, hogy egyesek ennyire rágyúrnak a szlovákságra. Meg akarják mutatni a vüágnak, hogy milyen a szlovák virtus - csak ahhoz persze hülyék ezek az egyesek, hogy észrevegyék, a világ hányik a szlovák virtustól. Többek közt ezért ülhetnek a szlovák kormányban fasiszták. A nyitrai esetből most már alighanem bulvárhír lesz és reality show. Minden napra jut szenzáció: mégis megverték, mégsem verték, négerek verték meg, esetleg ő kötött bele a szlovák bőrfejűekbe. Fico rázza majd a bizonyítékait - addigra megítélhetedenné válik, va- lódiak-e, ahogy a torinói lepel -, Slota meg uszíthat tovább: lám, a szemét magyarok telehazudj ák a világot, hogy Szlovákiának ártsanak. Ezzel aztán jól el lehet szórakozni a következő atrocitásig. Az pedig törvényszerűen be fog következni, akár megtorlásul a mostaniért, akár szimpla magyargyűlöletből. Magyarnak lenni Szlovákiában rossz lesz. Mindaddig, amíg a szlovák kormányban fasiszták ülnek, (in- dex.hu) tania Kínával, amüyen korábban nem létezett. „Még a szovjet időkben is megmaradt a bizalmatlanság“ - mondta Putyin, hozzátéve, hogy a két országot ma a közös gazdasági érdekek kötik össze. „Iráni partnerünket felszólítjuk arra, hogy hagyjon fel az urándúsítással” -jelentette ki, emlékeztetve a korábbi moszkvai javaslatra, hogy Oroszország területén végezzék a közös urándúsítást. A kialakult válsággal kapcsolatban elsődlegesnek nevezte a konfrontáció elkerülését. A kérdést szerinte alaposan meg kell vitatni, először tárgyalni kell, s „enyhe szankciók” csakis azután jöhetnek szóba. Oroszország szerinte együtt kíván működni az EU-val. Hozzátette viszont, nehéz párbeszédet folytatni egy olyan szervezettel, amelynek nem megfelelő a felépítése. „Egy erős Európa Oroszország és a nemzetközi közösség érdeke” - jelentette ki Putyin, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy Európának távol kell tartania magát a posztszovjet térség konfliktusaitól, (mti) Az energia a kulcs mindenhez, mondta Putyin orosz elnök a Die Weltnek Moszkva gazdasági nagyhatalom lesz PIETSCH LAJOS KOMMENTÁR Vesztes játszma CZAJLIK KATALIN Egyre több a kérdés a Malina Hedvig-ügyben. A lány ügyvédje - aki mellesleg az MKP parlamenti képviselője - egy egész sor olyan, a vizsgálattal kapcsolatos tényt tárt a nyilvánosság elé, amelyek minimum gondolkodásra késztetik az embert a tekintetben, vajon tényleg helyén volt-e két hét után lezárni a vizsgálatot. Meg aztán vannak további dolgok is. Eleve szokatlan, hogy egy vizsgálat eredményéről a miniszterelnök jelenlétében tájékoztasson a belügyminiszter. Amint az is szokatlan, ahogy az ügybe belépett az MKP - nemcsak a védőügyvéd személye, hanem a párt elnöke által is, aki röviddel a tegnapelőtti „leleplező” Fico-Kaliňák sajtótájékoztató után találkozott az újságírókkal, hogy ismertesse az esettel kapcsolatos kérdőjeleket. Egyszerű ürügyet szolgáltatva ezzel bárkinek, hogy megvádolja az MKP-t: politikai tőkét kíván kovácsolni az ügyből. De nézzük csak, mi az valójában, amit Gál Gábor ügyvéd, és általa az MKP állít. De legfőképpen, mi következik abból, ha esetleg igazuk van. Szerintük ugyanis létezik több olyan tisztázatlan kérdés, amelyekkel a rendőrség nem foglalkozott vagy nem vette őket kellőképpen figyelembe, ám amelyek meghatározó fontosságúak lehetnek az eset felderítése szempontjából. Ha viszont elhisszük, amit a belügyminiszter az országos rendőrfőkapitánnyal egyetemben állít, hogy tudniillik minden lehetséges eszközt bevetettek az ügy körülményeinek megvüágítása érdekében, akkor nehezen érthető, hogy figyelmen kívül hagytak számos fontos bizonyítékot. Ergo, vagy teljesen amatőr az egész rendőri testület, vagy szándékosan hunytak szemet némely tények felett. Nyüvánvaló, hogy ha az utóbbi állítás igaz, úgy az egyeden módon, politikai megrendelésre történhetett. Amivel egyszeriben olyan dimenziókban járunk, ahol a demokratikus jogállam alapjaiban remeg meg: ha politikai szintről manipulálható a rendőrség, ott véget ér minden, aminek bármi köze lehet a demokráciához. Rossz szájízzel tesszük hozzá, láttunk már ilyet, s nem is olyan régen - gondoljunk csak a volt köztársasági elnök, Michal Kováč fiának elrablására. Az viszont a Mečiar-korszak legsötétebb szakaszában volt, amikor Szlovákia Közép-Európa beteg államának számított, ahol közismerten megsértették az emberi jogokat, s amellyel nem számoltak az EU-ban, sem a NATO-ban. 1998-ban azt hittük, mindennek egyszer s mindenkorra vége. Ha igaz az, amit Gál Gábor és az MKP állít, ide tértünk vissza. Tehát nagyon nagy baj van. Aligha akad halandó, aki ma meg meri jósolni a „Malina-ügy” kimenetelét minden összefüggésében. Egyazonban biztos. A jelenlegi tényállás alapján jól nem végződhet a dolog. Ha a rendőrségnek van igaza azért, ha Gáláknak, azért. Ezt nevezik dupla vesztes játszmának. Korai öröm MAL1NÁK ISTVÁN Minden jel szerint hamarosan megalakulhat az új palesztin egységkormány. Politikai alku eredményeként, a részleteket még nem hozták nyüvánosságra, s az igazán fontos nüanszokat valószínűleg nem is fogják. A megállapodást Iszmáil Haníje, az egyszínű Hamász-kabinet feje és Mahmúd Abbász elnök, a mérsékeltebbnek tartott Fatah vezetője kötötte. Ez utóbbi, a néhai Arafat velejéig korrumpálódott szervezete lenne hivatott garantálni a „mérsékletességet”, jelesül Izrael elismerését, az erőszakról való lemondást, vagyis a nemzetközi közösség szabta feltételek teljesítését. A szkepticizmust az táplálja, hogy a „mérsékelt” Fatah mindezt addig is megtehette volna, amíg hatalmon volt, Arafat ideje alatt is, meg Arafat halála után is. Tovább erősítik a szkepticizmust az első Hamász-nyilatkozatok. Haníje, aki kormányfő marad, máris kijelentette: a Hamász továbbra sem ismeri el (közveüenül) Izraelt, és továbbra sem tárgyal vele. A zsidó állam vezetői ugyanis közölték, ha a Hamász teljesíti a nemzetközi feltételeket és szabadon engedik Gilad Sálit tizedest, azonnal kész felújítani a párbeszédet a palesztinokkal. Haníje arra is utalt, az egységkormány sem fog a zsidókkal tárgyalni, tegye ezt Abbász meg a Fatah. Aminek az a szépséghibája, hogy bármiben is egyeznének meg, azt a palesztin parlament, amelyben a Hamásznak abszolút többsége van, úgysem hagyná jóvá. Az Abbász-Haníje megállapodás állítólag két dokumentumra épül, s ezek elfogadása jelentené a Hamász részéről Izrael közvetett elismerését. Az egyik az a 2002-es arab kezdeményezés, amely a zsidó állammal való kapcsolatok normalizálását helyezi küátásba, ha ennek fejében Izrael visszavonul az 1967-es határok mögé. A másik, az ún. börtönterv (izraeli börtönökben ülő palesztinok dolgozták ki), s a jelenlegi palesztin önkormányzat területén említi a palesztin állam létrehozását. Márpedig a kettő között óriási a különbség, a Hamász egész Ciszjordániát, és Jeruzsálemet is akarja. Izrael aligha mondana le a nagy ciszjordániai telepekről, s most, a libanoni háború után még a részleges kivonulási tervet is jegelte. A palesztin egységkormány egyedüli reális oka - ezt a szándékot ők sem tagadják - a Hamász hatalomra kerülése miatti nemzetközi elszigeteltség feloldása, a pénzcsapok újbóli megnyitása, különösen a fejőstehénnek tekintett EU részéről. Hangsúlyozni kell: pülanatnyilag semmi garancia arra, hogy az új egységkormány teljesítené a nemzetközi elvárásokat. Viszont az unió, amely már alig várja, hogy megfejjék, a legkisebb palesztin gesztusra - mondjuk a tizedes elengedésére - is azzal fog reagálni, hogy felújítja a segélyeket, megideologizálva azzal, hogy ösztönözni akarja a pozitív folyamatokat. Nem a tisztességes békemegállapodásoknak kedvez most a csüla- gok állása. A libanoni háború utáni helyzet, Irán - és vele együtt a dzsihádizmus - térségbeli megerősödése egyetlen szélsőséges arab mozgalmat sem kényszerít arra, hogy bármit feladjon ideológiájából. Ellenkezőleg.