Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-12 / 210. szám, kedd

10 Kultúra UJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.com RÖVIDEN New York szeptember 11. után Besztercebánya. A szeptember 11. utáni New York képei cím­mel nyílt fotókiállítás az Állami Tudományos Könyvtárban tegnap, a New York-i World Trade Center elleni terrortámadás 5. évfordu­lóján. A tárlatot Rodolphe Vallee, az Egyesült Államok szlovákiai nagykövete nyitotta meg. A New York-i Városi Múzeum által szer­vezett fotókiállítás 2002 óta több tucat országot bejárt szerte a vi­lágban. Szlovákiában tavaly Ipolyságon láthatták az érdeklődők, Besztercebányán a hónap végéig tekinthető meg. (SITA) Kert-örökségünk Pozsony. Kert-örökségünk címmel rendez műemlékvédelmi szakmai találkozót holnap 11 órától a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a szlovákiai Műemlékvédelmi Hivatal munkatársainak részvételével a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézete (MKKI) az MKKI pozsonyi székházában (Védcölöp út 54). A konferencia témája a magyarországi kertművészet története, ki­emelkedő alkotásai és a műemléki kertvédelem eredményei. A szakmai rendezvényhez kiállítás is csatlakozik, amelyet 17 órakor nyit meg Deme Péter, a KÖH Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósá­gának igazgatója és Szécsi Zsolt, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ igazgatója. Megtekinthető 2006. szep­tember 28-ig. (as) A lengyel kultúra napjai Pozsonyban Pozsony. Mától szeptember 22-ig A lengyel kultúra napjai cím­mel színházi előadást, filmvetítéseket, koncerteket és fotókiállítást felvonultató rendezvénysorozat népszerűsíti a lengyel kultúrát. Az ünnepélyes megnyitót ma tartják a Tatra moziban Krzysztof Kieslowski 1991-es fümjével, a Veronika kettős élete című lélekta­ni fantáziajátékkal. A színházi előadások közül a KTO színház be­mutatója ígérkezik érdekesnek: a társulat testbeszéddel, a mozgás nyelvén és zörejek alkalmazásával adja elő Ivan Bukovčan egyik tragikomédiáját. A Zichy-palota zenei szalonjában rendezik meg Zbigniew Kulik Krkonoše című fotókiállítását. (SITA) Greenaway Rembrandtról forgat Varsó. A világhírű holland festőről, Rembrandt van Rijnről (1606-1669) készíti legújabb filmjét a kiváló brit rendező, Peter Greenaway. A forgatás a napokban kezdődött el a lengyelországi Wroclawban. A főszerepet a rendező honfitársa, Martin Freeman alakítja, a további szerepekben Jodhi May (Geertje), Éva Birthistle és Emily Holmes (Hendrickje), valamint lengyel színészek—Krzysztof Pieczyúski, Andrzej Seweryn és Maciej Zakoscielny - lesznek látha­tók. Greenaway legújabb munkája az Éjjeli őrjárat címet viseli, a hol­land festőművész egyik leghíresebb képe nyomán. A film világpremi­erje a tervek szerint a jövő évi cannes-i filmfesztiválon lesz. (TASR) EFA-díjra nevezett magyar filmek Az Európai Filmakadémia (EFA) 2006-os nevezési listájára az idén három magyar film is felkerült. Az Európai Filmdíjakra nevezett já­tékfilmek között Kenyeres Bálint Before Dawn, Hajdú Szabolcs Fehér tenyér, továbbá Pálfi György Taxidermia című munkája képviseli Ma­gyarországot. A nevezett filmek közül az Ingmar Bergman és Wim Wenders által alapított akadémia 1700 tagja választja ki a különböző kategóriák jelöltjeit az elkövetkezendő hetekben. (MTI) Kiállítás: Aktok a falon Párkány. Holnap délután 15 órakor nyitják meg Gabriel Kosmály lévai fotóművész Aktok című kiállítását a Párkányi Városi Galériában. A különleges technikával készült munkákat Kocsis Er­nő képzőművész méltatja, (-écz-) KÖNYVAJÁNLÓ Terézia Mora: Nap mint nap Magvető Kiadó ,.Amiről beszélek, csupa szívet- tépő és/vagy komikus történet. Szélsőséges és bizarr dolgok. Tra­gédiák, fárszok, valódi tragédiák. Gyermeki, emberi, állati szenve­dés. Valódi megindultság, parodi­zált szentimentalizmus, szkeptikus és őszinte hit. Katasztrófák, magá­tól értetődik. Természeti és egyéb. És ami a lényeg: csodák. A csoda­igény csillapíthatadan.” Abel Néma, a délszláv háború elől menekült, gyökereit és identi­tását hasztalanul kereső emigráns vonzó és titokzatos alak. Tíz nyel­ven tud - de beszélni szinte nem hallotta senki. Aki a közelébe kerül - megváltoztatja életét. Végigbuk­dácsol Berlin utcáin, egyik kaland­ból a másikba keveredik, míg egy napon egy játszótéren találják ezüstszínű ragasztószalaggal felkö­tözve egy mászókára. Klasszikus pikareszkregény? Abel Néma nap mint nap nekiin­dul, hogy úrrá legyen sorsán. Ille­gális bevándorlók, melegek, drogo­sok, bandába verődött cigánygye­rekek között van otthon, vagy írók, tudósok, könyvkiadók elittársasá­gában? Akár az ősi mítoszok labi­rintusában, hétszer fordul, míg el­jut a középpontba, „a szörnyhöz és a megváltáshoz”. A Nap mint nap az ezredforduló legöntörvényűbb, legösszetettebb és legszebb német nyelvű regénye. Kim Ki-duk új filmje, az Idő Karlovy Vary idei fesztiváljáról indult el a nagyvilág mozijaiba A szerelem elvesztett arca Kim Ki-duk es két színészé: Szung Hjon-a es Ha Csung-u (Zuzana Mináčova felvétele) Megunt arc, elvesztett arc, új arc. Kim Ki-duk, a koreai film világszerte ismert nagymestere, de mindenek­előtt: igazi fenegyereke ki­lépett korábbi alkotásainak témaköréből, s 13. opusá­val, az Idővel nagyon is idő­szerű kérdést vet fel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Levethetjük s eldobhatjuk-e régi arcunkat, és ha igen, a frissen „szerzettel” vajon mit érünk el? Izgalmas kérdés, mint ahogy a film két főhőse közti konfliktus sem megszokott. Sze-hi vonzó, fia­tal lány. Alig múlt húsz, de már ko­moly gondjai vannak önmagával. Attól tart, kétévi együttlét után sze­relme el fogja hagyni, megunja ar­cát, és új lányt keres. Szebbet és fia­talabbat. Sze-hi nem sokáig tétová­zik. Plasztikai sebészhez fordul, hogy újraélessze kedvese iránta táplált érzelmeit, szerelmi étvá­gyát, s kapcsolatukat így erősítse meg ki tudja, hány évre. A műtét jól sikerül. A lány teljesen megválto­zik. Boldog, mert azt hiszi, fiúja is­mét feltétel nélkül fogja szeretni. Csi-u azonban kedvese megszokott arcát keresi, azt sírja vissza, ami végérvényesen elveszett, s már nem láthatja soha. Hiába igyekszik, nem talál hozzá visszautat. Kap­csolatuk kezd zátonyra futni, de még mielőtt végképp megfenekle- ne, Csi-u sem vár sokáig a döntés­sel: ő is átszabatja az arcát, így ad­va utolsó esélyt egyre fájdalmasabb viszonyuknak. Most a lányon a sor, neki kell újfent lángra lobbannia, a nagy egymásra találás azonban ez­úttal is elmarad. Sze-hi kétségbees­ve keresi régi szerelmét - az új arc mögött. A tragikus végkifejlet im­már elkerülhetetlen. A pár egy mo­dem szoborparkban keres lelki megnyugvást, hisztérikus kitörése­iket azonban már senki és semmi nem tudja visszatartani. Ennyi a történet egy arcműtét meglehetősen naturalisztikus, vé­res látványával színezve. Rendezői sokkterápia? Hangos figyelmezte­tés? Csendes óvás? Az Idő Kim Ki- duk egyértelmű válasza arra a kér­désre, mit ne tegyünk szerelmi bá­natunkban, s abban a téves remény­ben, hogy új arccal a szerelem is új­jáéleszthető. Kitérve az élet tör­vényszerűségei elől az identitásun­kat veszítjük el - üzeni a negyven­hat éves rendező. A filozofikus tar­talom tehát ebből a filmből sem hi­ányzik, Kim Ki-duk azonban - hogy csak legutóbbi filmjei közül említ­sünk kettőt - sem a Tavasz, nyár, ősz, tél... és megint tavasz, sem Az íj természetszeretetéhez nem kötő­dik. Itt nincsenek festői tájak, tó és tenger, csónakok és úszó vagy cölö­pökre erősített házak, itt nincs négy évszak, s talán még fákat sem lá­tunk a hatalmas üvegpaloták miatt, az Idő egy nagyváros lüktetését hozza a maga megszokott ritmusá­val, képeivel, egyhangúságával. Bi­zonyos fokig csalódik is a néző, aki Kim Ki-dukot a lélegzetelállító táj­képek érző szívű közvetítőjeként is­meri, s mivel ezt szokta meg, ezt is váija tőle. Ebben a történetben erre nincs is lehetősége. Az Idő korunk egyik esztelen ötletét, a plasztikai sebészet „csodáját” s annak térhódí­tásátjárja körbe. Koreában ugyanis - a rendező elmondása szerint - már a huszonévesek körében is di­vat az arcszabászat. A fiatalok csak­nem ötven százaléka esett már át ilyen-olyan korrekciókon, beavat­kozásokon, az ő hazájában ez már ugyanolyan rutinműtét, mint ná­lunk a vakbél eltávolítása. Kim Ki- duk azonban nemcsak zseniális - kegyeden filmes is. Véleményét so­sem kendőzi, nemtetszését kerek perec kimondja. Nem kerülhette el a konkrét választ filmje két fősze­replője sem. Szung Hjon-a, a lány megformálója azt nyilatkozta a ve­títést követő sajtótájékoztatón, hogy „Minden színésznő szép akar lenni. Én is. Ha máshogy nem megy, akkor plasztikai segítséggel. Pár év múlva engem sem fog elke­rülni a téma, lélekben már a műtét­re is felkészültem. Én ebben nem is látok semmi rendkívülit.” Partnere, Ha Csung-u azonnal hozzátette: ő a másik oldalon áll ez ügyben. Azok táborában, akik elítélik az ilyen „arcszobrászatot”. Neki eszében sincs hasonló dologra vetemedni, pedig Koreában a férfiak is gyakori páciensek a plasztikai sebészete­ken. Kim Ki-duk egyetíen kritikai megjegyzést kapott: ahogy filmjé­ben a szereplők, úgy a moziban a nézők is képtelenek eldönteni, hogy ki kicsoda is valójában? Hogy ez a lány az a lány, vagy ugyanazt a fiút látjuk a film második felében is, mint az elsőben? Az egyébként szó- fukar (de lehet, hogy csak azért, mert az anyanyelvén kívül semmi­lyen nyelven nem beszél) rendező szellemesen reagált: „Ahogy így el­nézem magukat, nekem is mind egyformák.” Kim Ki-duk új munkáját verse­nyen kívül vetítették Karlovy Vary ez évi fesztiválján. Ez volt az idei nyitófilm, s valóban ünnepi opusa lett e rangos mustrának. Az Idő nem a legjobb filmje e termékeny, témákban gazdag rendezőnek, képi metaforáival azonban ismét bizo­nyítani tudta nagyszerűségét. S bár a történet az idő romboló erejéről szól, mint kategóriát, végig szaba­don kezeli. Most egyébként a csend sem játszik főszerepet a filmben, mint korábbi alkotásaiban, elejtett szavakból tudjuk csak meg, hogy e különös love story során több mint egy év telik el. A némaságukkal be­szélő képsorok természetesen itt sem maradnak el: Kim Ki-duk egy lenyűgöző tengerparti szoborpark­ba viszi nézőit, ahol valósággal tombol az érzékiség. Még Párizs­ban, a Modem Művészetek Múzeu­mában sem tudnának az ehhez ha­sonló szobrokból annyira izgalmas szabadtéri kiállítást rendezni, mint amilyet a vásznon látunk. Párját rit­kító szexuális kirándulás ez az érzé­kek áthághatadan birodalmában. A lány és a szobor - jelenet a filmből Csütörtökön egyfelvonásos stúdiódarabbal kezdi az új évadot a kassai Thália Színház Duett egy örömteli és egy szorongó lélekről KOZSÁR ZSUZSANNA A Márai Stúdióban kezdi az idei színházi évadot a kassai Thália Színház, Bach Szilvia két­személyes tragikomédiájával, az Alt-duettel. Két nő játssza, komédiázza vé­gig az egyfelvonásos művet, és a darabon belül saját, nem mindig vidám életét. Egy színésznő és egy írónő barátsága az alaptéma, mely tágabb értelemben egymás megér­téséről, a segítség elfogadásáról, bezárkózásról és megnyílásról, az őszinteségről és az álcákról, az em­beri kapcsolatok különböző színei­ről és árnyalatairól szól, s épp any- nyira nem egyszínű és egysíkú, mint a figyelemfelkeltő díszlet (Bényei Miklós munkája). „Mindkettő én vagyok” - mond­ja hőseiről a szerző Bach Szilvia, akit inkább humoristaként isme­rünk, mint drámaíróként és zene­szerzőként, ám a darabról magáról nem szívesen ad előzetes felvüágo­sítást, jöjjön a kedves néző és ta­pasztalja saját bőrén, mert ez min­denkinek mást mond majd, min­denki másképp éh meg, sőt esetleg a befogadó közeg lelkiállapotától is függ, mi lesz számára a mű üze­nete. „Nekem is mást mond most, mint amikor írtam” - teszi még hozzá Bach Szilvia. Az írónőt a darabban Dévényi Il­dikó, a színésznőt Varga Lívia játssza. Az előbbi vendégművész­ként, az utóbbi „hazaiként”, így te­hát fele-fele arányban a Pécsi Mű­vészetek Háza és a kassai Thália Színház közös produkciójáról van szó. A rendező budapesti vendég- művész, Somogyi István. A kétszereplős darabhoz nem volt szükség hatalmas ruhatárak készítésére, ám a jelmezekről tud­ni kell, hogy elmondják, amit a nők a külsejükkel el akarnak mon­dani, és ami lelkileg mélyen ben­nük van. Molnár Gabriella jelme­zeivel egy örömteli és egy szoron­gó lelket öltöztet megfelelő formá­ba. „A darab erénye, hogy szépen mondja ki a rettenetét, és ezzel fel is oldja azt” - adja meg az útrava- lót Moravetz Levente, a Thália művészeti vezetője és főrendező­je. A nézők pedig a csütörtöki pre­miertől kezdve élvezhetik a zenés tragikomédiát, és elgondolkod­hatnak azon, miféle dalok szület­nek az emberi lelkek mélyén, és ki mennyire hallja szépnek a másik lélek dalait. Varga Lívia és Dévényi Ildikó (Gabriel Bodnár felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents