Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-12 / 210. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 12. Vélemény és háttér 7 Szakértők véleménye megoszlik arról, miért nem támadott újból az al-Kaida Továbbra is célkeresztben FIGYELŐ Bojkott az MVSZ-csúcsnak A legnagyobb határon túli ma­gyar politikai szervezetek nem vesznek részt a Magyarok Vi­lágszövetsége (MVSZ) által szeptember 15-re összehívott „magyar-magyar csúcsérte­kezleten“. Takács Csaba, a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyve­zető elnöke közölte, a ma­gyar-magyar csúcsértekezlet összehívására a magyar kor­mány illetékes a határon túli magyar szervezetekkel együtt. Tőkés László református püs­pök, az Erdélyi Magyar Nem­zeti Tanács elnöke nem tudott a tervezett eseményről, Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövet­ség elnöke pedig ugyancsak híradásokból hallott róla, és még nem volt ideje foglalkozni a dologgal. Sem a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), sem a Csemadok nem lesz je­len az MVSZ rendezvényén. Az MKP álláspontja szerint a szlovákiai magyarokat érintő kérdéseket „alapvetően nem ilyen rendezvényeken kell megvitatni”. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke közölte, hogy a KMKSZ to­vábbra sem hajlandó szóba áll­ni Patrubány Miklós MVSZ-el- nökkel, tehát semmiképp nem vesz részt a tanácskozáson. Az Ukrajnai Demokrata Szövet­ség (UMDSZ) csak a hét végén dönt arról, ott lesz-e a küldöt­tük a találkozón. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke úgy nyüatko- zott, pártja semmi szín alatt nem lesz jelen az MVSZ által kezdeményezett fórumon, mert a VMSZ „megválogatja a tárgyalópartnereit”. A Vajda­sági Magyar Demokrata Párt (VMDP) viszont részt kíván venni a rendezvényen. Új támogatási rendszer Átalakul a határon túli ma­gyarság támogatási rendszere. A kormány a Szülőföld Alapba összpontosítaná a támogatást - közölte Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hiva­tal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Alapvetően át kell alakítani a támogatás- politika intézményrendszerét, anélkül, hogy a források nagy­ságrendje változzon. Felhasz­nálásukat ádáthatóvá, vüágo- san számon kérhetővé kell ten­ni. A kormány a Szülőföld Alapba integrálná az eddig kü­lönböző intézményekben ke­zelt támogatásokat. így egy háromszintű rendszer jönne létre. Politikai szinten a kor­mány a szomszédos államok magyarságának szervezeteivel egyeztetne a fő célokról. A kö­zépszint szakmai lenne, amely a politikától mentesen dönte­ne a projektekről. A harmadik, végrehajtói szint, ellenőrizné a felhasználást. A megújuló nemzetpolitika új intézmény­rendszert is jelent. Gémesi hozzátette: december végéig megtörténnek a szervezetáta­lakítási és személyi változá­sok. A nemzetpolitika másik fő pillérének a fejlesztéspolitikát nevezte. Ebben minőségi vál­tozás következett be azzal, hogy a nemzeti források mel­lett megjelentek az uniós tá­mogatások is. Ezek közös fel- használásával új lehetőségek nyílnak meg. (mti) Amerikai biztonságpolitikai szakértők véleménye meg­oszlik arról, hogy miért nem támadott újból az Egyesült Államokra 2001 óta az al-Kaida. Egyesek szerint a terrorszervezet meggyengült, mások sze­rint csak a megfelelő alka­lomra vár. MTl-HÁTTÉR Thomas Kean és Lee Hamilton, az öt évvel ezelőtti terrortámadást kivizsgáló, úgynevezett 9/11-es bi­zottság két társelnöke a The New York Times által a téma sza­kértőihez intézett körkérdésre úgy foglalt állást, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is az al-Kaida célke­resztjében van. A terrorizmus elle­ni globális háború legfőbb eredmé­nye szerintük az, hogy a szervezet még nem tudott újabb merényletet végrehajtani. A terroristák mind­azonáltal türelmesek, így számíta­ni lehet újabb megjelenésükre. En­nek megelőzésére meg kell gátolni, hogy atomfegyverhez jussanak, és elejét kell venni a fiatal muszlimok radikalizálódásának Jakartától Londonig. Jack Goldsmith és Adrián Ver­meide, a Harvard Egyetem jogász professzorai úgy látják, az USA támadó külföldi fellépése, az afga­nisztáni amerikai jelenlét jelentős mértékben megbénította az ellen­séget. A katonai és félkatonai MTI Milton Copulos, a Center for Economic Policy pártfüggetlen agytröszt elnökhelyettese szerint nem véletlen, hogy a Kőolajexpor­táló Országok Szervezete (OPEC), amely jórészt a 2001. szeptember 11-i, Amerika elleni terrortámadá­sokért felelős országokat tömöríti, éppen a merényletek évforduló­ján, hétfőn tart ülést Bécsben. Az OPEC szemet szúró döntésével „arra emlékeztet bennünket, kivel is van dolgunk.“ A szervezet tagjai olyan országok, amelyek beren­dezkedése a nem demokratikustól a nyíltan önkényuralmi formáig terjed. A 9/11 óta uralkodó bi­zonytalan nemzetközi politikai vi­szonyok miatt ömlenek pénztárcá­jukba az olajdollárok. Á nyersolaj hordónkénti ára 2001 decemberé­műveletek, a megelőző csapások, az elrettentő akciók és a kiterjedt fi­gyelőrendszerek nyomán sok terro­ristavezér kézre került, számos ki­képzőtábort, kommunikációs csa­tornát megsemmisítettek. Michael Sheehan, a New York-i tűzoltóság terrorizmusellenes fel­ügyelőjének korábbi helyettese ha­sonlóan vélekedik. Szerinte az al- Kaida, amelynek több vezetőjét el­fogták, csak két sikeres merényletet tudott végrehajtani a Nyugat ellen, Madridban és Londonban. Melissa Boyle Mahle, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt műveleti tisztje viszont azon a véleményen van, hogy az al-Kaida legalább annyira veszélyes, ha nem még in­kább, mint öt éve. Szerinte csak azért ném mért újabb csapást az Egyesült Államokra, mert nem akart. Az amerikai hírszerzésen be­lül ennek okáról vita folyik: lehet, hogy a terrorszervezetnek nincse­nek eszközei egy nagymérvű táma­dáshoz, esetleg tervezi az akciót, vagy máshol van lefoglalva. Clark Kent Ervin, a belbiztonsá­gi minisztérium egykori főfel­ügyelője is úgy látja, az al-Kaida. mindenképpen támadni fog, de olyan merényletre törekszik, amelynek a lehető legtöbb halálos áldozata és sebesültje lesz, a leg­nagyobb gazdasági kárt okozza, vagy a legfontosabb politikai jelké­pek egyikét semmisítse meg. Egy üyen akció megtervezése hosszú időt vesz igénybe, költségesebb és sok összeesküvőre van szükség, de nagyobb is az esély, hogy a kivite­ben még csak 16,5 dollár volt, egy évvel később már 26,9 dollárra szökött, a közelmúltban pedig meghaladta a 70 dolláros értéket is, ami több mint négyszerese az öt évvel korábbinak. Copulos úgy vélekedik, olajpénzből finanszí­rozzák a Hamász, a Hezbollah és az al-Kaida működését, lehetővé téve számukra egy esetleges újabb 9/11 előkészítését. A cikk szerint az USA számára egyetlen megol­dás marad, ha csökkenti külső energiafüggőségét. Amerika más­különben továbbra is ellenségeit fogja erősíteni olajkiadásaival. Sok amerikai máig retteg A CBS/The New York Times fel­mérése szerint a megkérdezettek 46 százalékának veszélyérzet ár­lezés valamin elcsúszik. Jessica Stern, a nemzetbiztonsági tanács egykori tagja úgy teszi fel a kér­dést: miért Eurázsia volt a célpont, nem pedig Amerika? Szerinte a megnövekedett éberség és az ala­pos megfigyelések miatt nagyon nehéz támadni, főleg helyi háttér nélkül. A terroristák stratégái ezenkívül valószínűleg úgy tartják, a kisebb támadások jó gyakorlóte­repül szolgálnak, a nagy merényle­tek viszont rosszul sülhetnek el. Nem megfelelő célpontok rosszul időzített támadása apaszthatja a mozgalom népszerűségét. A The Washington Times az év­forduló kapcsán rámutat: nem csak azt nem lehet tudni, támadni fog-e újra az al-Kaida, s ha igen, mikor és hogyan. A 2001-es merényleteket illetően egy egész sor kérdés ma­radt máig megválaszolatlanul, ami nem utolsósorban a különböző összeesküvés-elméleteknek szolgál táptalajul. Máig nem tudjuk példá­ul, ki segítette a támadásokra ké­szülő terroristákat az Egyesült Álla­mokban, ahol hónapokat töltöttek készülődéssel Las Vegasban és Los Angelesben, s vajon szabadon van­nak-e még ezek az emberek. Ugyancsak ismeretien, honnan fi­nanszírozták a támadást. Tisztázat­lan továbbá, mi volt a célpontja a United légitársaság Pennsylvaniá­ban lezuhant 93-as járatának: a Fe­hér Ház vagy a Capitolium. Végül máig sincs megnyugtató válasz ar­ra, mi késztette a 19 jómódú musr.- lim férfit, hogy üyen iszonyatos ön­gyilkos merényletet hajtson végre. nyékolja be napjait. Az emberek 39 százaléka szerint csökkent a biztonság, ezzel szemben csak 14 százalék szerint erősödött, 47 szá­zalék nem érez változást. Az iraki háborúról az amerikaiak 48 száza­léka vélekedik úgy, hogy növelte a terrorfenyegetettséget, és csak 12 százalék szerint javult a helyzet. A válaszolók 54 százalékának meg­győződése, hogy az afganisztáni és az iraki háború táptalajul szol­gált a terroristák szaporodásához, csak 15 százalék hiszi, hogy ezek a háborúk csökkentették a számu­kat. A több mint 1200 megkérde­zett felnőtt többsége, 55 százaléka azonban mindezek ellenére he­lyesli George Bush terrorellenes stratégiáját. Ez a mutató az utóbbi évben a legmagasabb, de messze elmarad a 2001. decemberi 90 százalékos értéktől. Amerikai elemző szerint nem véletlen, hogy az OPEC szeptember 11-én ülésezett 2001 óta ötszörösére nőtt az olajár KOMMENTÁR Szocik és cowboyok CZAJL1K KATALIN Brüsszeli források szerint biztosra vehető, hogy a Smemek felfüg­gesztik tagságát az Európai Szocialista Pártban (PES). Az EU-s tagor­szágok szocdem pártjait tömörítő szervezet így akaija kifejezni nem­tetszését a szélsőségesnek tartott Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) kö­tött koalíció miatt. Ha ez valóban megtörténik, óriási presztízsveszte­ség lesz a Smer számára, és Szlovákia válik az egyetlen tagországgá, amelynek nem lesz képviselete a PES-ben, sőt, amelynek kormány­pártjai közül egyik sem tagja valamely európai politikai tömörülés­nek. Ez már önmagában rossz bizonyítvány az ország számára, hi­szen jelzi, olyan pártok vezetik azt, amelyek szalonképtelennek minősülnek az európai politikában. Kérdés, ez jó vagy rossz hír ne­künk. Ha az európai szocdemek valóban úgy döntenek, szüneteltetik Fico pártjának tagságát, azzal egyértelműen jelzik, Európában elfo­gadhatatlan, hogy szocialisták a szélsőjobbal kacérkodó társasággal paktáljanak le, legyen a kormányprogramjuk bármennyire szociális. De jelzik azt is, Robert Fico hibázott, amikor nem ítélte el időben és eléggé határozottan az egyre elharapózó nemzetiségi konfliktusokat. Summa summarum kimondják, Fico nem nőtt fel a kormányzati sze­rephez. Akik azonban azt hiszik, miniszterelnökünk ettől összeomlik, és bűnbánatot tartva kirúgja az SNS-t a koalícióból, tévedhetnek. Fico eddigi ténykedése során nem arról tett tanúbizonyságot, hogy képes és hajlandó lenne szívére venni bárminemű kritikát. Éppen el­lenkezőleg. Mindegy kitől jött és mit érintett a bírálat, Fico azt általá­ban az ellenséges média vagy a (lehetőleg) nemzetközi, a Smer, vagy még inkább Szlovákia ellen irányuló összeesküvés koholmányának nevezte, és még jobban bekeményített. Ennek az „egymaga mindenki ellen” cowboy-imidzsnek egyébként tekintélyes hagyománya van az országban. Nagymestere nem más, mint néhai „államalapító” minisz­terelnökünk, Vladimír Mečiar, aki ezt a módszert alkalmazta, amikor kormányát gyakran bírálták határon innen és túl. És jól emlékszünk, mekkora sikert aratott akkoriban a szlovák nép körében, amely mint­ha megtalálta volna új nemzeti hősét, aki egyszerű, ám „macsós” stí­lusával nem habozott odamondani az EU-nak és az USA-nak. Fico már néhányszor bizonyította, ez a magatartásforma közel áll hozzá, legutóbb Gyurcsánynak üzente meg, nehogy már kioktassák, hogyan kell fellépni az extrémizmussal szemben. A Smer PES-tagságának fel­függesztése ezért paradox módon azzal a veszéllyel járhat, hogy „le­galizálja” ezt a helyzetet. Végképp nem lesz már ugyanis olyan erő, amely előírhatja Ficónak, mit csinálhat. Sőt, a truccos politikus azt mondhatja magában az európai szocdemeknek, ha nem kellettem nektek, jófiúként”, nesze nektek. Hogy milyen lépések következhet­nek ezután, inkább nem bocsátkozom jóslásba. Egy biztos, bármilyen * kritika érkezzék is, ettől kezdve könnyedén el lehet ütni a nemzetközi összeesküvés magyarázatával, s ezzel még szavazatokat is lehet fog­ni. Nincs tehát új a nap alatt, volt már olyan kormányunk, amely nemzetközi elszigetelésbe vetette az országot. Kérdés, megtörténhet- e ugyanez EU-tagként, azaz megvannak-e Európának a megfelelő eszközei a cowboyok féken tartására. Politológiailag érdekes kérdés. Csak kár, hogy megint rajtunk folyik a kísérlet. Kommerszantalanítás JARÁB1K BALÁZS Szeptember elején számolt be a Kommerszant, Oroszország utolsó, nagy példányszámú független napilapja arról, hogy gazdát váltott. A boldog tulajdonos Aliser Uszmanov, aki rekordnak számító 300 mii­hó dollárt fizetett a Kremlt és az orosz viszonyokat kritizáló utolsó napüapért, nem ismeretien Oroszországban. Uszmanov az állami Gazprominvest Holding elnök-vezérigazgatója és az acéllal keres­kedő Metalloinvest tulajdonosa. Menő üzletember, aki egyszerre tölt be fontos állami gazdasági funkciót és vezeti saját vállalkozását. Oroszországban ez könnyen lehetséges, ha Putyin elnök fontos em­bere az illető. Márpedig ő fontos, mint mindenki a Gazprom körül. A Szovjetunióban pénzügyi csalásért a börtönt is megjárt Uszmanov- nak csak a médiához nem volt eddig még köze. A vagyonát a vas- és acéliparban összegyűjtő 52 éves vállalkozó ezen sürgősen változtat­ni akart. Csak a véletlen műve lehet, hogy pont az eddig független és Oroszországban valamint Ukrajnában is trendi lapnak számító Kom- merszantra esett a választása. Á Kommerszantot (csak az irónia ked­véért: a volt Szovjetunióban a szleng így nevezte azokat, akik pénz­ügyekkel foglalkoztak, például úgy, mint annak idején Uszmanov te­hette...) annak idején még Borisz Berezovszkij alapította. A Jelcin­éra sajtómágnása azonban gyorsan kegyvesztett lett a kritikát már kevésbé szívlelő Putyin elnöksége alatt. A pénzét egyre inkább Pu­tyin megdöntésére használó Berezovszkij egy éve adta el a lapot Badri Patarkatsishvüinek, aki a rossz nyelvek szerint eleve csak egy közvetítő lehetett. A Kreml mégse veheti meg a Kommerszantot egyenesen az ősellenség Berezovszkijtól, ugye. A lap dinamikusan fejlődött, elsősorban eredetisége és humorral vegyített kritikája gyorsan trendivé tette, példányszáma elérte a 123 ezret. Angol nyel­ven is elérhető weboldala pedig a legérdekesebben és pontos háttér­információkkal tálalja az orosz politikát. Ráadásul két évvel ezelőtt Ukrajnában is terjeszteni kezdtek egy ukrán mutánst. Ez a váltás most könnyen leküldheti a napilapot azon sajtótermékek sorába, amelyek a Kreml-közeli tulajdoncsere után sorra gyarapították a könnyű és főleg politikailag üres bulvárlapok sorát. A legfrissebb példa a nemrég eladott Nyezaviszimaja Gazeta, amely Putyin és szentpétervári csapata viselt dolgai helyett most inkább az orosz sztárocskák hálószobatitkait osztja meg a nagyérdeművel, miután egy másik Putyin közeli acélmágnás, Vladimír Lisin megvásárolta. Persze az is lehet, hogy a Kreml úgy látja, szükség van a továbbiak­ban is egy menő kritikusra, csak nem árt rajta tartania a kezét. Az eddigi orosz menedzselt demokrácia fejlesztését nézve ez inkább utópia és hamarosan más információs forrás után tekinthet az, aki az orosz politika úánt érdeklődik. Feltéve, ha talál valamit... (Peter Gossányi karikatúrája- Ezek megőrültek! Szeptember 11-én repülni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents