Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-11 / 209. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 11. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Eltérítésbiztos repülőgép Már folynak az első eltérítésbiztos repülőgép biztonsági berendezéseinek próbái - úja a The Sunday Times, amely szerint az európai együttműködésben készülő gépet nem lehetne például magas épületeknek nekivezetni. A lap értesülései szerint a szuperbiztos repülőgép fedélzetén egyebek mellett mikrofonok észlelik az utasok beszélgetéseinek „feszültség- szintjét”, és számítógépes viselkedéselemzőhöz kapcsolt zárt láncú kamerák fürkészik a gyanús mozgásokat. A brit BAe Systems repülőgép- és ha- düpari csoport, az Airbus, az EU-bizottság és más részvevők együttműködésével készülő technológia első elemeit 2008-tól vásárolhatják meg a légitársaságok; a teljes rendszer néhány évvel később lesz hozzáférhető. A technológia része olyan, megerősített pilótafülke-ajtó, amely biometrikus azonosítók ellenőrzésével kizárólag a személyzet bejutását teszi lehetővé. (MTI) Biztonságosabb építészet kell Az Egyesült Államok ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadások alapvetően megváltoztatták az építészet szerepét is - hangsúlyozta rádiónyilatkozatában Dániel Libeskind. A lengyel származású, de családjával Berlinben élő, világhírű építész korábban megnyerte a lerombolt New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) helyének, a Ground Zérónak az újjáépítésére kiírt pályázatot. A hatvanéves Libeskind szerint New York példáján keresztül az emberek megtapasztalhatták a világ sebezhetőségét, de láthatták azt is, hogy egy város - a maga demokratikus értékeivel - ismét lábra tud állni. A New York-i ikertornyok elleni támadások után Libeskind szerint alaposan tanulmányozni kell a majdani új épületek szerkezetét. Szükség van a legújabb technológiára, hogy azokat a lehető legbiztonságosabbá tegyék -jelentette ki, hozzátéve: nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy „egy nyitott és demokratikus városban építkezünk”. (MTI) Hazugság volt a „kapcsolat” Az iraki háború és a terror elleni harc alaptalan összekapcsolásával vádolják George Busht, miután nyilvánosságra került egy szenátusi jelentés, mely azt állítja, hogy nem ált kapcsolatban Szaddám Húszéin a terrorszervezettel. Az amerikai Szenátus szakbizottsága hozta nyilvánosságra a CIA 2005-ben készült vizsgálatijelentését, mely nem talált bizonyítékot arra, hogy az amerikaiak iraki megszállása előtt kapcsolatban állt egymással az exdiktátor és a 2001-es amerikai terrortámadás elkövetését magára vállaló al-Kaida - számolt be a BBC. Az amerikai elnök korábban azt bizonygatta, hogy e kapcsolat „bizonyítéka” Abu Mu- szab az-Zarkávi, az al-Kaida egyik volt vezetője, (f-n) Öt éve így dőlt össze a világ(kereskedelmi ikertorony) (Reuters-felvétel) 2001. szeptember 11. - öt év alatt már sokféleképpen értékelték a merényleteket Leomlottak az illúziók is 2001. szeptember 11-ét már sokan, sokféleképpen értékelték. Egy biztos: olyan eseményről van szó, amely megváltoztatta a nemzetközi kapcsolatok jellegét és a globális biztonsági környezet legerősebb szereplőjének számító Egyesült Államok külpolitikáját. ONDREJCSÁK RÓBERT Az USA akadémiai és politikai köreiben már a hidegháború lezárta óta folyt a vita az ország helyéről és szerepéről a nemzetközi közösségen belül. A legbefolyásosabb nézetek közé sorolható álláspont, mely szerint a jelenlegi, Washing- ton-központú unipoláris rendszer még hosszú távon fenntartható, elsősorban a jelenleg meghatározó pozícióban lévő republikánus-kon- zervatív politikai erőkre volt jellemző. Ezzel szemben a demokrata-liberális erők a jelenlegi unipola- ritás fokozatos, a multipolarizmus felé haladó átmenetét tartották valószínűbbnek, és ebben a visszafor- díthatadannak hitt folyamatban próbálták meg biztosítani az amerikai érdekeket. A New Yorkot és Washingtont ért terrortámadások azonban közelebb hozták a két tábort külpolitikai téren, bár a különbségek lényegesek maradtak. Mindez azért fontos, mert bizonyítja, hogy a 2001 szeptembere után érvényesülő amerikai külpolitikai és biztonságpolitikai stratégia nem hirtelen, csupán az akkori események hatására „került elő”, hanem több mint egy évtizedes szakmai vita előzte meg. Természetesen az általános sokk és megdöbbenés, amely a terrorakciókat követte, nagy hatással volt a szakmai és laikus közvéleményre is, és nyilvánvalóvá tette hogy az USA-nak az új helyzetben új megoldásokat kell keresnie. Nem helytálló viszont, hogy 2001. szeptember 11-e teljesen átalakította a globális biztonsági környezet fenyegetéseit. Megváltoztatta ugyan a nagyhatalmak viselkedését, de a globális tényezők már a hidegháború lezárását követően jelentős változáson mentek keresztül. Megszűnt a bipoláris szuperhatalmi versengés, a nyugati világ legfőbb ellenfeleivé nem egy konkrét nagyhatalom képviselői, hanem úgynevezett nem állami szereplők, nevezetesen terrorista szervezetek és bűnszövetkezetek váltak. A New York-i és washingtoni tragikus események erre mutattak rá. Ekkor vált mindenki - tehát a közvélemény és a politikaformálók számára is - egyértelművé, amit szakemberek már legalább tíz éve hangsúlyoztak: a legkomolyabb biztonsági kihívások a senki által nem ellenőrzött területekről (például Szomália) és a pusztító ideológiát propagáló globális terrorista csoportok felől érkeznek. 2001. szeptember 11-én nemcsak a New York-i ikertornyok omlottak össze, hanem a nyugati világ illúziói is arról, hogy biztonságos és stabil környezetben élünk. Majd jöttek az újabb és újabb támadások. Emlékezzünk Madridra, Londonra, Bálira, ahol ausztrál turisták váltak célponttá, és a tragikus sort tovább lehetne folytatni. Á terrorizmus elleni harc rendkívül átfogó kérdés, melynek egyik legfőbb részét az ellenfél irracionalitása jelenti. Minden korábbi jelentős konfliktusban az ellenfélnek voltak érdekei, végső céljai, de ugyanakkor határai is, ameddig hajlandó volt elmenni. A hidegháborús stabilitás garanciáját nagymértékben az jelentette, hogy mindkét fél ismerte saját korlátáit, amelyeket nem volt érdemes átlép- nie semmilyen politikai cél érdekében. A másik dolog, hogy lehetséges volt a racionális tárgyalás, mert mindkét fél érdeke a stabilitás volt. Sajnos, mindezek közül már semmi nem érvényes. A globális terrorista csoportok számára nincs egy (reális) racionális politikai cél, amelynek érdekében harcolnak. Azt nem tekinthetjük ilyen célnak, hogy a Nyugat vonuljon ki mindenhonnan, adja fel legelemibb érdekeit, esedeg téljen át az iszlám hitre. A harc sok esetben nem eszköz a politikai célok elérése érdekében, hanem a cél a pusztítás maga. Ezért a tárgyalás is leheteden, mert a másik félnek nincsenek olyan céljai, amelyeket tárgyalással el lehetne érni - ellentétben például a Szovjetunió esetében. Mit lehet tenni? Nagyon sokan és sokféle választ adnak erre a kérdésre, tény viszont, hogy nincs ideális megoldás, amely megfelelne minden vüágnézetű, habitusú embernek. A probléma komplexitásához hasonlóan a megoldásoknak is átfogónak kell lenniük. A leghelyesebb talán a reakciók felosztása lenne rövid és hosszú távúakra, amelyeknek természetesen organikusan kell kapcsolódniuk egymáshoz. Az előbbi reakciók legfontosabb célja a nyugati világ pillanatnyi biztonságának megteremtése kell hogy legyen. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy el kell pusztítani azokat a csoportokat, amelyek közveden fenyegetést jelentenek. Ennek leghatékonyabb módszere - akár tetszik, akár nem - a katonai és titkosszolgálati akciók a terrorista csoportok legérzékenyebb pontjai, irányítási és végrehajtó elemei ellen. További fontos elemei a politikai és gazdasági lépések, amelyek a terroristák háttérbázisát gyengítik meg. Ezek jelentik nagy vonalakban a pillanatnyi tüneti kezelést. E nélkül nem lehet hosszabb távon gondolkodni, ha ugyanis nincs meg a pillanatnyi biztonság, nehéz tervezni. Csakhogy mindez nem elég. Hosszabb távon olyan transzformációs folyamatokra van szükség, amelyek megszüntetik vagy minimalizálják a terrorizmus társadalmi bázisát, támogatottságát, utánpódását. Itt elsősorban két tényezőt, a gazdasági fejlettséget és a társadalmi átalakulást kell kiemelni. A „terror- pozitív” térségek gazdasági fejlesztésének elősegítése kulcsfeladat, hiszen a szegénység és főleg a kilá- tástalanság frusztrációba torkollhat, ami viszont agressziót vált ki. Viszont nem felel meg a valóságnak az a tétel, mely szerint a terrorizmus a legszegényebbek ügye, tehát csupán gazdasági okokra vezethető vissza. Ha megvizsgáljuk az elmúlt évek merényleteinek szociális hátterét, rájövünk, hogy a probléma ettől bonyolultabb. Nagyon széles körű társadalmi átalakulásra van szükség az említett térségekben, mert csak így építhető le hosszú távon az a háttér, amely a terrorizmust élteti. Ez a fő feladat, ha egyáltalán lehetséges. Más út viszont valószínűleg nincs. KOMMENTÁR „Cukrosbácsik” kormánya BARAK LÁSZLÓ Robert Fico és holdudvara még mindig könnyedén nyomul a közvélemény-kutatók belföldi népszerűségi listáin. Folyik hát tovább a kampány, az agymasszázs a kormánypárti oldalról. Mindennap üzennek valami kecsegtetőt az ilyesmire kiéhezett köznépnek. A miniszterelnökhöz kötődik például az a legutóbb kommunikált hőstett is, hogy a minap menetrend szerinti járattal röppent el Brüsszelbe állami különgép helyett. Természetesen jóval kevesebb hangsúlyt kapott az a tény, hogy kormánya bizonyítványát kellet ott magyaráznia. Hogy mire ment, meglátjuk majd idővel. Hiszen az Európai Unióban sem szokás elhamarkodottan ítélkezni, itthon pedig még kevésbé ajánlatos. Sejthető viszont, semmiképpen nem sikerült Brüsz- szelben hitelt érdemlően igazolni, hogy épp az új kormány megalakulását követően lazult föl úgy a közfegyelem Szlovákiában, hogy eszement suhancok kezdtek nyelvőrként „intézkedni” az utcákon. Nyilván e fiaskó ellensúlyozását is szolgálhatta a spórolós kormányfő legendája... Külhonban tehát korántsem akkora császár Fico, mint idehaza. Ott ugyanis lehetetlen kampánysóderolással babérokat kaszálni. Jósé Manuel Barrosso, az Európai Bizottság ügyeletes főnöke is nyilván csak azért fogadta látszólag elfogulatlan eleganciával Ficót. Egyébként sem jellemző rá, mármint Barossóra, hogy gumicsizmát hordana a szmokinghoz... Holott vélhetően nem felejtette el, hogy legutóbbi, választások előtti szlovákiai látogatásakor azzal vádolta őt meg szokatlan faragatlansággal az akkor még ellenzéki Smer elnöke, hogy riválisának, Mikuláš Dzurindának tolja a szekerét. Csak azért, mert Barosso annak idején kvitteké azokat a gazdasági reformokat, amelyek nyomán Szlovákia az EU kitűnő tanulói közé küzdötte föl magát. Még tovább ronthatta a szlovák miniszterelnök, közvetve pedig országa ellentmondásos külföldi megítélését, hogy szóban forgó főztjét Brüsszel vendégeként is felmelegítette. Amint arról is regélt egy sort a nemzetközi sajtó képviselőinek népes plénuma előtt, hogy milyen bazi nagy szocialista ő. Akit, úgymond, a szegények gyámolítójaként emelt trónra a szlovákiai köznép. Brüsszel tehát jobban teszi, ha hallgat... Közvetve bár, de megismételte azt az összeesküvés-elméletét is, amely szerint a tettleges- ségbe torkolló nemzetiségi torzsalkodások tulajdonképpen a választások után ellenzékbe szorult valamikori kormánypártok lelkén száradnak. A Magyar Koalíció Pártja politikusai, vagyis a szlovákiai magyarok is csak azt eszik, amit kifőztek maguknak... Fájdalom, egyelőre nem is kell változtatni az efféle kormánypárti lózungokon, lévén, tagadhatatlan a koalíció pártjainak szárnyalása. Persze csak azért, mert egy mégoly kétbalkezes politikai véd- és dacszövetség tagjai sem képesek pár hónap alatt lepusztítani egy viszonylag magas fordulatszámon beindított gazdaságot. Ha aberrált „cukrosbácsikként” is csábítgatják a plebszet... Másrészt úgy látszik, a szlovák nemzeti tudatalattiban valahol tényleg munkál némi „magyarfóbia”. Legalábbis kialakulhatott egy olyan ellenségkép, amely a dagadó félben lévő szlovák nemzeti azonosságtudat kovásza. Annak ellenére is, hogy a „mečiari vészkorszakot” követő nyolc évet - a magyar nemzetiségű politikusok országlásával együtt(!) - vitathatatlanul Szlovákia sikertörténeteként könyvelheti majd el a tárgyilagos emlékezet. Szörnyűség azonban belegondolni is, mi lehet a következménye az ellenségkép-gyártási technikákkal hizlalt nemzeti szocialista hevületnek, ha a nyaldó nélküli osztogatással kampányok) „cukrosbácsik” miatt időnap előtt kiürül az államkassza... JEGYZET New York, Báli, Madrid... ROZBROY VIKTOR A terror: egészen az ellenfél fizikai megsemmisítéséig menő erőszak; vagy: államhatalmilag szervezett rémuralom, a rémület és megfélemlítés rendszere és légköre; vagy: erőszakos, kíméletlen módszer, eljárás, hatalmaskodás. A terrorista pedig az, aki: politikai célokból rémtetteket (gyilkosság, bombamerénylet stb.) követ el. (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, Akadémiai Kiadó, Bp. 2000) Ez a keményen csengő, latin eredetű? szó manapság mindenki számára ismerős. Vannak, akik elítélik, s vannak, akik... Abban viszont mindenki egyetért, hogy 2001. szeptember tizenegyedikével elkezdődött valami. Azon a napon egy nemzet esküdött fel bosszúra. Ázon a napon emelték fel fejüket a politikusok, honatyák, akik - leginkább - beszélni kezdtek (ez mára elmúlt), és akkor emelték fel fejüket azok a terrorizmusra hajlamos átlagpolgárok, akik közül sokan már halottak. Azóta néhányuk „eltűnt”, páran az antiterrorizmus jegye alatt terrort vezettek be itt, ott, amott (lásd az írás elején a „terror” definícióját)... Sokan pedig - ezek vannak a legtöbben - meghallgatják a híreket, mert megszokták. A dominóvárépítés legújabb rekordjára és a filmcsü- lagok terhességi bejelentésére alig észrevehetően felélénkülnek - vagy azt hiszik, de igazából ezt is csak azért csinálják, mert jó néha felélénkülni... a vérkeringés miatt... ez ösztönös -, aztán megnézik a műsorújságot, mi lesz a tévében az este hátralévő részében. És hogy kit érdekel manapság a terrorizmus? A felmérések alapján az amerikaiak többségét nem. Hiába, ma már másfajta gyűlölet a divat... Ez az „unalmas” dkk is csak azért íródott, mert sokan meghaltak, és erkölcsi kódexünk azt diktálja, meg kell róluk emlékeznünk. És azért is íródott, mert azok a sokak, akik már nem fognak többé illatokat érezni, a szó jogi értelmében leginkább ártatlanok voltak. Vehetjük tehát ezt az írást akár valamiféle sírfeliratnak is azok emlékére, akik az elmúlt öt év alatt életüket vesztették az ideológiák miatt, s azoké- ra, akik életüket veszthették volna, ha a sors másképp nem intézi. Békesség.
