Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-11 / 209. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 11. www.ujszo.con Pályatársai, közéleti személyiségek búcsúztatták Szlovákiában egyedül a Gömör-kishonti Múzeumban lesz látható a holnap nyíló rendhagyó fotókiállítás Eltemettek Faludy Györgyöt MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Családja, barátai, pályatársai, politikusok, közéleti személyiségek vettek végső búcsút Faludy György költőtől, műfordítótól, Kossuth-díjas írótól a Fiumei úti sírkertben szombaton. A magyar irodalom doyenje életének 96. évében, szeptember 1-én hunyt el. A „nagy mesélőnek” megadatott az időutazás, amit saját szuverén módján élt végig - mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzáfűzve, hogy Faludy György egyfajta burokban élt és intellektusa, életigenlése és mindent átitató humora védte őt a kíméletlen XX. századtól, a holokauszt borzalmától, a recski évek kiszolgáltatottságától, az emigráció magányától. A tárcavezető emlékeztetett arra, hogy mióta Faludy György végleg hazatért, fiatalok ezreivel szerettette meg újra a versolvasást, örült, ha kultúráról beszélhetett, de ha a jövőről, az emberiség jövőjéről kérdezték, mindig aggodalommal válaszolt, és sokszor elmondta, félt bennünket. „Ér- ' demes volt meghallgatni őt, mert ő már tudta, hogy bár a jelenben élünk, a jövő legalább olyan fontos” - mondta Hiller István. Donáth László evangélikus lelkész a ravatalnál arról szólt, hogy Faludy György nem egyszerűen a hősiesség, a bátorság költőjeként marad meg számunkra, hanem versei által, amelyeknek egyeden célja és értelme, hogy azok hallgatója vigaszra találjon. - Egy biztos - folytatta -, hogy amíg lesz ember, aki itt a Kárpát-medencében elszomorodik, erőre, örömre, feltámadásra vágyik, Faludy György által vigaszra lel. Szőcs Géza költő, író búcsúbeszédében arról beszélt: Faludy György egy őrült vüágban hordozta azt az üzenetet, hogy léteznek, létezhetnek, létezhetnének épeszű emberek, épeszű vüágok. Ez a bizalom, ez a szeretet, ez a remény kormányozta őt egy tébolyult évszázadban. Mint mondta, Faludy György most sírjába száll, és mi azzal a végleges tudással leszünk tanúi ennek, hogy ilyen emberek már soha nem fognak születni. Orbán János Dénes, akit Faludy György egyszer saját tanítványának mondott, visszaemlékezésében azt mondta: öröm volt elnézni, hogy hiába fogy a test, a szellem folytatja magasrepülését, hogy szinte százévesen is megbízható, duhaj cimbora, aki „fenékig habzsolja az életed’. „Azt hiszem, soha nem fogok tudni múlt időben beszélni róla” - mondta a fiatal költő. A költő teljes életet élt, teljes életművet hagyott hátra, ünnepelve egy szerető feleség mellett - hangsúlyozta Csapiár Vilmos író, a Szépírók Társaságának elnöke. Kányádi Sándor költő egy mondattal búcsúzott Faludy Györgytől: „Isten Veled, Gyurka bácsi, jó találkozást, ha van ilyen. Én hiszem, hogy van.” A megemlékező beszédek után a költő hamvait tartalmazó urnát, amelyet egy sárgarózsa-csokor és nemzed színű szalag díszített, az özvegy, a családtagok és több száz tisztelő jelenlétében helyezték el a sírban. Faludy György sírhelyét egy embermagasságú fehér kőtömb jelzi, rajta semmi más, mint a költő neve, születésének és halálának évszáma. A kőtömb mellé egy vad- szilvafa-csemetét ültettek. Velencei Filmfesztivál: a legjobb rendező Alain Resnais Kínai filmé az Aranyoroszlán MTl-TUDÓSÍTÁS Velence. Csia Csang-ko kínai filmrendező alkotása, a Szanhszia Hoazsen (Nyugodt élet) érdemelte ki a 63. Velencei Filmfesztivál legrangosabb díját, a legjobb filmet jutalmazó Aranyoroszlánt. A fesztivál zsűrije, melynek elnökségét Catherine Deneuve fran-' cia filmsztár vállalta, szombaton este osztotta ki a verseny díjait. A legjobb rendezésért járó Ezüstoroszlánt a francia Alain Resnais filmje, a Coeurs (Szívek) kapta. A legjobb felfedezést jutalmazó Ezüstoroszlánt az olasz Emanuele Crialese vihette el Nuovomondo című alkotásáért. Különdíjjal jutalmazta a zsűri a Jean-Marie Straub és Daniele Huillet francia rendezőpáros francia-olasz koprodukcióban forgatott filmjét, a Quei loro incontrit. A zsűri különdíja a csádi Maha- mat-Saleh Harounnak jutott Daratt című filmjéért. A legjobb férfialakításért járó díjat Ben Affleck kapta. Az amerikai színészt az Allen Coulter rendezte Hollywoodlandben játszott szerepéért jutalmazták. A brit Helen Mirrené lett a legjobb női alakításért járó díj, amelyet II. Erzsébet megformálásáért kapott Stephen Fears filmjében, a The Queenben. Csia Csang-ko kínai filmrendező az Aranyoroszlánnal (Reutersfelvételek) Helen Mirren brit színésznő kapta a legjobb női alakításért járó díjat Az 1956-os forradalom lelke Ha az ember meghívót kap az 1956-os forradalom kerek évfordulójának tiszteletére rendezett fotókiállításra, sejti, milyen fotókkal szembesülhet. Szovjet tankok, fegyveres fiatalok, lyukas zászlók. Az „ötvenhatos kiállítások” koncepciójukban és céljukat illetően úgy hasonlítanak egymásra, mint a „koncentrációs tábo- ros filmek”, ez a mostani tárlat viszont olyan üdítő kivétel, mint Roberto Benígni Az élet szép című szívszorító komédiája. JUHÁSZ KATALIN A rimaszombati Gömör-kishonti Múzeumban egy konkrét felkelő, ráadásul egy lány nyomába eredhetünk. Már maga a felütés rendhagyó, mert az 56-os „pesti srácokat’ általában rosszul szabott kabátban, svájci sapkában, de mindenképp nadrágban képzeli el az ember, nem pedig egészségügyi táskával és vöröskeresztes karszalaggal. A Paris Match fotósának nyilván azt mondta a főszerkesztő - ha egyáltalán mondani kell ilyesmit egy profinak -, hogy igyekezzen elkapni az emberi momentumokat, a forradalom névtelen hőseit. Nos, ez parádésan sikerült: a riportsorozat nyitóképeként egy bekötött arcú, ám vagány tekintetű fiatal lány karol egy géppisztolyos fiúba. A képaláírás szerint „Riportereink az utca forgatagában megállított felkelő pár szemében megpillantották a forradalom lelkét.” A fotó bejárta a világot, szakkönyvekben, albumokban, képeslapokon köszön vissza. A képen szereplőkről azonban semmit sem lehetett tudni, egészen addig, amíg Az a bizonyos világhírű fotó (Képarchívum Balázs Eszter történész és Phil Casoar francia újságíró fejükbe nem vették, hogy felkutatják őket. Mint kiderült, Gyuri, a fiú életét vesztette a harcokban, a lánynak viszont nemcsak a neve, hanem szinte a teljes életútja ismertté vált. Egy olyan forradalmárral ismerkedhetünk meg, aki szinte mindenben különbözik a pátosszal teli politikusi beszédek sugallta forradalmár-típustól, bár azokban a napokban valószínűleg „tipikus jelenségnek” számított Budapest utcáin. Sponga Jutka a felvétel pillanatában tizenküenc éves volt. Családjával együtt faluról költözött fel Budapestre a jobb élet reményében, szövőnőként dolgozott Csepelen. Apja néha elpáholta, ezért nemigen érezhette jól magát otthon, és nyilván a szövőgyári munkát sem élvezte különösebben. Leginkább az utcán szeretett lógni a haverokkal, a rendőrségi adatok szerint háromszor is bevitték csavargásért, miközben bátyja rendőr volt. A forradalom idején is a srácok sodorták őt a fegyveres felkelők közé. Aztán szerencsére idejében emigrált, előbb csak Ausztriába, majd a távoli Ausztráliába. Akkor még nem sejthette, hogy az 1956-os Budapest együk emblémájává válik a világsajtóban. Balázs Eszter és Phil Casoar a Paris Match 1956. novemberi számának budapesti hősök” című fotóriportját nézegetve határozták el, hogy a felkelő-pár nyomába erednek. A munka 1999-ben indult, az eredményekből született kiállítás pedig stílszerűen A budapesti hősök nyomában címet kapta. Sponga Julianna életútját végigkövetve a két kutató emléket állít a forradalom névtelen szereplőinek, sőt bonuszként a néző velük együtt haladhat szép lassan, pontról pontra nyomról nyomra. A holnap délutár három órakor kezdődő rimaszom bari megnyitón mindketten jeler lesznek, hogy személyesen mesél jék el a fentebb vázolt történetet. Ilyen előzmények után nem cső da, hogy Európa galériái szinte versengnek ezért a rendhagyó ki állításért, amely a Magyar Köztár saság Kulturális Intézete és a ma gyár külügyminisztérium társszer vezésében vendégeskedik hazánk ban. Az anyag Vilniusból érkezeti Rimaszombatba, az egyedüli szlo vákiai helyszínre, ahonnan októ bér 7-én Brüsszelbe indul tovább Információink szerint ez az egyet len kisvárosi múzeum, amely bekerült az európai fővárosokat érintő, meglehetősen sűrű „turnémenetrendbe”. Az, hogy ež a bravúi hogyan sikerülhetett, már egy másik történet része... OTTHONUNK A NYELV Emlékalbum és CD Az anyanyelvhasználat a közszférában (1) SZABÓMIHÁLY GIZELLA A nyelvi jogokat szabályozó legtöbb nemzetközi dokumentum tartalmaz olyan kitételt, mely szerint a kisebbségekhez tartozó személyeknek (illetve általában mindenkinek) joguk van szabadon és beavatkozás vagy bármilyen fajta megkülönböztetés nélkül - mind a magánéletben, mind nyilvánosan, szóban és írásban - használni saját nyelvüket. Ez a hivatalos kapcsolatokra és a közigazgatásra is érvényes, ami azt jelenti, hogy egy szlovákiai magyar elvileg bármely szlovákiai hivatalban beszélhet magyarul, magyarul szólíthatja meg a hivatalnokot, és a hivatalnok sem követ el semmiféle törvénysértést, ha magyarul válaszol a kérdésre. Másrészről viszont az említett nemzetközi egyezmények értelmében az állam nem köteles a közszolgáltatásokat a kisebbségi nyelven is biztosítani, azaz a kisebbséghez tartozó személyeknek nem keletkezik automatikusan jogigényük ahhoz, hogy bármely hivatalban a saját nyelvükön intézzék az ügyeket. Egyre több viszont az olyan nemzetközi szerződés, amelyben már kifejeződik az az elv, hogy az államoknak bizonyos közszolgáltatásokat kisebbségi nyelven is kellene nyújtaniuk azokban a régiókban, ahol az adott kisebbségi nyelvet beszélők koncentrációja, valamint az állam erőforrásai ezt lehetővé teszik - és a kisebbségi nyelvű közszolgáltatások iránt igény mutatkozik. A kérdés szakértője, az előző írásokban már idézett Fernand de Varennes rámutat arra, hogy nem egységes a jogi szakértők véleménye a tekintetben, hogy ez már létező jog-e, vagy csak egy alakulóban levő standard, tehát hogy az államnak vagy a kormánynak figyelembe kell-e vennie az ilyen irányú kisebbségi igényeket, vagy nem. Egyértelmű viszont a nemzetközi jogi szabályozás a tekintetben, hogy a vádlottat letartóztatásának okairól azon a nyelven kell tájékoztatni, amelyet megért. Ebben az esetben a hatóságnak használnia kell (esetlegesen tolmács útján) az adott kisebbségi nyelvet. A többi esetekben (pl. a kisebbségi nyelv használata a köz- igazgatásban, a közoktatásban, a bírósági és peres eljárásban, az állami tömegtájékoztatásban, a személy- és helynevek hivatalos használata stb.) a méltányosság és a diszkriminációmentesség elve alapján figyelembe kellene venni az adott kisebbség számát, tehát minél nagyobb létszámú, minél inkább koncentrálódik egy adott területen egy kisebbség, annál több szolgáltatást kellene a számára saját nyelvén nyújtani. A fentiek értelmében az Európai Unió tagállamaiban is eltérő megoldásokkal találkozunk. A balti államokban az évtizedekig tartó oroszosítás ellenhatásaként a kilencvenes években olyan nyelvtörvényeket fogadtak el, amelyek értelmében a hivatalos kapcsolatokban vagy csak az adott állam hivatalos nyelve használható, vagy igen nagyszámú kisebbségi lakoshoz (pl. egy adott településen 50%-os részarányhoz) kötik a kisebbségi nyelv, azaz az orosz használatának lehetőségét. Hasonlóan „államnyelvvédő” törvények vannak érvényben Lengyelországban. A nyugat-európai államokban is csak kevés országban használnak ténylegesen is egy-egy kisebbségi nyelvet a hivatalos kapcsolatokban. Ezzel kapcsolatban a leggyakrabban emlegetett ország Finnország, ahol két hivatalos nyelv - finn és a svéd - van, ületve Olaszország, pontosabban az olasz-német Dél-Tirol. Kevesebb szó esik róla, de szintén pozitív példákkal találkozhatunk Spanyolország egyes tartományaiban. Másutt viszont vagy a vonatkozó törvények gátolják a kisebbségi nyelvek használatát, vagy az adott kisebbségen belül olyan kevesen beszélik a nyelvet, hogy a közszolgáltatást inkább többségi nyelven veszik igénybe. www.gramma.sk Latinovits verset mond Budapest. Latinovits Zoltán születésének 75. évfordulójára emlékalbumot, s hozzá CD-t jelentetett meg a Kossuth Kiadó. A Latinovits verset mond című kötet melléklete egy negyvenperces CD, amelyről Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Tóth Árpád néhány versét lehet meghallgatni a 30 éve meghalt színész tolmácsolásában. A kötetben a verseket - a válogatást készítő - Vészabó Noémi grafikái illusztrálják, és a könyvet „az érzőknek és elfogultaknak főhajtással” ajánlja Vadász György Kossuth- és Ybl-díjas építész. A grafikus és építész félje ötletéből született könyv már kapható a könyvesboltokban. (MTI) (Képarchívum)
