Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-09 / 208. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 9. Vélemény és háttér 7 ...az volt ám az élet, annak idején!... (Gyenes Gábor karikatúrája) TÁRCA Vissza a kukoricára! GRENDEL ÁGOTA Matematikailag nem sok, különösen, ha éveim számához viszonyítom, de nem is semmi: volt nyolc kerek esztendő, amikor egyszerű állampolgárnak érezhettem magam. Előtte olyan kisebbség voltam, aki például a híd szerepét töltötte be két többségi nemzet között, azaz én voltam maga a Mária-Valéria - mivel az előző, egypárti rezsimben az Esztergomot és Párkányt összekötő híd csak az emlékezetekben élt. A kulcsrázás idején is el-elbizonytalanodtam, főként amikor szlovák kokárdás emberek közt álltam, kokárdátlanul, mintha csupaszon a novemberi hidegben - szerintem érthető okokból, a magyart nem volt praktikus kitűzni, a szlovákot meg nem találtam. Később kormányok jöttek, kormányok mentek, mígnem volt egy, amelyik - időnként agyaglábakon ugyan -, de nyplc évig bírta a strapát, az ellenzék piszkálódásait. Akkortájt nem a nemzetiségi kérdés volt a központi, figyelemelterelő téma, hanem a reformok. A gazdasági, az egészségügyi, a szociális és ezekhez hasonló kérdések voltak terítéken. A kutya se törődött azzal, magyarként milyen ellátásra van jogom a kórházban, egyáltalán, van-e valamihez jogom. Nem kellett félteni se a fülemet, se a mobilomat, kurjongathattam volna az utcán magyarul, a kutya se hederített rám. Mivel azonban a jóból is megárt a sok, elérkezett a sokkterápia ideje. Ismét kisebbség lettem, elveszítettem állampolgári jogaimat, megint a sarokba küldtek, térdeljek csak tovább a kukoricán, pedig, ha hinni lehet Kölcseynek, megbűnhődtem már a múltat is meg a jövendőt is. Kár, hogy se Slota, se Fico nem ért magyarul, vagy legalább nem fordíttatja le magának a Himnuszt. Igaz, a kormányfő eddig hallgatott, azt hitte, mi, műveletlen, faragatlan nemzetiségi barbárok nem tudjuk, hogy cinkosok közt vétkes, aki néma. Most egy svédcsavarral megszabadította magát a vétektől, végre tiszta. Szóra nyitotta a száját, nem is akárhol, nem itthon, a Parlamentben, hanem egyenesen Brüsszelben jelentette ki, szép, érthető angolsággal, hogy az előző kormány a kisebbséget támogatta, ez, az övé a többséget. Magyarázat nincs, mentség sincs, remélem, legalább annyi jár nekünk, másodosztályú állampolgároknak, hogy a fülvédőt kedvezményes áron kapjuk. JEGYZET TAilÓZé RZECZPOSPOL1TA A lengyel kormánykoalícióban részt vevő nacionalista párt el akaija töröltetni az országban élő német kisebbség jogát az önálló parlamenti képviselethez. A Lengyel Családok Ligájának (LPR) elnöke, Roman Gi- ertych pénteken újságírók előtt megerősítette: pártja megszüntetné azt a kedvezményt, amelynek értelmében a lengyelországi német kisebbség képviselőjelöltjeire nem vonatkozik az 5 százalékos parlamenti küszöb. A németek lé- lekszámát 300 ezerre becsülik Lengyelországban, ezzel ők alkotják a legnagyobb kisebbséget. 1993 óta joguk van önálló képviselethez a varsói parlamentben, tekintet nélkül arra, hogy a választásokon a jelöltjeikre adott szavazatok aránya eléri-e az 5 százalékot. Janusz Dobrosz LPR-képviselő a tervezett lépést a kölcsönösség elvével indokolta. Mint magyarázta, Németországban sem juthat parlamenti képviselethez az a kisebbség, amely nem ugorja át a Bundestagba kerüléshez megszabott 5 százalékos szavazatküszöböt. (Tartományi szinten viszont létezik ilyen kedvezmény: a Schleswig-Holsteinben élő dánok pártja évtizedek óta ennek köszönhetően van benn a kiéli tartományi gyűlésben.) A Rzeczpospoli- ta napilap tegnap arról adott hírt, hogy a konzervatív lengyel kormánykoalíció legnagyobb pártjának, a Jog és Igazságosságnak. (PiS) a képviselői is alkotmányellenesnek tekintik a német kisebbség „privilégiumát” az önálló parlamenti képviselethez. (MTI/dpa) SZABAD EURÓPA Inkább lehet bohózatnak, mintsem tárgyalásoknak nevezni a Koszovó jövendő státusáról Bécsben zajló párbeszédet - vélekedett pénteken egy német Balkán-szakértő. Jens Reuter a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette: Koszovó jogi státusáról nem Belgrád és nem is Pristina fog dönteni, hanem „elsősorban az Egyesült Államok”. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy Washington a múltban erősen pártolta a jelenleg Szerbiához tartozó tartomány függetlenségét. Elméletileg lehetségesnek nevezte Reuter, hogy a koszovói kérdést az év vége előtt megoldják, reálisan nézve azonban ez nem várható. Nem szabad megfeledkezni Oroszországról és Kínáról, amelyeknek vétójoguk van az ENSZ Biztonsági Tanácsában, abban a testületben, amely végső soron dönteni hivatott Koszovó jövőjéről. A nevezett két állam bizonyosan feltételekhez fogja kötni a majdani státus jóváhagyását - fogalmazott Reuter, aki azonban nem hiszi, hogy akár Moszkva, akár Peking „döntő súlyú kifogásokat” emelne a Washington és szövetségesei által javasolt megoldással szemben. A német Balkánszakértő nem hisz Koszovó kettéosztásában. Mint fogalmazott, ez olyasmit jelentene, mintha egy új „berlini falat“ emelnének, márpedig ez a mai Európában nem lehetséges. (MTI/Tanjug/APA) Nem férfi, aki nem jön Nyitrára! És most nem arra szeretne buzdítani e sorok írója, hogy népi vagy urbánus szocializációnktól függően kaszára-kapára vagy éppen baseballütőre kapva induljunk elégtételt venni a megyeszékhelyre a magyarverések miatt. KOCUR LÁSZLÓ Aki férfi, az tudja, hogy még négy napja van, hogy ellátogasson a legrangosabb hazai autókiállításra, melynek tizennegyedik alkalommal ad otthont az utóbbi időben leginkább a sajnálatos esemény kapcsán emlegetett nagyváros. 35 szlovákiai premier, 4 világpremier, meglehetősen vonzó kínálat, még egy kiadós verés árnyékában is. Ha önök is úgy döntenek, hogy nekiindulnak, akkor azért óvatosan telefonáljanak magyarul, és vigyázzanak a nagypapára is. A nemrégiben megrendezett mezőgazdasági szakkiállításon ugyanis kapuzárás után találtak egy ottfelejtett öregurat. Kommunikációs nehézségei voltak - állt a hírügynökségi jelentésben -, ami politikai korrektségre nem töHarminc éve, 1976. szeptember 9-én halt meg Mao Ce-tung kínai kommunista vezér. 1893. december 26-án született módos paraszti családban. 1921-ben egyik alapító tagja a Kínai Kommunista Pártnak (KKP), amelynek a polgári forradalmárokkal kötött szövetsége kudarcba torkollott, s 1927- ben Sanghajban sok ezer kommunistát mészárolt le a Kuomintang. Mao órája a hosszú polgárháborúban jött el. 1935-ben, az üldözői elől „hosszú menetelésben” kitérő vörös hadsereg vezetői a KKP elnökévé választották, s ezt a tisztséget élete végéig megőrizte. Mao a proletariátus helyett a szegényparasztság gyorsan forradalmasodó tömegeire épített. Az íróecset fölényes kezelése párosult nála az ellenfelekkel való kíméletlen leszámolással. A harmincas években a Kínára támadó Japán ellen ideiglenes szövetséget kötött rekvő megfogalmazásban így hangzik: egy kukkot nem tudott az államnyelven. Egyetlen szerencséje az volt, hogy szülőfalujának szlovákul is ugyanúgy hangzik a neve, mint magyarul... Holnap pedig Miss Timing 2006 eredményhirdetés. (Az F pavilon előtt lesz, nehogy lekéssék.) Azt ugyan nem tudom, hogyan fogja abszolválni egészségkárosodás nélkül a győztes hölgy a bemutatót lenge öltözetben. A legpraktikusabb talán az lenne, ha autószerelő overallban venné át a díjat, ugyanis az egész hétvégére meglehetősen hideg időt jeleztek az időjósok. így a más(od)ik tipikus férfitémának befellegzett. Ä mélyen de- koltált ruhadarab viselőjét a tüdőgyulladás kockázatának teszi ki, a spagettipántos felsők által szabadon hagyott gömbölyű vállaltra kardigán borul jótékonyan, a vesebaj árnyékában a topra második réteg kerül, s óvatosabbak a csípőnadrágok is. Ma nem írunk a nőkről. Jöhet a foci. Szerda. Szlovákia-Csehország. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, minimum felejthető produkciót volt alkalmunk látni a hazai csapat részéről. A csehek diktáltak, a hazaiak meg összevissza futkostak a pályán, olykor mintha fogalmuk sem lett volna arról, mi a KKP és a Kuomintang, majd a világháború után felújuló polgárháborúban Mao megsemmisítő vereséget mért a polgári forradalmárok erőire. 1949-ben Mao Ce-tung kikiáltja a Kínai Népköztársaságot. Hamarosan a Szovjetunióval is szembefordul: meggyőződése, hogy Kínának kell elfoglalnia a központi helyet a szocialista táborban. Elégedetlen a gazdasági építés szovjet tanácsadók javasolta ütemével, és 1958-ban belehajszolja a kínaiak százmülióit a „nagy ugrás” kísérletébe. Az általa támogatott falanszterszerű „népi kommunák“ és a használhatatlan acélt termelő, primitív „népi kohók” több tízmillió áldozatot követelő éhínséghez vezettek, s ez jóvátehetetlenül megosztja a pártvezetést. 1966-ban meghirdeti a „nagy proletár kulturális forradalmat”. A fiatalokat bíztatja lázadásra párton belüli ellenfeleivel szemtörténik körülöttük. Sokkal érdekesebb volt a mérkőzés politikai körítése. A két cseh kormányfő - mármint a leköszönő, a mi Róbertunk személyes jó barátja; és az éppen (ki tudja, meddig?) hivatalban levő, a mi Róbertunk nem olyan jó barátja - ugyanis egyidejűleg érkezett a szlovák fővárosba. Nehogy má’ kihagyjanak egy ilyen (nekik) jó meccset, ráadásul itt a szomszédban. A sajtó által leginkább ostorozott miniszterelnök nagyon ügyesen kezelte a problémát, jobbjára a jobboldali, baljára a baloldali politikust ültette. Ez volt azonban minden, amit sikeresen tett a diplomácia frontján (ezen a héten). Brüsszeli látogatása - az első „rendes” külföldi útja - inkább kínosnak volt mondható. Sajtóbeszámolók szerint példátlanul hűvösen fogadták, Jósé Manuel Barroso a közös sajtótájékoztatójukon pedig szinte kioktatta őt. Fico Brüsszelben nem szokványos arroganciával reagált, ám leginkább egy durcásan feleselő kisdiák benyomását keltette. Elmondta, az SNS kormány- tagságának semmi köze a magyarellenes incidensekhez, nézzük csak meg, mik történtek Magyarországon. Önök hallottak róla, hogy Magyarországon szlovákokat vertek volna? ben, akiket azzal vádolt, hogy hiába voltak hősök a felszabadító háborúban, elbuktak „a burzsoázia cukrozott lövedékeivel” szemben. A „nagy proletár kulturális forradalom” évekkel vetette vissza az országot. Nem egy tartományban fegyveres összecsapásokra került sor. A párt vezetői közül sokan átnevelő „káderiskolákba” kerültek, sokan nem élték túl a megpróbáltatásokat. A diákok millióit vidékre küldték „átnevelésre”, amikor már nem volt szükség naiv idealizmusukra. A „kulturális forradalom” egészen Mao haláláig tartott, amelyet éles hatalmi harc követett. A Mao alapította Népköztársaság és az egypártrendszer máig megmaradt, ám a vezér egalitári- us eszméin már rég túllépett a világ legnépesebb és leggyorsabban fejlődő országa, ahol ma a a „Gazdagodjatok!” jelszó szellemében immár nyíltan kapitalista módszerek érvényesülnek. Nénike, édes! TALLÓSl BÉLA Kispénzű egyetemistaként tojásos makarónin, kecsöpös (ahogy Pécsi Ildikó ejti a Lindában) spagettin - természetesen igazi érett olasz parmez- zano nélkül, kacsazsíros kenyéren meg száraz kakaós kalácson éltünk. Ösztöndíjosztáskor azért megengedtünk magunknak egy jó adag sava- nyúhal-salátát (értsd: tresz- kát), utána egy üveg felejthetetlen, dúsan szénsavas, csípős ízű, böfögtető üdítőt (értsd: sárga málnát), na meg az elengedhetetlen krémest, csak azt a szimplát, a tejszín és csokoládéöntet nélkülit, amelyről eltávolítottuk a porcukrozott felső lapot, és csak a finom sárga krémet kanalaztuk. Ismétlem, szigorúan ösztöndíjosztás után. A téli szemeszter derekán azért mi is csaptunk orgiákat, olyan igaziakat, telített zsíroktól csöpögéseket: otthonról hozott májas meg véres hurkából, jól átérett hasaalja-szalonnákból, vastagon paprikázott abált szalonnákból, remegő-kocso- nyás disznósajtokból, ropogósra sült kacsapörcből. Ám ahogy jeleztem, az év többi időszakára inkább az ilyenolyan liszttermékek voltak a jellemzőek. Részképzésen voltunk egy magyarországi tanintézetben. Ott még rosszabb volt a helyzet, hiszen távol az otthontól, hetente-kéthetente hazai kiegészítés sem tarkíthatta az étrendünket, amely jóformán az almára, a savanyú káposztára és a túróstáskára korlátozódott. Egyik kedves társunk úgy december elején, amikor a legválságosabb időszakban éltünk, visszakapott a kollégiumi díjból egy kisebb összeget, mert valahogy többet számoltak neki befizetéskor. Ilyen váratlan pénz bármelyikünknek úgy jött volna, mint egy falat kenyér, hiszen téli zimankóban még éhesebb az ember, mint kánikulában; pedig hát hidegben összemennek a dolgok, s talán a gyomor is. S ekkor, télvíz idején kedves társunk kiment a piacra, ahol a savanyú káposztát szoktuk beszerezni, és vett magának egy doboz epret. Akkor, a nyolcvanas évek elején! Télen, epret! „Na és - mondta -, megkívántam. Várjak tavaszig?“ Igaza volt. Bár utána napokig kakaó és porcukor nélküli meztelen csuszát evett. De hát van ilyen, az ember megkívánja. Ő jutott eszembe arról a nyolcvankét éves nénikéről, akit a hónap elején áruházi lopáson kaptak. Sajnáltam is egy kicsit, hiszen nyolcvankét évesen az ember nem jókedvében válik csak úgy áruházi szarkává. Nem úri passzióból lop, és nem is azért akar fizetés nélkül távozni, mert idős korára szenvedélybeteggé vált, vagyis kialakult nála a kleptománia. Tette valószínűleg nyugdíjának nagyságával van összefüggésben. Belső szemeimmel látom a meggörnyedt nénikét, ahogy kuporgat, rakosgatja a filléreit, meggondolja mindegyiknek a helyét, mert tényleg nincs mit harapnia a kenyérhez, s lehet, hogy már kenyere sincs aznapra... és akkor lopi- zik egyet. Nem akarom fel- * menteni, nem is lehet. Csak az édes a dologban, amit ez az idős néni elemeit a pultról. Csokoládét, három nyomorult kis csokit. Nem kenyeret! Ez olyan, mint a télen epret. De az is lehet, hogy van három dédunokája... VISSZATEKINTŐ 30 éve halt meg Mao Ce-tung MTl-HÁTTÉR HÉTVÉG(R)E Nyitrára, férfiak!
