Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-07 / 206. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 7. Nagyszünet 15 Azokon nem segíthet a rendezvény, akik a konfliktusokat mondvacsinált indokokkal idézik elő Idegen otthon? Otthon idegenben? Négy különböző témájú szemináriumot szerveztek, mindegyiket más­más országban (Képarchívum) Bárhol a világban idegen­nek érezhetjük magunkat. A ma emberének azonban sokkal inkább az válik javá­ra, ha mozgalmas világunk­ban nyitottan mozog, hi­szen a migráció fogalma mára már egyike a leggyak­rabban használt szavaknak. PETREZSÉL ANETT Ezzel a fogalommal foglalkoz­tunk a Robert Bosch Alapítvány ál­tal szervezett nyári szemináriumon is, melyet Nagyszebenben (Romá­nia) szerveztek. A rendezvényen 15 ország fiataljai vitatták meg a társadalom aktuális kérdéseit. A Robert Bosch nevét viselő alapít­vány fő feladatai közé tartozik az egészségápolás, a népek közötti kölcsönös megértés fejlesztése, az oktatás és nevelés, a művészet és kultúra, valamint a tudományok fejlesztése és támogatása. Mongóliában élő koreai, bulgáriai orosz Robert Bosch átélte a második világháborút, és látva szörnyűsége­it, úgy döntött, hogy élete további részében a nemzetek közötti kap­csolat javítását és erősítését fogja szorgalmazni, ezzel is elkerülendő egy következő háborút. A projekt, mely Robert Bosch életrajzírójáról, Theodor Heussról kapta nevét, egyszerre több szálon futott. Négy különböző témájú sze­mináriumot szerveztek, mindegyi­ket más-más országban. Volt sze­minárium, mely a férfi-nő vi­szonnyal, egy másik, mely az euró­pai biztonsággal, megint másik, mely a fogyasztói társadalommal, mint általános jelenséggel foglal­kozott. Szemináriumunkat, mely az Ide­gen otthon? Otthon idegenben? cí­met kapta, Romániában rendeztük meg. A legkülönfélébb emberek ér­keztek ide, volt köztük azerbaj- dzsáni, Mongóliában élő koreai, bulgáriai orosz, boszniai szerb, ro­mániai német és egyéb eredetű ér­dekesebbnél érdekesebb egyete­mista, akik azonban egy-két vonás­ban igencsak hasonlítottak egy­másra: mindnyájan szereztek ta­pasztalatokat a migrációval kap­csolatban, többségük valamely ki­sebbséghez tartozott, és folyéko­nyan beszéltek németül, mert ez volt az alapfeltétel, hiszen a képzés német nyelven folyt. Team-vezető­ink különböző játékok és módsze­rek segítségével próbáltak minket felkészíteni a tulajdonképpeni fel­adatra, amely a témával kapcsola­tos projekt létrehozását célozta meg. Játszottunk interaktív színházat, melyben az alárendeltség és elnyo­más fogalma kapta a fő hangsúlyt, a cél pedig az volt, hogy minél jobb megoldást találjunk egy-egy konf­liktushelyzetre. Érdekes volt megfi­gyelni, hogyan változik a kisebbsé­gi főhős agresszorrá, hogyan vág vissza a gyenge az erősebbnek. Egy másik nap tervjátékot ját­szottunk: egy kisebbség városi ön- kormányzattal vívott harcát ját­szottuk el, ahol mindenki szerepet kapott valamely párt vagy szerve­zet tagjaként. Magyarellenes incidensek Mindazt bizonyítja, igenis lehet nemcsak egymás mellett, hanem egymással is élni. Fantasztikus él­mény volt látni, hogy egy szobában lakik egy moszlim és egy zsidó, hogy közös projekten dolgozik a bolgár, a szerb és a bosnyák. Arról nem is beszélve, hogy ezek a fiata­lok képben voltak mind a politika, mind a történelem terén, és nem kellett senkinek elmagyaráznom, hogy Szlovákiában élek, de magyar nemzetiségű vagyok. Ugyanakkor volt számomra egy fájó pillanata a rendezvénynek: mindannyian tisz­tában voltak belpolitikai helyze­tünkkel, és a magyarellenes inci­densekről érdeklődtek. Igyekeztem megnyugtatni őket, hogy Szlováki­ában nem olyan borzasztó a hely­zet. Ehhez képest, amikor hazaér­tem, rögtön azzal kellett szembe­sülnöm, hogy igenis tarthatatlan a helyzet, hogy valóban vannak inci­densek, és hogy van okunk félni. Azt hiszem, azokon az embereken, akik a konfliktusokat mondvacsi­nált indokokkal idézik elő, egy ilyen rendezvény nem segíthet. De talán akadnak még nyitott fiatalok, akik ha tovább visznek egy-egy üyen pozitív példát, talán jobban befolyásolhatják az általános köz­véleményt. Palóc népmesék A szeminárium fő célja további projektek létrehozása volt. Akad­tak olyanok, akik különböző nem­zetiségű árva gyerekek számára próbálnak táborozást szervezni, vagy egy nemzetközi filmfesztivál keretében próbáljak az együttmű­ködést tovább fűzni. Én egy palóc népmeséket tartalmazó brosúra, il­letve weboldal létrehozását céloz­tam meg, mellyel a palóc nyelvjá­rás sajátosságait, illetve a palóc kultúra egy részét szeretném kör­nyékünkön megörökíteni. Azt hiszem, ez a szeminárium rengeteg dolgot adott nekem és se­gített, hogy megismerjek más kul­túrákat, hogy valósághű képet kap­jak más országok lakosainak beszá­molói által az ottani helyzetről. A legfőbb dolog azonban talán az, hogy megértettem: az új Európá­ban csak akkor van helye bárkinek is, ha nem rest tanulni más nemze­tektől, ha el tudja fogadni a mássá­got, és megpróbál tenni valamit azért, hogy ezt másokkal is megér­tesse. Ahogy az egyik szerb társam mondta, meg kell tanulnunk hida­kat építeni, és ha ez nem megy a sa­ját országunkon belül - mert elő­ször ezt a lépést kell megtennünk -, akkor a határokon kívül kell pró­bálkoznunk. A poént természetesen nem lövöm le, ezt tegyék meg helyettem azok, akik elolvassák a könyvet L. L. Lawrence: Véresszakállú Leif és a lávamező BÍRÓ SZABOLCS Leslie L. Lawrence (azaz Lőrincz L. László) ezen könyve, a Véres­szakállú Leif és a lávamező 2001- ben került a könyvesboltok kiraka­taiba, aztán onnan hamar, nagy számban a rajongók polcaira. A szerző ismét bebizonyította, hogy egyszerre tud izgalmakat kelteni, gyomorgörcsöt okozni, oktatni, s valamelyest még nevettetni is. A történet szerint a különc, hu­moros és lángelméjű bogarász- nyomozó ezúttal Izlandra igyek­szik, egy ködös, veszélyeket rejte­gető lávamezőre, ahova egyik is­merőse, Snorri Eggertson hívja meg. A meghívás oka különös: Eggertson elhunyt nagybácsikájá- tól, Baldur Haldórssontól örökölte a látszólag haszontalan lávamezőt, ám csakhamar kiderül, hogy nem ő az egyetlen örökös. Baldur bácsi egész életében közismerten nagy csibész és rejtvényfejtő volt. Élete utolsó nagy megfejtése Véres­szakállú Leif koporsóhajójának megtalálása volt, és ez volt egyben élete utolsó nagy csibészsége is: nem árulta el senkinek, hol van el­ásva. Márpedig rengeteg kincset, hatalmas vagyont rejtegetett a fe­délzetén. Lávamező a végrendeletben Végrendeletében egyszerre hagyja a lávamezőt több örökösre, s annak ígéri oda az egészet, aki el­sőként bukkan rá az egykori ke­gyetlen viking harcos hajójára. Azért annyi segítséget hátrahagy a jövendőbeli örökösöknek, hogy va­lahol a lábuk alatt, a valószerűtle­nül ködös lávamezőn találhatják a zsákmányt. Megkezdődik a kere­sés-kutatás, az örökösök már egy­más nyakára vetnék magukat, ám valaki megelőzi őket a gyilkolás­ban: Véresszakállú Leif, az egykori viking martalóc gonosz szelleme. Vagy mégsem ő az? A poént természetesen nem lö­vöm le, ezt tegyék meg helyettem azok, akik elolvassák a könyvet. Is­mét egy olyan Lawrence-regényről van szó, mely a szerző remekei kö­zé tartozik. Nem csupán a történe­tet találta el, és vetette azt profi módon papírra, de itt is kibújik be­lőle a titkos tanár, aki rejtve, szinte már észrevétlenül gyömöszöli di­ákjai fejébe a tananyagot. A tan­anyag pedig ezúttal Izland és a vi­king kultúra. Nem leszünk ugyan viking-szakértők a könyv elolvasá­sa után, de rengeteg érdekes dol­got megtudhatunk Izland első la­kosairól, múltjukról, szokásaikról, néhány istenükről, vitatott, titkos tudásukról, melynek segítségével a holtakkal beszéltek és harcolni hívták a szellemeket. Külön érde­kesség, hogy a főszereplő, csak úgy, ínyencség gyanánt előad egy­két tibeti és indiai tanulságos nép­mesét is. Ezeket persze párbeszéd közben, és a végén levonja belőlük a helyzetre érvényes következte­tést. Roppantul szórakoztató! Az izlandi nevek mellett sem lehet el­szaladni: példaképp ott van a szá­munkra szokatlan és szinte ki­mondhatatlan nevezetű lány, Sigrídur Sveinbjörnsdóttir, és ter­mészetesen nem ő az egyetlen fur­csa nevű szereplő. Pontjátszma Az áüagos krimi felépítése elég egyszerű: A pontban elkövetnek egy gyilkosságot, B pontban pedig valakinek meg kell oldania azt. Ezzel szemben itt egész Law- rence-ABC-t találhatunk. Itt A pontban van egy rejtély, B pont­ban egy gyilkosság, C-ben kezdeti bonyodalom, aztán egyre több gyanúsított, még több gyilkosság, még több rejtély, annyi csavar, hogy szinte ki sem látunk közü­lük, átverések, értelmetlennek tű­nő és hátborzongató jelenségek, ahogy épp az írónak tetszik. Végül Y pontban minden megoldódik, és Z-ben kapunk még egy slussz­poént is. A Lawrence-féle krimi annyiban is kilép a nagy elődök árnyékából, hogy itt a melléksze­replők kapnak olyan élethű jelle­met, annyi valós, emberi tulaj­donságot, mint mondjuk Agatha Christie-nél, A. C. Doyle-nál vagy épp Dashiel Hammetnél a fősze­replő. A főhős pedig olyan élethű, hogy bármelyik percben kiléphet­ne a sorok közül, és élhetné köz­tünk nem mindennapi életét. Lőrincz L. László ezzel újabb di­cséretes dolgot bizonyít be: nagy­szerű emberismeretét. A Véresszakállú Leif és a lávame­ző ismét egy olyan fantasztikusra sikerült munka, melyre jogosan le­het büszke a szerzője. PÁLYÁZÓ A fogyó félhold AJÁNLÓ Már évek óta hagyomány, hogy tanévkezdéskor Ősz Gá­bor és diákjai meghirdetik az új történelmi vetélkedőket. A 2006/2007. tanév versenyének címe: A fogyó félhold fénye, és szokás szerint írásbeli és szóbeli fordulókból áll. Ismerkedj a részletekkel! A verseny témája és korszak- határai: a török elleni felszaba­dító háborúk és a magyar törté­nelem 1670-1690. Avetélkedőt 12-18 éves alap- és középisko­lai diákok számára rendezik. Célja a magyar és az egyetemes középkor történelmével kap­csolatos ismeretek bővítése, rendszerezése, valamint az is- A megmérettetés célja a magyar kólák közötti kapcsolatok ápo- és az egyetemes középkor törté- lása határainkon innen és túl. nelmével kapcsolatos ismeretek A versenyre írásban vagy e- bővítése (Képarchívum) maüben 2006. október 30-áig lehet jelentkezni. Cím: Bálint Márton Általános Iskola és Középisko­la, 2045 Törökbálint, Köztársaság tér 8, illetve gaboni@freemail.hu és a suli536@ fl.bp.sulinet.hu e-mail címen. A versenyen - az előző évek gyakorlatának megfelelően - 4 fős csa­patok indulhatnak, (egy iskola több csapatot is indíthat.) Az első három forduló levelező rendszerű. A csapatok háromszor 33 feladatot kapnak. A kérdéseket az interneten teszik közzé a http://www.sulinet.hu-n és a www.dip.hu-n . Irodalomjegyzéket és egyéb felkészítési anyagot a nevezés visszaigazolásakor küldenek. Az utolsó forduló megoldásainak beérkezési határideje: 2007. feb­ruár 20. A döntőre a legtöbb pontot elért 12 csapatot hívják meg és minden határon túli magyar régióból legalább egy csapatot. A döntő időpontja a 2007. április 10. Bővebb információ: 0036/623-335-639, www.sulinet.hu , www. dip.hu. A szponzorok a verseny döntőjére értékes jutalmakat aján­lottak fel. A szállást a Deák Ferenc Kollégium biztosítja. Az utazás- és a szállásköltséget az iskolák, egyéb költségeket a verseny rende­zősége fedezi, (ú) KEPES VIGY0RG0 Sárkányszerelem (vicclap.hu)- Anyu, azt nem mondtad, hogy ennyire szeret engem ez a ma­lac! (vicclap.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents