Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-05 / 180. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Szemeteskukában az egyik műtárgy Szentpétervár. Szemeteskukában találták meg Szentpétervá­ron csütörtökön az Ermitázsból ellopott kiállítási tárgyak egyikét: az ikonra azt követően leltek rá, hogy egy névtelen telefonáló érte­sítette a műtárgy hollétéről a rendőrséget. A rendőrséget felhívó telefonáló bejelentette, hogy az eltűnt műtárgyak egyike a rendőr­ség irodája melletti utcán lévő szemeteskukában van. A negyven­szer harminckét centiméteres ikont az egyik legértékesebb mű­tárgynak tartják a világhírű szentpétervári múzeumból eltűnt 221 kiállítási tárgy közül. (MTI) PENGE Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre Kalligram, Pozsony, 2004 Káprázatos indulás - így is jelle­mezhetnénk Gazdag József első könyvének, a Kilátás az ezüstfe­nyőkre című elbeszéléskötetnek a fogadtatását. A kötet terve Ma­gyarországon előbb elnyerte a fiatal írók részére alapított ran­gos Móricz Zsigmond-ösztöndí- jat, majd a kész könyv a.legjobb első kötetért járó Bródy Sándor- díjat, Szlovákiában Madách-díj- ban, valamint a Posonium Iro­dalmi Díj első kötetért járó kü- löndíjában részesült. Ezenkívül a Kilátás az ezüstfenyőkre képvi­selte Magyarországot, illetve a magyar irodalmat az elsőkötete­sek európai prózafesztiválján... A szlovákiai magyar irodalom­ból eddig egyeden hasonló pá­lyakezdésre emlékezhetünk: ta­lán Grendel Lajos első regényé­nek, mely a szerző második kö­tete volt, az Éleslövészetnek a ma­gyarországi fogadtatása hason­lítható Gazdagéhoz, bár eltérő korban, más körülmények kö­zött valósult meg. A Kilátás az ezüstfenyőkre prózái nem könnyű darabok: azzal is el­lenállnak a gyors, könnyű olva­sásnak, hogy az elhallgatás, a be­szédképtelenség, az elbeszélés nehézségei felől alkotják meg szövegvilágukat. Három nagy szépirodalmi nyelvhasználat je­lenlétét érzékeltem a kötetben: véleményem szerint az egzisz­tencializmus, a posztmoderniz­mus és a minimalizmus nyelve, témakezelése felől alkotja meg saját elbeszélésmódját. Az elbe­szélés nehézségeinek jelenléte főleg a korai posztmodemben je­lentős téma, a valóság és a kép­zelet tudatos elbizonytalanító já­tékai, a labirintusszerűség szin­tén posztmodem jegyek - de Gazdagnál, ellentétben a legtöbb posztmodem szöveggel nincs irónia, humor és paródia, nincs felszabadító játékosság. A magá­nyos, monomániás, a létezés ér- telmetíenségével szembenéző hősök az egzisztencialista próza jellemző figurái - de Gazdag el­beszéléseinek egzisztenciálfüo­Értékelés: ••••••••• Németh Zoltán heti rendszeres­séggel jelentkező kritikai rovata zófiai, létezéstechnikai problé­mái nemcsak a lét, hanem a nyelv problémáiként is megje­lennek. A beszédképtelenség, az artikulációs problémák, a hét­köznapi létezés redukált vüága a minimalista próza jellemzői - de Gazdag elbeszélései nem a ron­tott, hétköznapi, köznyelv alatti, beszélt nyelvet használják, ép­pen ellenkezőleg: stilisztikailag a tökéletességre törekvő, jólfor­mált, a nyelvi esetlegességeknek a lehető legkevesebb teret enge­dő, kidolgozott, megmunkált prózanyelv jelenik meg a Kilátás az ezüstfenyőkre elbeszéléseiben. A posztmodern prózaformálás felől Esterházy Péter, Grendel La­jos, Garaczi László és Márton László, a minimalista felől Tar Sándor, az egzisztencialista felől Albert Camus, Thomas Bern- hard, Sámuel Beckett és Ottlik Géza hatását érzem kitapintha- tónak. A Kísérlet egy Vencl-paradigma felállítására című elbeszélés fő­hőse egy profi kerékpáros, egy emberfeletti teljesítményekre ké­pes sportoló - a szöveg fő tétje mégis az, hogyan lehet rekonst­ruálni, összefoglalni egy élet- utat, hogyan lehet elbeszélni az elbeszélhetetient: az élet titokza­tosságát. Hasonló a témájaAz ár­nyak kifürkészése című szöveg­nek is, amelynek prózaíró főhő­sében, a norvég Alfonz Knudsen- ben a tragikusan, fiatalon el­hunyt Tálamon Alfonzra ismer­hetünk megdöbbenve. Gazdag elbizonytalanításai saját bizo­nyosságainkat függesztik fel: va­jon megfelelően gondolkodunk- e önmagunkról, vajon nem kelle- ne-e bizonytalannak lennünk sa­ját nyelvünk, identitásunk, isme­reteink sokaságában forgolódva. A rendkívül tudatos prózaformá­lás hiányai között talán az említ­hető először, hogy nem egy elbe­szélésben túlzottan érezni a „Mesteri’ jelenlétét. Az olyan markánsan egyéni szövegformá­lás, mint amilyen Thomas Ber- nhardé vagy Sámuel Becketté, nil gyorsan felismerhető és azo­nosítható például A sziklaomlá­son túl vagy A sötét, ha eljön című szövegekben. Probléma lehet az is, hogy az egzisztendalista- minimalista szövegformálás pá­rosa mennyire engedi meg a fi­gyelem fenntartását: az elveszí­tett, felfüggesztett cselekmény helyébe ilyenkor általában a nyelv monotonitása lép. O A bőség kosara az idei Sziget Fesztiválon nagyobb, mint valaha - róhatjuk a köröket Arccal a kisszínpadok felé! A Deti Picasso szerdán éjjel bukkan fel a WAN2 színpadon Belátom, furcsa ilyet java­solni négy nappal az előtt a Sziget Fesztivál előtt, amelynek nagyszínpadán jobbnál jobb, megbízható sztárcsapatok váltják egy­mást. Csak abban bízha­tok, hogy a haladó szigete­lők egyiküket-másikukat már látták az évek során (tizennégy visszajáró nagy- színpadost számoltam ösz- sze), és fő műsoridőben is lesz idejük bekukkantani a kisebb sátrakba. JUHÁSZ KATALIN A most következő válogatás tel­jesen szubjektív, ám némiképp azért „terelgető szándékú”. Itt van­nak mindjárt moszkvai kedvence­im, a Deti Picasso, akik szerdán éj­jel bukkannak fel a WAN2 színpa­don. Az örmény folkot eresztették össze némi pop-rock-, sőt elektro­nikus zenével, és nem riadnak visz- sza a további kísérletezéstől sem, a Szigetre például egy vonósnégyes­sel egészül ki a felállás. Dalaikról csak annyit, hogy ha Djivan Gas- paryan az örmények melankolikus természetét képviseli, a System Of a Down pedig a másik, érdesebb végletet, akkor a Deti Picasso e két világ ötvözetét nyújtja. A Bahia Színpadon ugyanaznap két figyelemre méltó magyar csa­pat szerezhet új híveket magának. A Mantra Porno stílusa talán a trip- hophoz áll a legközelebb, ám fun- kysabb, gitárokkal megspékelt szá­maik is vannak, az elektronikus alapokat gyakran fúvósok díszítik. A szegedi Jeffo’s Dream zenekar lelki rokonai talán a Mocheeba és a Moloko, ám némi Massive Attack- os hangzást is felfedezhet náluk, aki nagyon fülel. Ezek után futás a Pesti Est Színpadra, ahol egy igazi alternatív legenda, a Satöbbi zene­kar bizonygatja majd, hogy „a zsi­ráf még mindig szép”. Az utánuk következő Kistehén Tánczenekar pedig remélhetőleg már tájainkon sem szorul bemutatásra. Aki látta már az egyébként ked­ves és szórakoztató Jovanottit, csü­törtökön este a nagyszínpad he­lyett inkább a Roma Sátorba néz­zen be Nadya Golski koncertjére. Az ausztrál útlevéllel közlekedő hölgy a csendes-óceáni szigetvilág­ból érkezik, zenéjében magával hordozza kelet-európai gyökereit és francia neveltetését, mindezt törzsi dalokkal és bluesszal fűsze­rezve. Érzéki hangjával intim, vib- rálóan élő hangulatot teremt. Jó választás lehet aznap estére a Jazz Színpadon a kanadai pozanos, Tom Walsh is, aki az avantgárd jazz, az alternatív zene és a kortárs zene hullámául szörfözik, és ezút­tal trióban kollaborál Balázs Ele­mér dobossal és Szandai Mátyás bőgőssel. A pénteki nap legnagyobb kis- színpadi szenzációjának a Coldcut fellépése ígérkezik. Ez a brit ze- nész-producer-DJ-divatdiktátor duó ma már intézménynek számít, ők vágtak hűvös ösvényt az elektro­nikus tánczenének, ők adták ki a műfaj máig etalonnak számító le­mezeit, és főleg nekik köszönhető, hogy az underground tánczenéből a mainstreambe is átszüremlett va­lamicske. Ráadásul még mindig egy lépéssel a legújabb trendek előtt haladnak. Aznap érdemes út­ba ejteni a vüágzenei színpadot is, melynek kínálata egy külön újság­oldalnyi misét is megérne. Nagy felfedezés lehet a francia színeket képviselő Les Boukakes, amelyben tunéziai, algériai, korzikai és fran­cia muzsikusok munkálkodnak, és amelyet a Manó Negra örökösei­ként emlegetnek, talán a „politiku­si attitűd” miatt is. Ügyesen ötvözik a karcos, punkos európai rockzenét az észak-afrikai rai és gnawa ha­gyományával, ami élőben ellenáll­hatatlan koktélnak ígérkezik. Másnap ugyanabban az időben és ugyanott egy másik francia ze­nekar, a kategorizálhatatlan Orange Blossom mutatkozik be Magyarországon. Zenéjükben minden benne van, ami az utóbbi két évtizedben érdekes volt vüág­zenei fronton. Punk és elektroni­kus zene, núbiai és arab lebegő melódiák, markáns ritmusok, he­gedű és szemplerek. Megkockáz­tatom, hogy az Orange Blossom jóval eredetibb és frissebb Robert Plant world-music formációjánál, amelynek előzenekaraként tur­néznak idén. Vasárnap este nyolctól a két szlovákiai magyar szi­getes fellépő egyike, a ki- rályhelmeri Waterfall ját­szik dallamos rockzenét. Ugyancsak szombat este főidő­ben lép fel a Bahián a prágai Gre­gor Samsa, a Jutott Nekiből ismert Gál Attila zenekara, amelyet tavaly egy nagyszínpadi gigasztár miatt hagytam ki. Idén behozom lemara­dásomat, mert aki Kafka Átváltozá­sának főszereplőjéről nevez el egy zenekart, az rossz ember nem le­het, a hathúros basszusgitár pedig a Primus funk-punkja óta amúgy is kedvenc hangszerem. Vasárnap a WAN2-n az elmúlt év magyar minimál ragga-hiphop bot­rányhőse, Copy Con kezdi a napot. Első hallásra zenebohóc, második­ra már az anyaország legkaraktere­sebb megmondó-embere. Ki ne is­merné a neten vírusként tetjedő, üdén trágár anti-Windows himnu­szát? Aki mégsem, az kattintson ide: www.copycon.atw.hu Aznap este akár ott is lehet ragadni a leg­haladóbb kisszínpad előtt, mert hátra lesz még a latinos ritmusokat ska-alapokkal összeeresztő és ra­vaszdi fúvósokkal tarkító Anselmo Crew, a „villanyzene” magyaror­szági innovátorának számító NEO, a francia hip-hop legprogresszí­vabb testvérpátja, Mouss et Hakim, valamint egy MaNga nevű török formáció, amely igazi fúziós porté­ka: nu-metal, hiphop és anatóliai népzene bizarr keverékét hozták létre, hazájukban immár nemzedé­ki hősök. Akik mindezt túl bonyolult haü- gatnivalónak tartják, átmehetnek a Bahiára, ahol vasárnap este nyolc­tól a két szlovákiai magyar szigetes fellépő egyike, a királyhelmeci Waterfall játszik dallamos rockze­nét. A hagyományos és az alter­natív határán egyensúlyozó zene­kar adottságai mindenképp túlmu­tatnak a régió határain, ha egy nagy kiadó felkarolná őket, ugyan­akkorát robbanthatnának, mint az öt-hat agyonsztárolt hazai zenekar bármelyike. Karakteres ének, ko­mor gitárok, lázadó filing. Már csak hazafiságból is ülik meghall­gatni őket a Szigeten. És végre itt a hétfő, és legesleg­kedvencebb zenekarom, a Lening­rad, akiket úgy várok, mint egy fel- ajzott tinüány az aktuális fiúcsapa­tot. A huszonegyedik század rock­artistái közül egyedül nekik hittem el, hogy nem kell még temetni az undergroundot, hogy a zene adhat átfogó, „összkulturális” élményt, hogy lehet valaki egyszerre öni­ronikus és véresen komoly, pima­szul kibukott és németesen pontos. Az alapok valahol a ska és a kato­nai induló közötti légüres térben keresendők, ehhez társul egyfajta nyers-plebejus füing, és persze az orosz népdalkincs. Mindez sajáto­san kitekerve, mintha folyamato­san önmagukat parodizálnák, mintha csupán azért lenne a kisuj- jukban az összes létező stüus, hogy viccet csinálhassanak belőlük. Frontemberük, Sergey Shnorov mellesleg internacionális szuper­sztár kvalitásokkal bír. Kérem önö­ket, drága olvasók, ne hagyják ki ezt a koncertet a vüágzenei nagy­színpadon! Akinek nem jön be a Leningrad, nálam reklamálhat, vagy mehet rázni egyet a néma diszkóba. Ez nem poén akart lenni, a Silent Disco tényleg létezik, és je­lenleg egész Európában arat. A résztvevőknek komoly akusztikus élmény, a kívüláüóknak furcsa vi­zuális kép, hiszen a táncolok egy drót nélküli fejhaügatóba kapják a jót, a sátorba bekukkantok viszont csak a nagy csendet hallják, és azt látják, hogy odabent mindenki más-más ritmusra ráng. Választ­ható ugyanis hard house, techno, punk, klasszikus diszkó, vagy akár salsa is. A jelen lévő dj-k folyama­tos keveréssel sajátos légkört te­remtenek, az állandó közreműkö­dők meüett minden helyszínen helyi underground dj-ket is hall­hat a nagyérdemű. A Süent Disco sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga Fatboy Síim is jelentkezett már vendégelőadó­nak, miután a Glastonbury feszti­válon szemtanúja volt e bizarr há­zibulinak Helyszűke miatt itt keü pontot tennem az ajánló végére. Nehéz dolgunk lesz idén, a bőség kosara nagyobb, mint valaha, róhatjuk a köröket kiftüladásig. Aki semmiről sem akar lemaradni, robogóval, vagy helikopterrel közlekedjen. Az otthon maradottak pedig csütörtö­kön olvashatják e hasábokon az el­ső hangulatjelentést Európa legna­gyobb kulturális fesztiváljáról. A pénteki nap legnagyobb kisszínpadi szenzációjának a Coldcut fellépése ígérkezik (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents