Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-05 / 180. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 5. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nem kell félni a magyaroktól Teljesen alaptalan szlovák részről a magyar területi revíziótól való félelem, hiszen Magyarország 1947-ben aláírta a békeszerződést, 1975- ben a Helsinki Zárónyilatkozatot, 1995-ben pedig kétoldalú szerződést kötött Szlovákiával. Ezekben a felek elutasítottak bármiféle területi igényeket - állítja Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter a Lidové Noviny című cseh napilapban megjelent írásában. Úgy véli: Ján Slota és az SNS ezt az aggodalmat csak megjátssza, hogy eltakarják valódi céljaikat: befejezni Dél- Szlovákia kolonizációját, hogy az eredeti magyar lakosság még kisebb kisebbséggé váljon, s végül eltűnjön. A szlovákiai magyarok többsége a közösségi túlélés egyetlen biztosítékát az önkormányzatiságban látja, részben regionális, részben kulturális és személyi alapon. A legközelebbi modell Dél-Tirol és a svájci kantonrendszer. Kifejti: a magyarok és a szlovákok egyetértésben éltek a történelmi Magyarországon, soha nem folytattak háborút egymás ellen. A mai ellentétek oka, hogy egyoldalúan értelmezik az 1848-1918 közötti történelmi eseményeket. Az ellentétek akkor törtek felszínre, amikor a szlovákok autonómiát kezdtek követelni az egykori Magyarországon, amit a magyarok többsége elutasított. „Nem jel- lemző-e valamilyen módon ez a mai Szlovákiára is?” - teszi fel a kérdést. Hozzáteszi: az ellenségeskedés a- zonban csak 1918 után vált láthatóvá, amikor egymillió magyar saját akarata ellenére lett Csehszlovákia állampolgára. A nagyhatalmak kizárólag a cseh-szlo- vák fél gazdasági érveit vették figyelembe, és nem voltak tekintettel az etnikai térképre, (kés) (Gyenes Gábor karikatúrája) \- Ha megint valami őrültséget mond, szorítunk egyet a fogóval. HÉTVÉG(R)E Kampányprogram Azt értem, miért ígértek ilyesmiket a választási kampányban, de hogy miért kellett megvalósítaniuk is, azt már nem. A Financial Times írta ezt nemrég a 2002-ben választási győztes MSZP kormányzási osztogatásáról. HOLOP ZSOLT A brit lap egyébként egy szlovák politikust idézett, névtelenül. Magyarország most ismerkedik, sokkszerűen, azzal, mi jön hat év osztogatás után, az emberek csodálkozva állapítják meg az összehasonlító elemzésekből, müyen olcsó volt eddig a gáz náluk, például a mi gázárainkhoz viszonyítva. Fico most erre az osztogató útra akar visszatérni, amibe Magyarország kis híján belerokkant. Világos, azzal nem lehet választást nyerni, ha valaki garantálja, hogy duplájára emeli az energiaárakat. De nem csak a politikusokkal van gond ott, ahol a legnagyobbat mondó háry- jános nyer. így a kérdés az, van-e egyáltalán értelme nem hazugságokra épülő választási programot írni, ha legalább 20-30 százalékot akarunk elérni? Ficóval most az a baj, hogy példa nélküli módon maga is elhitte saját ígéreteit, és nem vette észre, hogy véget ért a választási kampány. Illetve azért arra emlékszünk, hogy többször egymás után elismételte a választások előtt, ga-ran-tál-ni tudja a benzinárak csökkenését, meg a gáz árát is. Tüdjuk, mi van a benzinnel, meg mi lesz ősszel a gázzal. Persze, azért hagyott kiskapukat magának, amellett hogy ígéretei nagy részét beemelte a kormányprogramba. Az 57 oldalas fogalmazás kellően általános, és ha egy mód volt rá, a konkrét számokat kihagyták belőle. így aztán mindenki csak találgat, hány milliárdos lesz a hiány. Sokatmondó, hogy Ján Počiatek pénzügyminiszter a parlamenti vitában úgy hallgatott, mint egy partizán, pedig az ellenzék annyira akarta hallani a hangját, mintha ő lenne a szlovák Caruso. (Fico mellett Farinelli lesz.) Nem mert megszólalni, vagy egyenesen megtiltotta neki Fico. Mert mit is mondhatott volna, miből lesz finanszírozva ez a szép nagy jólétcsomag? Egy hétig zabálunk, aztán három hetet koplalunk a fizetésig? A Vitában Fico hol jól, hol rosszul tűrte a kritikát, Dzurinda beszéde után azonban felugrott. „Négy évig tietek volt a hatalom, a pénz és a média, mégsem nyertétek meg a választásokat. Hát most mi diktálunk/’ 1994-es győzelme után Meäamak volt üyen mondata. De Mečiar most nem mondott semmit, sőt nem szavazta meg a kormányprogramot. Állítólag a parkolóban felejtette magát. Igazán megvárhatták volna, többet nem lesz ilyesmire alkalma. Slota szavaz és tartja a száját, egy hete nem nyilatkozott semmit rólunk. Várjuk a külföldi lapok hétvégi kiadásait. Szlovákia két gravitációs térrel rendelkezik, a cseh mellett ott a magyar; amit Slota veszélynek lát, az híd Örülhetnek a szlovákok, hogy itt vagyunk KOKES JÁNOS Hasznos a szlovákok számára, hogy a II. világháború után Szlovákia területéről nem lettek elűzve a magyarok. A magyar kisebbségnek köszönhetően így ma Szlovákia nyitottabb ország, mint a nemzetállammá vált Csehország, ahonnan elűzték a szudéta- németeket - állítja Ľuboš Palata, neves cseh publicista a Reflex című prágai társadalompolitikai hetilap legújabb számában. A közép-európai problémákkal rendszeresen foglalkozó Palata készítette azt a Lidové Noviny című cseh lapban megjelent, nagy port kavart interjút, amelyben Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke rendkívül élesen támadta a magyarokat, s jelezte: irigyli a cseheket, hogy sikerült kiűzniük a szudétanémeteket, mert nincs olyan problémájuk, mint a szlovákoknak. Palata megjegyzi: eredetileg nem tervezett ilyen kérdést feltenni, de miután Slota több esetben maga említette a szlovákiai magyarokkal összefüggésben a csehországi szudétanémeteket, a kérdés önként adódott. A cseh újságíró, aki a közelmúltban három évig a pozsonyi Pravda főszerkesztő-helyettese is volt, azt írja, Szlovákia déli része nem igazán érdekes, de az a varázsa, hogy továbbra is magyar maradt, műit ahogy német volt a cseh, illetve a morva határvidék. 1945 után a szlovákiai magyarok azonban minden nagyvárosban kisebbségbe kerültek. Mint ahogy egykoron Csehországban a csehek és a németek, úgy ma Szlovákiában a magyarok és a szlovákok is inkább egymás mellett, semmint együtt élnek. Míg a szlovákok nem tudnak magyarul, fogalmuk sincs, mit írnak a szlovákiai magyar újságok, s nem nézik a televízió feliratozott magyar nyelvű műsorát, addig a magyarok közül gyakorlatilag szinte mindenki tud szlovákul, s így hidat alkotnak Magyar- ország, valamint a szlovákok és a csehek között. „Az MKP furcsa képződmény. Egyfajta Nemzeti Front, amelyben a kommunistáktól egészen a liberális reformátorokig az összes magyar kisebbségi politikus megtalálható” - írja a szerző. Megjegyzi: bár az MKP a két Dzurinda-kormányban való részvételét a magyar kisebbség érdekében - a kisajátított földek egy részének visszaszerzésétől egészen a problematikus magyar egyetemig Komáromban - használta ki, a „magyar dél semmiképpen sem Szlovákia kirakata”, s mint mezőgazdasági terület a szocializmus bukása óta egyre inkább lepusztul, ahelyett hogy virágozna. Hatvan kilométert Pozsonyból egy dél-szlovákiai zsúfolt úton szinte annyi ideig tart megtenni, mint Slota Zsolnájába a majdnem 200 kilométert. A Vág mellett két autógyár is áll, a harmadik Pozsonyban, míg Dél- Szlovákiában nem ruház be senki. A szlovákiai magyarok Magyarországra járnak dolgozni - festi le a helyzetet Palata. Hangsúlyozza, hogy az MKP és a magyarok a Dzurinda-kormány elkötelezett, reformpárti és Nyugat-barát ereje voltak, Bugár Béla az egyik legjobb szlovákiai politikus. Duray Miklósról azt írja: nehéz megmondani, hogy Duray és környezete mennyire tartja a mai állapotokat átmenetinek, s hogy valóban Magyarországhoz akarják-e csatolni Dél-Szlovákiát, vagy csak a határok légiesítésével számolnak az Európai Unión belül. Idézi Bugár Bélát, aki szerint Duray nézetei kisebbségben vannak a pártban. „Mindezt összegezve és aláhúzva, nem a szlovákok irigyelhetnek minket, hanem mi a szlovákokat. Hála a magyar kisebbségnek, Szlovákia nyitottabb ország, mint a saját nemzetállamába bezárt Csehország. Szlovákia nekik köszönhetően két gravitációs térrel rendelkezik, a cseh mellett ott van a magyar is. Amit Slota veszélynek lát, az a valóságban híd a gondolati, gazdasági és kulturális gazdagsághoz, amely a nem nagy, mintegy négymilliós szlovák nemzetet hozzásegítheti az egészséges növekedéshez. Csupán mindkét félnek meg kell tanulnia kihasználni az együttélés előnyeit. És a szlovákoknak - kezdve a magyar nyelvvel - többet kell tanulniuk, mint a szlovákiai magyaroknak” - vonja le dél-szlováltiai tapasztalatai tanulságát a szerző az egyik legolvasottabb cseh társadalompolitikai hetilapban. KOMMENTÁR Bírálatra bírás NAGY IVÁN ZSOLT Egészen a közelmúltig egy Fidesz-SZDSZ együttműködés még a „Hát azt ismered, amikor a Németh Zsolt megdicsérte Eörsi Mátyást...” kezdetű viccek kategóriájába tartozott, emlékezzünk csak a Máért-ülések utáni üdítő nyilatkozatokra, vagy a kettős állam- polgárságról szóló népszavazás felemelő hangulatára. De most mindez megváltozott, az ég is beleremegett: Németh Zsolt megdicsérte szabad demokrata kollégáját. Tegyük nyomban hozzá, ez a pillanat sem jöhetett volna el, ha nincs egy ember, aki ellen még e két párt is összefogna. (Lehet, hogy idővel lesz más, esedeg párt, s akár Magyarországon is, de ehhez még idő kell, s jó néhány belpolitikai változás.) Most azonban Ján Slotáról beszélünk. Meg persze magyargyűlöletéről, aminek okaira egyébként jómagam spéciéi rettenetesen kíváncsi lennék, írtam is már: Göncz Kinga doktornő felajánlhatná, hogy legközelebb ha Pozsonyban jár, nem külügyminiszterként, de amúgy, például szívesen találkozik az SNS-elnökkel, hátha akar beszélni érzéseiről, netán arról, verte-e magyar dada gyerekkorában, vagy vették-e el rendszeresen magyar gyerekek az óvodában az uzsonnáját. Ez lenne ugyanis a maximum, amit a magyar diplomáciának ezután tennie kellene Slota-ügyben: se levél, se hivatalos felháborodás, de még nyilatkozat se. Á pozsonyi Új Szóban magyarázzam én, mennyire nem érdemes ezt az embert még nagyobbá tenni azzal, hogy egy szomszédos állam kormánya foglalkozik vele? Ugyan már. És arról sincs szó, hogy egy ilyen visszafogottsággal Budapest elárulná a támadott határon túliakat. Nem, mert egyfelől minden budapesti visszhang csak tovább ingerli a szlovák nemzeti vezetőt, másrészt pedig látható, hogy ha a kabinet nem is harsog, de ettől még a magyarországi pártok nem nézik tédenül Slota politikai garázdálkodásait. Bár szerintem, ha ezt túl látványosan akarják csinálni, akkor a hatás majdnem ugyanaz. Sokkal hasznosabb lenne ebben az esetben kevesebb feltűnéssel, csöndben megkeresni a nyugati partnerpártokat, s felkérni őket, bírálják inkább ők Slotát és mindenkit, aki vele szövetkezik. A helyzet ugyanis az, hogy Slota kormányra kerülése újabb remek esélyt kínál Magyarországnak. Nézzünk csak körbe máshol is a régióban: a cseheknél totális a káosz, a lengyeleket túszul ejtette egy ikerpár, az unióhoz közeledő románoknál pedig az államfőt nem érdekli más, mint hatalma teljessé tétele, amihez sürgősen ki kell csinálnia kormányfőjét, tehát szinte biztos előrehozott választások lesznek. Magyarországon ezzel szemben legalább van kormány, a vezetők is viszonylag kulturáltak, előrehozott választásokról komolyan az ellenzék sem álmodozik, egyszóval a Nyugat szemében ez lehet a térség egyeden partiképes szövetségese. Nem tettünk sokat érte, de akkor is kedvező a helyzet. És nincs az a Slota, akiért ezt érdemes lenne kockára tenni. A szerző a Magyar Hírlap publicisztikai rovatának vezetője Back in the USSR JARÁB1K BALÁZS Paradox egy helyzet. Miközben a magyarországi politikusok nem győznek aggódni az új szlovák kormánykoalíció összettétele és Ján Slota rendszeressé váló szombati interjúi miatt, addig az új szlovák - balodali - külpolitikai program egy lényeges pontja kísérteties hasonlóságot mutat a magyar - baloldali - külpolitikai program fontos elemével. Nyitás Oroszország felé. Slotát inkább békén kellene hagyni, nem lovat adni alá Magyarországról küldött levelekkel. Van itthon sajnos elég ló, aki - nem lévén másra sem tehetsége, sem energiája - szívesen adja magát ahhoz a szerephez, ami nélkül Slota már politikai hulla lenne. Ha a magyar külügy hasznos akar lenni, intézze úgy, hogy az üyen tárgyú leveleket más országok, nemzetközi szervezetek küldözgessék. Mert esetleg még azt fogják hinni, hogy a magyar külpolitika kifullad a határon túl élő magyaljai iránti aggódásban. Hasonló a helyzet az - új (?) - orosz politikával a magyar és a szlovák oldalon is. Nem kétséges, a mostani energiárak és lehetőségek mellett Közép-Európa nem mehet el a politikai fénykorát élni akaró és a vüágnak ezt megmutatni kívánó Oroszország meüett. Back in the USSR, énekelte anno a Beatles. Oroszország valóban több figyelmet érdemel attól a Közép-Európától, amelynek csupán az elmúlt években sikerült - a NATO és az EU-csatlakozással - a keleti határokon túlra tudni a rendszerváltás formális csatáját. Kelet-Európa hovatartozásáról azonban egyre élesebb harc dúl Belaruszban, Ukrajnában és Moldovában, hogy csak az EU közveden szomszédait említsem. Az energiabevételek növekedésével azonos ütemben erősödik az orosz nagyhatalmi státus visszaállítását követelő kórus harsogása. Oroszország meg úgy igyekszik rendet teremteni a volt Szovjetunió területén, mint ahogy azt anno a bolsevikok tették: (egyre inkább) autokrata módon. Az egyre növekvő különbség a demokrácia (EU) és az irányított demokrácia (Oroszország) között egy új vasfüggönyt is létrehozhat, pont a magyar és szlovák keleti határon. Magyarország és Szlovákia érdeke az, hogy demokratikus szomszédok vegyék körül, és nem megelégedni a Beaties-dal folytatásával: „nem is tudod, müyen szerencsés vagy, fiú...” Moszkva európai „oszd meg és uralkodj” politikájában nem kifizetődő úgy szerepet váüalni, ahogy azt az oroszok előírják: üzleteljetek velünk, de tartsátok a szátok. Tudatosítani keüene, hogy nemcsak Európának van szüksége az orosz energiára, hanem Oroszországnak is az európai átutalásokra és know-how-ra. Közép-Európának együttesen keüene szorgalmaznia egy egységes európai energiapolitikát, nem külön utakat keresve belegabalyodni az oroszok hálójába. Az orosz biznisz „tudatosítása” meüett pedig támogatni ülene az új „frontvonalad’, az ukrán, belarusz és moldáv demokráciatörekvéseket. Ám erről vajmi kevés szó esik a kormányprogramokban.
