Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-31 / 201. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 31. www.ujszo.com RÖVIDEN Meghalt a Nobel-díjas Nagíb Mahfúz Kairó. Kilencvennégy éves korában meghalt Kairóban Nagíb Mahfúz Nobel-díjas egyiptomi író. Mahfúz 1988-ban - eddig egyet­len arab íróként - nyerte el a világ legrangosabb irodalmi elismeré­sét. Regényei közül, amelyek legtöbbször szeretett kairói óvárosá­nak mindennapi életét ábrázolták, az Útvesztő magyarul is megje­lent. Leghíresebb alkotásának az 1950-es években megjelent Kairói trilógiát tartják. Pályafutása során többször is szembekerült az egyiptomi iszlám szélsőségesekkel, akik istenkáromlással vádolták őt. 1994 októberében fiatal fanatikusok késsel támadtak rá (nya­kon szúrták kairói otthona előtt), de túlélte a merényletet. Az író rendszeresen publikált az egyiptomi kormányhoz közel álló al- Ahram című lapban, több regénye is ott jelent meg először folytatá­sokban. Liberális politikai nézeteket vallott, és nagy vitákat váltott ki az egyiptomi-izraeli békekötés támogatásával. (MTI) FELHÍVÁS - MUSICALTALÁLKOZÓ A Teátrum Színházi Polgári Társulás és a Komáromi Városi Művelődési Központ meghirdeti az amatőr musicaltársulatok és egyéni előadók első találkozóját, amely 2006. október 26-27-28- án lesz Komáromban. A találkozón jeles szakembe­rek tartanak szakmai foglalkozá­sokat az ének, a hangképzés, a beszéd- és mozgástechnika, vala­mint a színpadi előadó-művészet tárgykörében. Az I. Musical Na­pok során a tervek szerint fellép egy sikeres pozsonyi amatőr mu­sicaltársulat, lesz egy hivatásos művészek által előadott musical- est, valamint egy gálakoncert, amelyen a találkozó résztvevői lépnek fel, részben a repertoáiju­kon lévő, részben a szakmai fog­lalkozásokon megismert musi­calrészletekkel. A résztvevők teljes ellátásáról (útiköltség, szállás, étkezés) és a szakmai foglalkozások bebiz­tosításáról a szervezők gondos­kodnak. A musicaltársulatok és egyéni érdeklődők az alábbi e-maü cí­men: kispentek@freemail.hu postacímen: Kiss Péntek József Mestské kultúrne stredisko Hradná 1 945 01 Komárno jelentkezhetnek. A jelentkezés határideje 2006. szeptember 15. A Pátria rádió holnapi kínálatából válogathatnak Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ Holnap 7 órakor Ünnepi reggel­lel, benne hírekkel és sportössze­foglalóval indul a műsor. 8 órakor Muzslától Bayreuth-ig címmel be­szélgetést hallhatnak egy muzslai rendőr II. világháborús viszontag­ságairól. 9 órakor Gombaszög 2006, visszatérünk az idei 48. Or­szágos Népművészeti Fesztivál­hoz. 10 órakor hírek, majd 10.05- től A nyár hazai és külföldi sztár­jai - a Randevú különkiadása cí­mű ifjúsági összeállításunk követ­kezik, melyben a Csakvan együt­tessel, Peter Cmoríkkal, Vágó Ist­vánnal, valamint a Roy és Adám­mal készített beszélgetéseket is­mételjük meg. Miklósi Péter Dél­idő című társalgóműsorának ün­nepi különkiadását 11 órától su­gározzuk. Vendég a 94 éves dr. Tamás Aladárné Szőcs Ilona Ba­log-völgyi tanítónő lesz. 11.3 0-tól Híres filmek zenéi című összeállí­tásunkat hallhatják. 13 órától Benkő Géza színművésszel hall­hatnak beszélgetést. Rendhagyó módon 14.05-kor kezdődik a Kí­vánságműsor, amelyet 15.05-kor publicisztikai magazinunk, a Pul­zus követ. 17 órától Ünnepi játék­kal várjuk a hallgatókat. A Nap­zárta után, 18 órakor fejeződik be közvetítésünk. (Nyit.) Kellemes befejezése lett az idei zenés pozsonyi nyárnak az angol Simply Red koncertje. Mick Hucknell csaknem két órán keresztül énekelt a Incheba Expo arénában összegyűlt rajongóinak. Régi nagy slágerein kívül három új dalát is bemutatta Pozsonyban. (SITA-felvétel) Andy Garda első rendezésével Kuba előtt tiszteleg. Ő a film főszereplője és zeneszerzője is Sok szeretettel és sok hibával Andy Garda és lánya, Danielia, aki szintén játszik a filmben (Zuzana Mináčová felvétele) Lépésről lépésre közeledett megálmodott mozijához Andy Garda. Öt és fél éves volt, amikor szüleivel együtt elhagyta Kubát, s Mi­amiban, ahol letelepedett a család, a mozi bűvkörében nőtt fel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kamaszként a James Bond- filmek hatottak rá, később Vis­conti remeke, A párduc, majd David Lean és Bernardo Berto­lucci alkotásai. Színészként olyan rendezőkkel dolgozott, mint Fran­cis Ford Coppola (Keresztapa III.), Brian de Palma (Aki legyőzte A1 Caponét), Ridley Scott (Fekete eső), Mike Figgis (Higgy neki, hisz zsaru), Sydney Lumet (Manhat- tanre leszáll az éj) vagy Steven Soderbergh (Tripla vagy semmi, Eggyel nő a tét). Közben gyártás- vezetőként és producerként segéd­kezett különböző (dokumen­tum) filmeknél, sőt zenét is kompo­nált már. Rendezői székbe most ült először. Az elveszett város, amely­nek az idei Karlovy Vary-i fesztivá­lon volt az európai premieije, egy nagyszerű színész nem éppen fé­nyes rendezői debütálása. Elnyúj­tott és bizony giccses is helyen­ként, ezzel együtt mégis van egy különös értéke: deheroizál. Egy olyan történelmi nagyságként ke­zelt forradalmi hősről rántja le a leplet, akinek eddig igazából csak az arcát ismertük - főleg pólókra, sildes sapkákra nyomtatva -, a sze­mélyével kapcsolatos tények nem igazán jutottak el hozzánk. Che Guevara, a marxista forradalmár, mert róla van szó, Andy Garcia Je­lentése” szerint Kubában sem min­denki szemében az istenített hős - sokak szerint brutális gyilkos, aki rengeteg emberrel végzett. „Alberto Korda felvételét nézve Che valóban egy rokonszenves fér­fi, kellemes arcvonásaival, dús, sö­tét loboncával a megtestesült, ro­mantikus hős - nyüatkozta Garcia a Karlovy Vary-i mustrán. - Egyva­lamit azonban nem tud, vagy nem akar tudni a vüág: Che a kubai tör­ténelem meglehetősen sötét alakja, sok vér tapad a kezéhez, ami ter­mészetesen az akkori forradalmi helyzetből is adódott, ám a felelős­ség alól ez sem mentheti fel őt teljes mértékben. Korda kiváló fényké­pész. Készített egy jó fotót, s ezáltal egy olyan imázst hozott létre, amely valójában nem is létezik. Fil­mem egyébként nem elsősorban Che Guevaráról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy mi történik egy családdal, amikor az országban üyen komoly ideológiai változások mennek végbe.” Történelmi tabló tehát Az elve­szett város. Rendezője szerint hite­les alkotás, amelyet egy család (az ő családja) sorsa tesz érdekessé. Ti­zenhat évébe telt, míg az ötlettől el­jutott a megvalósításig, közben, bár lett volna rá lehetősége, nem is akart rendezői székbe ülni, ezzel a fűmmel akart új fényben megmu­tatkozni. Személyes álma pereg előttünk a vásznon nem kevesebb, mint 143 percig. Egyszer végig le­het nézni, üzenem Andy Garcia el­szánt rajongóinak, a másodszori vállalkozás azonban már merény­let a józan ész ellen. Pedig jók a szí­nészek, szépek (talán túl szépek is!) a kosztümök, és végig remek a zene (Garcia ezen a síkon is kiváló­an helytáll, akárcsak a film fősze­replőjeként), csak hát az egész úgy, ahogy van: éles ollót és elfogulat­lan vágót kíván. Kuba iránt érzett szeretete a film minden kockáján átsüt. Bár gye­rekként hagyta el hazáját, sok min­denre emlékezik. Amire pedig nem, annak utánanézett, a nosz­talgia mindent megszépítő hatása azonban olykor egyenesen meg­mosolyogtató. A forgatókönyvet Guülermo Cabrera Infante írta 1990-ben, aki a Bafista-rezsün elől Angliába menekült annak idején, s Londonban halt meg tavaly febru­árban. Történetének három test­vér a főhőse, az ő életútjuk tükré­ben látjuk megelevenedni az ötve­nes övék Kubáját, az ottani „dolce vitát”, a forradalom kitörését, majd (archív felvételekről) Fidel Castro és Che Guevara hatalomra jutását. Fico Fellőve, a főhős (a há­rom fivér egyike) egy éjszakai ze­nés klub, az El tropico tulajdonosa, s igazából csak a zene, az „édes élet” megszállottja, és sem a diktá­tor Batista, sem a forradalmi lelkü­letű Che Guevara táborába nem kí­ván beállni. Ő az eredeti kubai kul­túra, a kubai zene „szószólója”, és jómódú családja életstílusát viszi tovább, amíg fivéreinek egyike a Batista-ellenes felkelőket támogat­ja, a másik pedig Castro és Che szolgálatába áll. A politika viharos szele a család­ban és a klubban is érezhető. Fico egy idő után úgy dönt, még mielőtt lelkileg teljesen megsemmisülne, hogy elhagyja hazáját, és az Egye­sült Államokban fog letelepedni. Andy Garda szerint sem Oliver Stone Comandante, sem Walter Salles Egy motorbiciklis naplója cí­mű alkotása nem ad annyira hű ké­pet az elmúlt évtizedek Kubájáról, mint Az elveszett város. Ő tudja. Ér- zelmüeg biztosan nem. Neki a film­ben szíve-lelke benne van, minden öröme, fájdalma, haragja és nosz­talgiája. A létrehozott mű a hosszú éveken át őrzött akarat, a visszafog- hatadan szenvedély eredménye. A kész termékből azonban épp ez hi­ányzik. A megrendítő dráma, az erős rálátás, a mindent elsöprő szenvedély. Enélkül pedig nem tud maradandó élménnyé válni a film. Megmérettetett és könnyűnek ta­láltatott. Pedig Andy Garcia tény­leg jó színész (és jók a többiek is, mellékszerepben: Dustin Hoffman és Bill Murray). Csak rendezőként nem az (egyelőre?), akinek képzel­tük. De miért is? Az egészen más hivatás. Még az élvonalbeli játéko­soknak sem adja könnyen magát. Itt az ékes bizonyíték. Havanna a moziban is elveszett. Inés Sastre partnereként Az elveszett városban (Képarchívum) A rock énekes-költője a langyos nyolcvanas évek után a kilencvenes években talált ismét magara Bob Dylan új lemeze a kritikusokat meggyőzte MTl-PANORÁMA Budapest. Immár tény és való: a boltokban Bob Dylan 44. sorleme­ze, a Modem Times, amelyre az All Music Guide honlap kritikusai már­is „ötöst” adtak. Az albumot a folkrock nagy öregje turnézenekarával készítette. Szokás szerint énekel, szájharmo­nikán játszik, gitározik, s bevállalta a billentyűs hangszereket. Az új le­mezen a következő dalok hallha­tók: Thunder On The Mountain, Spirit On The Water, Rollin And Tümblin, When The Deal Goes Down, Someday Baby, Working­man’s Blues 2, Beyond The Hori­zon, Nettie Moore, The Levee’s Gonna Break és Ain’t Talkin. A da­lokat a múlt télen rögzítették. Az album Charlie Chaplin híres filmjét idéző címének ellentmondani lát­szik, hogy több dal a régmúltat idé­zi. Szerepel köztük Muddy Waters klasszikusa, a Rollin and Tümblin - természetesen Dylan saját modorá­ban, vagy a Someday Baby, amely­nek eredete egy másik nagyszerű blueszenészhez, Síim Harpóhoz kötődik. A Nettie Moore a 19. szá­zadi amerikai dalkincsből merít. Várható, hogy a lemez dalait hosszasan elemzik még a szakírók. Mint a honlap kritikusa írta, Dylan olyan folkzenész, aki a blues, a rock, a gospel stílusból is építkezik, ezért természetes, hogy ezek a stí­lusjegyek mind megtalálhatók új albumán. A Modem Times de luxe kiadás­ban is eljut Dylan rajongóihoz. A CD mellé csomagolt DVD-n négy, a hanglemezen nem hallható dal ta­lálható. A 65 esztendős Dylan, aki 45 éve szerepelt először a széles nyüvános- ság előtt, a langyos nyolcvanas évek után a kilencvenes évektől kezdve talált ismét magára. Soha nem vitte túlzásba a lemezkészítést, csak ak­kor vonul a stúdióba, ha összegyű­lik az arra érdemes anyag. Az előző lemeze, a Love and Theft 2001-ben jelent meg, előtte 1997-ben jelentkezett a Time Out of Mind című koronggal. Mindket­tő a legteljesebb szakmai elisme­rést kapta, Grammy-díjat is nyert velük, s mindkettő a Billboard listá­jának élmezőnyébe került. A Co­lumbia kiadó elnöke, Steve Barnett az új lemezről azt nyüatkozta, hogy az előző kettővel egységet alkot, trilógiaként kezelendő. Dylan olyan művész, akinek zenéje nem követ divatokat, trendeket, ugyan­akkor a modem kultúra minden szintjére reagál - tette hozzá Barnett, akinek kiadója évtizedek óta Dylan lemezeinek kizárólagos megjelentetője. Az új album producere maga Dylan volt. A lemezről egyébként egyes dalokat idő előtt „kiszivárog­tattak” egy online adón, noha Dylan saját honlapján sem lehetett belehallgatni idő előtt. A rock éne­kes-költője a közeljövőben indul őszi turnéjára.

Next

/
Thumbnails
Contents