Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-30 / 200. szám, szerda

26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 30. www.ujszo.com A pedagógiai asszisztensek bérkeretének pontatlan meghatározása tízmilliós hiányt eredményez Pedagógusok kényszerpályán „Tisztázott egyáltalán, hogy pedagógiai munkaerő-e az asszisztens, vagy sem?" - teszi fel a kérdést Házik Zoltán. A törvény betűje szerint egyértelműen igen. (Somogyi Tibor felvételei) AJÁNLÓ Csatrangos Országos Népzenei Fesztivál Királyhelmec, 2006. szeptember 1-3. 2006. szeptember 1. (péntek) Városi Művelődési Központ - 17.00: - A Bartók Béla-emlékki- állítás megnyitója. 2006. szeptemberi, (szombat) Csonkavár - Városi Szabadtéri Színpad -19.00-23.00: „Túlpar­ton”, a FONÓ népzenei együttes koncertje (Budapest); az Egy- szólam együttes és Pál István koncertje (Budapest); az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes Felföldi levelek című előadása (Pozsony). 23.30-2.00: táncház bodrogközi hagyományőrző táncosok és zenészek közremű­ködésével. 2006. szeptember 3. (vasárnap) Millennium tér - 11.00-15.00: a Tükrös Népzenei Együttes Ví­gan legyünk II. című lemezbe­mutató koncertje (Budapest); a Rozsnyói Meseszínház Juh fia Jankó című előadása a vásár­ban; bodrogközi hagyományőr­ző éneklő- és folklórcsoportok előadása; kézműves-bemuta­tók, játszóház. 14:30: a Cser­mely Kórus Bartók Béla- és Ko­dály Zoltán-műveket énekel a római katolikus templomban; 19.00-22.00: gálaműsor a Cson­kaváron. Közreműködnek: az If­jú Szivek Magyar Táncegyüttes, a Tükrös népzenei együttes, a Csámborgó népzenei együttes, a Técsői banda, valamint bodrog­közi, abaúji, zempléni, sárosi (magyar, szlovák, cigány) ha­gyományőrző táncosok és ze­nészek. Kísérőprogram: ♦ A X. Bodrogközi Kulturális Fesztivál műsora a kisgéresi pin­céknél. ♦ 2006. szeptember 2. (szom­bat) gyermekműsor, játszóház, népi mesterségek. ♦ 2006. szeptember 3. (vasár­nap),. 15.00: népművészeti mű­sor. Fellépnek a Csemadok-alap- szervezetek hagyományőrző csoportjai: Bacska, Borsi, Boly, Bári, Bodrogszerdahely, Ágcser- nyő, Kiskövesd, Kistoronya, Ki­rályhelmec, Kisgéres, Nagykö- vesd, Nagytárkány, Battyán, Ö- rös, Pólyán, Szomotor, Szőlőske. A fesztivál vendége a cigándi tánccsoport (Magyarország). Gőzerővel folyik a munka Kassán. A fő utca burkolását a nemzetközi békemaraton idejére, szeptember végére be kell fejezni (TASR-felvétel) Tanmedencévé építik át a régi kazánházat Ötmillió forint az uszodára KOZSÁR ZSUZSANNA Buzita. Ötmillió-háromszázezer forint támogatást kapott a buzitai magyar alapiskola, hogy megépít­hesse a régóta tervezett iskolai tan­medencét. A támogatás a magyar- országi Szülőföld Alapnak köszön­hető, mely idén hatszázmillió forin­tot osztott szét különböző határon túli pályázók között. A buzitai tanmedence ödete már tavaly ősszel felmerült. Az iskola már régebben áttért a gázfűtésre, így az épülethez tartozó kazánház és szénraktár feleslegessé vált. Eze­ket az objektumokat azonban a he­lyi vezetők nem akarták átengedni az enyészetnek, ezért az eddig is meglévő sportolási lehetőségek mellé megálmodták a tanuszodát. A kazánház eredetileg mélyített volt, ezért a medence alját nem kell majd kiásni. A tervek szerint az át­alakítás után egy nyolcszor hatmé­teres tanmedence várja a gyereke­ket, természetesen öltözőkkel és zuhanyzókkal együtt. A munkálatokat tavaly október­ben megkezdték. A meglévő anyagi eszközökből az öltözők megépíté­sére és építési anyagok, alkatrészek megvásárlására futotta. Az egymil­liós beruházás megvalósításához az intézmény a környező községek és a szülői szövetség támogatásá­nak ígéretét is megkapta, ám a pénz javát pályázatok útján akar­ták megszerezni. ,.Először úgy tűnt, túl nagy fába vágtuk a fejszénket, de végül sike­rült a pénz nagy részét megszerez­ni, a Szülőföld Alapnak köszönhe­tően - közölte Mohňanský Csilla igazgatónő. - Ez már a harmadik pályázatunk volt, amelyet az alap­hoz benyújtottunk. Az előző kettő­re, iskolai akciók megvalósítására és a néptánccsoportunk működésé­re beadott tervezetünkre nem kap­tunk pozitív választ. Most azonban kedvezően bírálták el a benyújtott pályázatot.” Mihelyt az intézmény megkapja a szerződést, megkezdődhet a me­dence építése. Várhatóan a munká­latokra még ebben az évben sor ke­rül, mivel a megszerzett anyagiak­kal december végéig kell elszámol­ni. A buzitai iskolában mintegy 160 gyerek tanul a környező hét köz­ségből. Létszámcsökkenés nincs, az érkező elsősök és búcsúzó kilence­dikesek száma nagyjából megegye­ző. A remények szerint az iskola vonzerejét a „miniuszoda” is növel­ni fogja majd. A jogi normák folyamatos változása, félremagyarázá­sa, valamint a joghézagok olykor érdekes jelenségeket eredményeznek. Míg a tár­sadalombiztosítási illetékek növekedése kitermelte a kényszervállalkozók réte­gét, az oktatásügyben is megjelent egy új kaszt: az ideiglenesen munkanélküli tanerő. Az, amelyik két hó­napon át kényszerpályán tengődik. LŐR1NCZ ADRIÁN Meglehet, emlékszik még az ol­vasó a füleld tanító, Jancskár Lajos esetére, aki 2002 májusában tizen­három napig folytatott éhségsztráj­kot, míg az iskolaügyi minisztéri­um illetékesei megtalálták a mód­ját, miképp kezeljék az ügyét. Jancskár akkor csaknem huszon­három évi, magyar tannyelvű alap­iskolán szerzett szakmai tapaszta­lattal a háta mögött vált egyik nap­ról a másikra képesítetlen tanerő­vé, mivel tanítói oklevelét Magyar- országon szerezte. Lapunk hasáb­jain értekeztünk már arról is, mennyire felemelő érzés a megha­tározott időszakra, szeptember ele­jétől június végéig alkalmazott ké­pesítés nélküli tanerő számára, ha a munkaügyi hivatal folyosóján bu­kott diákja a „Maga is csak ennyire vitte, tanító úr!” mondattal köszön­ti. A pedagógiai asszisztens mun­kakörének létrehozása újabb hely­zetet teremt az alkalmazott mun­káltatója általi kisemmizésére, bi­zonyítva: iskolaügyi reform ide vagy oda, ideje lenne tisztázni az alapfogalmakat. A riportban szereplő úriember esete nem egyedi; csak a beszterce­bányai kerületben kétezer sorstár­sa van, az ország megyéinek száma pedig nyolc. Nem túl fényes tényállás Házik Zoltán 2005. szeptember 1-jén lett oktatásügyi asszisztens Rimaszombat egyik magyar tan­nyelvű alapiskolájában, a Dúsa ut­cában. Munkaköri leírása egyebek közt azt tartalmazza, hogy külön foglalkozik az olyan tanulókkal, akiket a szakzsargon „problémás­nak” nevez; tehát a beilleszkedni képtelen, tanulási zavarokkal küz­dő, vagy éppen a szocializáltság na­gyon alacsony fokán álló gyerekek­kel. Ezt a beosztást korábban roma asszisztensnek nevezték, ám mióta a pozitív diszkrimináció éppúgy ti­los, mint a negatív, csak segédtan­erő. Házik Zoltán munkaviszonya június utolsó napjával megszűnt; a hivatalos indoklás szerint azért, mert az asszisztensek számára el­különített béralap csupán tíz hóna­pi bérezést tett lehetővé. Az SZK Nemzeti Tanácsának 597/2003-as törvénye, illetve az SZK Kormánya 2/2004-es számú rendelete értel­mében az asszisztensek bérezése a normatíva fölötti, folyó költségek­ből történik. A 2006-ra előirány­zott összeg nagysága 150 ezer ko­rona volt fejenként, ezt az iskola fenntartója két részletben, félévek­re lebontva kapja meg. Talán ez az a mozzanat, mely arra késztethet egy-egy munkáltatót, hogy csupán meghatározott időre, szeptember elejétől június végéig alkalmazza a tanerőt (a munkatörvénykönyv 2. bekezdésének 48. paragrafusa ér­telmében különben ez a módszer is csak három éven át alkalmazható, ezt követően állandó szerződést kell kötni az alkalmazottal). Orosz István, a rimaszombati Városi Hi­vatal iskolaügyi osztályának mun­katársa személyes találkozásunk alkalmával felhívta a figyelmet ar­ra, hogy különbséget kell tennünk az alkalmazott bruttó bére, illetve a bérköltség között; ez utóbbi maga­sabb, mivel tartalmazza mindazo­kat a társadalombiztosítási illeté­keket, amelyeket a munkáltató az alkalmazottja után kifizet. Számí­tásai szerint egy asszisztens évi bér­költsége pontosan 161166 koroná­ra rúg, ami egyértelműen nem fér bele a 150 ezres keretbe, tízhavi al­kalmazása viszont csak 133 522 koronát tesz ki. Az első esetben te­hát 11 ezer korona hiány mutatko­zik (ezt az iskola fenntartójának kellene kigazdálkodnia, ami akarat kérdése), a másikban viszont csaknem 17 ezer koronás többlet - ami a törvény betűje értelmében csak és kizárólag az asszisztens bé­rezésére fordítható. Mivel semmi okom azt feltételezni, hogy másra fordítják (miáltal törvénysértést követnének el), gondolom, Házik Zoltán másfél havi megélhetését visszaküldik a kerületre... Számoljunk...! Az elszámolás rendbetételére a pozsonyi Kerületi Hivatal ellenőr­zési főosztályának magát megne­vezni nem kívánó munkatársa vál­lalkozik, felvázolva néhány lehet­séges megoldást is. „A közalkalmazottak javadal­mazásáról szóló jogszabály értel­mében a pedagógiai asszisztensek a hetedik bérosztályba sorolandók - tudom meg a törvény betűit bön­gészve - a táblázat értelmében 9660 korona bruttó bérre jogosul­tak. Ebből kiindulva és a társada­lombiztosítás egyes tételeinek meghatározására vonatkozó szá­zalékarányokat figyelembe véve kitűnik, hogy munkáltatójuk egészségbiztosítás címén 966, be­tegbiztosítás címén 136, nyugdíj- biztosítás címén 1353, rokkantsá­gi biztosítás címén 290, baleset- biztosítás címén pedig 58 koronát fog átutalni a biztosító számlájára. További 25 korona kerül a garan­cialapba, 459 a tartalékalapba, és 97 koronát fog fizetni munkanél­küliségi biztosítás gyanánt. Ez összesen 3384 koronára rúg, ami a bruttó bérrel kiegészítve 13 044 korona lesz. Ennyibe kerül mun­káltatójának havonta az alkalma­zott. Egyévi bérköltsége tehát 156528 korona lesz, ami hat és fél ezer koronával valóban megha­ladja a kerületi hivatalok által át­utalt összeget. Ha viszont csak tíz hónapra alkalmazzák, tizenkilenc és fél ezer koronás többlet keletke­zik; ennyi marad a százötvenezer koronából. Mivel célirányos ösz- szegről van szó, egyéb felhaszná­lása törvénybe ütközik.” Ha már a százötvenezer koronát törvénybe foglalók nem is voltak tisztában a bérfejtés rejtelmeivel, a munkáltatónak - legyen az az isko­la vagy a városi hivatal - mindössze havi 544 koronát kellett volna át­csoportosítania az egyik költségve­tési tételből a másikba, hogy kigaz- dálkodja a 6528 koronás hiányt. Tekintve, hogy a költségvetés ru­galmas, egy ember esetében ez gyerekjáték lett volna. Rimaszom­batban viszont többen járnak eb­ben a cipőben. Tanerő, vagy mégsem...? „Igazából azt sem tudom, peda­gógiai munkaerő vagyok-e, vagy sem” - mondja Házik, aki vidám­nak semmiképp sem nevezhető szünidejét sárga cedik lepecsételte- tésével töltötte. A munkaügyi hiva­tal alkalmazottainak megbízásából minden héten be kell szereznie va­lamely munkáltatótól egy igazo­lást, mely tanúsítja, hogy tényleg munkahelyet keres. Szorgalmáért cserébe az állam fizeti helyette a társadalombiztosítási illetéket - se­gélyt viszont egy fillért nem kap. Munkanélküli-segély a törvény szerint ugyanis csak akkor illeti meg, ha előzőleg három éven át megszakítás nélkül fizette a mun­kanélküliségi biztosítást. Nem kap szociális segélyt sem, bár ez megil­letné, hiszen a család egész bevéte­le a felesége gyermekgondozási se­gélyéből és a családi pótlékból áll. Ennek „behajtását” talán az om­budsman hivatalán keresztül kez­deményezhetné. Hogy szeptem­berben müyen szájízzel veti majd bele magát ő, valamint pár ezer sorstársa az egész embert kívánó munkába, az más kérdés... „Különbséget kell tennünk az alkalmazott bruttó bére, illetve a bérköltség között" - mondta Orosz István, a Rimaszombati Városi Hivatal iskolaügyi osztályának munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents