Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-26 / 198. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 26. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Ellopott tiltótábláink HALKO JÓZSEF Behajtani tilos táblát helyeztek el az egyik pozsonyi pihenőpark bejáratánál. A tütó jelzésnek megfelelően az autótulajdonosok kötelesek voltak félreállítani járművüket a közeli parkolóba, legfeljebb gyalogosan folytathatták útjukat. A tiltótáblát azonban ellopták, sőt többszöri, újbóli felállítása után is eltűnt, így csak bizonyos időközönként volt érvényben a tiltás, az arra haladó rendőtjárőrök pedig a kihágást tábla híján nem bizonyíthatták, vagyis nem büntethették meg a tilosban járó gépkocsivezetőt. Állítólag a belvárosban is gyakorta eltűnnek a tiltást jelző táblák, így a sofőrök kényük-ked- vük szerint parkolhatnak. Egyszóval: bizonyos egyének nem hajlandók betartani a közlekedési szabályokat, ehelyett inkább eltávolítják a táblákat, mintha azok nem is léteznének - abban a hiszemben, hogy bármit megtehetnek. A tiltó- és a különféle felszólítótáblák eltávolítása mögött mélyebb lélektani jelenség áll: azok, akik nem hajlandóak bizonyos normák betartására, kétségbe vonják ezen normák létjogosultságát. Feltehetően azért, hogy a saját lelkiismeretük háborgását is visszaszorítsák. A pszichológusok úgy vélik: az ember hosszú távon képtelen elviselni a lelkiismerete és a tettei közt fennálló feszültséget, ezért az egyénnek - aki valamilyen erkölcsi szabállyal kénytelen szembesülni - alapvetően két lehetősége van: azonosul a normával, és a cselekedeteit is aláveti azoknak, vagy a könnyebb utat választja, és a normát vagy az alkotóinak a hitelességét kérdőjelezi meg. Egyesek ezt olykor olyan mértékű hévvel teszik, hogy saját hazugságaiknak is bedőlnek, és azok áldozataivá válnak. Hasonlóan történik ez Isten törvényeivel is: „...mert felismerték az Istent - úja Pál apostol az ilyen emberekről -, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba, és érteni nem akaró szívük elhomályosult.” (Róm 1, 21) Ez törvény- szerű: vagy az ember cselekszik a lelkiismeret parancsa szerint, vagy a lelkiismeret deformálódik a zabolátlan cselekedetek következtében. „És mert nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék - folytatja Pál -, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe,... bár felismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.” (Róm í, 28-32) Jézus, az Isten fia sem titkolta a tanítványok elől Isten kemény törvényeit, holott tudta, hogy a lelkek szétválása óhatatlanul bekövetkezik. Az evangéliumok többsége arról ad hírt, hogy az emberek körülrajongták Krisztust. Volt azonban, mikor a többség hátat fordított neki, zúgolódván, hogy beszéde túlságosan kemény. Mit is mondott tulajdonképpen? Azt állította, hogy ő az élet kenyere, amellyel jóllakatja a tanítványokat. Ha a kenyérből esznek, nem halnak meg, és csak így juthatnak el az Atyához. Ezt ismétlik a mai napig minden szentmisén: a pap felmutatja a kettétört ostyát mint az Isten bárányát, aki elveszi a világ bűneit, majd elhangzanak azok a „kemény” szavak - „boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya”. Azok, akik nem hivatalosak a lakomára, akik lelkét halálos bűn terheli, a gyóntatószékben tanújelét adhatják mélységes megbánásuknak, és felol- dozást nyerhetnek - csak ezután járulhatnak az Úr színe elé, hogy magukhoz vegyék Krisztus testét. Tehát valóban kemény szavak ezek, mert mindez erőfeszítést és önmérsékletet, alázatot és bűnbánatot feltételez. A közlekedési táblákat eltulajdoníthatják, a különféle szabályokat is kétségbe vonhatják, Isten törvényét azonban sem ellopni, sem megkérdőjelezni nem lehet. Mélyen az ember szívébe van az írva, Isten teremtéslogikájából következik. Tehát Simon Péterhez és a tanítványokhoz hasonlóan - akiktől Jézus a „kemény” beszéd után megkérdezte, hogy ők is el akarnak-e menni - mi is feleljük azt, hogy: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” (Jn 6,68-69) A szerző római katolikus pap TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÓ Sampontörténelem MT1-1SMERTETÉS A mai hajápoló márkák születési időpontjának az ötvenes éveket tekintik, s a termékpaletta azóta háromévenként megújul. A sampon históriája több mint száz évre nyúlik vissza. Hans Schwarzkopf berlini illatszerbolt-tulajdonos és kémikus kísérletezte ki az első por alakú sampont - ezzel a találmányával gyökeresen megváltoztatta a hajmosási szokásokat. A sampon szó állítólag a hindi nyelvből származik, ahol a champo bedörzsölést, masszírozást jelent. A 20 pfennigért árusított kis samponos zacskók óriási sikert arattak. 1904-ben már Berlin valamennyi illatszerüzletének, valamint Hollandiába és Oroszországba is szállított a cég. Lassan kezdte felváltani a szappanos-sörös-ecetes mosást és öblítést az új termék. A Schwarzkopf cég nevéhez fűződik az első folyékony sampon, amely 1927-ben jelent meg kamil- lás változatban, az 1948-ban megszületett Schauma, az 1952-ben kihozott Gliss Kur formázó és az egyik leismertebb hajlakk, az 1955- ben piacra dobott Taft. „Egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek" (SITA/AP-felvétel) Ki kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat - ez a sétával érhető el a legjobban A séta rituálé és elkalandozás Arról, hogy sokat kell sétálni „Természetesen műidig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, műiden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közveden érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataúa és kötelességeúe figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz, és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.” (Márai Sándor) A séta napjainkban már szinte luxusnak számít. Gyakorlására mind kevesebb az idő és a tér. Pedig ez az aktivitás, amely oly régi, mint az ember, könyvtáraknál jobban inspirálta a filozófusokat, költőket, tudósokat, elég csak Szókratészre és tanítványaira vagy Jean- Jacques Rousseau-ra és A magányos sétáló álmodozásai című művére gondolni. ÖSSZEFOGLALÓ Alain Montandon úodalmár professzor A séta: Rituálé és kalandozás címmel jelentetett meg a témáról tanulmányt, melyből az olvasó megtudhatja, hogy Immanuel Kant minden nap, mindig azonos időben indult sétára. Königsberg lakói hozzá igazították óráikat. A filozófus a sétát fontosabbnak ítélte az életben, mint a szerelmet. Rousseau A magányos sétáló című művében bevallotta, hogy meditálni csak séta közben tud, amint megáll, nem gondolkodik, feje csak akkor működik, ha mozognak a lábai. Nietzschének és Heideggernek séta közben születtek a legmagvasabb elképzelései. Jól értesült források szerint Bili Gatesnek is ilyenkor jönnek a legjobb ötletei. A sétának hódolt Petrarca, Goethe és Stendhal is. Szókratész Athénban séta közben állandóan kérdéseket tett fel az útjába kerülőknek. Mert - mint ahogy a szerző kiemeli - a séta segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk felebarátainkkal. Úgyanakkor Montandon professzor felhívja a figyelmet arra, hogy könyvének célja: megtanítani az embereket jobban élni, mivel ki kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, és ez a sétával érhető el a legjobban. Csak séta közben lehet jól megismerni a természetet, a séta segíti a memória működését, és rengeteg hasznunk származik belőle. Igazi hódolói tudják, hogy két orvos mindig rendelkezésünkre áll: a jobb és a bal láb. (m) A párkapcsolatban élő németek a harmadik legfontosabb tulajdonságnak a családszeretetet tartják A partnerem legyen hűséges és becsületes! AATl-HÍR A németek partnerüknél a hűséget és a becsületességet tartják a legfontosabbnak. Az emnid közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a megkérdezettek 60 százaléka számára nélkülözhetetlen ez a két tulajdonság. A fontossági sorrendben a harmadik helyre a családszeretet került. Különösen a 29 évesnél fiatalabbaknak elengedhetetlen a partner hűsége - a megkérdezettek 71 százaléka válaszolta ezt. Messze a skála vége felé szerepeltek az olyan tulajdonságok, mint az ápoltság (6%) és a gyengédség (12%). A megkérdezettek több műit harmada számára döntő fontosságú a partner humora. 24% különösen fontosnak minősítette az intelligenciát és az empátiát. OTLET-TAR Variációk jégkockára - készítsük forralt vízből! VENDÉGVÁRÓ Időnként jól jön egy-két ödetes jégkocka-variáció, amellyel nemcsak vendégeinket, hanem magunkat is megörvendeztethetjük. A vendéglőkben és bárokban megcsodált szépen átlátszó jégkockát mi is elkészíthetjük. Egyetlen trükkje van csupán: forralt vízből kell készíteni. Ajégkockát bármivel ízesíthetjük, csak a fantáziánk szabhat határt. A vízbe, amelyet fagyasztani kívánunk, tehetünk pár csepp gyümölcslevet (citrom-, narancs-, körte-, almalevet stb.). Ezek különleges ízt kölcsönöznek a kis jégtömböknek. Ha az íz mellett színt is vinnénk bele, szörpöt keverjünk a fagyasztandó vízbe! így még házi nyalókát is készíthetünk: a félig fagyott jégkockákba pálcikát szúrjunk. Ha nem akarjuk haláűa vizezni hűteni kívánt italunkat, készíthetjük magából az italból is a kockákat. Bátran fagyasztható a sör, a bor, a martini. (A magas alkohol- és cukortartalom miatt a tömény szeszek ebből a játékból sajnos kimaradnak.) Érdekességként hat, ha lefagyasztott gyümölcsöt dobunk az italba. Ez ugyanúgy lehűti a folyadékot, s olvadás után fogyasztható is a kiolvadt gyümölcsdarabka (málna, dinnye, cseresznye, meggy, ribizli), (-éf-)
