Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-26 / 198. szám, szombat
www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 26. Családikor 13 Tudást közvetít és szórakoztat, felizgat és félelmet kelt egyszerre, mégis óriási veszélyeket rejt magában Ha túl sok tévét néz a gyerek Mindennapjainkat ma már el sem képzelhetjük televízió nélkül - felnőtteket és gyerekeket egyaránt a hatalmába keríti. A távoli világot varázsolja elénk. Képez, tudást közvetít és szórakoztat, felizgat és félelmet kelt. Fejleszti a kifejezőkészséget, növeli a szókincset, és olyan információkat közvetít, amelyekhez más módon nem lehet hozzájutni. KOMLÓSI ÁKOS A tévénézés viszont passzivitásba kerget kicsit és nagyot - ebben rejlik a legnagyobb veszélye. A gyerekek nem tudnak a látszatvilág és a valóság között különbséget tenni. Ellenőrizetlen tévénézésnél teljesítmény-visszaesés és szétszórtság léphet fel. Ezért fontos, hogy a gyermekét ne engedje vaktában, üres időtöltésként tévét nézni. Mi a teendő? A túl sok tévézés passzivitásba kerget kicsit és nagyot, még a négylábúakat is Ne engedje gyermekének, hogy önállóan kezelje a készüléket! Keressék ki együtt a műsorokat, sze- melgessenek a programok között! Ha lehetséges, nézze meg vele együtt a műsort, s a végén beszélje meg vele a látottakat! A televízió nem gyermekfelügyelő. Ne ültesse az apróságot dedóvó híján a készülék elé! Hatéves kor alatti gyerekek csak gyerekműsorokat nézzenek! Ideális esetben egy iskolás tízéves korig 20 óráig, tizenhárom éves korig legfeljebb 21 óráig nézhet tévét. Egy tízévesnek nem szabadna egy óránál többet, egy tizennégy évesnek két óránál többet a készülék előtt ülnie. Ne küldje gyermekét közvetlenül a tévé elől az ágyba! A gyerekek a tévénézési szokásaikban a szüleikhez alkalmazkodnak. Bánjon ezért tudatosan és válogatósán az otthoni mozijával! A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa A tévé fájdalomcsillapítóként is hat Egy olasz tanulmány szerint a rajzfilmek csökkentik a gyerekek fájdalomérzetét. A 7-12 éves korosztályban végzett felmérések szerint a gyors képek elterelik a figyelmet, és pl. vérvételkor sokkal kisebb mértékben érzékelik a fájdalmat, mint egyébként, sőt a tévé még hatásosabbnak bizonyult, mint a mama megnyugtató gesztusai. A sienai egyetem kutatócsoportja 69 gyereket vizsgált meg, akik vérvételre érkeztek az egyik helyi klinikára. Az eredmény szerint magasan a televízió, illetve a rajzfilm volt a leghatásosabb fájdalomcsillapító szer. A mamák is úgy értékelték, hogy a tévét néző gyerekek viselkedtek a legnyugodtabban. (m, t) Ezt a folyamatot az ősz közeledtével egyáltalán nem egyszerű a megszokott kerékvágásba terelni A kora reggeli ébredések és egyéb nehézségek Fontos, hogy már az iskola megkezdése előtt kialakítsuk a napirendet, a lefekvés és az ébredés időpontját (Somogyi Tibor felv.) ÖSSZEFOGLALÓ A nyár vége/ősz kezdete a gyermekes családok életében egyben az iskolakezdés időszakát is jelenti. Az ezekben a napokban, folyamatosan beszerzett füzetek, tollak, egyéb felszerelések mellett fontos, hogy az újdonsült kisdiákot vagy épp az iskolapadba visszatérő tanulót lélekben is felkészítsük a rá váró, olyan embert próbáló feladatokra is, mint amilyen például a kora reggeli kelés. A nyári szünetben a gyermekek rendszerint később kerülnek ágyba, s így reggelenként tovább is alszanak, mint az év többi napján. A University of Florida kutatói szerint azonban ezt a folyamatot az ősz elérkeztével egyáltalán nem egyszerű a megszokott kerékvágásba tereim. Szülőként tehát a szükséges taneszközök beszerzése mellett fontos feladatunk a gyermek számára a tanév megkezdése előtti két hétben már elegendő alvást biztosítanunk, ami kapcsán kialakul az iskolai rendhez illeszkedő napi ritmus. A kutatók egyben felhívják figyelmünket az alváshiány káros következményeire is. Ha ugyanis a gyermek már eleve fáradtan érkezik az iskolába, úgy teljesítőképessége is csökken. Kialvatlan állapotban koncentrációja, memóriája, sőt hangulata is romlik. Krónikus fáradtság esetén a gyermek számára kifejezett nehézséget okoz a feladatokban való részvétel, az új dolgok elsajátítása. A megfelelő teljesítőképesség eléréséhez a gyermekek számára legalább kilenc óra, megszakítás nélküli alvás szükséges. Megfelelő napirend kialakításával elkerülhetjük a reggeli kapkodást, s elegendő időt biztosíthatunk a reggeli számára is, ami az iskolai teljesítőképesség másik fontos alappillére. Fontos tehát, hogy már az iskola megkezdése előtt kialakítsuk a napirendet, a lefekvés és az ébredés időpontját. Az éjszaka, az alvás elérkeztét jelezhetjük különböző rítusokkal - fogmosás, fürdés, mese -, melyek segítségével az elalvás a gyermek számára is könnyebbé tehető, (ma) Minden ismert kultúrában elterjedt a jóslás, ugyanis mindenki tudni szeretné, mi vár rá Ó, te szent babonaság, hiszékenység! TAKÁCS ILONA A címbéli fogalmak édestestvérek, s bár mindkettőnek főként a tudatlanság a táptalaja, művelt emberek sem mindig mentesek tőlük. A pszichés háttér ismert: a bizonytalanságból fakadó feszültségek feloldását, a várható jövő megsejtését, kedvező eredményeket vagy egyszerűen új, leginkább reményt keltő ismereteket várunk tőlük. Ezért sokszor borsos árat kell fizetni. A rejtélyes jövő ősidők óta nyugtalanítja az emberiséget. „Ha az emberek minden ügyüket határozott terv szerint tudnák irányítani, vagy ha a sors mindig kedvezne nekik, akkor sohasem lennének a babona rabjai” - fogalmazta meg 300 évvel ezelőtt Spinoza. Ezért minden ismert kultúrában elterjedt a jóslás, a babona, ugyanis mindenki tudni szeretné, mi vár rá. Napjainkban a fejlett országokban az asztrológia jóslásaira hagyatkoznak. Működnek áltudományos köntösben jósok is. Angol felmérések szerint a vizsgált személyek fele járt már jósnál, 30 százalékuk úgy véli, hogy a kapott jóslatok beváltak. A bizonytalanság feloldásaira, a tartós feszültségektől való szabadulásra mindannyiunkban erős a pszichés késztetés. A babonák gyökere is összefügg a bizonytalanságot feloldó törekvésekkel: minél kevesebbet tud az ember, annál inkább a babona, hiedelem tölti ki az ismeretlen űrt. Napjainkban a babonák nagy százaléka a szerencsére, illetve a balsorsra vonatkozik, s előjelekre vagy oltalmazó praktikákra épül. A babonák másik csoportja a betegségegészség problémakörére terjed ki. A népi gyógymódok máig is elterjedtek, sőt reneszánszukat élik, s nem egyről napjainkra kiderült, hogy nem volt babona. Ismert, hogy Edward Jenner, a himlőoltás felfedezője egy kamaszkorában hallott hiedelem nyomán kezdte el kutatásait. A korabeli felfogás szerint: akik elkapták a szarvasmarháktól a tehénhimlőt, azok immunisak lettek a fekete himlőre. A korabeli orvosok ezt mint népi babonát elvetették. Jenner ezért titokban bár, de mégis kutatásba fogott, az eredményt ismerjük, megszületett a védőoltás a himlő ellen. Hozzátéve: ez nem azt jelenti, hogy minden hiedelem és babona tudományos alappal bírna. A hiszékenység kapzsisággal súlyosbítva kitűnően kezére játszik a szélhámosoknak is: a piramisjátékokkal, az irreális kamatok kecsegtetésével kopasztják meg azokat, akik hisznek a gyors és könnyű meggazdagodásban. A legveszélyesebbek az ugyancsak a hiszékenységre építő irracionális, fanatikus, politikai vagy vallási köntösbe rejtőző csoportosulások. SZÓ Ml SZÓ Segítség, elromlott! B. AAÁNYA ÁGNES Azt, hogy az ember gyereke bizony olykor-olykor hisztis, nem szokás bevallani. A különféle babamagazinokban csupa mosolygós, derűs, vidám, angyali meg mit tudom én, még milyen sztárbabákról olvasni. Lassan négy éve vagyunk gyakorló szülők. Hát, kérem szépen, ezennel bevallom: a mi gyerekünk nem/sem tökéletes. Bár rendkívül értelmes, szép (nekünk legalábbis ő a legszebb), tisztán beszél, remekül rajzol, önállóan is eljátszadozik, elalszik, hm, bizony előfordul, hogy hisztizik egy sort. A dolog tavaly nyáron tetőzött igazán, amikor sírva keltünk, ordítva feküdtünk, csak úgy, olyan valódi, nagybetűs OK nélkül napokon át semmi sem volt OKÉ. Próbáltunk rajta állítani: előbb szépen, aztán csúnyán - a fenékre verésig merészkedtem. Nem vagyok a testi fenyítés feltétel nélküli híve, de vannak olyan esetek, amikor bizony elkel egy-két anyai fenekes. Nem szeretem az „elvisz a tollas” típusú fenyegetéseket sem (lehet, hogy pszichés okok miatt - gyerekkoromban az én falumban gyakori vendég volt a tollas, biztos rendes gyerek voltam, mert nem emlékszem, hogy odakínáltak volna neki), mégis kitaláltam a magunk egyszemélyes javítóintézetét. Szepes Mária Pöttyös Panniját nézegettük, azt a részt, ahol Panni elromlik, és egyre csak azt hajtogatja: Nem! Nem! Nem! - mindenre és mindenhol. A nagymamája meg nem kiabál, nem pöröl, hanem szépen kézen fogja, és elviszi az ezermester Rónai bácsihoz, annak műhelyébe, hogy otthagyja éjszakára vagy addig, amíg meg nem javul. Panni persze gyorsan meggondolja magát, és inkább úgy dönt, hogy jó lesz. Azokban a nehéz, szülőpróbáló időkben sokat jártunk cipőt javíttatni (sajnos, mindig ugyanazt), onnan jött az ötlet, hogy minálunk, Újvárban is van ám egy bácsi, aki gyerekeket javít, és éppen a cipész bácsi műhelye mellett szereli fáradhatatlanul az elromlott lányokat, fiúkat vegyest. A kedves vagy éppen kedvetlen szülő odaviszi a műszaki hibás csemetéjét, és jól otthagyja, Kovács bácsi pedig kezelésbe veszi. Ha kell, éjszakára is magánál tartja az illetőt, és mivel pici a műhelye, a javítandó, rendkívül kezelheteden gyereknek egy ágyban kell aludni a kék-fehér csíkos pizsamás (Adél imád a részletekbe menni), nagy bajuszé, és azonmód ráncos Kovács bácsival. Ez a szöveg - azóta is a legbadarabb találmányom - az elalvás előtti nehézségeket volt hivatott leküzdeni. Mondhatom, hatásos volt: felajánlottam ugyanis, hogy én ingyen és bérmentve (Kovács bácsi meg rengeteg pénzbe kerül) megjavítom Adélt, síppal, dobbal, de főleg rengeteg öleléssel meg puszival. Szinte minden esetben célt értem, a lány megnyugodott, és hajlandó volt elaludni. Na, ez a dedós szöveg idén már nem jön be, nem is nyomatom, különben is bevallottam, hogy az egészet csak kitaláltam. Adél meg már olyan nagy lány, hogy csak na, mondja, neki nincs szüksége ilyesmikre, nekünk viszont annál inkább: a hiszti „nem veszett el, csak átalakult”. Most az öltözködés meg a frizura körül megy a hercehurca, rengeteg a megjegyzés, hja kérem, legalább tudjuk, hogy lányunk van. Csak az a bökkenő, hogy a gyártónál sem reklamálhatunk... ÍRÓ OLVASÓK Ahogy én láttam a budapesti vihart KÖBÖL ZOLTÁN Lassan olvadtak a percek a fülledt melegben, a felforrósodott aszfalt és beton ontotta magából a nappal beszívott hőt. Körülöttem az izgő-mozgó, tarka emberhad türelmesen várta, hogy elsötétüljön a város, és az égen kinyíljanak az ünnep virágai. Buda felől sejtelmes sötétség közeledett, benne a fel-felvillanó fények jelezték, nem holmi szitáló tavaszi esőre számíthatunk. Mégis maradtunk, bár vasárnap estére esőt mondtak, de sebaj, van a hátizsákban ernyő, nagy baj nem érhet bennünket. Este küenckor kihunytak a fények, és elkezdődött a tűzijáték. Szikrázott az égbolt, színes, fényes tűzrózsák nyíltak a Duna felett. Úgy tíz perce tarthatott a tűzijáték, amikor elért bennünket egy hideg fuvallat, majd hatalmas esőcseppek kezdtek hullani az égből. Kiosztottam az esernyőket a családom tagjainak, de addigra már akkora erővel tépett a szél, hogy szinte leheteden volt kinyitni. Minden ernyőnek nyaka tört a tomboló szélben. Közben azt figyeltem, hogy a gyerekek mellettem legyenek. A tűzijáték ezalatt tovább folytatódott. A tömeg sikítozva, ordítozva megindult. Az emberek egymást taposva próbáltak a rakpartról az utcára jutni és onnan valamilyen védett helyre. Hamar beláttam, ekkora tömegben nem tudom őrizni a családomat. A feleségem a két fiammal mögöttem bújt meg, az ernyők roncsaival védekeztek a borsónyi jégdarabok, a felénk szálló szikrák és a petárdadarabkák elől. Felnéztem az égre: eső, füst; ernyők, műanyag flakonok, sapkák, minden, ami nem volt bebetonozva, ott repkedett a fejünk felett. Egy napernyőt kapott fel a szél, majd elengedte. Tőlünk néhány méterre csapódott be a tömegbe. Oldalról három idegen kapaszkodott belém, és görcsösen szorított. Szólni egyikünk sem szólt, csak álltunk és vártuk, hogy csituljon a vihar. Nem tudom, meddig álltunk ott, én a három idegen szorításában, mögöttem a családom. A vihar végül csillapodni látszott. A rakparton már csak néhá- nyan maradtunk. Az eső még esett, a szél is fújt, de már nem fáztunk. A Duna felől még hallottunk néhány pukkanást, villant még párat a tűzijáték, mi pedig bokáig gázolva az esővízben eltűntünk a metrólejáratban. Ezt is túléltük.
