Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-26 / 198. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 26. Vélemény és háttér 7 HÉTVÉG(R)E Transzparens megoldás HGYIlfl Fenyeget az iszlám A britek több mint fele gon­dolja úgy, az iszlám fenyege­tést jelent a nyugati világra nézve, vagyis egyharmadnyi­val többen vannak vele így, mint öt évvel ezelőtt - derül ki a The Daily Telegraph című brit napilapban tegnap ismer­tetett közvélemény-kutatási eredményekből. A YouGov in­tézet által 1757 felnőtt köré­ben végzett felmérés szerint a megkérdezettek 53 százaléka véli úgy, hogy általában az isz­lám - függetlenül a szélsősé­ges muzulmán szervezetek okozta veszélytől - fenyege­tést jelent a nyugati liberális demokráciákra nézve. Az így gondolkodók aránya csupán 32 százalék volt akkor, amikor a YouGov hasonló kutatást végzett az amerikai célpontok elleni, 2001. szeptember 11-i terrormerényletek után. A mostani felmérést azután ké­szítették, hogy nyilvánosságra került: meghiúsítottak olyan merényleteket, amelyeket ter­roristák Nagy-Bntanniából az Egyesült Államokba közle­kedő repülőgépek ellen akar­tak végrehajtani. Minden olyan személy, akit e meghiú­sult tervekkel kapcsolatban eddig vizsgálat alá vonták, muzulmán. A londoni közle­kedési hálózat ellen tavaly jú­lius 7-én elkövetett merényle­tek utáni közvélekedéshez ké­pest 10-ről 18 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik úgy gondolják: a nagy-britanniai muzulmánok nem lojálisak hazájukhoz, és hajlandók ter­rorcselekményeket elkövetni ellene, vagy legalábbis cinkos módon hallgatni olyan infor­mációkról, amelyek merény­letekről esedegesen a tudo­másukra jutnak. Csak a meg­kérdezettek 16 százaléka gon­dolja most úgy, hogy gyakor­latilag minden brit muzulmán békés természetű ember, tisz­teletben tartja az ország tör­vényeit, és - mint bárki más - elítéli a terrorizmust. Tavaly nyáron még 23 százaléknyian gondolták így. (MTI) „Csak” három évet kapott Az államtitoksértés vádja alól felmentette, ám az ennél eny­hébb vétséget jelentő csalás elkövetése miatt háromévi börtönbüntetésre ítélt egy pekingi bíróság egy kínai fér­fit, aki a The New York Times című amerikai napilapnak dolgozott - közölte tegnap az elítélt egyik ügyvédje. Csao Jent (Zhao Yan), aki anyagot gyűjtött a lap pekingi irodája számára, tízévi szabadság- vesztéssel is sújthatták volna, ha bűnösnek találják állam­titkok kiszivárogtatásában. Az illetékes pekingi bíróság azonban nem találta meggyőzőnek az ügyészség erre vonatkozó bizonyítékait. Egyelőre nem tudni, hogy a törvényszék a csalás elköve­tését miért állapította meg. Értesülések szerint az újság­írót 2004 szeptemberében azzal a gyanúval vették őri­zetbe, hogy közreműködött Csiang Cö-min (Jiang Ze­min), a kínai katonai bizott­ság elnöke lemondásának előzetes kiszivárogtatásában. Az amerikai lap tagadta, hogy erről információt kap­tak volna Csao Jentől. (MTI) Szombat van, készülődnek a seregek, száradnak a tegnap este festett transzparensek, megtudjuk, mi a legjobb vá­lasz arra, hogy Slotának meg kell halnia, elérkezett a magyar meg a szlovák focili­ga újabb fordulója. HOLOP ZSOLT Nos, kedves Fradi-, Honvéd-, Újpest- és lelátókon üzengető egyéb drukkerek, Isten barmai, a helyzet nem ilyen egyszerű. Hogy egyik héten felmutattok valamit, aztán megnézitek a híradókban, mit tud felmutatni jövő héten az ellenfél. Ez nem klubháború, a magatok szórakoztatására kiötölt kis játék túllépi a stadionok falait, szlovák testvéreitek nem transz­parensre, hanem összevert ma­gyar egyetemista lány hátára fir­kálják a nektek küldött üzenetet! És a többit most ne részletezzük. Nem tudhatjuk, egy transzparen­setekért hány magyart vernek össze közülünk, festegetés közben esetleg tippversenyt rendezhet­tek, aki eltalálja, kap a haveroktól Kudarcot vallott az iráni atom­válsággal kapcsolatos európai stratégia az egyik legtekintélye­sebb német Közel-Kelet-szakértő szerint. Udo Steinbach, a hamburgi Ke­leti Intézet igazgatója annak a meggyőződésének ad hangot, hogy Teherán soha nem fog en­gedni az urándúsítás ügyében. Az urándúsítás egyfajta nemzeti presztízskérdéssé vált, messze túllépve az egyházi kereteket. Aki ezt nem érti meg, az súlyos hibát követ el - fogalmaz az igazgató. A Der Tagesspiegel című lapnak adott interjúban a német szakértő úgy vélekedik, hogy Irán nem ve­szi komolyan az ENSZ-szankciók- kal való fenyegetéseket. Már csak azért sem, mert tudatában van annak, hogy számíthat két, vétó­joggal rendelkező nagyhatalom, Oroszország és Kína támogatásá­ra. Ezzel összefüggésben a német professzor nem ért egyet azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a két említett ország az Iránnal kap­egy láda sört. A nyertes nevét megírhatjátok, szívesen közöljük, és tudni fogjuk, gondoltok ránk, szíveteken viselitek a mi nehéz sorsunkat, még ha nem is tudtok rólunk semmit. Jobb lenne azon­ban, ha visszatérnétek ahhoz, amire ki tudja, milyen okból, ere­detileg szerződtetve lettetek Isten állatkertjébe, és a magyar focinak csúfolt valami ürügyén szétszed­nétek a metrót, a stadionokat és a rivális magyar klub táborát, egy­szóval tennétek a dolgotok. Van, Köszönjük a pofonokat. Köszönjük a jól beígért szociális biztonságot, de nem lehetne, hogy ne vetjenek minket? aki söröskupakokat gyűjt, van, aki naphosszat a nadrágzsebében matat, nektek meg ez jutott, le­gyetek egymással boldogok. Persze, most talán kicsit hara­gudtok, hiszen felhozzák védelme­tekre, hogy ez a logikus válasz a szlovákiai történésekre. Bocs, ak­kor hajrá, logika, hajrá, magyarok! csolatos nyugati politika mögött áll, beleértve a szankciókat is. Azt ugyan - mint fogalmazott - Pe­king és Moszkva egyaránt vonzó­nak találta, hogy támogassa a dip­lomáciai megoldás érdekében a Nyugat által Teheránnak javasolt, úgynevezett ösztönző csomagot. Ez a támogatás ugyanis semmibe nem került. Egészen más a hely­zet azonban akkor, ha az Iránnal kialakított szoros kapcsolataikat kockáztatnák szigorú büntetőin­tézkedésekkel. A hamburgi intézet igazgatója hangsúlyozza, az Iránnal kapcso­latos európai stratégia kudarcot vallott. Nézete szerint kezdettől fogva világos volt, hogy az emlí­tett ösztönző csomag, amely az urándúsításról való lemondást feltételként szabta meg, zsákutcá­ba vezet. Teherán - fogalmaz Steinbach - érdekelt a Nyugattal való technológiai együttműködés­ben. De az atomválság megoldása csakis akkor érhető el, ha mindkét fél biztosítva látja érdekeit. Ez pe­dig csakis akkor lehetséges, ha Irán számára engedélyezik a tel­jes nukleáris üzemanyagprogra­Igen, és persze, nem ti kezdté- tek, nem elsősorban ti tehettek erről, és még csak nem is Ján Slota. Slota itt volt az elmúlt nyolc évben is, és bármit mond, illetve nem mond Robert Fico, ilyesmik nem voltak napirenden. Fico most előadja azt a bűvész- mutatványt, hogy mossa széttárt kezeit, Pilátus meg a krédó... És makacsul hallgat. De ő volt az, aki kiengedte a szellemet a pa­lackból, Slotát Zsolnáról, kor­mánytényezővé tette, és legiti- mizálta a nacionalizmust. Slotá­nak most már valójában nem is kell tennie semmit, két hete nem hörög, de ez előző két-három hét elég volt, hogy kinőjenek a sár­kányfogak. Slota barmai most azt teszik, amit immár egy kor­mánytényezővé vált párt elnöke mond és gondol. Persze el tudok képzelni én is transzparenseket, melyek ma­gyarlakta településeken várnák az országjáró, süketnéma kor­mányfőt. Köszönjük, hogy ránk szabadítottad az SNS-t. Köszön­jük a pofonokat. Köszönjük a jól beígért szociális biztonságot, de nem lehetne, hogy ne verjenek minket? mot, ezzel egyidejűleg pedig el­lenőriznék, hogy az atomenergia békés felhasználása ne váljék ka­tonaivá. Steinbach szerint a Nyugatnak engednie kell. Nincs más alterna­tíva, mint az Iránnal való tárgya­lások folytatása, és annak elérése, hogy Teherán atomprogramjának nemzetközi ellenőrzése lehetővé váljon. Cserébe ugyanakkor ki kell elégíteni Irán érdekeit - fo­galmaz a professzor. Végezetül Steinbach annak a nézetnek adott hangot, hogy Te­herán megerősödve került ki a li­banoni válságból. Az iráni vezetés tovább erősítette hatalmi bázisát a térségben, s ezzel párhuzamo­san a nemzetközi közösség játék­tere még kisebbé vált. Minél meg­alapozottabbnak tűnik Irán igé­nye arra, hogy regionális hata­lommá váljék, annál kisebb a nyo­másgyakorlás lehetősége az or­szágra az atomkonfliktus megol­dása érdekében - emeli ki a ham­burgi intézet igazgatója. A szerző az MTI berlini tudó­sítója Udo Steinbach szerint Teherán soha nem fog engedni az urándúsítás ügyében Kudarcot vallott az európai stratégia PIETSCH LAJOS KOMMENTÁR Borzalom CZAJLIK KATALIN Előrebocsátom, alábbi írásom nem tesz eleget a tárgyszerű publi­cisztika kritériumának, mivel a legkevésbé sem kerüli az érzelmeske­dést. Sőt. Nem tudom ugyanis, hogyan lehetne tényszerűen és érzel­mektől mentesen kommentálni a tegnapi incidenst, amikor Nyitrán ismeretlen borotvált fejű fiatalok fizikailag bántalmaztak (értsd: üt­legelték és kitépték a fülbevalóját!) egy diáklányt azért, mert ma­gyarul beszélt, majd hátára írták: „Halál a parazitákra”. Ha mégis kí­sérletet tennénk erre, biztosan tekintetbe kellene vennünk az utóbbi hetek eseményeit - kezdve az SNS kormányra kerülésével, Ján Slota gyalázatos kijelentéseivel, folytatva a mindkét oldalon megjelenő primitív nacionalista megnyilvánulásokkal - legyen az akár a ma­gyar zászlót égető félanalfabéta suhancokról készült videó, a buda­pesti szlovák nagykövetség ellen elkövetett „merénylet”, vagy a „Slo­tának halnia kell!” valamint az „Örökre a rabszolgáink maradtok” feliratokat lebegtető focidrukkerek. Igen. Az ehhez hasonló esemé­nyek, amelyeket ráadásul a bulvármédiumok szenzációhajhászásuk hevében előszeretettel tuningolnak fel, sok esetben vezetnek ahhoz, hogy az identitászavarral meg gyakran egyéb személyiségi és szoci­ális problémával küzdő egyének fizikai agresszióra vetemedjenek- mondaná a szociálpszichológus. A politikus válasza is kézenfekvő: mindezeknek a megnyüvánulásoknak csak úgy tudjuk útját állni, ha a kormányzat egyértelműen állást foglal, és deklarálja, semmilyen szinten nem hajlandó tolerálni a nemzetiségi és fajgyűlöletet. így van, egyetértünk. És mégis. Minden, csak egy kicsit is gondolkodó és érző emberben maradnak a kérdőjelek: miképp lehetséges, hogy épeszű egyénnek üyesmi egyáltalán az eszébe jusson? Miképp lehet­séges, hogy mindez történik fényes nappal, és nem a világ végén, ha­nem Nyitrán, az egyetemi városban? Tényleg elég egy-két kocsmai stílusú politikusi nyüatkozat ahhoz, hogy egyébként normális, átla­gos életet élő polgárok egyszeriben fasisztává változzanak? Majd fel­vetődik bennünk - ó, borzalom -, vajon ha mi lennénk az ő helyük­ben, a szimbolikus erő pozíciójában, vajon mi is így viselkednénk? És egyáltalán, ki itt a mi és ki az ők? Magyarok kontra szlovákok? Le­hetséges, hogy a hír hallatán egy átlagos, jóérzésű szlovák ember nem retten meg, nem háborodik fel, és nem teszi fel önmagának ugyanezeket a kérdéseket? A választ nem ismerem. Talán nincs is válasz. A koncentrációs táborokban szolgálatot teljesítő SS-tisztek is civüben „normális” ádagpolgárok: kőművesek, tanárok, orvosok voltak. Túlzás a hasonlat? Talán. Talán nem is. Az erőszak önmagá­ban, puszta létében elítélendő. Pláne, ha egy őrült ideológia élteti. Az emberi lélekben rejlő gonoszságra nincs magyarázat. Ami marad, azok a kérdések, és a teljes lényünket átjáró borzalom. Csábítósdi, szülőföldesdi BÁLLÁ D. KÁROLY A formálódó - de végső alakot ölteni egyelőre képtelen - új magyar nemzetstratégia mindkét szélső pontját megismerhettük augusztus­ban. A határon túli magyar vezetőknek eljuttatott kormányzati véle­mény még egyértelműen a szülőföldön való megmaradás feltételei­nek a kialakítására helyezte a hangsúlyt, s az érintett vezetőkkel folytatott későbbi kormányfői tárgyalások sem írták felül ezt az el­vet. Ám az államalapítás napján a Népszabadságnak adott interjújá­ban Gyurcsány Ferenc már lebegtette a témát: „Eddig azt mondtuk: maradj otthon, ha kell, viseld ennek a keresztjét! De a maradásnak nem keresztnek kell lennie, hanem a felemelkedés lehetőségének. A magyar kormány dolga az, hogy lássa a valóságot, és ennek megfe­lelően alakítsa a nemzetpolitikát.” Ha akarom, terhes, ha akarom, nem. Ugyanezen a napon Demszky Gábor, Budapest főpolgármeste­re egyértelműbben fogalmazott ünnepi beszédében: „Árra biztatom tehát a határon túli magyar fiatalokat, hogy jöjjenek minél többen, dolgozzanak és vállalkozzanak Budapesten! Hozzák a feleségüket, férjüket, a gyerekeiket is!” Akkor most...? Lássunk át a szitán! A tartósan aggasztó magyarországi demográfiai mutatók árnyékában a határon túli magyarság az anyaország em­beranyag-tartalékának és genetikai rezervoárjának minősül - és eb­ben a viszonylatban egyáltalán nem az a kérdés, mi jobb az érintet­teknek. Hanem az, hogy Magyarországnak mihez fűződik nagyobb érdeke, melyik a hosszú távon eredményesebb koncepció. Az-e, hogy (akár jelentős anyagi áldozatok árán) a környező országokban minél tovább megtartsa a reprodukcióra még képes magyar népcso­portokat, odaát termeltesse meg az utánpótlást, majd saját szűrőrendszerét közbeiktatva, a folyamatos beszivárgást valame­lyest szabályozva kompenzálja a belhoni lakosság lélekszámának a fogyását, biztosítsa etnikai összetételének, javítását”. Vagy pedig az, hogy fiatalok erőteljes átcsábításával gyors és hatásos vérfrissítést hajtson végre, amely aztán a sok-sok új család révén hosszú távon a határon belül fejti ki áldásos hatását. (Ez az elszívás ugyanakkor me­gújulásra alkalmatlanná teszi a határon túli közösségeket.) Ám tisz­tában kell lennünk azzal, hogy tépázott tekintélyű politikusok nyilat­kozatai csekélynél is kisebb hatással vannak a migrációs folyamatok­ra; sőt, önmagában a nemzetstratégiai elvrendszer sem képes haté­konyan beavatkozni az elmenés vagy a maradás oldalán. Hiszen pél­dául az évtizedek óta szünet nélkül sulykolt szülőföldelv és a nehéz­kes, gyakran megalázó idegenrendészeti eljárások egyáltalán nem szegték az áttelepülni vágyók kedvét. A folyamatra egyetlen körülménynek van döntő befolyása: az egyes országok gazdasági viszonyai, jóléti nívója, civilizációs komfonja, egzisztenciális és szociális biztonsága közti különbségnek. A jelen helyzetben Szlovéniából és Szlovákiából nem várható bevándorlás, Erdélyből, a Vajdaságból és Kárpátaljáról viszont igen. Szinte telje­sen függetlenül attól, hogy melyik játékra épül a nemzetpolitika, mitől óv Gyurcsány, vagy mivel kecsegtet Demszky. S tekintet nélkül arra is, hogy a hirtelen kerekedett vihar miatt tragédiába fordul-e a nemzet ünnepe. A szerző kárpátaljai író

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents