Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-26 / 198. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 26. www.ujszo.com Milliomosoknak fog énekelni a prágai Károly-hídon Extra Madonna-koncert KOKÉS JÁNOS Milos Forman hosszú évtizedek után ismét színházi rendezésre készül, méghozzá a prágai Nemzetiben Jól fizetett séta a Moldva partján Bemutatásra váró filmje, a Goya szellemei után a prágai Nemzeti Színházban rendez (Zuzana Mináčova felvétele) Rendkívüli Madonna-koncert lesz várhatóan szeptember 8-án vagy 9-én este Prágában, a törté­nelmi nevezetességű Károly-hí­don, ahol a nemzetközi hírű pári­zsi Louis Vuitton divatcég hatal­mas születésnapi bulit rendez, amelyre mintegy 300-350 millio­most hívtak meg a vüág minden tá­járól. A Vuitton cég szeptember 6- tól 10-ig foglalta le az európai góti­ka gyöngyszemének számító több mint 600 éves kőhidat, a Moldva- parti metropolis legnagyobb tu­risztikai látványosságát. A divat- tervező állítólag személyesen in­tézte el Madonnával, hogy az meg­jelenjen a felső tízezer néhány száz képviselőjének szánt megabulin. Az amerikai popdíva szeptember 6-án és 7-én ad koncertet Prágá­ban a Sazka Aréna csarnokban, de a prágai sajtó már korábban megír­ta, hogy Madonna szeptember 10- ig Prágában marad. Az énekesnő prágai programjáról azonban ed­dig csak különféle találgatások lát­tak napvilágot. A cseh sajtó most úgy értesült, hogy Madonna részt vesz a vüághírű divatcég születés- napi ünnepségein, s a résztvevők­nek a páradan történelmi környe­zetben 3-4 dalt is elénekel. A Ká- roly-híd tervezett teljes lezárása óriási felháborodást és vitát váltott ki. Az évtizedek óta kizárólag a gyalogosok által használt híd ugyanis az egyeden összekötő ka­pocs Prága két leglátogatottabb történelmi övezete, az Óváros és a Hradzsin között. A nevezetes utat az utóbbi évtizedekben sosem zár­ták el teljesen a turisták elől, még akkor sem, amikor Erzsébet angol királynő, vagy Bili Clinton ameri­kai elnök sétált rajta végig. Titokban jár mostanában Prágába Milos Forman, a Connecticutban élő, cseh származású, Oscar-díjas rendező. Titokban, mert csak két-három napokra jön. Bár legújabb filmjével, a Goya szellemeivel még mindig nem készült el tel­jesen, már új rendezése foglalkoztatja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az pedig a cseh fővároshoz köti, ahol a hatvanas években olyan al­kotásokkal gazdagította az egyete­mes filmművészetet, mint a Meg­hallgatás, a Fekete Péter, az Egy szöszi szerelmei vagy a Tűz van, babám! De ugyanabban az időben, amikor a híres prágai zenés szín­házban, a Semaforban rendezett, Ján Roháécsal közösen filmre vitt egy dzsesszoperát is, a kor ismert és elismert szerzőpárosa, Jin Suchý és Jin Šlitr Jól fizetett séta című darabját. Az 1966-ban forga­tott zenés film alapanyaga annyira a szívéhez nőtt, hogy lélekben az­óta sem tudott megválni tőle. En­nek a ténynek köszönheti most a prágai Nemzeti Színház vezetősé­ge, hogy Milos Forman tavasszal színpadi rendezést vállalt szeretett városában. De mint mindennek, ennek is van egy története. Nem ez volt a Nemzeti első gesz­tusa a vüághírű rendező felé, aki babérjait olyan alkotásokkal gyara­pította - már amerikai állampol­gárként - mint a Száll a kakukk fészkére, Hair, Ragtime, Amadeus. Évekkel ezelőtt már komoly tárgya­lások folytak arról, hogy a Moldva- parti Aranykápolnában, ahogy a csehek a Nemzetit nevezik, az ope­ratársulattal dolgozik majd Müos Forman. Bedíich Smetana Dalibor című operáját rendezte volna, ami a csehek számára körülbelül annyit jelent, mint nekünk, magyaroknak Erkel Hunyadi Lászlója. Forman lelkesen készült a nagy kihívásra, a terv azonban gyorsan füstbe ment. Elképzeléseit, főleg a darab rövidí­téseit illetően, nem tudta akceptál­ni a „nagy nemzeti operatröszt”. Formánnak már az első megbeszé­lések során látnia kellett: majdani munkatársai, görcsösen ragasz­kodva a rég bevált librettóhoz, olyan magas falakat húztak köré, amelyek ledöntését egyszerűen le­hetetlennek érezte. A megalkuvás pedig nem az ő műfaja. Tavaly, amikor életműdíjat kapott San Franciscóban, az indoklásban egyébként az is elhangzott: „Soha nem vállalt kompromisszumot, ezért nem hódolt be sem rendszer­nek, sem stúdióknak vagy produce­reknek.” A Dalibor színpadra állítá­sáról tehát nem sokkal a felkínált lehetőség után lemondott. Hogy fá­jó szívvel-e vagy sem, ma már nem is érdekes. Azokban a hónapokban ugyanis már a Goya szellemei for­gatókönyvén dolgozott „udvari szerzőjével”, Jean-Claude Carrier- re-rel, akivel első amerikai filmjét, az Elszakadást, majd évekkel később a Valmontot írta. Goyáról, a híres spanyol festőről többen is forgattak már fűmet. Legutóbb 1999-ben Carlos Saura Francisco Rabal főszereplésével. Forman számára ez is egy olyan kihívás lett, mint az előbb említett Valmont, amelynek az alapjául Choderlos de Laclos drámája szol­gált - de nemcsak neki, hanem a nála sokkal merészebb Stephen Frearsnek is, aki ugyanebből az anyagból ugyanabban az időben Veszedelmes viszonyok címen for­gatott filmet. Akkor, amikor For­man már tudta, hogy madridi kol­légáját, Saurát is erősen foglalkoz­tatja az újító szellemű, elképesztő mennyiségű képet festett Goya alakja, ő egy másik filmre készült. A japánok miatt meghiúsult Po­koltábor és az amerikaiak miatt dugába dőlt Rossz hírek után azonban ebből a tervéből sem lett semmi. Az idő azonban neki dol­gozott. Saura filmje nem kavart nagy port a vüágban, érthető mó­don csak a spanyolokat nyűgözte le. Az évek múlásával aztán ők is egyre kevesebbet beszéltek az al­kotásról, majd egyre fokozottabb kíváncsisággal várták, mikor kezdi el forgatni Forman a maga Goya- verzióját. Tavaly aztán zöld utat nyert a produkció. A hetvenhá- rom éves amerikai-cseh rendező, akkor már cannes-i kitüntetett­ként, a francia Becsületrend lo­vagjaként egy madridi palotában startolt a stábjával. A parádés sze­reposztás most sem maradt el: a címszerepet a dán Stellán Skars- gard kapta, akit elsősorban Lars von Trier Hullámtöréséből és a Szabó Istvánnal forgatott Szem­besítésből ismer a közönség. Goya múzsáját Natalie Portman alakít­ja, Lorenzo testvért pedig, aki sze­relmi viszonyba bonyolódik a festő múzsájával, Javier Bardem, az Oscar-díjat nyert Belső tenger mozgássérültjeként brillírozó spa­nyol színész formálja meg. Bár a film utómunkálatai még most sem értek véget, Müos For­man a minap már a Jól fizetett sé­ta szereplőválogatásán vett részt Prágában, s noha felnőtt ikerfiai, Petr és Matéj (édesanyjuk Vera Kresadlová, a Semafor egykori üd­vöskéje) prágai lakosok, és szoros kapcsolatban áll velük, a fáradha­tatlan rendező most is kedvenc szállodájában, egy Vencel tér mel­letti szecessziós palotában szállt meg. Rövid telefonbeszélgetésün­ket természetesen a Márai-re- génnyel kezdtük. Mi az oka annak, hogy A gyer­tyák csonkig égnek című re­gényből, amelyről olyan lelke­sen nyüatkozott, végül mégsem lett film? Én még mindig nem tettem le róla. Nekem ez a történet tovább­ra is nagyon tetszik. Hat hét vá­lasztott el a forgatástól, kész volt a szereposztás, tudtuk, hol zajlanak majd a felvételek, három gyö­nyörű prágai kastélyban is forgat­tunk volna, amikor a fülembe ju­tott, hogy Sean Connery, a film egyik főszereplője visszalépett. Meggondolta magát. De miért? Nézeteltérése akadt a producer­rel. Megegyeztek valamiben, a szerződése viszont bizonyos pon­tokban eltért a megbeszéltektől. Ezen jól összevesztek, Sean Con­nery a végén felállt, és bejelentet­te: ő ezzel a filmmel végzett is ak­kor. Erre a szponzorok is vissza­léptek, és mint egy kártyavár, az egész összeomlott. Én azonnal ta­láltam volna más színészt a sze­repre, de a kassza akkor már üres volt. A forgatókönyvet viszont to­vábbra is őrzöm, és abban re­ménykedem, hogy még nincs veszve minden. Nagyon a szívem­hez nőtt a történet: igaz, őszinte és feszültséggel teli. Goya 1746 és 1828 között élt. Mennyit mutat belőle a film? Ez nem egy életrajzi film lesz. Még akkor sem, ha a festő életének meghatározó szakaszát mutatja be. A Goya szeüemei Spanyolor­szág 1792 és 1809 közötti idősza­kát ábrázolja a festő szemével, vagyis az inkvizíció végétől a napó­leoni invázióig teljed a történet. Inest, a festő múzsáját eretnekség­gel vádolják, és tömlöcbe vetik. Ezt a szerepet Natalie Portmanre bíz­tam, aki ráadásként kapott egy másik feladatot is. Ines prostituált lányát is ő játssza a filmben. Stellán Skarsgardra hogyan akadt rá? Nem akartam túlságosan is­mert, hoüywoodi produkciókban szereplő színészre osztani a szere­pet. Steüanra, bevallom, a produ­cerek hívták fel a figyelmemet. Több fűmben is megnéztem őt, és én is mindben kitűnőnek láttam. Első körben egyébként Javier Bar- demet ajánlották a címszerepre. Sokak szerint ő az eszményi Goya. Igen, ez kézenfekvő megoldás lett volna. Spanyol színész játssza a spanyol festőt. De ha neki adom a szerepet, már a spanyolokat sem tudom meglepni, hiszen Javier igazi sztárnak számít hazájában. Lorenzo testvér szerepére azonban ideális választás volt. És az a másik főszerep a fűmben. Ráadásul meg­lehetősen ellentmondásos figura. Hét év telt el legutóbbi filmje, az Ember a Holdon bemutatója óta. Hét év után milyen érzések­kel várja, hogy a Goya szelleme­ivel visszatér a vüág mozijaiba? Késő ősszel lesz a vüágpremier. Természetesen örülnék, ha a kö­zönség szeretné a fűmet. Ha sike­res lesz, azonnal belevetem ma­gam a következő fűmbe, amelyet Amarillo Slim címen Nicolas Cage főszereplésével forgatok majd. Tavasszal azonban Prágában rendez, méghozzá dzsesszope­rát. Én ezt a műfaji megjelölést még nem is hallottam. Ne vegye azt olyan komolyan. Egy kis ez, egy kis az. Egy könnyed hangvételű opera. Egy komolyabb dzsesszdarab. Keűemes a zene és szeűemesek a dalszövegek. Jirí Suchýt órákon át képes vagyok haűgatni. A Semafor-beli régi előadásait éveken át lemezről haű- gattam Amerikában, de annyira féltem, hogy elkopnak, hogy előbb hangszalagra, utána pedig CD-le- mezekre másoltam át. Színházban nem is rendezett soha Amerikában, csak valami­kor régen Prágában, a Laterna Magicában és az E. F. Burian Színházban. Izgulok is rendesen. A Nemzeti nagy kihívás lesz számomra. Re­mélem, az öröm sem lesz kisebb. PENGE ___________________ ... ................... Grendel Lajos: Mátyás király New Hontban Kalligram, Pozsony, 2005 A Mátyás király New Hontban című regény a kötet fülszövege szerint a Tömegsír és a Nálunk, New Hontban című regényekkel együtt „egy laza trilógia záróda­rabjának is tekinthető”. A triló­gia egyes darabjait azonban nem a szereplők rendszere, hanem a cselekménynek helyet adó tér fűzi össze: ez pedig a szlovákiai magyar kisváros, nevezzük akár New Honinak vagy bármi más­nak. A szlovákiai magyar provin­ciális kisváros képe jelenik meg mindhárom regényben egyrészt ironikus, parodikus elbeszélő­módban tálalva, másrészt a né­miképp rezignált, mindentudó elbeszélő nézőpontján keresz­tül, aki már beletörődött a hely­G RÉM DELI Mátyás király New Hontban zet változtathatatlanságába. Mi is ez a helyzet? A (szlovákiai ma­gyar) provincializmus szívós to­vábbélése, amely minden társa­dalmi berendezkedést túlél: túl­éli az első csehszlovák republi- kát, a Horthy-rendszert, a kitele­pítést, a kommunista diktatúrát, és - úgy néz ki - nemcsak túléli, de kényelmesen berendezkedik az 1989 után kialakuló demok­ráciában is. Grendel Lajos antro­pológiai prózát művel, amely ennek a szociokulturális térnek az egyedi vonásait helyezi tá- gabb történelmi helyzetbe. A Mátyás király New Hontban ép­pen ezért egyrészt rendkívül szórakoztató regény, másrészt végtelenül keserű is. A könyv olvasása közben nem­csak az látszik meg, hogy a szö­veg müyen gazdag és tudatos Értékelés: IKCMIM Németh Zoltán kritikai rovata írói műhely terméke, hanem az is, hogy írója mesterien bánik a történetszövéssel, a szálak moz­gatásával, az egyes anekdoták elhelyezésével, adagolásával. Bevallom, a hetedüt fejezet tá­ján, amikor már kicsit leült és vontatottá vált a történet, megi­jedtem, hogyan lehet innét foly­tatni a regényt. Nos, a nyolcadik és küencedik fejezet mesteri csa­varni olvastán csak kapkodtam a fejem: egy meglepetésekre ké­pes szövegvüág jelent meg előttem, amely az egész történet újragondolására kényszerített. Másrészt viszont nem lehet el- haűgatni azt sem, hogy éppen az anekdotizmus és a humoros bur- leszkfigurák miatt a regény sze­replői meglehetősen elnagyol­tak, mélyebb leüti folyamatokról ez a nyelv és történetszövés nem képes tudósítani. A Mátyás ki­rály New Hontban humora is né­ha meglehetősen erőltetettnek tűnik. A szokatlan hasonlatok, túljátszott szituációk meűett a nevek játéka is ide tartozik. Pél­daként a Döbrögi név Schillerre való fölcserélését említhetném. Két üyen meglehetősen „erős”, jelentésteli név felhasználása némiképp indokolatlannak, ha­tásvadásznak tűnik, s ezt még az a többértelműség sem oldja fel, hogy a „Schiller” nemcsak híres német drámaíró, de bor is lehet. Gyakran pedig az egyes sze­replők felszínes füozofálgatása tűnik fárasztó tehernek a regény nyelve számára. Ennek eüenére a Mátyás király New Hontban című Grendel-re- gény az egyik legmerészebb könyv tájainkon, amelyet a szlo­vákiai magyar provinciáról, a hajdani kommunisták átváltozá­sairól és mai társadalmi viszo­nyainkról írtak. Óriási tapaszta­lat és tudásanyag birtokában van Grendel Lajos: legújabb re­génye olyan, jó értelemben vett „intellektuális lektűr”, amely ön­vizsgálatra késztet. O Colin Firth és Meg Tilly a Valmontban (Képarchívum’

Next

/
Thumbnails
Contents