Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-23 / 195. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 23. . Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG Günter Grass Waffen-SS tagságáról már korábban tudott a Frankfurter Allgemeine Zeitung , de szándékosan visszatartotta a nagy felzúdulást kiváltó információt, hogy egyfajta PR-kampányt folytasson az író múlt héten megjelent könyve mellett - írta a Berliner Zeitung című lap. A kiadó szeptemberben jelentette volna meg Grass önéletrajzi regényét, amelyben az író részletesen ecsetelte Waffen-SS tagságát is. Az első 150 ezer példányt egy nap alatt szétkapkodták, így további 100 ezer példányt nyomnak belőle. Az arab világ rettegéssel vegyes bámulattal figyelte, hogy a Hezbollah nem roppan össze az izraeli támadástól Naszrallah és a nagy arab elődök Az arab világban, titokzatos módon, minden évtizedben felbukkan egy harcias, karizmatikus alak, aki szembeszáll Izraellel, dacol az Egyesült Államokkal, arabok millióit sorakoztatva fel álláspontja mögött, hogy azután - vereségek vagy kifulladás nyomán - hamarosan eltűnjön a történelem süllyesztőjében. MTI-ELEMZÉS Ő az, aki az araboknak dicsőséget ígér szégyen helyett, győzelmet vereség helyett, vezető szerepet alárendeltség helyett. Ilyen volt Gamal Abdel Nasszer a kései ’50-es, majd ’60-as években, Jasszer Arafat a ’60- as és ’70-es években, Moammer Kadhafi a ’80-as, majd Szaddám Húszéin a ’90-es években. Egyikük sem volt képes megváltoztatni a történelem menetét. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a Közel-Kelet kimeríthetetlen tartalékkal rendelkezik olyan személyekből, akik készek magukra ölteni ezt a csalóka és gyakran végzetes palástot. Ilyen karizmatikus vezetőjelölt- nék találja az amerikai Newsweek Haszan Naszrallah sejket, a libanoni síita milícia 1960-ban született vezetőjét, akit menetrendszerűen - az iraki elnök megbuktatása után három évvel - kapott szárnyára a hírnév. A fekete turbánt viselő Naszrallah fölemelkedése sokat elárul az arab világ már-már genetikus eredetű igényéből egy erős politikai személyiségre, aki egyszer csak felbukkan, hogy élére álljon az arabok becsületének helyreállítását szolgáló erőfeszítéseknek. Ha sikerrel jár, úgy valóban történelmi alak válik belőle, s talán végérvényesen legyőzheti az arabok megaláztatásokkal teli múltjának a szellemét. Ám ha kudarcot vall, akkor tovább fog erősödni a tömeges me- galázottság réme, amelyet a még oly apró politikai vagy katonai győzelem utáni csillapíthatatlan arab sóvárgás táplál. Lelkesedés és keserűség az arabok körében Sokan rettenthetetlen fanatikusokat látnak Naszrallahban és pártjában, akik romba döntik Libanont. Ám sokkal többen szegődnek a sejk hívéül, vadul lengetve a Hezbollah sárga-zöld zászlaját szerte a Közel- Keleten. Ennek oka nem ideológiai, hanem pszichológiai: az önbecsülés és a megerősítés alapvető szükséglete. Arabok három nemzedéke élt át fájdalmas vereségeket Izrael és a Nyugat együttes kezétől. Öt nagyobb háború zajlott le a KözelKeleten, minden évtizedben egy: 1948, 1956, 1967, 1973, 1982 - mindegyik az arabok vereségével végződött. A béketárgyalások hamis és kegyeden ígérete hasonló gyakorisággal bukkant fel és foszlott szerte. Mindeközben az arab államok politikai rendszerei csökönyösen ellenállnak minden változásnak: átfogó elnyomó apparátusok árnyékában virágzik a korrupció, a pazarló, hanyag gazdálkodás, miközben az egyes országokat idődén idők óta ugyanazok az önkényurak, diktátorok és feudális alapokon álló családok irányítják. E bizarr történelem láttán egyre több arab ádagember érez háromszoros elkeseredést. Az első ok az Izraeltől elszenvedett sorozatos vereségek, a halmozódó gyalázat. A második az a krónikus, neokoloni- alista megvetés, amelyet a Nyugat táplál az arab országok iránt. A harmadik - és legfájóbb, mert ezt önmaguknak köszönhetik - a saját, korrupció, kormányzati felelőtlen- ség és elnyomás által meggyöngített társadalmaik inkompetenciája és tehetedensége. Csoda hát, ha arab férfiak és nők százmilliói - meglátva egy személyiséget, aki kiutat ígér ebből az érzelmi és politikai pokolból - követik hívó szavát, bármennyire balhiedelmen alapul, vagy öngyilkosságot ígér is az? A szomorú igazság az - mutat rá Rami Khouri elemzése -, hogy az araboknak soha nem volt más választásuk. Sem egyénileg, sem kollektív módon nem volt lehetőségük demokratikus kultúrák létrehozására, a civil társadalom gazdagítására, minőségi oktatás kiépítésére, vagy a törvényes rend és globális szinten versenyképes gazdaság előmozdítására. Három végzetük - önmaguk által felkent s életük végéig uralkodó vezetők, állandó háború Izraellel, feszült viszony a Nyugattal - soha nem tette lehetővé az egyszerű, tisztességes arabok számára, hogy olyan modernebb kultúrát hozzanak létre, amely élvezi a kormányzott tömegek támogatását. Választaniuk mindig csak a háború és a rájuk kényszerített tanulékonyság között lehetett. Síita sejk a szunniták vezérének szerepében Naszrallah sorsa azonban eltérhet azon elődökéitől, akik az ’50-es évek óta bukkantak fel, majd tűntek el. Szunnita társaival ellentétben ő suta, s mint ilyen átfogó támogatást élvez a nem arab Irán részéről. Míg elődei világi politikusok voltak - már amennyire arab személyiségek esetében helyénvaló e kifejezés -, Naszrallah tagja a klérusnak, még ha csak viszonylag alacsony sejk rangban is. Fekete turbánja arról árulkodik, hogy egyenes leszármazottja Alinak, a suták által mélyen tisztelt imámnak, Mohamed próféta vejének. Teológiai ismereteit az iraki Nedzsef- ben és az iráni Komban szerezte. Elődje, Abbász al-Muszavi sejk halála után, 1992 februárjában került a Hezbollah élére - nem sokkal később a milícia először lőtt ki rakétákat Izrael területére. Pár hétre rá öngyilkos merénylő röpítette a levegőbe az izraeli nagykövetséget Buenos Airesben, majd két évvel később ugyanott egy zsidó karitatív szervezet székházát döntötte romba egy robbantás. Bár a sejk mindig tagadta, hogy szervezetének köze volna a két akcióhoz, az Egyesült Államok és Izrael azóta is e példákkal támasztja alá érvelését a Hezbollah terrorista jellege és „hosszú karja” mellett. A fegyveres milícia fenntartása és megerősítése mellett a Hezbollah példát kínál a helyi kormányzat működtetésére is, amelynek alapját a lakosság igényeinek ismerete és az ígéretek betartása képezi. Ehhez tartozik lényeges szolgáltatások, iskolák és klinikák fenntartása. A Hezbollah vezetői irtóznak a korrupciótól és a nyilvánosság előtti kérkedéstől, amely sok más arab mozgalom rákfenéje. Sikerült megőrizniük a szervezet belső kohézióját és titkosságát, ami eddig megóvta a Hezbolla- hot a kémek és kollaboránsok általi árulástól. Ügyes propagandájuknak köszönhetően az egész Közel- Keletre eljuttatták „üzenetüket”; a PR-ban mindig az elért vívmányokra helyezik a hangsúlyt, nem esve abba a hibába, hogy teljesíthetetlen ígéretekkel kérkedjenek. A tűzszünet és a várható diplomáciai rendezés nyomán a Hezbollah széleskörű támogatottsága tovább fog erősödni. Naszrallahnak máról holnapra sikerült elérnie azt, ami után az egyszerű arabok három nemzedék óta sóvárognak: boldogtalanság helyett katonai hatékonyságot; marginalizálódás helyett politikai tekintélyt; az izraeli-amerikai fenyegetésnek engedő meghátrálás helyett ellenállást. Az „új ember” eleget tesz az arab társadalmak rég fennálló elvárásainak. Július közepén, a libanoni fegyveres konfrontáció kirobbanása után az arab világ mértékadó államai (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia) éles hangon bírálták a Hezbollah „kalandor’ akcióját. Pár hét múlva a bírálatok elnémultak, miután Kairóban, Rijádban és Ammánban rettegéssel vegyes bámulattal figyelték, hogy a suta milícia nem roppan össze az izraeli támadás nyomán. A bámulat a Hezbollah harci sikereinek szólt, a rettegés pedig a szervezet arab világban tapasztalható - növekvő népszerűségének. Naszrallah fekete turbánja arról árulkodik, hogy egyenes leszármazottja Alinak, a síiták által tisztelt imámnak, Mohamed próféta vejének (SITA/AP-felvétel) KOMMENTÁR Köszönjük, nem kértük NAGY ANDRÁS Az idei parlamenti választások után lassan, de biztosan, Magyarországon és Szlovákiában is újra kezdenek megmutatkozni a primitív nacionalizmus és idegengyűlölet különböző formái. Míg nálunk Ján Slota különböző ki- és beszólásai azok, melyek a magyarok többségét felháborítják, addig Magyarországon hasonló, ha még nem alpáribb stílusban válaszolgatnak neki. Bár Ján Slota egy parlamenti, sőt kormánypárt elnöke, így neki igenis oda kellene figyelnie arra, mit mondhat, vagy mit nem, a magyarországi csőcselék viselkedésére sem lehet igazán értelmes magyarázatot találni. A szlovák nagykövetség festékkel való leöntése után jöttek a hétvégi futballhuligánok. A hétvégi focirangadókon megjelent transzparensek talán csak az ultrák, azaz a magyar focidrukkerek keménymagjának véleményét tükrözik, de ebben azért nem lennék annyira biztos. A „Ján Slota must die! F.ck Slovakia, valamint a Szlovákok! Örökké a rabszolgáink maradtok” típusú szlogenek nem csak a meccsen jelenlévőkig jutnak el. Akad szlovák napilap, amely már dupla oldalon hozza a képeket, így egész Szlovákia láthatja, hogy a magyarok sem jobbak semmivel, mint Ján Slota vagy bárki más. Ez akkor lesz igaz, ha a magyar rendőrség nem indít azonnal vizsgálatot ezekben az-ügyekben, és nem lesz képes leállítani a hasonló provokációkat. Ismerve a magyar fütballhuliganizmust és a magyar rendőrség tehetetlenségét e téren, ezt nem tartom valószínűnek. Azaz újabb lehetőséget kapnak azok, most éppen a szlovák oldalon, akik vissza akarnak majd vágni. Emlékszem, miután megjelent az interneten az az amatőr videofelvétel, melyen szlovák szkinhedek égették a magyar zászlót, a szöveges magyar reakciók nagy része semmivel sem volt értelmesebb magánál a videónál, ugyanúgy sugárzott belőlük a gyűlölet. Bár ezek a konfliktusok szerencsére csak marginális jellegűek, mégis a média és az internet segítségével óriási tömegek szereznek róla tudomást mindkét oldalon. Aztán az egész végül rajtunk, kisebbségi magyarokon csapódik le. Pár évvel ezelőtt már azt hittem, hogy az ilyen jellegű provokációknak mind Magyarországon, mind Szlovákiában bealkonyult. Tévedtem. JEGYZET Augusztusi dohogás ARDAM1CA ZORÁN Augusztus 21-én egyre kevesebb szlovák állampolgárnak jut eszébe 1968. A tévék is épphogy említik. A cseh csatornák kicsit többet foglalkoztak vele. Prágában Karel Krylről utcát neveztek el. Nem mutathattak tömeget, csak a polgármestert és alig néhány embert... Az egyik hazai hírtévé telefonbeszélgetést közölt Jozef Ševccel, a kommunista párt leköszönő elnökével. 2006. augusztus 22-én ez az „illető” - nem Kubában, nem Kínában, de nem is Moszkvában! - nyilvánosan ki meri jelenteni, hogy nem megszállás, hanem baráti segítségnyújtás történt. 2006-ban még mindig legálisan működik Európa közepén a nyíltan, nevében is kommunista párt. Nem a kozmetikázott változatok, hanem az eredeti bolsevik vonalat képviselő. A huszadik század két totális rezsimé, a fasiszta és a kommunista több tízmillió emberáldozatot követelt. Utóbbi tudomásom szerint többet, mint a fasiszta. A fasiszta ideológia és pártok a világ normális és kevésbé normális országaiban törvényen kívül állnak. A szintúgy gyilkos és megnyomorító kommunizmus szelleme vígan kísérthet. Mifelénk ugyan fogatlannak, púposnak, nyomorultnak és erőtlennek tűnik, de az elmúlt négy évben azért parlamenti tényező lehetett! Párt formájában is. Persze, egy csomó „volt” kommunista más pártok frakciójában ül. Máig. Miért is ne ülne?! Nincs érvényes luszt- rációs törvényünk. S már nincsenek igazán hathatós erkölcsi normáink se. ’68 augusztusa után és okán máig nem ítéltek el senkit. Sem hazaárulásért, sem gyilkosságért, sem a normalizá- ciós korszakban elkövetett bűnökért. Sem semmi ilyesmiért. Az akkori vezetők kiemelt nyugdíjból élnek, ha élnek még. Akik nem, azok közül is néhányan állami protokoll szerinti temetést kaptak. A kommunizmusban elszenvedett sérelmekért alig kártalanítottak valakit. Apámat például úgy rehabilitálták, hogy valami bizottság tagja átadott neki egy papírfecnit, miszerint ezennel minden oké. Ez az illető harmincnyolc éve pártfűnkcionári- us volt. 1989 után is. Egy másik pártban. Miért is ne?! Hiszen augusztus 21-én egyre kevesebb szlovák állampolgárnak jutnak eszébe 1968 eseményei. Talán jobb is így. Valakinek. VISSZHANG Vita Gombaszögről? Megmosolyogtatóak Szászi Zoltán személyemet illető sorai az augusztus 22-i Új Szóban. De ez nem baj. Mosolyogni, nevetni jó. Ami nem jó, hogy olcsó, személyeskedésbe hajló elszántságában továbbra is zavaros. A bizonyításra való felszólítása ellenére nekem most és ezeken a hasábokon semmi kedvem többet írni Gombaszögről. Mert még egyszer ideírom: aligha érdekel ma bárkit is egy érdemi vita e témáról. S ha mégis, érdemben ez semmit nem tenne hozzá az egész Gombaszög-jelenséghez. A valódi megoldásokhoz most és itt nincs komoly akarat. Mivel alapjában véve optimisták vagyunk, a Rozsnyói Kalendáriumban azért kísérletet teszünk Gombaszög főként elmúlt másfél évtizedes történetének tárgyilagos feldolgozására. Ambrus Ferenc, Rozsnyó (Ismeretlen szurkoló felvétele) Szolnok-Ferencváros NB ll-es mérkőzés
