Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-23 / 195. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Jánosy István költő Budapest. Elhunyt Jánosy István, József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar írószövetség tagja, az alkotót 87 éves korában, hosszú betegség után, augusztus 19-én érte a halál. Nevéhez fűződik egyéb művek mellett a Rákóczi ifjúsága című verses regény (1958) és A nagy kaszás című verseskötet (1985). Fordított Lukia- nosztól, magyarra ültette át Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész számos tragédiáját, valamint Platón Állam című művét. (MTI) Nemzetközi Performance Fesztivál Szentendre. Kísérletező kedvű művészek és a meghökkentő újdonságokra fogékony közönség részére nyolcadik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Performance Fesztivált Szentendrén. A performance események háromnapos pörgése pénteken délután a miskolci Digép együttes polgárpukkasztó rockzenéjével és a StepByStep banda fellépésével kezdődik. Este a francia Dragibus Lore Barges sok botrányt látott együttese csap a húrok közé. Szombaton egyebek mellett a lengyel Andrej Izdebski teszi próbára a publikum szokatlan hangzatokra való fogékonyságát, és fellép a magyar zajzene zászlóvivője, a Budapestis együttes. A vasárnap esti programban közönségsikerre számíthat a Tudósok együttes, amelynek sajátos hangzású zenéjére a sokoldalú festő, költő, író, zenész bandavezető Dr. Máriás versei is hallhatóak lesznek. (MTI) KÖNYVAJÁNLÓ Lázár Ervin: Hét szeretőm Osiris Kiadó Lázár Ervin az ötvenes évek vége felé jelentkezett novelláival irodalmunkban. Sokszor megvallotta, hogy gyerekkorát a Tolna megyei Alsórácegrespusztán töltötte, s onnan került a pesti egyetem bölcsészkarának elvégzése után újságírónak Pécsre, majd a hatvanas évek közepén Budapestre, ahol jelenleg is él, bár nem szeret itt lakni, mert állandó nosztalgia húzza vissza falura, isten háta mögötti helyekre. S ennek nem valamiféle rousseau-i nosztalgia az oka, hanem a puszta sarában ragyogó gyerekkor kincses emléke, amely írói szemléletét formálta; azt a hangot, amelyen olvasóihoz szól, s amely az igazi írónak legfontosabb megkülönböztető jegye a szavakból szőtt világegyetemben. „Tündéri realizmusnak” nevezte Kosztolányi Dezső azt a nagyon ritka írói képességet, amely a világról való látomást valósággá tudja tenni a papiroson. Lázár Ervin rendelkezik ezzel a varázslatos képességgel, s megőrizte azt, amivel műiden ember eszmélete elkezdődik: a paradicsomi kápráza- tokkal és ígéretekkel teljes gyermeki világot a nehéz és földszagú pusztai létben, amelyben a mesék csodavüága éppoly természetes állapot, mint az öröm vagy a tragédia. így képes az elbeszélés varázsszőnyegén elbűvölő természetességgel magával ragadni olvasóit groteszk, olykor szürreálisnak tetsző írói világába, amely egyszerre meghökkentő és ősidőktől ismerős világ. „A mindennapi életnek voltak boldog pillanatai is NDK-múzeum Berlinben MTl-JELENTÉS Berlin. NDK-múzeumot avattak Berlinben. A freiburgi Peter Kenzelmann ötlete volt, hogy érdekes lenne bemutatni, hogyan élték mindennapjaikat a keletnémetek, és hogy ezek a mindennapok nemcsak a titkosrendőrségi zaklatásokat jelentették. „Diktatúra volt, de ez nem jelenti azt, hogy az embereket nem érdekelte a divat, a zene, vagy hogy nem mentek vakációzni” - nyilatkozta a Corriere della Sera című olasz napilapnak. A múzeumban bemutatott tárgyakat abból a több ezerből válogatta ki, amelyeket a volt NDK-ál- lampolgárok internetes és a lapokban megjelentetett felhívására juttattak el hozzá. A látogató témák szerint csoportosítva idézheti fel a múltat: család, szabadidő, iskola... Természetesen szerepel a mitikus Trabant, amelyre évekig várni kellett. Láthatók régi telefonok, ruhák, használati tárgyak, mint kenyérpirító, gőzvasaló, hajszárító, különböző, akkoriban fogyasztott élelmiszerek dobozai, köztük például a Mocca-Mix névre hallgató, melegvízben oldódó, állítólag szörnyű ízű kávé. Akit érdekel, megnézhet fümeket úttörő táborokról, május 1-jei felvonulásokról... Egy, a legapróbb részleteiben rekonstruált nappaliban, hogy minden korhű legyen, még „poloskát” is beépítettek. Néhány méterre a szobától, egy sötét sarokban, Erich Honecker egykori pártvezető képe alatt helyeztek el egy kis lehallgató készüléket, amelyen keresztül tisztán lehet hallani, amit a szobában tartózkodók mondanak. A múzeumban érezhető némi nosztalgia-hangulat, mint amilyen áthatotta a nagy nemzetközi sikert aratott Goodbye, Lenin című filmet is. A németek véleménye megoszlik. A Deutches Historisches Museum szóvivője például úgy vélekedik, hogy „a kommunista rendszer haszonelvű rekonstrukciója megszépíti a múltat. Nincs szüksége rá”. Kenzelmann azonban kijelentette, hogy nem akaiják visszasírni azokat az időket, a kiállítás csak arra akar emlékeztetni, hogy „a mindennapi életnek voltak boldog pillanatai is”. Woody Allen egy teniszedző karriertörténetét meséli el, izgalmasan felpörgetve és jól összekuszálva a sztorit Match Point - a véletlenek játéka A teniszbajnok (Jonathan Rhys Meyers) és titkos szeretője (Scarlett Johansson) (Képarchívum) Hosszú esztendőkön át idegenkedtem attól a sajátosan „kedélyes” filmnyelvtől, amelyet Woody Allen teremtett a neurózis kifejezésére. Nem tudom, miért, de borzolta az idegeimet. A nálunk bemutatott legújabb (van már újabb is) opusa, a Match Point előtt is vonakodtam, de erőt vettem magamon, hiszen Woody Allent illik megnézni. TALLÓSl BÉLA Szép lassú képekkel el is indul a film, a kellemeden borzongás és a nem akarás keverékéből fakadó rossz érzéssel követem is a kockákat, aztán meghőkölök, mivel olyan fura érzésem támad, hogy rossz vetítőterembe ültem be... Az nem lehet, teszem helyre a gondolataimat: amit nézek, az a Match Point. Ám ha nem tudnám, hogy tényleg Woody Allen rendezte, nyugodtan állíthatnám, hogy ez az opus bármely rutinos, jó történettel jól dolgozó hollywoodi rendező és szép nagy tablókat fényképező operatőr műhelyéből kikerülhetett. Már jól benne járunk a történetben, mikor eldöntőm magamban, ha Woody Allen üyen, akkor akár szeretem is. Mivelhogy jól indul a fűm. Többször feldolgozott alapsztorival, igaz, de Woody Allen izgalmasan kezeli, jól felpörgeti és jól összekuszálja. Szóval valódi boszorkánymestere a filmes történetbonyolítás vegykonyhájának. Különös, fanyar „íze” van a Match Pointnak az elejétől a végéig. De még maradjunk az elején! A legeslegelején, ugyanis itt hangzik el a főhős, egy exteniszbajnok szájából az a mondat, ami előrevetíti, miről is fog szólni a film: „Vannak pillanatok egy mérkőzés folyamán, amikor a labda a háló tetejét éri, és egy másodperc törtrészéig nem lehet tudni, hogy mi történik: a labda továbbpattanhat, vagy vissza is hullhat. Egy kis Pétervári banditák Orosz megakrimi a Duna tv-n Budapest. Az orosz alvilág játssza a főszerepet fél éven át szerda és csütörtök esténként a Duna Televízióban; szeptember 13-tól sugározza ugyanis a Pétervári banditák című sorozatot a csatorna. A kilencvenes évek elején kezdődő történet az alvilág mellett az éppen az oroszországi rendszerváltást megélő „felvilág” viszonyait is bemutatja. A több szálon futó, szerteágazó és rengeteg szereplőt felvonultató cselekmény kiindulópontja egy régi vágású, következésképpen tisztességtudó tolvaj története, aki jogszerűnek semmiképpen sem nevezhető módon jutott egy Rembrandt-festmény birtokába. A képtolvaj, az éppen haldokló Báró célja nem is a meggazdagodás, hanem a tisztességtelen játékosok megleckéztetése, no és az, hogy ne vigye magával a sírba, amit az Ermitázs műkincseinek hamisításáról megtudott. Andrej Konsztantyinov regényét 54 epizódban vitte filmre a Szolzsenyicin-díjas Vlagyimir Bortko, minden idők egyik legsikeresebb orosz gyártású tévésorozatát alkotva meg ezzel. (MTI) szerencsével a labda átmegy a hálón, és te nyersz. De talán nem így történik, és akkor veszítesz.” Igaz, ■hogy Antonioni nagyfümje, a Nagyítás lényegi kérdést magyarázó jelenete, a labda nélküli teniszezés ugrik be egyből, de az nem baj, mert ott is és itt is mást magyaráznak meg a tenisszel. Itt az előbbi idézettel azt, hogy az élet a véleüenek sorozatán múlik. S a teniszedző főhős életében jól pattognak a labdák, vagyis jól jönnek be a véletlenek. Az egykori ír teniszbajnok oktatónak szerződik egy előkelő londoni klubba. (Apropó, Angliában vagyunk, az angliai felső tízezer, az angol arisztokrácia világában, és nem New Yorkban, nem Manhattanben - már ez sem a megszokott Woody Allen-véd- jegy.) A véletlenek játékával itt, ebben a londoni teniszklubban kezdődik a fiatalember karrier- története: egy előkelő, finom úri fiú edzője lesz, pontosabban több is annál. Mivel - újabb véletlen! - mindkettőjük rajong az operáért, s az opera olyan katalizátor, amelyik az idegenekből is egy csapásra kebelbéli jó barátokat csinál, még olyan esetben is, ha egyikük az előkelő elithez, a másik pedig jóval alsóbb rétegekhez tartozik. Az úri fiú azon melegében meg is hívja újdonsült barátját az operába, a családi páholyba... Nocsak, nocsak, csak nem egy újabb tehetséges Mr. Ripley-vel van dolgunk, gondolkozik az ember, de nem. Hősünk itt is szerepet játszik, amiként Mr. Ripley, de az ő vágyának tárgya - Mr. Ripley-vel ellentétben - nem a gazdag úri fiú, hanem a gazdag úri fiú gazdag, ámde kevésbé szexi, éppen csak olyan, amilyen lánytestvére. Ám a vágy, amely a fiúban forr, nem szerelemtőről fakad, hanem a felemelkedés fűti. Olyan eszeveszetten törekvő-törtető, hogy képes szenvedélyek nélkül benősülni az arisztokrata családba. Mindig elegáns törtető hősünk sok-sok véletlennel - a hálón átemelt labdával - előbbre és előbbre lép a ranglétrán, a házasság is klappol úgy-ahogy, csak a gyerek nem akar összejönni - házasságon belül. Merthogy összejön azon kívül, igaz, így is majdnem a családban marad. Hősünk a szenvedélyt ugyanis a sógorává lett úri fiú exmenyasszonya, egy minden meghallgatásról elbocsátott, magát színésznőnek valló amerikai szexbomba oldalán találja meg. Innentől kezdve van is megszakított ágyjelenet a filmben dögivel. Ám ez a kettősség - a két ágyban teljesítés - kemény labda a még oly gyakorlott teniszedzőnek is. A titkos szerető egyre inkább veszélyezteti a karrierépítésben. Megoldás kell, és hősünk talál is. Azt azonban, hogy müyet, nem illene elárulni, nehogy lelőjük a poént. Csak annyit előlegezünk meg, hogy itt a fűm valahogy elszáll, s elmegy valamiféle kiforgatott Agatha Christie-féle krimibe. Persze nem baj, ezzel együtt, mondom, ha ilyen az új Woody Allen, akkor akár szeretem is. Jöhet az újabb Match Point, vagyis lássuk, milyen a Scoop című új opusa, amelyet Amerikában már bemutattak. A pozsonyi Új híd gyalogjáróján végigsétálva tekinthető meg Juraj Chlpík operatőr, fotográfus rendhagyó, Ligetfalu identitásai című kiállítása, amely Szlovákia legnagyobb paneldzsungelének - nevezetes és kevésbé ismert - lakóiról, valamint az egyenkocka-rengetegben kialakított egyedi otthonaikról készített felvételekből állt össze. ■’ (SITA-felvétel)
