Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-22 / 194. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 22. TÉAAA: VIHAR BUDAPESTEN 9 Gyilkos vihar támadt az ünneplőkre, többeket kidőlt fák, leszakadt faágak, betörő ablakok kihulló üvegcserepei sebeztek meg Tragikus augusztus 20. - négy halott, 300 sebesült így néztek ki Budapest utcái a vihar után (TASR-felvételek Az eddigi adatok szerint négy halottja és háromszáz sebesültje van a budapesti viharnak. 15 súlyos sérült mellett 4-5 életveszélyes sérültet is ápolnak. A belvárosban, a budai rakparton és a várban is voltak sebesültek. Több hajó összeütközött. A pánikban sok gyermek elszakadt a szülőktől. ÖSSZEFOGLALÓ Az Országos Meteorológiai Szolgálat előre jelezte, hogy éppen a tömegeket vonzó tűzijáték idején éri el a fővárost a vihar. Továbbra is keresik azokat, akik a Dunába estek, miután felborult a csónakjuk. Lapzártakor jelentették, megtalálták az egyik nő holttestét. Három halálos áldozata és öt kórház adatainak összesítése alapján mintegy 300 sebesültje van a vasárnap esti, 120 kilométeres sebességgel süvöltő orkánnak, mely a budapesti tűzijátékra összegyűlt 1-1,5 milliós tömegre csapott le, szinte percre pontosan a tűzijáték kilencórás kezdetekor. A halottak egyike egy 12 éves kislány. Őt és egy 30-40 év körüli férfit egy, a budai rakparton kidőlt fa alól nem tudták már élve kimenteni. Az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe vasárnap este 55 sérültet szállítottak, akik közül 14-et felvettek. Öt sérültet megműtötték. Egy ember továbbra is súlyos, életveszélyes állapotban van. Négy ember állapota súlyos, de nem életveszélyes. A Madarász utcai gyermekkórházban 30 sérült gyermeket láttak el. Négyen impressziós koponyasérülést, hárman végtagsérülést szenvedtek. A harmadik áldozat egy idősebb nő, aki a pesti rakparton nézte volna a tűzijátékot: esetében még nem egyértelmű a halál oka, elképzelhető, hogy a vihar és tömegben kitörő pánik miatti ijedtség okozta a halálát. Korábban az MTV Híradója azt közölte, hogy hajnalban a kórházba szállított sérültek egyike is meghalt, de ezt az információt reggel cáfolták. Lapzártakor jött a hír: négyre emelkedett a vasárnapi tűzijáték halálos áldozatainak száma. A rendőrség ugyanis hétfő délután Ercsinél megtalálta annak a nőnek a holttestét, aki vasárnap tűnt el a Dunán. A vihar során összeütközött két hajó, az egyik járművön tartózkodó öt utas közül kettő eltűnt. A holttest azonosítása után kiderült, hogy az megegyezett az egyik eltűnt személlyel. Az Országos Meteorológiai Szolgálat már vasárnap délelőtt figyelmeztetett arra, hogy Budapesten zápor, zivatar, sőt vihar várható. A szolgálat honlapján szó szerint ez a figyelmeztetés volt olvasható: „Nyugatról kelet felé egy hidegfront vonul át az országon. A front mentén zivatarzóna alakult ki, amelynek környezetében 90 km/ó-t meghaladó széllökés, jégeső és helyenként felhőszakadás is előfordulhat.” Demszky Gábor főpolgármester a fővárosi védelmi bizottság éjszakai ülése után azt mondta: a tragédia nem következett volna be, ha a szervezők a meteorológiai szolgálat jelentése után lemondták volna a tűzijátékot, ezért vizsgálatra van szükség. Demszky Gábor szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányságot nem terheli felelősség a történtekért. Hangsúlyozta, a főváros nem állíthatja le a tűzijátékot, mert az nem fővárosi rendezvény. A főpolgármester szerint óriási károk érték Budapestet. A tűzijátékot szervező Nexus Event Rendezvényügynökség egyik munkatársa az Origó portálnak azt mondta: „A tűzijátékot a Miniszterelnöki Hivatal rendelte meg, mi csak lebonyolítottuk.” A cég egyébként már korábban is szervezett augusztus 20-i tűzijátékot Budapesten. * A tűzijáték egyik pirotechnikai felelőse, Pataki István az MTI-nek nyilatkozva elmondta, a szervezőknek, a katasztrófavédelemnek vagy a tűzijátékot engedélyező tűzoltóságnak és rendőrségnek lett volna joga a rendezvény előtt lefújni a programot. Pataki szerint amennyiben erre csak röviddel a tűzijáték előtt került volna sor, akkor is bekövetkeztek volna a balesetek, hiszen a tömeg már jóval a program kezdete előtt elfoglalta helyét a rakparton és környékén, és a balesetek nem a tűzijáték, hanem a vihar következményei voltak. (o, i, mti, szí) „Több ezer ember sikítva menekült, a szülők ordibálták a gyerekük nevét, keresték őket." „Mintha a leghátborzongatóbb katasztrófafilmben lenne." Pánik a viharban - hogyan látták, akik ott voltak FELDOLGOZÁS A szálloda halijába betódult embereket tiszta, száraz törülközőkkel, takarókkal látták el. Vasárnap egyes források szerint 900 ezer, más források szerint 1,5 millió ember volt a budapesti rakpartokon, és azok környékén, amikor hirtelen „leszakadt az ég”. Az emberek megpróbáltak menekülni, de ez a hatalmas tömegben szinte leheteden volt. Az [origo] internetes portál olvasói nem sokkal az események után osztották meg megrázó élményeiket. „Pillanatok alatt orkánerejű szél tombolt, futottunk valami menedék felé. A másfél éves kisgyerekünkkel rohantunk, a babakocsit vitte a szél. Borzasztó volt. Ilyet még sosem éltünk át! Iszonyatos volt, ahogy több ezer ember sikítva menekült egymás hegyén-hátán, a szülők ordibálták a gyerekük nevét, keresték őket. Mondhatom, túléltük...” - úja Farkas István, akit családjával a Boráros tér környékén ért a vihar. A Budai Várból nézte a tűzijátékot a tizenöt éves Czakó Zsófia. A környéken - amikor kitört a vihar - mindenki pánikba esett, de ő elmondása szerint „csak állt, és várť’. „Amint kiértem a palota lépcsőjétől a Siklóhoz, nagy meglepetés fogadott engem, és a tömeget is. Bokáig érő víz várt minket... Eközben a vihar egyre erősebb lett. Próbáltunk előrébb jutni, de nem sikerült. Ekkor egy erős ütést éreztem a fejem hátsó részén. Egy faág fejbevágott. Abban a pillanatban azt hittem, hogy mindenki ott fog meghalni. Egyszerűen nem tudom lenni, hogy müyen érzés volt” - számolt be. Soós Henrietta sebesülteket is látott. „Mikor a vihar lecsitult, kimentünk a menedékhelyről... A húgom nagyon meg volt rémülve, mert előttünk egy házaspár és egy körülbelül négyéves kislány ment. Az anyának véres volt a háta, az apának és a kislánynak be volt törve a feje.” Bognár Attila azt úja: „Eveztem már sötétben, esőben a Tiszán, síeltem már hófúvásban 2500 méter magasban, ahol visszafújt a szél a lejtőn, de ennyire még nem féltem a természet erejétől.” Sok olvasó számolt be a tömeg pánikszerű meneküléséről a város különböző pontjain. Furkó Éva azt írja: „Mi a Margit híd közepén álltunk, amikor elkezdett csöpörögni A mellettünk levő hajó olyan közel volt, hogy hallottuk, ahogy hangosan, elcsukló hanggal imádkoznak az emberek. az eső... Időközben mindenki elkezdett futni, esernyőkkel viaskodtak. Amikor jött egy nagyobb széllökés, erősen csapódtak ránk a vízcsöppek, és akkor mindenki elkezdett sikítani, a gyerekek suták.” Sok olvasó írt a levegőben repkedő faágakról, feldöntött mobilvécékről, megrongálódott autókról és többen halálfélelemről is. Egyik olvasó azt úja: menekülés közben „egy kislány mögöttem azt kérdezte anyukájától: meg fogunk halni?” Egy olvasó beszámolója szerint: „Amikor leszakadt az ég, egyik pillanatról a másikra olyan erővel kezdett el esni az eső, hogy nem láttam az orromig sem. Beálltunk az egyik szálloda alá, ott keresve menedéket az esőtől, de még ekkor jött a java. A barátnőmet erősen fogtam, nehogy elszakadjunk egymástól. Pillanatok alatt az eső olyan erőre kapott, hogy a széllel párosulva nem lehetett látni semmit, a hátamat csípte ruhán keresztül is. Majd elkezdett szakadni a jég, a kezemet a tarkómra tettem, próbáltam védeni a fejem a dobókocka nagyságú jégdaraboktól. Olyan erővel fújt a szél, hogy én még ilyet nem láttam. A legszörnyűbb az volt, hogy mindenki sikítozott meg üvöltözött. Nem tudom, hogy poénból vagy tényleg a félelem beszélt valakiből, de egy férfihang azt üvöltözte: „itt a világ vége, mind meghalunk!” Más így emlékszik: „Egyszerűen úgy érezte magát az ember, mintha a leghátborzongatóbb katasztrófafilm főszereplője lenne. Amerre csak futottunk, rémült arcokat láttunk, többen kétségbeesetten sikoltoztak elhagyott családtagjaik, ismerőseik után. Nagyon sokan sírógörcsöt kaptak. A Lánchídnál több hatalmas ág is leszakadt, és pár ember meg is sérült futás közben. Az emberek mélygarázsokba és kapualjakba menekültek, mások egészen a metrókig és buszokig szaladtak, szerencsésebbek taxit fogtak és azzal próbáltak kijutni a tömegből.” Az emberek aluljárókba, bármilyen fedett helyiségekbe, szállodákba, mélygarázsokba próbáltak menekülni, de mindenütt óriási tömeg szorongott a viszonylag védett helyeken. Többen írtak arról, hogy bokáig, térdig kellett gázolni a vízben, az aluljárókba lépcsőkön ömlött le avíz. Birinyi Zsolt arról számolt be, hogy a Duna Intercontinental Hotel személyzete beengedte. „A betódult embereket tiszta, száraz törülközőkkel, takarókkal látták el. Végül még meleg étel és ital is előkerült” - írta. Egy másik olvasónk pedig azt írta, ők sokakkal együtt a Gerbeaud cukrászdában találtak menedéket. Font Árpád egy dunai hajón élte át a vihart. „Hirtelen minden elsötétült, és mint egy fátyol ült rá mindenkinek a szemére. A mi kapitányunk se látott semmit, mindenki a hangosbemondókba ordibált, hogy körülbelül betájolhassák egymást a hajók. A víz közben nagyon vert, és ide-oda taszigálta a hajónkat. A mellettünk levő hajó olyan közel volt, hogy hallottuk, ahogy hangosan, elcsukló hanggal imádkoznak az emberek. Olyan volt az egész, mint egy szeptember il-i hangfelvétel” - úja. Az Új Szó munkatársa is a helyszínen volt, ő így látta a történteket. „A várban vészeltük át a felhőszakadást, szerencsénk volt, mert amint elkezdett zuhogni, bemenekültünk az árkádok alá. Bizarr látvány volt a tűzijáték a szakadó esőben, miközben a közönség fejvesztve menekült. Csak később, a hírekben hallottam, hogy azért nem állították le, mert egyszerűen nem lehetett. Amikor a vihar elcsendesedett, elindultunk az autóhoz. A látvány, amely elénk tárult, döbbenetes volt. A Mesterségek Ünnepére, a nép- művészeti kúakodóvásárra felállított fabódék romokban hevertek, összeomlottak a viharban, mint egy kártyavár. Az áru - több tízezer forintos, kézzel festett hernyóselyem ruhák, értékes, régi mázas edények, szőnyegek, merített papúból készült könyvek - a földön, elázva, az árusok próbálták menteni a menthetőt, volt, aki sírt a portékája fölött, mások egymással ordítoztak tehetetlen dühükben. Az utcán, az autók tetején mindenfelé letört faágak, tetőplé- hek, deszkák. Sok eldobált vagy elveszített szatyor, ruhadarab, fél pár cipő hevert szanaszét. Egy férfi mesélte, hogy az emberek hasra feküdtek az úton, úgy próbáltak nem az útjába kerülni a levegőben röpködő éles pléh- és üvegdaraboknak. Szerencsére az autónknak se lett semmi baja, úgyhogy elindulhattunk hazafelé. Több mint egy órába telt kikeveredni Budapestről. Mindenfelé rendőrök, elterelések, félre kellett húzódni a mentők, a tűzoltók út- jából.” (o, szí)
