Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-21 / 193. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Majdnem 28 ezren az Örömkoncerten Budapest. Majdnem 28 ezer ember volt kíváncsi szombat este Lajkó Félixre, az Örömkoncert főszereplőjére és vendégeire: Dresch Mihályra, Rúzsa Magdolnára, Boban és Marko Markovié zenekarára a Kossuth téren. Az idei Örömkoncert parádés programjának köszönhetően a tér, a Rákóczi-szobortól a Kossuth-szoborig, és a 125 éves Országház főbejáratától a Néprajzi Múzeumig megtelt emberekkel. Az eseményen kizárólag a - főként hegedűn játszó - művész számait lehetett hallani: egy zenei ötvözetet, amely leginkább népzenei elemekre épül, de van benne jazz, klezmer és komolyzene is; a zenei hatást és képet tovább színesítette a Boban Markovic Orchestar és Dresch Mihály, akit nemrég a szakmai újságírók az év magyar jazz zenészének választottak. (MTI) Befejeződött a Hodokvas multimediális fesztivál Látogatottsági rekord be, mint a Presidents of the USA, Macka B vagy a Supercroo. A több mint húszezer fizető néző hamisítatlan „Hodokvas- hangulatot” teremtett és egyúttal látogatottsági rekordot is döntött. A közönség számát tekintve a fesztivál a leglátogatottabb szlovákiai kulturális rendezvények sorához csatlakozott. A Hodokvas idei évfolyama több rekord jegyében telt. A zenei színpad kifutójának hossza például 42,5 méter volt. A három nap folyamán a pöstyéni reülőtéren több mint 150 zenei és egyéb művészeti csoport mutatkozott be, amelyekben összesen több mint 1000 művész szerepelt. A Hodokvas emellett hű maradt a multimediális jelzőhöz: nyolc képzőművész fejezte be itt alkotását, és helyet találtak az immár hagyományos, ezúttal 7,5 méter magas fesztiválszobornak is, amely Norbert Kelecsényi munkája. A szervezők elégedettségét növelte a tény, hogy a Hodokvas látogatói közül senld sem szenvedett súlyosabb sérüléseket vagy balesetet. TASR-TUDÓSÍTÁS Pöstyén. Több mint 20 ezer látogatót vonzott a hétvégén befejeződött Hodokvas multimediális fesztivál, amelynek helyszíne ezúttal a pöstyéni repülőtér volt. A háromnapos rendezvény szombat este olyan zenekarok és előadók koncertjével fejeződött A fesztivál egyik sztárja Iggy Pop volt (SITA-felvétel) Újra modern művészetek múzeuma Moszkvában Több száz remekművel MT1-TUDOS1TAS Moszkva. Külön galériát hoztak létre Moszkvában a Puskin-múze- um világhírű impresszionista és posztimpresszionista képeiből: a közelmúltban megnyílt múzeum a modern festészet egykori, Sztálin parancsára felszámolt moszkvai múzeumának feltámasztását jelentheti. A múzeum hivatalos neve Európa és Amerika XIX-XX. századi művészetének galériája. A Pus- kin-múzeum mellett helyreállított háromemeletes épületben kapott helyet, ahol a látogatók 26 kiállító teremben ismerkedhetnek meg a XIX. század első felének német festészetétől kezdve a modem képzőművészet több száz remekművével. Összesen 450 művet állítottak ki. Ezeknek csak nem egészen felét lehetett mostanáig a Puskin-múze- umban megtekinteni, így az új galéria azoknak is a felfedezés örömét nyújtja, akik korábban is tudták, hogy Moszkvában a világ modem festészetének egyik leggazdagabb gyűjteménye látható. A kiállított képeket Delacroix, Renoir, Monet, Degas, Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Guttuso és Matisse alkotta, külön teremben láthatók Picasso alkotásai, és megtekinthetők az emigrációba kényszerült Kandinszkij, Chagall, Oszip Cadkin és Alekszandr Arhipenko művei is - a modem festészet szinte teljes katalógusát össze lehet állítani az új múzeum anyagából. A Puskin-múzeum kezdeményezése akár azt is jelentheti, hogy előbb-utóbb ismét feltámad az orosz fővárosban a sztálini idők áldozatává lett művészettörténeti jelentőségű kiállítás: az Új nyugati művészet állami múzeuma. Ehhez azonban valahogy egyezségre kellene jutnia a szentpétervári Ermitázzsal, ami jelenleg egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak. A múlt század húszas éveiben a világon elsők között Moszkvában alapítottak modem festészeti múzeumot. A kiállítást lényegében gazdag moszkvai műgyűjtők - elsősorban Szergej Sukin és Ivan Morozov - államosított gyűjteményéből hozták létre, annak a jelszónak a jegyében, hogy a művészet a népé. Sztálin azonban 1948-ban úgy találta, a kiállítás túlságosan is a kapitalizmust tükrözi és kozmopolita. Véleménye egyenlő volt a halálos ítélettel, a múzeumot bezárták, a Sukin- és a Morozov-gyűj- temény egy részét Leningrádba küldték az Ermitázsba. (Ezt mintegy kárpótlásnak lehetett tekinteni azért, hogy a múlt század húszas és harmincas éveiben az Ermitázsból félezer festményt, köztük Rembrandt, Rubens, Van Dyck és Murillo műveit, a moszkvai Puskin-múze- umba vittek, hogy a szovjet főváros a világ egyik legjelentősebb múzeumával dicsekedhessen.) Az Ermi- tázs igazgatója egyelőre hallani sem akar arról, hogy a jó fél évszázaddal korábban Moszkvából érkezett festményeket visszaadják a Puskin-múzeumnak. Csak találgatni lehet, hogy az új múzeumban mikor lesznek láthatók, egyáltalán láthatók lesznek-e olyan képek, amelyeknél történetük feltüntetésénél szerepelni fog az Ermitázsban tett kitérő. Több kép alatt azonban csak rövid tájékoztató olvasható: 1945-ben került a múzeum tulajdonába. Hogy honnan és miként, arról egyetlen szó sem esik. A nagyszínpadi kínálat kevés izgalmat hozott, a szervezők ragaszkodtak a bejáratott nevekhez Reciklált finomságok a Szigetről Koncert előtt (is) édes a pihenés Azért az megnyugtató, hogy a Sziget Fesztivál idén nem a rekord-döntögetésekről szólt. Illik persze leírni, hogy ismét nőtt a komfortszint, soha nem volt még ennyi vécé, zuhanyzó, büfé, internet- hozzáférés, és persze ekkora programdömping. A látogatottságot azonban szerencsére nem akarták minden áron a négyszázezres álomhatárig tornászni. JUHÁSZ KATALIN Formabontóak leszünk, nem fárasztjuk száraz adatokkal a nyájas olvasót, nem dicsérünk infrastruktúrát, zajszintet, multicégek ravaszdi reklámfogásait, vicces vetélkedőit, és nem leszünk elájulva mindentől. A nagyszínpad kínálata például kevés izgalmat hozott. Szigorúbb szemlélődök már tavaly sem dobtak hátast a felhozataltól (talán egyedül a Franz Ferdinand képviselte az „egyidejűséget”, azon a koncerten lehetett érezni, hogy ami itt és most történik, történhetne akár Glastonbury- ben vagy Párizsban is). Harmad- szor-negyedszer is visszahívni sikereik csúcsán jóval túllévő előadókat nem igazán haladó koncepció. A Rasmus-féle zenei portékák a tizenhaton aluli látogatók létszámát voltak hivatottak növelni, világraszóló nagyszínpadi élményből pedig csak egy jutott idén, a Radiohead, akiket a magam részéről tán csodálok, ámde nem szeretek, mégis kalapot emeltem előttük. A nagy tülekedésben olyan zenekarok szorultak kisebb sátrakba, illetve jobb híján a világzenei színpadra, amelyek megérdemelték volna a legillusztrisabb fellépőhelyet. A szervezők azonban nem vállaltak kockázatot, külföldiek és hazaiak esetében egyaránt a bejáratott nevekhez ragaszkodtak, ha nem is egyenesen a kereskedelmi rádiók slágerlistáiról szemezgetve. A kisebb helyszínek viszont évről évre erősebb programmal rukkolnak elő. Sokszor egész éjjel nem volt érdemes mozdulni a WAN2 sátorból, amely mára elorozta a Bahiától a legprogresszívabb zenei helyszínnek járó képzeletbeli Arany Fejhallgató-díjat. Az Ezüst Fejhallgatót idén a Roma Sátor kapná tőlem, mert csuda dolgok történtek ottan, egybeolvadtak balkáni dallamok olasz, dél-francia tradicionális zenével, szólt a padlódöngető gipsy jazz, a kifordított flamenco vagy épp a régi bosnyák balladák. Meglátják, a végén még a globalizálódó európai könnyűzenét is ez az etnikum menti meg! A bronz füles odaítélése van hátra: nos, azt kettétörném, és monoban kapná a dzsessz-szín- pad (különálló fesztiválnak is beillő programjáért), valamint az éjjeli ejtőzések fellegváraként funkcionáló ambient sátor. Mindkét helyen külön díjazandó a barátságos szőnyegpadló, amitől az egész olyan volt, mintha a lakásunkba hívtuk volna meg az összes ismerőst. A filmkínálat idén valamivel silányabbnak tűnt a szokásosnál, bár lehet, hogy csak túlságosan sokszínű műsorra törekedtek az összeállítók. Kaphatna végre fedett helyszínt a mozi, szemerkélő esőben vagy az éjfél utáni zimankóban ugyanis csak a legelvetemültebb füm-dzsankik telepednek le a fűbe a vászon elé. Világszínvonalúra sikeredett viszont a színház- és táncsátor programja. A kortárs tánc- és mozgásszínház leghaladóbb irányzatai vonultak fel, kísérleti jellegű, „alternatív” törekvések váltakoztak a népi hagyományra építő előadásokkal, és minden eddiginél több fiatal magyar koreográfus mutathatta be munkáit. Volt pantomim, kortárs opera, cirkuszi artistákat megszégyenítő szaltók és ugrások, kerengő dervisek, líra és humor, nem beszélve a látványos utcaszínházakról, amelyek többsége a világ számos pontján keltett már csődületet. A legújabb trend a társművészetek zökkenőmentes beépítése: a zene, a fények, a díszletek, a videó- háttér, a kosztümök hatványozzák az élményt, megnehezítve a csupán szavakkal operáló tudósító dolgát. Nem is teszek kísérletet konkrét előadások elmesélésére, csak annyit jegyzek meg, hogy pusztán a színházért is érdemes lett volna hetijegyet váltani a Sziget Fesztiválra. A domb túloldalán előadásokra várakozó, mit sem sejtő közönség ráadásul gyakorta cseppent egy- egy képzőművészeti happeningbe. Az Octopus összművészeti helyszín idén igencsak kitett magáért, nemcsak sima kiállításokkal, művészettörténeti előadásokkal készültek, hanem magát az alkotási folyamatot igyekeztek de- misztifikálni, közelebb hozni a nézőhöz. A hagyományosnak számító rajztam'táson, közös kézműveskedésen, szobrászkodáson kívül bárki készíthetett videó- és hanginstallációkat, játszhatott fényekkel és formákkal, sőt ezek kapcsolódási pontjairól is megtudhatott egyet s mást. Az idei átfogó koncepciót az újrahasznosítás témakörében keresték a szervezők. Ne csak háztartási hulladékból készült szobrokra gondoljanak, hanem a művészeti életen belüli re- ciklálásra is. „A DJ- és VJ-kultúra hosszú éveken keresztül teremtett új minőséget a már meglévő zenék és képek újrakeverésével. Nyugat- Éurópa után Magyarországon is felütötte fejét a recycling-divat trend. Olyan dolgok kerülnek újrafelhasználásra, amelyek a XX. század kultúrájának meghatározói, és olyanok készülnek belőlük, amelyek egy új, XXI. század eleji tárgykultúrát képviselnek” - ígérte a programfüzet, és tényleg így is történt az egy hét alatt. Ismét jó volt egy kitalált sziget- országban élni, ahol az ember szüneteltethette a hétköznapi élet apró harcait, feledhette balsorsa minden nyűgét, s nyilait. Rosszkedvűnk telét majd abból az energia- készletből változtatom át, amit itt bőrlégzéssel magamba szívtam. Sport a Szigeten (A szerző felvételei) Kultuszfilmek, világhírű klasszikusok és új alkotások egyaránt szerepelnek az idei programban- csemegék a mozirajongóknak Projekt 100 SITA-HÍR Pozsony. Nem egészen egy hónap múlva, szeptember 14-én indul a művészfilmek „vándorló” seregszemléje, a Projekt 100, amely minden évben 10 kultuszfilmet kínál a szlovákiai filmklubok nézőinek. December 14-éig 29 helység 36 filmklubjában lesz látható, a Projekt 100 idei programja. A nyitófilm ebben az évben a világhírű lengyel rendező, Krzysztof Kieslowski lélektani fantáziajátéka, a Veronika kettős élete lesz, amely (Irene Jacobbai a főszerepben) két identikus, hasonmás fiatal nő különös történetén keresztül az ember belső világának analízisét nyújtja. Walter Salles mozija, a Che Guevara: A motoros naplója a Projekt 100 keretében műsorra tűzött frissebb alkotások közé tartozik, és két argentin fiatal, Ernesto Guevara és Alberto Granado délamerikai kalandozásairól mesél. A fűm, amelynek címszerepét Gael Garda Bernal alakítja, 2004- ben három díjat is begyűjtött Can- nes-ban, tavaly pedig megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó BAFTA-díjat. Látható lesz Lars von Trier tervezett Amerika-triló- giának második része, a Manderlay, továbbá a Dardenne fivérek A gyermek című drámája, amelyet a cannes-i fesztiválon Aranypálmával díjaztak. Jó néhány világhírű klasszikust is vetítenek majd: szerepel a programban Szergej Eizenstein Patyomkin páncélosa, valamint a John Steinbeck regénye nyomán született Édentől keletre Elia Kazan rendezésében, James Dean- nel a főszerepben.
