Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-19 / 192. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 19. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Mindent a maga idejében ÉDES ÁRPÁD Ige: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölének, é megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, é megvan az ideje az építének. Megvan az ideje a sírásnak, é megvan az ideje a neveiének. Megvan az ideje a gyásznak, é megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, é megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az öleiének, é megvan az ideje az öleiétől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresének, é megvan az ideje az elveszté- nek. Megvan az ideje a megőrzé- nek, é megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az elté- pének, é megvan az ideje a megvonásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, é megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, é megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, é megvan az ideje a békének.” (Prédikátor könyve 3,1-8) Édesapámtól tanultam egy régi mondást, valahogy így hangzott: „Aki tízéves koráig nem gyerek, húszéves koráig nem legény, harmincig nem ember, negyvenig nem gazda, attól már nem sok mindent lehet az élete során elvárni.” Lehet, hogy a mai nyelvhasználatban ezt a mondást kicsit másként fogalmaznák meg. (Alapiskolás nagylányok kértek, hogy ne mondjam már legénynek a srácot. Akkor inkább legyen csávó! Talán a gazdát is a közérthetőség kedvéért menő vállalkozónak kellene mondani, de apáink s nagyapáink idejében a jó gazda megnevezés igen csak megtisztelő volt.) A lényegen azonban nem változtat, s a mondás azt akaija hangsúlyozni, hogy mindent a maga idejében jó termi. Két oldalról is el lehet véteni ezt az időt. Az egyik oldalon elsiethetjük a dolgokat. A gyermeket felnőttként kezeljük, az iskolában minden szükséges és lehetséges dologgal terheljük, és főleg a mi elmulasztott, elszalasztott álmainkat akarnánk megvalósítani bennük. Megpróbáljuk számára kiválasztani az elitképző iskolát, a létező összes szakkörre beíratjuk, és nem vesszük észre, hogy elveszik a gyermekkora. Nehogy később akaija bepótolni mindazt, ami a gyermeki játékosságából elveszett. A másik oldalról az is baj lenne, ha mindent ráhagynánk a gyermekre. Hiszen a szülőknek úgyis van elég bajuk a mindennapi létfenntartással, a trendnek megfelelő anyagi bázis megszerzésével. A ^gyermek nevelését teljességgel az óvodára és az iskolára bízzák, amire ezek az intézmények nincsenek felkészülve, és igazából nem is feladatuk. Az iskola feladata elsősorban a tudás közvetítése. Még problémásabb talán a helyzet a legénykor idejével. A mai fiatalok túl hamar nőnek fel, és messze eltávolodik egymástól a biológiai, a fizikai érettség és a szellemi. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint a szexuális élet mind korábbi kezdése és mind szabadosabb kezelése. Ugyanakkor a másik oldalon pedig az „emberré válás”, a családalapítás és gyermekvállalás korának kitolódása tapasztalható. Egyre több nő van, aki harminc után szeretne csak gyermeket vállalni. Talán tényleg túlgyorsult az idő körülöttünk, a technika fejődését nem éri utol a szellemi érettség. A prédikátor, akit a hagyomány bölcs Salamonnal azonosít, arra int, hogy ügyeljünk mindennek a rendelt idejére. Isteni bölcsesség kell ennek az időnek a megtalálásához, ám újra Salamont idézve: a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. A mai ember pedig szinte minden mástól jobban fél, mint az Istentől. Fél a betegségtől, a munkanélküliségtől, a drágulástól, a szegénységtől, a sikertelenségtől, és a sok félelme között „az egy szükséges dologról ” feledkezik meg - lelkének nyugalmáról. Az Úr Jézus így tanított: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16,26) A szerző református lelkész Utazzunk Orfeusz és Szpartakusz földjére, a macedón király és a rózsák birodalmába! Bulgária napos oldala Bulgária törekvései és sikerei manapság egészen más képet mutatnak a világutazók és kulturális kíváncsiskodók számára, mint a rendszerváltás előtti években. Olyan dinamikus fejlődésnek indultak például a Fekete-tenger partján fekvő üdülővárosok, hogy Szófia alig képes lépést tartani velük. ÚTIRAJZ A turizmus jelenleg Bulgária leggyorsabban fejlődő ágazata. 2004- ben 4,6 millió pihenni vágyó érkezett az országba, és az ebből származó bevételek elérték a 1,6 milliárd eurót, mely több mint 20 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. A mára már rendbehozott főváros Szófia újjáépítési munkálatai a második világháborút követően meglehetősen hosszúra és felemásra sikerültek. A főváros belső és külső kerületei éles kontrasztot mutattak. Míg a belváros kellemes kávéházai, rendezett utcái és a bevásárlónegyedek ízléses kirakatai csábították a tehetősebb turistákat, addig a külvárosi panelrengetegek nyomora szívbemarkoló volt. Mára szerencsére valamelyest konszolidálódott a helyzet. Ha a város történelmi nevezetességeit járjuk végig, tekintsük meg a Szvete Nedelja-dómot, a Szent Péter-templomot, a Nemzeti Történelmi Múzeumot, az Alekszander Nevski-templomot, a Banya Bashi- mecsetet vagy a 4. századból fennmaradt Szent György-templom kupoláját. A városban járt utazók szerint Szófia váratlan és kellemes meglepetést okoz, hiszen látványosan fejlődik, a boltok nagy része a hét minden napján szinte éjjel-nappal nyitva tart, és meglepően olcsó áron vásárolgathatunk. A legforgalmasabb kikötő Burgasz Bulgária ötödik legnagyobb városa, amely majdnem 200 ezer lakossal a Fekete-tenger partjánál található. Ahogy Várna az északi tengerpart közigazgatási, kulturális, gazdasági és idegenforgalmi központja, a déli tengerpart fővárosa Burgasz, amely egyben az ország legforgalmasabb kikötője is. Nevét először Manuel Phil bizánci költő említette meg. Habár Burgasz és környéke iparilag igen fejlett régiónak számít, egyre inkább előtérbe kerül, és felértékelődik a térség idegenforgalmi szerepe. A kevésbé sós tengerpart A Sunnyside, a napos oldal (bolgárul Slancev Briag) Burgasztól mintegy negyven kilométerre északra fekvő öböl, nyolc kilométeres, természetes aranysárga homokdűnékkel tarkított, szikrázó tengerpart. A Sunnyside a többi közt azért is népszerű környékbeli nyaralóhelyekkel együtt, mert a Fekete-tenger vize kevésbé sós, mint a Földközi-tengeré, és strandolás után a turisták nem érzik magukat ragadósnak, bőrüket nem csípi a só. Az esti séták és a fürdőzés mellett az egyik legérdekesebb program, ha más szemszögből is megtapasztaljuk a napos partot és környéket: csatlakozzunk a Lazy Day (lusta nap) legénységéhez! A kirándulás résztvevői igazi kétárbo- cos török gulet hajóval szelik a part menti vizeket, és ellátogatnak a közeli Nessebarba, valamint időről időre kikötnek egy-egy jobb, halspecialitásairól híres part menti étterem mannájában. A trákok építette város Nessebar a Fekete-tenger partján, Burgasztól alig negyven kilométerre északkeletre található, egy félszigetre épült kisváros, amely ma már a világörökség része. A 800 méter hosszú, 300 méter széles szigetet alig tízezren lakják, és legalább tizenöt templomot számolhatunk meg rajta. Igaz, a helyiek gyakran elmondják, hogy hajdanán nyolcvan templom és kápolna otthona volt a sziget. A nessebari építészeti stílus igen sajátos. A házak talapzatát fehér kőből és vörös téglából rakták ki. A teraszok, tornácok boltívesek, és díszes kerámiakorongokkal, valamint rozettákkal díszítettek a homlokzatok. Nessebarban i. e. 3000 körül a trákok éltek, ők építették meg feltehetően a vüág első mesterséges földnyelvét, amely valójában a szigetet a szárazfölddel összekötő töltés volt. Később egy erődöt is emeltek ugyanitt. A trák halászok által alapított város első neve Menabrya volt. Később a 6. században a görög Megarus törzs vette be a várost, és rajtuk kívül rengeteg bizánci és kaledóniai bevándorló érkezett. Az újonnan alakult görög kolónia új nevet választott magának, és ettől fogva a Messembriára keresztelte magát, amelynek hangalakja már hasonlít a város mai nevére, (o-o) TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS Mióta ünnepiünk tűzijátékkal? JUHANl NAGY JÁNOS (Illusztrációs felvétel) Augusztus 20. nem múlhat el tűzijáték nélkül. Évről évre tízezrek csodálják a petárdák pufogásától kísérve kirajzolódó tűzrózsákat, szikraesőt, csillagzáport és görög- tüzet, a nyáresti égbolt múló, ám költséges csodáit. Milyen örökség folytatói a speciális tűzmesterek? Két-három ezer évvel ezelőtt az ősi kínai kultúra a tüzet nem háborús célokra használta, inkább vallási szertartásokat tettek látványossá kisebb-nagyobb tűzijátékkal. Ókori feljegyzéseikben i. e. 2000-ben megemlítik a fekete lőport tartalmazó tűzijátékszereket és az ezzel töltött petárdákat, rakétákat, melyek fényhatásukkal különböző ünnepélyeket varázsoltak emlékezetessé a résztvevők számára. A Föld legnépesebb országában a tűzijátékok nemzeti szokásként élnek ma is, jóllehet a kommunista Kína sem az ősök halálának emléknapján történő papírruha-égetést, sem a tűzijátékot nem nézte jó szemmel. Indiában is találhatunk leírásokat arról, hogy időszámításunk előtt a harmadik században csodálatos tűzijátékkal egybekötött egyházi ünnepek voltak. Japánban úgyszintén gazdag hagyományai vannak a tűzijáték rendezésének - az álcázó színesfüstelegyek, valamint a csillagszórók és a szobai tűzijátékok is a Felkelő Nap országából származnak. A görögtűz, az ókor félelmetes csodafegyvere ugyancsak ismeretes volt már időszámításunk előtt fél évezreddel. Főurak mulatsága Európában a tűzijátékok a 14. század végén terjedtek el, fénykorukat a 18. században érték el. Az első tűzijátékot 1373-ban csodálhatták meg a békekötés napján az észak-olaszországi Vicensában. Az itáliai tűzijátékozás hagyományai Franciaországban találtak igazi otthonra. Nagy mecénása volt e pirotechnikai látványosságoknak XV. Lajos. Mária Antoinette és XVI. Lajos király házasságkötése alkalmával egész Párizst megvilágította a különféle rakéták tűzparádéja. Magyarországon az első nagyobb tűzijáték a visegrádi palotában Mátyás király és Beatrix esküvőjét ragyogta be; a királyi látványosság tűzmestere Regiomontanus, a híres német matematikuscsillagász volt. Különböző krónikák híven tudósítanak a feledésbe merült pirotechnikai látványosságok egész soráról - Pozsonyból éppúgy, mint a stockholmi udvarból és Drezdából. Fényes tűzijáték vplt I. Lipót német-római császár, magyar király 1666. december 5-én Eleonóra Magdaléna Teréziával kötött házassága alkalmával Bécsben. Buda 1686. szeptember 2-i visszafoglalását egész Európa kitörő lelkesedéssel fogadta. A barokk korban a főúri kastélykertek tűzijátékainak és díszkivilágításainak megrendezésében olykor az udvari arisztokrácia tagjai is részt vettek. A vendégeit látványos ünnepségeivel, tűzijátékokkal is elkápráztató Esterházy Miklós e buzgólkodása révén a Fényes nevet is kiérdemelte. A tűzmesterek egyik úttörője a Magyar Királyság tűzszerésze, Conrad Haas, aki 1521-ben tűzijátékhoz készített fára szerelhető tűzkereket. A magyarországi tűzijátékok későbbi kiváló úttörője az osztrák Anton Stuwer. Ezektől kapott kedvet a sziporkázó látványosságok továbbfejlesztésére Emmerling Adolf és Janitsári Iván, a magyar pirotechnika alapítói. A tűzijátékok és görögtüzek a 19. század elejétől már nemcsak a színház és a cirkusz világában, hanem a társadalmi élet különböző színterein is fontos szerepet kaptak. Akkoriban viszont még a jókedvű, vidám ünnepségeken a tűzijátékok nem kis zavart okoztak. Az 1843. évi Szent János-ünnepségen például a Duna-hídon átmenő lovak a tarackok durrogásától megbokrosodtak, s egy kocsit utasaival együtt kis híján a Dunába borítottak. Burgasz egyik híres székesegyháza
