Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-19 / 192. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 19. Családikor 13 Használjuk ki az időt! Óriási élmény a közös játék, és hatalmas ajándék az együtt töltött idő. Ha együtt nyaralunk a csemetével Minden évben egyre több kisgyermekes család kerekedik fel, hogy együtt, teljes létszámban élvezzék a nyaralás örömeit. Ilyenkor nemcsak arra kell figyelni, hogy mindenki megtalálja az életkorának megfelelő szórakozási, pihenési lehetőséget, hanem arra is, hogy a nyaralást lehetőleg megbetegedés, fertőzés nélkül ússzuk meg. ÖSSZEFOGLALÓ (SITA/AP-felvétel) víz. Parton, vízben, medencében adjunk a gyerekre műanyag szandált, nehogy egy üvegszilánk vagy éles kavics felsértse a lábát! Kizárólag ott szabad fürdeni, ahol hatóságilag engedélyezett. A legfontosabb, hogy az általános higiéniás szabályokat tartsuk be. Még nagyobb körültekintést kíván, ha távoli, egzotikus országba utazunk: itt csakis hámozott gyümölcsöt együnk, palackozott, felbontatlan vizet igyunk, és a csapvizet még fogmosásra se használjuk! Külföldön és idehaza egyaránt vigyázzunk az utcai árusoknál kapható ételekkel! Mindig legyen nálunk babakocsi, pléd és napernyő! Alapszabály: a gyerek soha ne aludjon, játsszon a tűző napon! A nyári melegben nem szabad megfeledkeznünk a megfelelő mennyiségű folyadékpótlásról! Különös figyelmet igényelnek a gyerekek, akik a játék hevében nem éreznek éhséget, szomjúságot. Ne édes üdítővel kínáljuk őket, hanem ásványvízzel, teával, citromos vízzel! Ha nyaralni megy a család, akkor se hagyjuk szegény gyereket unatkozni! Sok gyereknek a legmaradandóbb élménye a közös családi nyaralásokból, hogy az apuka újságot olvasott, az anyuka pedig napozott. Használjuk ki azt az időt, amikor együtt van a család! Építsünk együtt homokvárat, vagy labdázzunk a parton! Óriási élmény a közös játék és hatalmas ajándék az együtt töltött idő. (hv, é-f, csn, ú) Mit tartsunk az úti patikában? ♦ lázmérőt ♦ láz- és fájdalomcsillapítókat ♦ hasmenés elleni szereket ♦ allergiára hajlamos gyereknek allergia elleni gyógyszert, kálcium pezsgőtablettát ♦ fertőtlenítőszert, kötszert, ragtapaszt, egy csomag nedves tisztítókendőt ♦ napozószereket, leégést enyhítő szereket Két hónapos kortól elvileg nincs akadálya, hogy a családdal együtt nyaraljon a gyermek, de egyévesnél kisebb babákat lehetőleg ne vigyünk hosszabb útra! Az apróságoknak több időre van szükségük ahhoz, hogy hozzászokjanak a környezethez, hogy élvezni tudják az új helyzetet. Strandon, tóparton, tengernél nagyon körültekintőnek kell lennünk. Hogy hány éves kortól szabad bevinni a gyereket a vízbe? Ez elsősorban a hőmérséklettől, a víz tisztaságától függ. Ha nyűt vízhez megyünk nyaralni, a kisebb gyerekeknek érdemes felfújható gumimedencét vagy kiskádat vinni, így biztonságosan pancsolhatnak. A tengerben, tóban is megmárthatjuk a kicsi babákat, de figyeljünk arra, hogy csak derékig élje őket a KIVÁNCSIAK VAGYUNK Ő kire bízza nyáron a gyerekeket? Gál Tamás, a Szevasz Vándorszínház színművésze: A feleségemnek és nekem nem okoz gondot, hogy kire bízzuk a gyerekeket, mert a két nagymama mindig besegít. Általában a szakmánk miatt nincs nehéz dolgunk, színészként ugyebár nincs kötött munkaidőnk. Kétéves kisfiúnkat és hatéves kislányunkat pici koruktól mindenhova magunkkal visszük, kellő odafigyeléssel ez is megoldható. Idén nyáron egy napot töltöttünk Horvátországban; csak gyors kirándulásra futotta, egy telefonhívás miatt ugyanis vissza kellett utaznunk egy pesti forgatásra. De így is nagy élmény volt, mert együtt tölthettünk néhány további napot. Míg a feleségem dolgozott, addig én programokat találtam ki a gyerekeknek és bébiszitter- kedtem. Ilyen helyzetek gyakran adódnak, de ezek megoldása jobbára a feleségemnek köszönhető, mert a kicsik miatt inkább nem vállal munkát, én pedig ráhagyom a döntés jogát, (-cz-e) SZÓ Ml SZÓ A mesterséges intelligenciájú ember esete CSÓKA GÁBOR Az ember létrehozta a mesterséges intelligenciát, amely oda- vissza kommunikálva engedelmesen szolgálja ki létrehozóját - legalábbis a tudományos fantasztikumban. S a valóság? Immár teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a folyamat valahol félúton megrekedt, mivel a tapasztalatok szerint a mesterséges - nevezzük számítógépnek, szóval ez a szerkezet átvette a kezdeményezést, és már létre is hozta az új embertípust, amely őt engedelmesen kiszolgálja. Néhányan még akadnak, alak kilógnak a sorból, de már csak rövid idő kérdése, hogy az emberi társadalom ezen a téren is globalizálódjon. A kivételek közé tartozik az a gyalogpolgár is, aki az egyik páramentes reggelen arra ébredt, hogy a kapuján dörömbölnek. Korai vendég, fontos vendég, ne várakoztassuk, gondolta, s azon presztízsromboló alsónadrágosan fogta a kulcsot, és rohant ajtót nyitni. Kár volt úgy sietnie, áloműző látvány fogadta: egy piros ruhás, piros sapkás, piros arcú ember, jobbjában a szocialista inszeminátorokra emlékeztető táskával nyomult be a résen - megállíthatatlanul. Ámuló-bámu- ló gyalogpolgárunknak menet közben adta tudtára, kifizetetlen számlája kapcsán lakóobjektumát ezennel mentesítik a villanyáramtól. Emberünk hebegett valamit a fatális tévedésről, de a beindult gépezetet már nem lehetett megállítani. A házban kihunytak az elektromos fények. A helyzet először elkeserítőnek tűnt, de hamarosan a kedvező oldala is kezdett megmutatkozni. A család ezentúl bensőséges gyertyafénynél költötte estebédjét, s gyalogpolgárunk meglepődve tapasztalta, hogy cseperedő gyermekei milyen értelmes és milyen sok kérdéssel fordulnak hozzá. Persze most könnyű volt nekik, mert villanyáram híján sem a tévé, sem a számítógép nem működött. Idilli esték voltak ezek, a családtagok kezdték egymást megismerni. Általában a tyúkokkal egy időben jártak aludni, s másnap csodálatosan kipihenten, kiegyensúlyozottan ébredtek. Ä családfő - a maga módján harcos természet lévén - a napok folyamán több alkalommal is felhívta a szolgáltató társaság ügyfélszámát, s valamennyi alkalommal - mivel az ötven, hívásokat fogadó előadó közül mindig más jelentkezett - türelmesen elmagyarázta, hogy az egész csak egy nagy tévedés lehet, mivel a hónapokkal ezelőtt kiugrott nagy számlát részletekben törleszti - így egyezett meg telefonon az egyik szakelőadóval, akinek a nevét már nem tudja. A szolgáltató adatkezelő számítógépe azonban az eredeti nagy összeget is előlegként értelmezi, és a kifizetését követek. Levelet is írt két illetékesnek, amelyet ajánlva adott fel, majd amikor egyiküket felhívta, azt a választ kapta, hogy minden rendben lesz. Hogy miért nem kért törlesztési ütemtervet? Nem tudta, hogy azt kérnie kell, ő csak egy egyszerű gyalogpolgár, a szolgáltató egyik ügyfele. Kezdetben minden igyekezete hiábavalónak tűnt, tudtára adták, hogy semmit sem tehernek, a számítógép utasításait nem lehet megkerülni. Ő azonban nem adta fel. Summa summarum, végül sikerült is neki az újabb részletfizetésben megegyeznie, amelynek az első nagyobb tételét néhány nap múlva átutalta a szolgáltatónak. Ä kapuban ismét megjelent a piros sapkás a táskájával, és néhány perc múlva a házban lön világosság. A fő szerepet ismét a számítógép és a tévé vette át. A családtagok egyelőre annyi információhoz jutottak egymásról, hogy a következő áramszünetig valahogy majd kihúzzák. Hogy meddig? Sosem lehet tudni. A részlettörlesztés folyamatban van, de a szolgáltató számítógépe akármikor meggondolhatja magát, és utasítást adhat a villanyáram kikapcsolására. Annak pedig - mese nincs - engedelmeskedni kell. Meg az is bizonyos, hogy az illetékesek akkor éppen a szabadságukat töltik majd. Meg különben is, az igazán illetékesek - teljes joggal - a felelősséget az arcvonal mögül úgyis az ötven előadóra hárítanák, akik az ügyfelekkel tartják a frontot. De mindegy. Az azonban kész történelmi szerencse, hogy hatvanöt évvel ezelőtt még nem létezett számítógép. A nürnbergi per vádlottjai biztosan rá hivatkoztak volna. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Pozsony, 2006. július BOLEAAANT ÉVA Balaton - sokunkban sok mindent idéz fel ez a szó: egy-egy régi, kedves emléket, halászlét bográcsban, egy tányér túrós csuszát tejföllel vagy egy finom diós palacsintát és persze felhőtlen, véget nem érő strandolást. Gyerekkorunkban szüléinkkel minden nyáron voltunk a Balatonon, és szinte magunkénak éreztük Balatonföldvárt s ami elválaszthatatlanul hozzá tartozott: a kempinget, a szabadtéri mozit, a kis családias hangulatú éttermeket kockás abrosszal és persze a koncerteket. Az ABC-áruházat, ahonnan a reggelire vásárolt teavaj meg a péksütemény teljesen más ízű volt, mint az otthoni; a kis butikokat divatos holmikkal és mindenféle érdekes, vagány dísztárgyakkal, amilyeneket annak idején otthon, Szlovákiában még nem lehetett kapni; a túlzsúfolt, hosszú éjszakába nyúló hangulatos diszkókat na meg a felejthetetlen Bródy- szerzeményt. Vagy talán van olyan ember, aki Földvár felé, félúton titokban nem remélte, hogy megpillantja az út szélén ballagó zenészt fehér vászoningben, gitárral a vállán? Aztán tizenévesen mi is elkezdtük járni a saját utunkat, lassacskán abbamaradtak a közös családi kirándulások. Helyette jöttek az inkább kalandot és izgalmat, kihívást jelentő felfedező utak, ezúttal barátokkal. A nagyvárosok, Brünn, Prága, Moszkva, Budapest mellett bejártuk Erdélyt is, ahonnan műiden alkalommal nagyon erős, bensőséges, sokszor megható élményekkel gazdagodva tértünk haza. A nyarak fő programja a felejthetetlen művelődési táborok és a biciklitúrák lettek. Aztán később nyugat felé is elindulhattunk. Változott a világ. Kitárultak a kapuk Bécs, Velence és London felé... Most, ezen a hétvégén, három kisgyerekkel, húsz év kitérő után ismét Balaton felé vettük az hányt. Velünk tartott nővérem és öcsém is családostul. Tehát újra együtt a család. Ezúttal az északi parton ütöttünk tanyát egy kis házikóban. A szobafoglalás után újabb emlék zakatolt elő a múltból. A tó vonalát követő vasúti sínek, amelyek bizony már sok boldog és tragikus pillanatnak voltak a szemtanúi, most csak néhány méterre szaladtak a háztól. Történetesen a gyalogos és a gépkocsi átkelő is ott volt a közelben, így az elég gyakori járatok figyelmeztető jelzéssel robogtak el mellettünk. Mint ahogy az. lenni szokott, a dudaszóra a felnőttek a szívükhöz kaptak, a csecsemők meg álmukban is felsírtak. A harmadik napon már észre sem vettük a dübörgést, hiszen ez is hozzá tartozik a balatoni nyárhoz. Tizennyolc nap szabadságra utazott haza Skóciában élő barátnőnk fiával és lányával a nagyszülőkhöz. Erre a hétvégére meghívtuk őket, jöjjenek, nézzék meg a Balatont. A zord, esős klímát otthon hagyva a gyerekek vígan mártóztak meg a kellemes hőmérsékletű vízben. Ahogy mi felnőttek, ők is örültek a találkozásnak, hiszen a tavalyi évben Edinburghban szülte napi kapcsolatban voltunk. Sok mondanivalónk volt, nekünk is, nekik is. Külön élmény volt számukra a kora reggeli és az éjszakai fürdés, ami otthon az Északi-tengerben igazán elképzelhetetlen, még üyenkor, nyáron is. Egész héten tartotta magát a kánikula. így a napokat a strand árnyas fái alatt meg a vízben töltöttük, esténként a házat körülvevő kertben találtunk elfoglaltságot. Sógornőnk bográcsgulyása nagyszerűen sikerült, a gyerekek meg ideiglenes színházat rendeztek be a ház melletti fészerben, ahol mindenkinek kötelező volt legalább egy műsorszámot előadnia. Egyik este mégis felkerekedtünk. A badacsonyi pincék között kanyargó úton a végcél a Kisfaludy-házban kínált halászlé volt. A meseszép kilátás lenyűgözött mindnyájunkat. A tó méltóságteljesen terült el a hegy alatt, a türkizkék víztükör lágyan ringatta a hófehér vitorlákat, és az esti utasszállítók innen fentről kicsiny játékhajóknak tűntek, amelyek bátran szelik át a magyar tengert. A finom vacsora, a szép kilátás és a nagyszerű kiszolgálás után kedvünk volna még sétálni és megkóstolni egy-egy pohár bort a pincék árnyékos teraszán. Na de három kisgyerekkel?! Mint ahogy ez az utóbbi néhány évben lenni szokott, ezt is elraktározzuk a vágy-gyűjteményünkbe, tudva, hogy eljön az az idő, amikor a gyűjteményt újra felnyitva már teljesülhet ez a kívánságunk is. A borkóstoló helyett másnap a strandon, együtt a gyerekekkel traubiszódát iszunk, lángost és diós palacsintát eszünk. Vajon húsz év múlva majd ők is emlékeznek az ízére? Magunkénak éreztük Balatonföldvárt (Képarchívum)
