Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-01 / 151. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 1. www.ujszo.com RÖVIDEN Könyvbemutató: Bártfától Pozsonyig Pozsony. A Bártfától Pozsonyig címmel magyar nyelven, illetve Z Bardejova do Prešporku címmel szlovák nyelven megjelent kötetek bemutatója lesz hétfőn 17 órától a Magyar Intézet székházában. A ki­adványok - melyek közül a magyar változat Városok a 13-17. század­ban alcíme jelzi a témát is - a Magyar és a Szlovák Tudományos Aka­démia Történettudományi Intézete munkatársainak együttműködé­sében készültek. Csukovits Enikő (MTA) és Lengyel Tünde (SZTA) szerkesztők a szerzők - Majtírossy Judit, Kónya Péter, Németh István, Michal Bada, Vladimír Segeš, Blanka Szeghyová - jelenlétében mutat­ják be a tanulmánykötet magyar és szlovák változatát, (m) József Attila emlékére Budapest Eszmélet címmel multimédiás kiállítást szerveznek József Attila emlékére a Jövő Háza B kiállítócsarnokában július 4. és augusztus 15. között. A Petőfi Irodalmi Múzeummal közös szer­vezésben megrendezendő kiállítással a 20. századi magyar líra egyik legnagyobb személyisége születésének 10Q. évfordulóját ün­nepük. Bár az évforduló valójában 2005-ben volt, a különleges tárlat ma is minden tekintetben aktuális mondanivalójú. A mo­dern technikai eszközöket felvonultató, virtuális kiállításban Jó­zsef Attila költészetét, életútját és tárgyi hagyatékát új technológi­ák segítségével mutatják be. Modern tipográfiával egységesítették a bémutatandó kéziratok, fotók, könyvek és dokumentumok képe­it az archív felvételekkel. (MTI) A regény helyszínén elutasították a névváltoztatást Macondó irodalom marad MTl-HÍR Rendhagyó könyvbemutató a kormányhivatalban: a kitüntetettek személyesen vették át a róluk szóló kötetet Örökhagyók vallomásfüzére /4 több mint száz kitüntetett egy kis csoportja (Somogyi Tibor felvétele) Aracatacából nem lett Maran­dó, Gabriel Garda Márquez ko­lumbiai író Száz év magány című világhírű regényének helyszínén ugyanis elutasították a névváltoz­tatást. „A Száz év magány lapjain pon­tos leírást találunk Macondóról, márpedig az megegyezik Araca- tacáéval” - mondta a BBC brit közszolgálati rádiónak és televízi­ónak Pedro Sánchez Rueda, az öt­venkétezer fős község polgármes­tere, aki a település nevét ki sze­rette volna egészíteni a regényben szereplő Macondóval, ezért sza­vazást rendelt el. A Nobel-díjas író, Gabriel Gar­da Márquez Aracatacában, az ak­kor alig néhányszáz főt számláló kolumbiai faluban született. Ara­catacában még ma is ugyanúgy kószálnak a kutyák és a borjúk az utcákon, az emberek pedig ugyan­annyira babonásak, mint Márquez Macondójában, a település azon­Szombat: reggel héttől fél 12-ig a Hétről hétre című zenés pub­licisztikai magazinunkat hall­hatják. Miklósi Péter 11.30-kor kezdődő, Délidő című társalgó­műsorának témája az oktatásügy. Miként értékelhető a Selye János Egyetem második tanéve, ületve milyenek a közeljövő kilátásai, különösen a most körvonalazódó belpolitikai helyzetben? Ezekre a kérdésekre ad választ Albert Sán­dor, a Selye János Egyetem rekto­ra. 13 órától irodalmi magazi­nunkban, a Tékában a friss Ma- dách-díjas és Madách-nívódíjas, valamint a Forbáth-díjas kötetek­ről, alkotásokról beszélgetünk a szerzőkkel, köztük N. Tóth Anikó prózaíróval. Száz éve született Rajter Lajos szlovákiai zeneszerző és dirigens. Ez alkalomból 15 órá­tól megismétlőnk egy 1977-ben vele készült zenés beszélgetést. A 16 órai hírek után Köszöntő, majd az Anyanyelvűnk jelentkezik. Műsorunk hírösszefoglalónkkal, a Napzártával fejeződik be. Vasárnap: 8.05-koraVüágosság katolikus ldadásában Koller Gyula pápai prelátus, gyémántmisés atya gondolatait hallják. 8.35-kor zenei fejtörőnk, az Aki tudja, úja meg jelentkezik. A 9 órai hírössze­ban sokat változott. Aracatacában főleg állattenyésztéssel, olajpál­ma- és banántermeléssel foglal­koznak, a városka jövője pedig - az eladósodottság ellenére - igen ígé­retesnek tűnik. „A szavazással kiléphetünk a nemzetközi színtérre, fellendít­hetjük a turizmust” - mondta Rueda, aki egy táblát is készítte­tett a következő szöveggel: „Isten hozta Aracataca-Macondóban, a mágikus realizmus földjén.” A névváltoztatási tervnek szép számmal akadtak ellenzői is, pél­dául Alvaro Saade, aki az „Araca- taca és punktum” feliratot festetté a pólójára. A szavazás végül rendkívül ala­csony részvétellel zajlott, így Már­quez Macondója továbbra is iro­dalom marad. „Szerencsére Macondo nem egy hely, hanem egy lelkiállapot, ahol mindenki azt lát, amit akar, és úgy, ahogy akarja” - fogalma­zott egyszer maga Gabriel García Márquez. foglaló után a Randevúban Bors néni története elevenedik meg, majd összeállítás hangzik el a 43. Jókai Napokról. Július 3-án kezdő­dik a Selye János Nyári Egyetem. A részleteket Hevesi Endrétől és Bogár Andreától tudhatjuk meg. Ezután Szabó Zsuzsanna énekes­sel és az idei komáromi Borostyán Fesztivál egyik legkiválóbb zene­karával, a Makámmal beszélge­tünk. 13 órakor Térerő. 14.05-kor Lacza Tihamér műsora, a Kalei­doszkóp jelentkezik: hallhatják a jósvafői Szablyár Pétert, a Ma­gyarországi Tájházak Szövetségé­nek elnökét, aki előadást tartott Nagymegyeren, ahol a Dél-Szlová- kiában tájházakat kezelő és fenn­tartó intézmények, magánszemé­lyek tartottak szakmai találkozót; megismerkedhetnek Vrábel Lász­lóval, aki három évtizede kántor Dunamocson; ellátogatunk Patra, ahol a Piros Tulipán éneklőcsoport szívélyes invitálásának tettünk eleget. A15 órakor kezdődő Neve­lők fórumának témái: Neveléstu­dományi Fórum Pozsonyban, Vers- és Prózamondó Verseny Kul­csár Tibor emlékére; esszéúó-pá- lyázat 1956-ról és 1968-ról. 15.30- tól a Hazai tájakon jelentkezik, melyben a békéi Asszonykórust és Férfi éneklőcsoportot mutatjuk be. (culka) Pozsony. 2000 őszétől 2006 tavaszáig a szlovákiai ma­gyar kulturális és közélet több mint száz jeles képvi­selője vehette át a Szlovák Köztársaság Arany- vagy Ezüstplakettjét Csáky Pál miniszterelnök-helyettes­től. A kitüntetettek vallomá­sait közreadó Örökhagyók című reprezentatív kiad­ványt tegnap ünnepélyes keretek között mutatták be a kormányhivatalban. MISLAY EDIT A szlovákiai magyar kultúra do­kumentálását támogató, a Szlová­kiai Magyar Kultúra Múzeuma mel­lett működő Értékek és Hagyomá­nyok Polgári Társulás kezdeménye­zésére született és a Clara Design Studio gondozásában megjelent kötetet Miklósi Péter szerkesztette, a portrékat lapunk fotóriportere, Somogyi Tibor készítette. A minisz­terelnöki hivatal Tükörtermében megtartott ünnepélyes bemutatón a kitüntetettek közül - akik között úók, képzőművészek, folkloristák, karvezetők, műszaki értelmiségiek, paralimpikonok egyaránt vannak - több mint nyolcvanan vettek részt, hogy személyesen vegyenek át egy- egy példányt a közreműködésükkel készült kiadványból. Csáky Pál leköszönő miniszter­elnök-helyettes, akitől az elmúlt évek során több mint százan vették át a munkájuk elismerését jelző ki­tüntetést, lapunknak elmondta: „Örülök, hogy ez a rendhagyó JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Lassan végéhez közeledik a kisvárdai fesztivál, elfogytak a ver­senyelőadások, amelyeket öttagú zsűri bírált el (Hegedűs D. Géza és Margittai Ági színművészek, Ná- nay István színikritikus, Faragó Zsuzsa dramaturg és Khell Csörsz díszlettervező), s már csak az újvi­déki, a kolozsvári és a marosvásár­helyi színművészetisek előadásai vannak hátra, valamint a záróün­nepség. Jól értik, színművészetis előadások, mert arrafelé komolyan működő magyar színművészeti ka­rok vannak. Ahogy Béres András marosvásárhelyi rektortól megtud­tuk, az idén hét rendezőszakos hallgató végez, közülük öten Kis­várdán is bemutatkozhattak. Igaz, a prezentált előadások még nem könyvbemutató mégiscsak itt, a miniszterelnöki hivatalban való­sult meg. Körülbelül hat-hét évvel ezelőtt fogalmazódott meg a gon­dolat, hogy felmutassuk a szlová­kiai magyarság azon értékhordozó személyiségeit, akik saját területü­kön végzett kiváló munkájukkal közösségünket gazdagították, hogy megköszönjük nekik azt, amit és ahogyan tettek, s a lehető­ségeinkhez mérten kitüntessük őket. Az elmúlt időszakban igye­keztem állami kitüntetésre is fel- teijeszteni kisebbségünk jeles sze­mélyiségeit, de hálistennek sokkal többen vannak annál, mintsem ál­lami kitüntetést kaphatott volna mindenki. Az Ezüstplakettel, illet­ve az emléklappal próbáltuk kife­jezni azt, hogy van egy értékrend, és vannak értékhordozóink, akiket meg kell mutatnunk a közössé­günknek, a jövő érdekében is.” Csáky megjegyezte: „Nagyon mutatnak kiforrott, biztos kezű egyéniségeket, főleg a két zenés vígjáték (Mágnás Miska, Apácák) hagy maga után kívánnivalót. Sorjáznak az előadások, még az éjszaka sem hagynak bennünket nyugton, s afféle kikapcsolódás­ként láthatjuk Szabó Tibor magyar slágerekből összeállított zenés est­jét, Méhes Kati és Lőrincz Ágnes Edith és Marlene című műsorát, va­lamint Bicskei Zsuzsa Asszonytánc című táncestjét is. Kisvárdán nem lehet megbukni, ezt bizonyítja a kassai Tháüa Gyer­tyafény keringő című limonádéja is, amely állótapsos siker. Másnap a zsűri egyik eminens tagja nem haj­landó nyilatkozni a kassaiak két előadásáról, mondván, minősíthe- teden szakmai produkciókról van szó. Ide sorolhatjuk a szatmámé­szép a könyv, kitűnőek a fényképek, nagyon jók a szövegek, és természe­tesen a szerkesztő, Miklósi Péter munkája is elsőrangú. A kötetben valóban egy impozáns társaság vo­nul fel, de a történelem és a politika úgy hozta, hogy ennek a találkozó­nak egy más jelentése is van. A ma­gam és a csapatom számára nem tudok szebb távozást elképzelni eb­ből a hivatalból, mint azt, hogy a szlovákiai magyar értelmiség krém­je itt volt ma, és megköszöntük egy­másnak azt, amit tettünk vagy amit tenni tudtunk. Úgy érzem, hogy mindenki, aki itt volt ma, örömmel jött el ide, mert valószínűleg többet látott ebben a találkozóban, mint csupán egy könyvbemutatót.” Miklósi Péter elárulta, a kiad­vány öüete, azaz hogyjó lenne egy kötetbe gyűjteni azon személyisé­geinket, akiknek tevékenységét a miniszterelnök-helyettes Árany- és Ezüstplakettel ismerte el, tavaly metiek Apácákját is, amely sajnos csak néhány énekelni és mozogni aüg tudó színésznő kínos ripacsé- riája volt. De ahogy már mondtam, itt még ez sem tudott megbukni. A legnagyobb szakmai vitát Háy János Senák című darabja váltotta ki, szintén a szatmárnémetiek fel­hozatalából. Az előadást a helyi ön- kormányzat szerette volna leállíta­ni annak alpárian obszcén nyelve­zete miatt. A darab a hatvanas évekből mesél el egy kollektivizálá- si kísérletet. De ahogy abban az időben, úgy ma sem beszélnek eny- nyire vulgárisán, s az előadás Lend- vai Zoltán értelmezésében macska- jajos bohózattá süllyed, ahol fél­hülye véglények állnak szemben a méltóságukat már szintén rég el­vesztett falusi parasztcsaláddal. Nincs dráma (ez a darab annak ide­ősszel merült fel. „Nagyon hálás vagyok mindenkinek - mondta -, hogy több-kevesebb rábeszélés nyomán végül is belátták, mennyi­re fontos az, hogy a könyv címével egyetemben jelet hagyjunk ma­gunk után, és le tudjunk tenni az asztalra egy olyan vallomásfüzért, amely nemcsak a szlovákiai ma­gyarság utóbbi hat évét jellemzi, hanem felmutatja azt a munkát is, amelyet ezek az emberek évekig, évtizedekig végeztek. Szeretném megköszönni Somogyi Tibornak azt, hogy vállalta a fotózást. Hida- tosan kértem fel egyetlen fotóst, hogy ezáltal a képek is egységes stílusúak legyenek. Nagyon örülök annak is, hogy ezt a kötetet a Szlo­vák Köztársaság Kormányhivatalá­ban adhattuk át azoknak, akik tu­lajdonképpen írták. De végső so­ron ez a könyv mindannyiunknak szól. Üzenet mindannyiunk szá­mára.” jén megnyerte a Nemzeti Színház pályázatát!), s ezért nincs előadás sem. A közönség hallván a trágár­ságokat, visít a gyönyörtől, s mit neki kollektivizálás, emberi sors­tragédiák. Ha a korszakról meg akarunk tudni valamit, továbbra is marad Galgóczi Erzsébet, Sánta Fe­renc, Sarkadi Imre, Szabó István. Nem is olyan rossz névsor. Versenyen kívül láthattuk a gyer- gyószentmiklósiaktól Feydeau Zsákbamacska című bohózatát, amelyben Kövesdy István rendező és a játszók rengeteg ödetet vonul­tatnak fel, és alaposan megdolgoz­tatják a rekeszizmainkat. Bámula­tosak a külön beiktatott apró játé­kok. Először láttam a színpadon élő macskát, amely a szereplőkkel el­lentétben szemmel láthatóan nem lelkesedett annyira a vüágot jelen­tő deszkákért. Á versenyelőadásuk­ban (Történetek a láthatadan vá­rosból), ha lehet, még tovább fo­kozzák a gyönyört. Ez már igazi mozgásszínház, amelyben nyolc fi­atal emlékképeket idéz fel, amíg a háttérben mai és egykori gyergyó- szentmiklósi városképeket látunk (Vava Stefanescu rendezése). Tompa Gábor továbbra sem mondott le az abszurd drámák fel- támasztásáról. Ezúttal sepsiszent- györgyiekkel vitte színre Beckett Godot-ra várva című, elcsépelt klasszikusát. A 60-as években felfe­dezett, és nálunk is unalomig ját­szott dráma már régen túlélte ön­magát. Rohanó világunkban már nem igazán találunk semmi aktua­litást Ionescu és Beckett hőseinek egzaltált világában, így hiába az igen magas szintű megvalósítás, a remek színészi játék, csak a mellet­tem ülő mobiltelefonjának a csör­gése, később egyre felerősödő hor- tyogása riaszt fel mélázásomból. Tompa Gábor a sepsiszentgyörgyiekkel vitte színre Beckett Godot-ra várva című, elcsépelt klasszikusát (llovszky Béla felvétele) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ A végéhez közeledő kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján nem lehet megbukni Rohanó világunkban már nem várunk Godot-ra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents