Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-26 / 171. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. július 26., szerda 3. évfolyam, 28. szám 26. oldal Kiváló alkotások születtek A gyerekek az ország szinte minden szegletéből érkeztek Nyár végére az évoda épületébe költözhetnek Kilakoltatás veszélye fenyegette az ifjúsági menedékhely lakóit 27. oldal A deák! „Teréz anyát" hallgatták az événök A budapesti Erdélyi Gyülekezet a Felvidéken (is) tartotta 5. szakkonferenciáját 27. oldal 1111 éve kezdődött a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe - sokáig bizonytalanság és viták övezték a honfoglalás datálását és lefolyását „Itt küzdtenek a honért” A magyar honfoglalás hivatalos dátuma Kr. u. 896, ám maga a honfoglalás egy évvel hamarább, vagyis 895- ben történt, pontosabban akkor kezdődött. Ennek idén 1111 éve. Ekkor keltek át őseink a Kárpátok hágóin a medencébe. Maga a folyamat, a honfoglalás közel egy évtizedig tartott. KÖVESDl KÁROLY E mágikus, 1111-es szám bizonnyal csemege lenne a nume- rológusok számára, ennél azonban érdekesebb a tény, hogy sokáig milyen bizonytalanság és mennyi vita övezte a honfoglalás datálását és lefolyását. S hogy ma is eltérnek a történészi vélemények. A honfoglalás időpontjának tisztázására a magyar kormány 1882 októberében felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek történelmi bizottsága megállapította, hogy 900-ra befejeződött a magyar államalapítás. Ám a kezdetet minden történész más évre tette. A honfoglalás Bottka Tivadar szerint 884 előtt, Szabó Károly szerint 889-ben, Pauler Gyula véleménye szerint 895-ben kezdődött, Salamon Ferenc szerint 897-ben. A kormány végül Pauler nézetét fogadta el, ám mégis 1896-ot tűzte ki a millennium megünneplésére, amit törvénybe is iktatott. Ennek szervezési és politikai okai voltak. Kik vagyunk, honnan jöttünk? A történészek azóta sok tényt tisztáztak, ám sok kérdésben tovább folyik a vita. Leszámítva a botcsinálta historikusok rózsaszín 'képzelgéseit, a hun-magyar rokonság, sőt azonosság megszépítő meséjét, olyan komoly nézetek is vita tárgyát képezik, mint például László Gyula kettős honfoglalásának elmélete. A nézeteltérések abból adódnak, hogy más szempontok érvényesülnek a nyelvészek, a régészek, a néprajzkutatók, a korabeli, külföldi történetírók által ránk maradt és a több évszázaddal később született forrásmunkák megítélésében. A krónikákat nem lehet pontos forrásként kezelni, mert több évszázad múlva készültek, valóságalapjuk olykor megkérdőjelezhető. Különösen érvényes ez P. mesterre, III. Béla király Anonymusként elhíre- sült névtelen jegyzőjére, akit két évszázados vita után sikerült beazonosítani (Péter mester óbudai prépostról van szó), s aki 1200 körül írt művében, francia példát követve, hamisítatlan gesztát alkotott, vagyis regényes történetet. Másrészt a szerzőik ak- tuálpolitikai szempontokat vegyítettek műveikbe (egy-egy uralkodó családfája, korai nemesség érdekei stb.). A magyarok neve A kései, több évszázad múltán született leírásoktól megbízhatóbbak a külföldi kútfők (Priszkosz ré- tor, Bíborbanszületett Konstantin, Bölcs Leó, Ibn Ruszta stb.) korabeli feljegyzései, bár olykor ezek is nehezen kibogozhatok, hiszen nemcsak neveket, egész népeket kevernek. A magyarokat hol szkíta, hol türk névvel, hol onogur, hol más gyűjtőfogalommal illetik. A ma- gyer név eredetileg a vezértörzs neve volt, melyet az egész magyarság átvett. Ennek később Megyer változata vált ismertté. A név török hatást mutat (a törökben az utolsó szótagon van a hangsúly, így a magyer-ban az első szótag hasonult). A törzsszövetség neve Hétmagyar volt. A kazárok madzsgar- nak nevezték őseinket, ezt vették át az arab források is. A szlávok a bolgár-török onogur név alapján ono- gurnak majd ongurnak és ungrinak nevezték a magyarokat, és Róna- Tas András szerint a szláv elnevezés alapján terjedt el a magyarság Ungar, Hungarus neve. A bizánciak türköt, egyes arab források baskírt emlegetnek. Ez megnehezíti a források értelmezését. Az őshaza és az új haza Évszázadokig dúlt a vita, honnan ered a magyarság. A finnugor rokonságot egyesek túl alantasnak tartották, és el sem tudták képzelni a halszagú, jámbor nép aksziómá- ját. Sokkal rangosabbnak tűnt a harcos, erős népről alkotott kép és a türk eredet. A két nézetet a nyelvészek igyekeznek „összebékíteni”, hiszen egyik rokonság nem zárja ki a másikat. Egy azonban bizonyosnak tűnik: elődeink őshazája az Urál lábánál volt, s több évszázad népmozgásai során érkeztünk mai hazánkba, a Kárpát-medencébe. Az ugor közösségből kivált magyarság a Krisztus előtti évezredben a Volga és az Urál közti területen élt, ahol fokozatosan tért át a nomád életmódra. 600 körül költözött át az Azovi-tenger partvidékére, ahol kapcsolatba került a kazárokkal, de nem olvadt be a nagy, A vérszerződés. László Gyula rajza soketnikumú birodalomba. Ekkori hazájukat Levédiának nevezik. A 7. század végén a magyarok bevonultak a bolgárok helyére, a Dnyeper vidékére, s birodalmuk egészen az Al-Dunáig terjedt. Ez volt a közismert Etelköz. Az etelközi magyarság hadai több ízben is jártak a Kárpát-medencében, így később nem ismeretlen területre jöttek. Beköltözésüket egyrészt a kényszerűség váltotta ki, másrészt tudták, hogy itt termékeny, de jórészt lakatlan területeket találnak. 894-ben a magyarok két háborút viseltek: Szvatopluk szövetségében ,a frankok, illetve a bizánciakkal a bolgárok ellen. Győztes hadjáratuk közben azonban Etelközbe betörtek a besenyők, és nagy pusztítást végeztek az otthon maradt törzsekben. Lényegében ez indította el a Kárpát-medencébe való bevonulást, a honfoglalást. Kettős honfoglalás A kettős honfoglalás elmélete László Gyula nevéhez kapcsolódik. (Érdekes módon Györffy György is ezt vallotta sokáig, majd elfordult tőle.) Az elmélet szerint a magyarság két lépcsőben szállta meg a Kárpát-medencét. Az első foglalás 670 körül történt (a griffes-indás motívumok igazolják), amit egy finnugor nyelvű népcsoport hajtott végre, míg a második szakasz a 9. század végi bejövetel volt, amikor Árpád vezetésével török népesség érkezett. E két népcsoport alkotja a mai magyar népet. László Gyula elméletét több krónika igazolja. Anonymus gesztájában azt úja, hogy előbb a hírnök - a magyarok rokonai - jöttek be, majd a magyarok. Az orosz Nestor krónika is kettős honfoglalásról ír, amely szerint előbb fekete, majd fehér magyarok érkeztek a Kárpát-medencébe. A kettős honfoglalást régészeti leletek is alátámasztják. A 7. század második felében változás áll be az avar díszítésekben: megjelenik a griffes-indás díszítés, amely a honfoglaló magyarság kultúráját is jellemezte. Ezt támasztja alá a nagy- szentmiklósi aranylelet is, amely avar kori, de találtak rovásírást is abból a korból, amelynek van magyar olvasata. Eszerint a magyarok és az avarok rokonok voltak. A legerősebb érv mégis az, hogy a magyar és avar települések nem fedték, hanem mozaikszerűen kiegészítették egymást (ezt a temetők bizonyítják), vagyis a később érkezők nem pusztították el a korábban itt élőket, mivel rokonaik voltak. Az elméletet cáfoló régészek azzal érvelnek, hogy a griffes-indás motívum a legtöbb nomád népre jellemző volt. A békés bevonulást pedig azzal magyarázzák, hogy a Kárpát-medence akkoriban gyéren lakott terület volt, mert Nagy Károly a 8. században kiirtotta az avarok nagy részét. A terület nagy része bolgár gyepű volt, a dunántúli rész keleti-frank, részben a Morva Fejedelemség peremterülete volt. Az érkező magyaroknak tehát úgymond nem kellett véres harcokat vívniuk a foglalásnál. sziget területén vert tanyát. A társadalom differenciált volt, és három rétegre oszlott. A legfelső réteget alkották az „urak”. Ők voltak a törzsfők, akik saját szállásterülettel rendelkeztek, melynek neve „uruszág” volt (innen ered az ország név). A következő réteget a nemzetségfők, a bők alkották (innen a bőség szavunk),^ harmadik réteget pedig az ínek (mai szavunk: ínség). Ők sem voltak azonban kifejezetten szegények; a szabad közrendű népet nevezték így. Külön csoportot alkottak a szabad népek, múlt a székelyek, yagy a határőr besenyők. A honfoglalókkal rabszolgák is voltak, számuk azonban elenyésző. Egy évszázadig tartott, míg belakták az egész medencét, és a leigázott népekkel kiegészülve - akiket vad hírük dacára nem mészároltak le - alapját alkották Szent István királyságának. Amúgy az ember nem érti, miért nem lehet genetikai vizsgálattal kibogozni és tisztázni a honfoglalás körüli kérdéseket, hiszen a régészek ez ideig több múlt 400 csontvázat találtak. Az „uruszág” lakói A 895-ös honfoglalással bejövő magyarok számát 200-400 ezerre becsülik. Hét törzsük volt: Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, illetve volt egy nyolcadik, kabar törzs is velük. A köz- (Képarchlvum) ponti törzs, a Megyer a mai CsepelVajk megkeresztelése. Benczúr Gyula festménye
