Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-18 / 164. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 18. Vélemény és háttér 7- Látod, haver, csak a kormányok változnak, mi nem... (Peter Gossányi rajza) Az Euro szerint a cseheknek ma nagyon oda kellene figyelniük Magyarországra Budapesten át a pokolba FIGYELŐ MMBMHMMMMHMMHMMMMI Újjáéledő nacionalizmus Az Európai Unió néhány új tagországában régi gondolat éled újjá: a nacionalizmus. Lengyelországban és Szlová­kiában már hatalmon van, Magyarországon és Csehor­szágban nehéz ellenében kor­mányozni; úgy tűnik, mintha az EU-csadakozásnak más kö­vetkezményei lennének, mint amilyenekre sokan számítot­tak - úja a Berliner Zeitung, amely cikkének címében a nemzeti elem visszatérését hangsúlyozza, alcímében pe­dig azt állapítja meg, hogy az új EU-tagáhamokban a piac­párti liberális reformerek de­fenzívába szorulnak. A balkö­zép irányzatú lap szerint a na­cionalizmus nem a semmiből lép elő, az 1989 őszén lezajlott „puha forradalmaknak” volt egy erős nacionalista össze­tevőjük is. A „gyarmati struk­túrájú, központilag irányított szocialista tábor összeomlása’1 majdnem mindegyik rend­szerváltó országban csaknem szükségszerűen befolyásos - a cikkíró minősítése szerint na­cionalista - pártok létrejöttét eredményezte. A cikkíró sze­rint olybá tűnik, mintha az emberek most választanának igazán szabadon, mintha megszabadultak volna attól a nyomástól, hogy a Nyugatra vezető út szabadon hagyása érdekében „népszerűtlen, a piaci liberalizmust pártoló po­litikusok és fájdalmas reform­jaik” mellett kell dönteniük, így alakult ki a jelenlegi erővi­szony, amikor is a reformerek még mindig erősek, de leg­alábbis Lengyelországban és Szlovákiában a többiek már erősebbek. Ugyancsak a cikk­író, Frank Herold megállapí­tása, hogy Magyarország lát­szólag kivétel. A szocialisták vannak kormányon, de az Or­bán Viktor vezette Fidesz „na­cionalistái” éppen hogy csak nem szerezték meg a többsé­get. Az erőviszony előrelátha­tólag már az őszi önkormány­zati választásokon megfordul - véli a német újságíró. A Ber­liner Zeitung szerzője szerint Lengyelország élenjár abban, hogy az Európai Üniót és a nemzeti önzést összekösse egymással, ám a többi EU-or- szágnak erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a lengyelek megértsék: az unió nem klub, ahol az egyik fél csak ad, a másik pedig csak elvesz. (MTI) Magyarország a szocialista­liberális kormányok kísérle­teinek következtében ma a pénzügyi válság szélén áll, s a politikusok hibáit a be­csapott választóknak kell az évek során megfizetniük - állítja A helyzet rossz című teijedelmes elemzésé­ben az Euro című cseh gaz­dasági hetilap. KOKES JÁNOS Az újság tegnap megjelent leg­újabb kiadásában fő laptéma­ként több írásban is foglalkozik a magyar pénzügyi válsággal, amelyet Csehország számára is figyelmeztetőnek tart. Az anya­got a címlapon A pokolba Buda­pesten keresztül vezet az út cím­mel harangozza be. A vezető cseh gazdasági heti­lap úgy véli, a legutóbb elfoga­dott drasztikus magyarországi kormányzati intézkedéseknek, valamint a további, már előké­szített lépéseknek semmi közük sincs a valódi reformokhoz. „Az eddig elfogadott dolgok nem je­lentenek mást, csupán hisztéri­kus pénzelvonást a lakosságtól és a vállalkozóktól. A távlat hi­ányzik” - írja az Euro. Megjegyzi: a kormányprog­ram abszolút ellentétben van a győztes pártok választási prog­ramjával, aminek a magyar de­mokrácia 16 éves történetében, s talán világviszonylatban sincs előzménye. Az újság kritikusan ír Gyur- csány Ferencről is: amikor a mil­liárdos Gyurcsány két éve átvette a kormány irányítását, pénzügyi géniuszként emlegették. Meg­ígérte a közpénzek stabilizálá­sát, majd totális csődöt mondott. A lap ugyanakkor idézi Demján Sándort, a TriGránit befektető csoportvezetőjét is, aki nyilatko­zatában azt állítja, hogy a csődért mindkét politikai oldal felelősséget visel. „A cseheknek nagyon oda kel­lene figyelniük arra, hogy mi történik most Magyarországon, mert Csehország ma nagyjából olyan helyzetben van, mint Ma­gyarország 2002-ben” - írja egy másik cikkében az Euro. A reformokat, amelyeket Vla­dimír Špidla vagy Stanislav Gross kormánya is csak mímelt, a Jirí Paroubek-kabinet mélyen eltemette, a választások előtti adakozásával pedig tízmilliár- dokkal növelte az állami kiadá­sokat. A csehországi választást szerencsére nem az adakozó kedvű szociáldemokraták nyer­ték, így talán nem kerül sor a közpénzek újabb elherdálására. Tekintettel az új kormány felállí­tásáról folyó tanácskozásokra, viszont jobb óvatosnak lenni. A reformok kérdésében elsősorban politikai akaratra van szükség, de a jelenlegi helyzetben a válto­zások keresztülvitelére nincs túl nagy esély. „Ha a cseh szociálde­mokrácia nem változtat állás­pontján, rövidesen megtudhat­juk, milyen baja támadhat az embernek a valódi magyar gu­lyásból. S akkor a már valóban drasztikus reformokat Csehor­szág sem kerülheti el” - hang­súlyozza az Euro. Veszélyben a többi fizetőeszköz is Prága. A hetilap egy további írásában a forint helyzetét elemzi, s nem záija ki, hogy a forint esetleges teljes csődje a cseh koronát, s az összes közép-európai pénznemet is veszélybe sodorhatja. Ennek közvetlen veszélyét azonban még nem érzi. Rámutat: a cseh jegybank, eltérően a magyartól, alacsony szinten tartja a kamatokat, ezzel nem vonzza a spekulatív tőkét. Ráadásul a magyar jegybank politikája kaotikus is volt. „Mindezek ellenére helyénvaló lenne, ha a magyarországi fejle­ményekre való tekintettel is Csehország idejében felkészülne az eset­leges pénzügyi zavarokra” - véli az Euro. (kj) JEGYZET Duray lenini útja BARAK LÁSZLÓ Tegnap Duray Miklóst a buda­pesti köztévé Nap-keltéjének ri­portere, Orosz József arról pró­bálta faggatni egy telefonos in­terjúban, hogy miért fogalma­zott az exbelügyminiszter, Hor­váth Balázs temetésén előadott nekrológjában úgy, hogy az el­hunyt politikus az 1990-es ta­xisblokád alatt a tömegbe is lö­vethetett volna, ám nem tette, noha lett volna oka rá. Duray, akit eközben egy fényképes in­zert az MKP ügyvezető elnöke­ként (sic!) jegyzett, ekkor fátyo­los hangon kijelentette - hang­súlyosanjelezve hallgatóságá­nak, hogy tisztességtelen csúsz­tatásnak tartja magát a kérdés- felvetést is -, a kérdező nem az ő nekrológját, hanem a Népsza­badságot idézte... Orosz ezután tett még egy sikertelen próbát, választ azonban megint nem ka­pott. Helyette még egyszer jelez­te neki Duray, hogy tendenció­zus, kegyeletsértő (sic!) kérdés­re nem hajlandó válaszolni... Most már aztán álljon itt a Du­ray honlapján egyébként szó szerint olvasható nekrológból egy rövid idézet:... „Sokan nem vették észre, hogy te, a fékevesz­tettnek, mulatozónak, béklyót- lannak, szabadelvűnek tartott Horváth Balázs miniszterként is - csakúgy, mint korábban - ke­resztény emberként viselkedsz, akinek szabad akaratát a hit, az erkölcs, a szeretet, a közszolgá­lati elkötelezettség, a családból hozott értékrend tartja kordá­ban. Ha nem így lett volna, ak­kor 1990 októberének végén vé­gig kartácsoltathattad volna az utakat lezáró kocsisorokat. Úgy viselkedhettél volna, mint azok, akik 1956-ban a tüntető tömeg­be lövettek. De nem tetted, mert a te értékrended és személyisé­ged ezt nem engedte, noha okod lett volna rá...” Bizonyára nyilvánvaló, hogy ki csúsztat, ki hazudik! Pánikra vi­szont semmi ok, hiszen egyálta­lán nincs hírértéke annak, hogy a politikusok, köztük az önma­gát rendszeresen erkölcsi eta­lonként megjelenítő Duray is, úgy hazudoznak, mint a vízfo­lyás. Sőt, tartalmi szempontból sem olyan borzasztó az inkrimi­nált nekrológ. Főként, ha tud­juk, szerzője még jó mélyen a kommunizmusban volt kényte­len szocializálódni. A többi kö­zött az alábbi, immár szakállas viccen: Egy tanító néni anno, Lenin elvtárs erkölcsi nagyságát illusztrálandó, arról mesélt ta­nítványainak, hogy egyszer a kommunizmus géniuszának dolgozószobájába a vele szom­szédos udvaron focizó gyerekek berúgták a labdát. Vajon mit tett ekkor a korszakalkotó gon­dolataiban megzavart Lenin? Nos, elmosolyodott, és nagyvo­nalúan visszadobta a játékszert a kölyköknek. Noha közéjük is lövethetett volna...! KOMMENTÁR Putyin a csúcs(on) JARÁB1K BALÁZS Be volt ez jó előre kódolva. Oroszország először adhatott ott­hont a vüág legfejlettebb államait tömörítő G8 csoportnak. „Szentputyinvárott” mindenki pontosan az elvárt szerepét ját­szotta: az Egyesült Államok megvétózta Oroszország felvételét a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO), Japán bólogatott és a háttérben kötötte (politikailag) semleges üzleteit, az európai vezetők pedig továbbra is képtelenek felnőni egy egységes kül­politikához. Számunkra így marad a statiszták szerepe a világ külpolitikájában. A G8-csúcstalálkozó olyan lett, mint amilyennek a házigazdák megtervezték: Oroszországról szólt. Putyinnak sikerült a csú­csot hazai közvéleményének úgy eladnia, mint ahogy eddigi hatéves elnöki ciklusát. Egy mai oroszt arról faggatni, mit tett Putyin az orosz hazáért, nagyjából annyira frenetikus élmény, mint ahogyan Monthy Python Brian élete című filmjében a zsi­dó anarchisták sorolják a rómaiak júdeai jótékony fejlesztési eredményeit. Putyin, a patrióta a gazdasági jólét mellett „kita­lálta” az új nemzeti energia-nagyhatalom stratégiáját vissza­hozván az országnak önbecsülését és nagyhatalmi pozícióját. Ismét büszke, jó érzés orosznak lenni. Demokrácia? Demagóg, aki ilyet firtat. Valóban: az oroszok úgy vélik, Putyin személyében végre olyan elnökük van, aki elsősorban Oroszországgal törődik, nem saját magával. Másban sem volt részük, mint a Jelcin alatt állami va­gyonból meggazdagodott oligarchák „reformjaiból”. Tele is van milliárdos reformátorokkal az ellenzék padlása, aztán csodál­koznak, hogy az oroszok nem vevők az általuk előadott ember­jogi problémákra. Ráadásul az új orosz nagyhatalmi és külpoli­tikai doktrína szerves része az USA-val való szembenállás. Le­het az Irán, Belarusz vagy éppen aktuálisan Libanon. Bár az át­lag orosz szereti az amerikait, egy kicsi szembenállástól csak iz­galmasabb lehet ez a barátság. De a felismerés, hogy Putyin va­lószínűleg Oroszország jelenlegi demokratikus fejlődésének a csúcspontja, nem szabad, hogy abban a hitben ringassa Euró­pát, hogy az orosz külpolitika valami újat képvisel. Megmaradt - sajnos - az általunk jól ismert szovjet külpolitikának Lukasen- ko, újabban Hugo Chavez és a többi autokrata, sót diktatúra tá­mogatásával egyetemben. Ezzel a szovjet külpolitikával azon­ban lehetetlen lesz eladni a modern Oroszország képét, amely­nek további nagyhatalmi státusa nagyban függ nemcsak az energia árának nagyságától, hanem az orosz energiaipar euró­pai terjeszkedésétől is, valamint az európai befektetőktől Oroszországban. Olyan stratégiai kérdéseket nézve, mint a Kö­zel-Kelet és az iszlám vagy Kína, a Nyugat és a Kelet egyre in­kább egymásra lesz utalva. Ennek ellenére a csúcstalálkozón a kelet-nyugati repedés to­vább szélesedett. Az USA - Bush elnök növekvő hazai nép­szerűtlensége miatt - egyre vérszegényedő külpolitikája tovább hígulhat azzal, hogy a republikánusok egyre inkább koncentrál­nak majd hazai dolgaikra. Csakis egy új, közösebb európai kül­politikajelentheti a cementet a repedéshez. Ehhez viszont új kőművesek szükségeltetnek Európában. TALLÓZÓ Lesz tisztogatás. De milyen? Pozsony. Tisztogatás várható a belügyben, csak egyelőre azt nem tudni, milyen mértékű lesz. Az új szakminiszter, Robert Ka- liňák normálisnak tartja, hogy saját embereivel akarja körül­venni magát, akikkel képes együttműködni, és akikben meg­bízik. A Pravda című napilapnak azt nyüatkozta: a személycserék nem azt jelentik, hogy politikai­lag be akar majd avatkozni az egyes ügyek kivizsgálásába. Nem árulta el, leváltja-e Anton Kulich országos rendőrfőkapi­tányt, s kitérő választ adott arra a kérdésre is, a közvetlen irányítá­sa alá tartozó 8-9 főrendőrből hányat tervez lecserélni. Kérdé­ses, Jaroslav Spišiak bűnügyi főigazgató a helyén maradhat-e. ,Jelen pillanatban csak találga­tás folyhat, konkrét válaszokat még nem adok” - reagált a sajtó érdeklődésére Kaliúák. Arra a felvetésre, visszahelyezi-e a Kor­rupcióellenes Hivatal élére Jozef Šáteket, akit az előző miniszter, Vladimír Palkó váltott le, azt vá­laszolta: „Úgy vélem, a legen­dáknak meg kell maradniuk le­gendáknak.” Elárulta, már van bizonyos áttekintése a főren­dőrök és a magasabb beosztású belügyi alkalmazottak eddigi te­vékenységéről, hiszen korábban a parlamenti védelmi bizottság elnökeként érdeklődött a mun­kájuk kánt, ám mielőtt bárkit le­cserélne, mindegyikükkel szem­élyesen akar beszélni. Arra a kér­désre, megtartja-e azt a hatás­kört, hogy a mindenkori minisz­ter különösebb ok megadása nél­kül végrehajthat bizonyos sze­mélycseréket, azt felelte: sok mindenben elődjétől eltérően akar eljárni, több változtatást tervez, s ehhez szükség lesz bizo­nyos törvénymódosításokra, de ez csak októberben várható. Ka- liňák tervezi a közlekedési tör­vény szigorítását is. (sza) Európai uniós kettős mérce ígéreteinek megszegésével, kettős mérce alkalmazásával vá­dolja az Európai Uniót, s különö­sen Franciaországot a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadásában egy neves iz­raeli biztonságpolitikai szakértő. Gerald Steinberg emlékeztet, hogy 2000-ben az EU lelkes tá­mogatója volt a zsidó állam által létrehozott dél-libanoni bizton­sági zóna felszámolásának. Izra­el kivonult - Európa azonban nem tett semmit, a Hezbollah pe­dig „nagy katonai győzelem­ként” áhította be az izraeli lé­pést, s leszerelés helyett elkez­dett készülni a háborúra. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents