Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-18 / 164. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 18. www.ujszo.com RÖVIDEN Jónás Tamás irodalmi díja Apáimnak, fiaimnak című elbe­szélés-gyűjteményével Jónás Ta­más költőt, novellaírót is a Kelet- európai Irodalmi Díj első tíz helye­zettje közé választották. A fiatal szerző bécsi ösztöndíjat nyert. A Kelet-Európai Irodalmi Díjra tíz ország jelölte a térségből a legjobb íróit, költőit. A nemzetközi zsűri elnökének Jirí Grusát, a nemzet­közi PEN Klub elnökét kérték fel. Az első díjat a bolgár Theodora Dimova Maiteka (Anyák) című re­gényéért kapta. (MTI) Dupla számmal jelentkezett a Film.sk A Film.sk, Szlovákia filmes eseményeiről tudósító havilap a nyár­ra dupla számmal jelentkezett. Megismerhetjük belőle 2006 máso­dik félévének filmbemutatóit. A lap nagy teret ad a hazai műhe­lyekben, illetve a szlovák koprodukcióban készülő mozgóképek­nek, ugyanis legalább olyan gazdag termést ígér a 2006-2007-es idény, mint a 2005-ös esztendő, amikor is hét szlovák, valamint szlovák koprodukcióban készült film került a mozikba. A nyári szám recenziót közöl egyebek közt Woody Allen legújabb filmjéről, a Match Pointról, valamint Bent Hamer Tótumfaktum című, Charles Bukowski önéletrajzi novellája alapján készült mozgóképé­ről. Több művészportrét is tartalmaz a filmes újság: többek között Ladislav Chudíkról és Martin Hollýról rajzol pályaképet, (tb) Több mint száz program a határ két oldalán VI. Gömör-Tornai Fesztivál ELŐZETES A 2006. évi Aggteleki-Jósvafői Hagyományőrző és Művészeti Na­pok kiemelkedő eseménye a július 21-30. között megrendezésre ke­rülő - a IX. Aggteleki és a XIV. Jósvafői Falunapokat, Gömör- szőlős, Hídvégardó, Perkupa és Trizs ún. terméknapjait, valamint Tornakápolna, ill. Betlér, Gömör- horka, Krasznahorka, Rozsnyó és Várhosszúrét programjait magába foglaló - VI. Gömör-Tornai Fesz­tivál. A tíznapos rendezvény során 12 település különböző helyszínem több mint 100 fesztiválprogramból válogathatnak az érdeklődők. A különböző műfajú barlangi és sza­badtéri hangversenyeken neves művészek szórakoztatják a közön­séget. A koncertek és táncházak mellett a fesztivál számos színes, változatos programot kínál látoga­tóinknak. Az utcákon, tereken majo- rettcsoportok és vásári komédiá­sok, bábművészek, népzenészek és íjászok produkcióit élvezhetik. Ál­landó és alkalmi kiállítóhelyek ad­nak otthont a térségben alkotó mű­vészek tárlatainak, valamint a Baradla turizmusának 200 évét be­mutató kiállításnak. A kiadványban található bo­nusz szelvények felhasználásával a megadott napokon kedvezmé­nyes áron látogatható meg a ma­gyarországi Baradla-, a Vass Im­re-, a Béke-, a szlovákiai Buzgó­barlang, valamint a betléri Andrássy-kastély és a kraszna- horkai vár. Ugyancsak kedvezmé­nyesen vehetnek részt a látogatók az Aggtelek, Jósvafő, Rozsnyó, valamint Várhosszúrét települé­sek kultúrtörténeti értékeit be­mutató vezetett sétákon, lovagol­hatnak hucul lovon, kocsizhatnak hucul fogattal. A kerékpár szerelmesei szerve­zett túra során ismerkedhetnek a történelmi karsztvidék természeti és kultúrkincseivel. A Fesztivál idején Várhosszúréten és Jósvafőn kézműves táborokban próbálhat­ják ki különböző kismesterségek fogásait a résztvevők. A hagyomá­nyos „vásártéri forgatagban” a tér­ség kézműveseinek, gazdálkodói­nak portékáiból válogathatnak, megkóstolhatnak néhány hagyo­mányos recept alapján elkészített helyi ételt és szórakozhatnak az al­kalmi produkciókon. A szervezők tervei szerint a fesz­tivál idején az Aggtelek-Domica és a Tomanádaska-Torna határállo­mások a rendezvények helyszíné­hez és időpontjához igazodva tar­tanak nyitva. Á távolabb eső ren­dezvényhelyszínek között különjá­ratú autóbuszok fognak közleked­ni. Bővebb tájékoztatást az egyes fesztiválhelyszíneken, illetve az aggteleki Tourinform irodában kaphatnak az érdeklődők, (sa) A budapesti Nyitott Műhely színpadán (Ráth György u. 4.) mutatko­zik be holnap 19 órai kezdettel a SZEVASZ Vándorszínház. A társulat Gágyor Péter rendezésében Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című tragikomédiáját mutatja be. A darabban Gál Tamás, Olasz István és Benkő Géza lép színpadra. (Miklós László felvétele) Bordán Irén színpadon a Mandragorában, kamera előtt pedig Sándor Pál új filmjében játszik Már nem vágyik vissza Amerikába (Inkey Alice felvétele) Két évtizedes távoliét után 2002-ben költözött haza New Yorkból Bordán Irén, a hetvenes évek magyar filmjének dekoratív sztár­ja. Forgatott kint is, nem egy amerikai produkció­ban kapott szerepet. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szakmai visszatérése nem volt könnyű. Időbe telt, míg újra beke­rült a színházi s filmes köztudat­ba. Amerikából már nem is hiány­zik neki más, csak a sziklás ten­gerpart. „Ót percre volt a házunktól, mindennap kétszer voltam ott. Hallgattam a hullámokat, néztem a köveket, a vizet, az ősfákat. De eszembe jutnak néha a kinti szomszédjaim is, akik az évek so­rán jó barátaimmá váltak. Vissza azonban már nem mennék. Örü­lök, hogy itthon vagyok.” Az idők kezdetén, Kísértet Lublón, Talpuk alatt fütyül a szél, A csillagszemű, Az erőd, A ménes­gazda. „Bordán Irén nemeskis­asszonya, arisztokratája filmgyár­tásunknak” - írta róla 1980-ban a magyar kritikusok legszigorúbbi­ka. Egy évvel később azonban, férjét követve, már a tengerentú­lon kezdi újraaépíteni a pályáját. Ki hiányzott a legjobban itt­honról? A szüleim. Őket nagyon nehéz volt itthagynom. És egy férfi... a Cserhalmi Gyuri. Tehát azok, akik­kel mindig azonos hullámhosszon voltam. Amerikában ritkán volt szerencsém ilyen emberekkel ta­lálkozni. Az itthoni szakmai közeg egészen más, mint a kinti. Gyakran kérdezték tőlem: mi az oka annak, hogy kint nem tudnak sztárrá válni azok, akik itthon sztárok voltak. Szerintem csak az, hogy ott tu­dunk kiteljesedni, ahol a gyökere­ink vannak. Ahová az anyanyel­vűnk köt bennünket. Amerika egé­szen más közeg. Ott az esetek többségében kuriózumként hasz­nálják az európai arcokat. Ha vala­mi nagyon másra, a szokásostól el­térőre van szükségük. Eljátszottam egy nagy sikerű tévésorozat egy ré­szének a főszerepét. A kinti ügynö­köm el volt ájulva, amikor leadták. Azt mondta: ilyet ő még nem lá­tott, az európai talajon táplált szí­nész egészen máshogy játszik, mint az amerikai. És igaza volt. Minket itt alaposan felkészítettek a pályára. Én nem becsülöm le az amerikaiakat sem, hiszen nagyon jól csinálnak filmeket. Jól vágnak, jól manipulálnak a hanggal és a képpel, de az ő színészetük egé­szen más alapokról indul. A kint töltött huszonegy év alatt bizonyára azt is elsajátí­totta. A visszaállás mégsem ment olyan gyorsan. Az első két évben nem is hív­tak. Nem tudták, hogy itthon va­gyok, hogy végleg hazaköltöz­tem. Még a harmadik év után is azt mondták: „Jé, maga már megjött?” Nem volt könnyű visz- szatalálni a szakmába, hiszen nagy a harc, színházi vonalon mindenkinek megvan a maga stabil helye. A film az más. Ott nem foglalom el senkinek sem a helyét. Egy filmbe belepasszint- ják az embert. De nem veszteget­tem el az első éveket sem. Rendbehoztam a házat, ahová Li­livel és Philippel, a gyerekeim­mel költöztem. Filmbe már újra hívnak, a színházzal pedig még mindig adósai vagyunk egymás­nak. Játszottam én annak idején a Nemzetiben és a József Attilá­ban is, de inkább filmben. Most azonban van egy nagyon jó szín­padi szerepem. Tavaly két filmben dolgozott. Egy angol-magyar koprodukci­óban és Sándor Pál készülő al­kotásában. A harag napja kosztümös film, spanyol hercegnőt játszottam benne, májusban mellhártya- gyulladással csináltam végig. Fi­zetni nem nagyon akartak a vé­gén. Mindenki az ügyvédjével sürgette őket, hogy három hónap után illene végre rendezni a dol­gokat. A szerepemet szerettem. Volt benne színészi lehetőség. Mivel a történet a spanyol inkvi­zíció idején játszódik, el kellett titkolnom, honnan jött a csalá­dom. Előbb a férjemet ölték meg, aztán velem is végeztek. Karddal. A sminkesek munkáját dicséri, ahogy én kinéztem. Egy hideg májusi éjszakán, hajnali négykor vettük fel a jelenetet, köhögtem, fuldokoltam, lázasan feküdtem a földön. Gyűlölöm az ilyen helyze­teket. Látják, hogy rosszul érzed magad, mégsem vesznek ember­számba. Ez ellen már akkor tilta­koztam, amikor annak idején Oláh Gáborral forgattuk a Fogjuk meg és vigyétek!-et. Erdélyi szí­nészek is játszottak benne. Iszo­nyú hideg volt, amikor forgat­tunk, de mint a kutyákkal, úgy bántak velük. Nem hívták be őket a melegbe, nem adtak nekik egy csésze teát. Azt mondtam: én ad­dig nem folytatom, amíg ezeknek az embereknek ott kint kell vá­rakozniuk. Én ezt nem bírom el­viselni. Ma is ilyen vagyok: ha nem tisztelnek, fogom magam és lelépek. Erre tanítom a gyerekei­met is. Nem kell mindenáron ott lenni valahol, ahol megalázó helyzetet teremtenek. A harag napjában Christopher Lambert partnere volt. Mellette hogyan érezte magát? Ő végtelenül kedves volt és fi­gyelmes. Végignézte, ahogy a sminkesek dolgoztak rajtam. Ha nem forgatott, telefonált. Van egy jól menő étterme Franciaország­ban, állandóan az üzleti ügyeit intézte. Sándor Pál filmjébe, a Noé bárkájába hogyan került be? Palika egy tündér! Találkozott Lilivel, a lányommal. Nézte őt, né­zegette, „Te nem a Bordán Irén lá­nya vagy?” - kérdezte. „De igen.” „És hol van az anyád?” „Itthon.” Másnap már hívott, hogy volna egy nekem való szerep a filmben. Én nem tudtam, hogy ő engem szeret. Olyan jólesett! Mondta, hogy „Irén, itt csak azok vannak, akiket én nagyon szeretek.” És ott volt Törőcsik Mari, Kállai Ferenc, Garas Dezső... Jordán Tamás ját­szotta a férjemet. Katonatiszt-fe­leség vagyok, aki már unja a nyugdíjas férje hülyeségeit, és egyfolytában kacérkodik. Garas­sal a Kísértet Lublónban játszot­tam, Kállai tanított a főiskolán, Törőcsik Marival A turnéban for­gattam Bereményi Gézánál. Mari még most is igazi nő, aki megtud­ta őrizni magát. Közben ugyan­úgy bagózik, mint rég. Megnyug­tatott, hogy ha ő így bírja, akkor remélhetőleg én sem fogok hamar kidőlni. A cigiről mindenesetre szeretnék leszokni. Most egy nyári színházi pro­dukcióban játszik, Machiavelli Mandragorájában. Én vagyok Sostrata, az iszákos anya. Lucreziát, a lányomat Lili formálja meg. Színpadon most kerültünk össze először. Kamera előtt a Kistestvérben dolgoztunk együtt. Eredetileg A harag napjá­ba is beválasztották, de mire ösz- szeállt a stáb, és elkezdtük a for­gatást, úgy látták, Lüi nagyon ha­sonlít rám, két egyforma arc pe­dig zavaró lenne a filmben. Ezért aztán kihagyták őt. De most, a Mandragorában nagyon élvez­zük, hogy együtt lehetünk. Ez ne­kem is furcsa érzés: mintha maga­mat látnám. KÖNYVAJÁNLÓ Vladimir Nabokov: Szólj, emlékezet! Fordította: Pap Vera-Ágnes Európa Könyvkiadó A Szólj, emlékezet!-nek 1966- ban jelent meg a végleges változa­ta, amikor Nabokov - főként a Lolitának köszönhetően - már a vi­lág legismertebb írói közé tarto­zott. A sokak által a vüágirodalom legművészibb önéletrajzának tar­tott regény különös lélektani fe­szültségét a paradicsomi gyermek­kor utáni sóvárgás, az emigránslét­ből az oroszországi évekre való visszatekintés nosztalgiája adja. Megismerkedhetünk Nabokov szü­leivel, egy idilli polgári élettel a XX. század első éveiben, különös fény­törésben, egy érzékeny gyerek sze­mén keresztül látjuk a kor politikai csatározásait, ragyogó portrékat olvashatunk a nevelőnőkről és ta­nárokról, akiket Nabokov az emlé­kezet múzsája, Mnémoszüné segít­ségével bámulatos élethűségben varázsol elénk... Megtudhatjuk, hogyan kezdődtek Nabokov egész életen át tartó szenvedélyei: a lep­kék, a sakkfeladványok és az iroda­lom iránti rajongása... S azt is, ki volt ifjúkori szerelme, akinek alak­ja ilyen-olyan metamorfózisok nyo­mán oly sok regényében megjele­nik. Majd jönnek az 1917-es zűrza­varos események és a Nabokov család emigrálása; a cambridge-i évek, a berlini élet és az első írói si­kerek; a berlini orosz irodalmi emigráció képei: Bitnyin és Hoda- szevics alakja... S aztán a nagy sze­relem - melyről Nabokov hallgat, de érezni, hogy minden sora mö­gött ott van Vera, a felesége -, Dmitrij fiuk születése és első évei: a legapróbb mozzanatokig fölidézett idő csodája: „Tudod, még mindig érzem a csuklómban a gyermekko- csi-tologató fortélyainak emlékét: könnyed nyomás a fogantyún, és a kocsi máris ágaskodik, felkecmereg az útpadkára,” A Szólj, emlékezet! leginkább a sors finom belső motívumainak fel­tárása, semmint hagyományos ön­életrajz: a szó egyik legnagyobb XX. századi mesterének különlege­sen érzékeny remekműve, (ek) NABOKOV MtM Szólj, emlékezet!

Next

/
Thumbnails
Contents