Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-14 / 161. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 14. Ízvilág 11 É(T)KES SOKOK A nagyétvágyú ember, vagy hogyan lakott jól a Pátri Pesten IV-V. rész KRÚDY GYULA IV. A vásárcsarnokban A virsli valóban jól sikerülhetett - meg volt tetézve egész darabban levő krumplival és egy darab frissen sült karmenádlival, valamint piros paradicsommal, amúgy „rá- cosan”, mint Pátri később megállapíthatta mert Pátri most már egy „hosszúlépés” felhajtása után egy darabig szokott áhítatos arckifejezésével nézett maga elé, mint aki megemlékezik gondolatban mindazokról a szentekről, akik kálvinista létére (neje katolikus volt) se hagyták cserben, csak aztán indítványozta a fizetést a fehér mellénye zsebéből ezüstforintos meg- kongatásával. „Volt egy pár virslim...”- Igaz, hogy nem jöttem négy lovon Pestre, mint Sárkány, aki aztán gyalog itt maradt a pesti kávéházakban, és cukorbajt kapott, hanem csak úgy tógás, pataki deák módjára, de nem kell addig félni, míg az édes, legédesebb komám- uram keze nem reszket - mond borravaló helyett a kopottas pincéreknek, akik az elszegényedett Szikszay-féle étteremben búcsúztak a vendégtől, amint az sóhajtva ment el, mintha a szíve maraszta- ná, de szólítja a kötelessége. Pátri nagydarab ember volt (felül a mázsán, hál’ istennek, mint megnyugvással mondogatta), de mégse keltett valamely különösebb feltűnést. Amikor a közeli Nagyvásárcsarnok vendéglőjébe bevonult, mert itt ugyancsak terjedelmes kofaasszonyok, piros arcú élelmiszerárusok, lovaglónadrágjaikban a szétpattanásig feszülő mészárosok és hentesek tanyáztak, akik a másnapi piac lehetőségét beszélték meg. Legfeljebb a Pátri termetéhez sehogy se illő, mogyoró nagyságú orra, amely egy ló rúgása miatt maradt piciny: mulattatta volna a kofaasszonyokat, ha Pátri a nőneműekkel törődött volna. De egészen másban törte a fejét. A vásárcsarnokok vendéglőjében mindig hues konyha volt, mert frissiben kapta a vendéglős az élelmiszereket. Az új zöldség tavasszal és a kis malac a hideg időjárás beálltával itt jelentkezett először. De minden idénynek megvoltak a maga friss gyönyörűségei, amelyeket okos ember a vásárcsarnoki vendéglőben először üdvözölhetett. Ugyancsak a hajnali vá sárnyitás miatt itt főztek először útonjáróknak való eledeleket, itt készült el leghamarabb a pörkölt és a tokány, amelyet még az úgynevezett fehérterítékes részben is a saját bicskájukkal eszegettek a vendégek. Itt nem lehetett „rosszad’ főzni, mert hiszen szakértő volt jóformán mindenki. A mészáros és hentes abból a húsból evett, amit ő adott el az imént a vendéglősnek, csak az elkészülés módján múlott az egész dolog. A kofák számon kérték kacsáikat, jércéiket, amelyeket hajnalban a vásárcsarnoki konyhára szállítottak. Pesti okos emberek tudták azt, hogy a vásárcsarnoki vendéglőben a legkitűnőbb minőségű élelmiszerekből főzik a mindennapi kosztot, ugyanezért beódalogtak. Ilyen „okos embernek” érezte magát a Pátri is, amikor a vendéglőben körülnézett, minden vendégnek bekukkantva a tányérjába, hogy mit eszik, múlt ahogy gyakorlott vendég rendszerint abból az ételből szeretne enni ,ri Fekete Pál: Kocsma maga is, amelyből a vendéglős eszik. A vendéglős, ez idő tájt Klivényi- nek hívták, a kassza melletti asztalnál valami pörköltfélét evett.- Reggelre úgyis frisset főzünk, valakinek meg kell enni a maradékot - mondta a vendéglős, midőn a Pátri régi ismerősként asztalához telepedett. (Nagyon szeretett a ,.kasszák” közelében üldögélni.) A vendéglősnek a régi szokások betartása szerint őszpiros orra, szürke bajsza, jó kedélye volt; a Pátri sehogyan se tudta őt megszánni azért, hogy a pörköltmaradékot fogyasztotta, a „resztlit”, mint Pátri mondta.- Mindig az a legjobb, ami a tál fenekén marad!- Oben hegt Schmalz! (Felül úszik a zsír) - vágott vissza Klivé- nyi, a Pátri irigykedő tekintetét vizsgálva.- Ez lehetséges az életben vagy a hamiskártyásoknál - felelt a Pátri visszagondolva kártyás korára. - De a pörköltfélénél ez egészen másként van. Az fő át legjobban, ami alul van, nem baj, ha kissé oda- kozmásodik. Bizonyos, hogy fődén pörköltet, amely a legtöbb gyomorbajnak az okozója, nem lehet a tál fenekén találni.- Persze, a szegény vendégek az Lent: A borivók ilyen eledelekből nem kapnak - mond darab idő múlva sóhajtva a Pátri, miután szokásos áhítatos hangulatába ringatózott, és a mennybeli szenteket hívta segítségül.- Dehogynem, ha van olyan, aki elfogyasztja! Ezek a kofák itt mind kényeskedők, a pénzükért azt szeretnék, hogy az ember egész nap frissen főzzön nekik. Megszagolják az ételt, és eltolják. Itt nem lehet tegnapi holmit eladni, mert egytől egyig értik a módját. Nehéz a vásárcsarnoki vendéglős helyzete. Pátri gyönyörűséggel hallgatta a vendéglősi panaszokat, és a legnagyobb megértéssel bólongatott. Addig „gilt” a vendéglős, ameddig panaszkodik. Amikor elkezd kucsi- rozni, mint ebben az időben a pesti vendéglősök és kávésok szokása volt (amely szokás Bécsből plántálódott Pestre), amúgy se lehetett többé szóba állani a vendéglőssel. A piros orrú vendéglős ezalatt egy fémedénnyel tért vissza, amelynek fenekén még némi pörköltmaradványok látszottak, mégpedig komoly marhapörkölt maradványai. A lábast az asztalra helyezte, és piros orrával ránevetett a Pátrira.- Csak így családiasán fogjuk a maradékot elfogyasztani, mert külön már nem érdemes tálalni. Sokkal kevesebb ez már, mintsem porciózni lehessen - mondta. A Pátri a legnagyobb érdeklődéssel kísérte az eseményeket. Mellénygombjait nyomogatta, papír- szalvétát tűzött a nyakába, és akkora darab kenyeret vágott, mint a hüvelykujja.- Az emberek nem tudják, hogy mi a jó - kiáltott fel, midőn az asztal közepén álló lábasból a húsdarabokat a porhanyóssá vált burgonyával halászgatni kezdte zsebkésével. A vendéglős a másik oldalról darab ideig segített neki, mert a Pátri megdicsőült arca, különös, szinte szokatlan csemcsegése a lábas felett, a holt embernek is gusztust csinált volna. Van abban valami ünnepélyes eljárás: konyhaedényből fogyasztani az ételt, amelyet pincérek máskor frakkban, fehér abroszon és porcelánon szolgálnak. Talán senki se volt a vendéglőben, de még más pesti vendéglőben sem, aki annyira élvezte volna az ételt, mint Pátri, aki a lábast végre kezeügyébe kapta, abban egy darabban főtt piros paprikát fedezett fel, amelyet egy darabig kerülgetett, mint veszedelmes jószágot, de végtére nem tudott ellenállni az ingernek, és a paprikát egy harapással bekapta, midőn a hús elfogyott.- Ez is isten teremtménye - mondta áhítatosan. A vendéglős várta, hogy valami hatása lesz a paprikának, de Pát- rinak csak a szemei lettek kisebbek.- Természetesen a vendégem volt, Pátri bácsi - mond a vendéglős, midőn a vendég asszonyos, sokrekeszű aprópénzes tárcájával kezdett bíbelődni. V. Pátri megkeresi a kosziját Pátri megelégedetten vette útját a Váci utcai Korona kávéháznak, ahová a hasonszőrű régi emberek jártak, de Pátri szokása szerint nem a kávéházba nyitott be, hanem a kávéház mellett levő kis sörházba, ahonnan átjárás volt az udvaron át a kávéházba. Régi belvárosi ház régi szokása szerint a vendéglő közvetlen a kávéház mellett volt, ne kellessen a vendégeknek messzire menni azokról a helyekről, ahol napjaikat eltöltötték. A vendéglőben alkonyati csendesség - mert estefelé járt az idő -, a konyhán aludt a tűz, a pincér a sarokasztalnál bóbiskolt, az élet zaja a szomszédos kávéházból hallatszott a biliárdgolyók csattogása alakjában. Gyertyaszentelő napja volt éppen, Pátri a téli hidegtől felhevülve mondta a vendéglőbe lépvén:- Mindent ettem már, csak káposztát nem, pedig üyen téli napon az elkerülhetetlen. Fridolin, a pincér helyeslőén nézett a letelepedő vendégre.- Nálunk mindig van töltött káposzta, de az most hideg. Fel kell melegítem, Pátri úr.- A világért se! - kiáltott fel a svungba jött vendég. - Hozzon csak egy tölteléket, Fridolin, amúgy fagyosan, hidegen, némi káposztával, mert úgyis ég a gyomrom. Fridolin, a Korona kávéház örök Fridolinja, nagy szemeket meresztett, ritka vendég kívánta tőle a töltött káposztát fagyosan, habár már előfordult vidéki úriembereknél. A parancs: parancs. Fridolin felgyújtott egy gázlángot, és egy darab hideg tölteléket hideg káposztával a vendég elé helyezett. A Pátri egyedül volt a vendéglőben, összes, eddig nélkülözött kényelmét megengedte magának. Mellényét kigombolta, más ruhadarabjával egyetemben. Az egyik cúgos cipőjét letolta a lábáról az asztal alatt. Kedve szerint csámcsogott, mintha ez gyönyörűséget okozott volna neki.- Ez volt a legjobb falat, amit életemben ettem - mondta, midőn átballagott a kávéházba, és egy forintot „tett” fel a büiárdjátszmára, amelyet egy híres biliárdkozák éppen akkor vívott egy kezdőjátékossal. Napi kosztját így megkereste, elégedetten, a mennybéli szenteknek hálát adva, malmozott ujjaival. Vége ÍZIIT —riiffliirníiiifiri -n- —~frinrwrnrirTí Két kor, két világ meg egy szál palacsinta GRENDEL ÁGOTA Ketten voltak. Anya meg a lánya. Éppen csak annyi történt, hogy szerepet cseréltek. Az idősebb elegáns hölgy. Lfla virágos fehér horgolt kalapkában, könnyű, nyári kosztümben, lila szvetterben, kezében fehér nyári kézitáska, háta ugyan hajlott, de még most is látszik rajta, valamikor egyenes derékkal, büszkén járt, nem rátartian, méltósággal. Olyan, mint azok, akik a sarki boltba is csak kiöltözve, megfésülve, kifestve ugornak le. Akik még ismerték a legyen mindig jól öltözött szlogent. Most már csak a térdéig szabad végigmémi. Addig elegáns. Onnan lefelé keményen jelzik az évek múlását a dagadt, visszeres, befáslizott lábak. A lánya, aki tulajdonképpen most már az anyja, lazább. Egyszerű lófarok, mintás szoknya, csíkos póló. A palacsintázóban ültek, falatoztak. A fiatalabbik előtt volt a tányér, a műanyag késsel-villával nyeszetelte a finomságot. A mama időnként keresztbe tette, majd kinyújtotta a lábát, ennyit mozdult. Meg kinyitotta a száját, amikor a palacsintás vil- la közeledett. Bekapta a falatot, lassan, alaposan megrágta, élvezte a lekvár, a csokiöntet, a tejszín ízét. A lány újabb darabot vágott, most magának. így eszegették az egy szem palacsintát kettecskén, egyet anyukának, egyet a gyereknek, mint régen, amikor persze nem egyet nekem, egyet neked volt, hanem egyet apukáért, egyet anyukáért, egyet a nagymamáért, egyet meg azért, mert ez az utolsó, és mindent meg kell enni. És bizonyára nem a palacsintát kellett belekönyörögni a gyerekbe, mert olyant én még életemben nem láttam, hogy egy gyerek ne enné meg szó nélkül a palacsintát. Talán eddmegleves. Ott ülhettek a szépen terített asztalnál, damasztabrosz, porcelán étkészlet, kristálypohárban friss víz, és az a büdös kölyök csak nyammogott, duzzogott, forgatta az ételt a szájában, pedig így aztán nem lesz belőled szép nagylány, gyötrődött, izzadt, már a szép masli is csupa gyűrött volt, apuka türelme fogytán, csak mintha a levesből lenne egyre több a tányérban. És akkor jött az egy kánállal apukáért, különben nem lesz palacsinta ebéd után, holott ő kente, tekerte, azt várta, de az angyalkák sem segítettek, nem röpült le a tányér az asztalról, hogy puhán landoljon az ebédlő szőnyegén, amely csak fölszívja azt a fránya levest, mint a kiskakas begye a török császár kincseit. Igen, végül belediktálta anyuka, hogy apuka ne legyen ideges, meg a copfos kislány is nagylány legyen. És jött a palacsinta. Most meg ott ülnek, anyuka elegánsan, az egykori kislány, aki közben már nagymama is lehet, és leves helyett eszik az egy szál palacsintát. GASZTRONÓMIA A narancs dicsérete ZÖLDSÉGES Huszonöt éve, 1981. júniusában, a dél-afrikai Nelspruit-ban kiállították a földkerekség legnagyobb narancsát. Két és fél küót nyomott, több mint tízszeresét egy közönséges narancs súlyának. Müyen nagy egy átlagos narancs? Gyakorló és gyakorlott háziasz- szonyok saccra sok mindent tudnak. 2 gerezd fokhagyma = 20 g, 1 db paradicsom = 8 dkg, 2 fej hagyma = 10 dkg, 2 pár virsli = 30 dkg, 8 szem paradicsom = 40-50 dkg, egy fej kelkáposzta = 70 dkg és a többi. Egy kiló narancs azonban állhat 2-3 nagyobb gyümölcsből éppúgy, mint 5-6 kisebből. Hogyan került az eredetileg távol-keleti, afrikai gyümölcs kontinensünkre? Európába kétszer is eljutott újdonságként a narancs. Először - Nagy Sándor hódító hadjáratainak köszönhetően - a görögök élvezhették a zamatos gyümölcs ízét. Ók próbálkoztak a meghonosításával is, de széles körben csak később, a római kortól terjedt el. Másodszor genovai hajósok révén került kontinensünkre a XV. században a kínaiak által már tovább nemesített, kiváló minőségű új fajta, kínai alma néven. Az ínyeket meghódító gyümölcs a tengerentúlra is hamar eljutott: a floridai telepesek a feljegyzések szerint az 1500-as évek közepén már lelkesen ültették. A remek konyhát vezető Teleki Blanka narancsfelfújtja (és számos más csemegéje) méltán kapott oldalakat az ízek Magyarországon lapjain. A narancsbólé karácsonyi asztalainkon is helyet talált magának; egyéb ünnepeinken kitűnő ital a pezsgő narancsdzsússzal. A narancs ismertebb fajtái: a sevillai, a bergamott- és a vémarancs. A narancs nagy becsben áll az egészséges táplálkozás hívei között, hiszen kiváló C-vitaminforrás: egyetlen közepes méretű gyümölcsben megtalálható a felnőttek napi szükségletének megfelelő mennyiség. Ez a gyümölcs amellett, hogy immunerősítőként sem elhanyagolható, közrejátszik az egészséges bőr számára nélkülözhetetlen kollagén előállításában is. Táplálkozás-élettani szempontból a gerezdek közötti hártya is értékes, mert sok pektín található benne. Ez a vízoldékony rost szerepet játszik a vér koíeszterin- szintjének csökkentésében, és segíti az emésztést. Ezért egészségesebb, ha nem csupán a narancs kifacsart levét, hanem magát a gyümölcsöt fogyasztjuk. (mti)
