Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-10 / 157. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 10. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Tanácstalan lengyel sajtó Általános tanácstalansággal fogadta a Kazimierz Marcin- kiewicz miniszterelnök lemondásáról szóló lakonikus bejelentést a lengyel sajtó, amely a lépés okait és baljós következményeit találgatja, különösen az ország gazdaságára nézve. Akkor semmilyen hivatalos magyarázatát nem adták Marcinkiewicz távozásának, akinek helyére Jaroslaw Kaczynski, az államfő ikertestvére lép. A hír- magyarázók Marcinkiewicz politikai és szellemi függetlenségében keresték az indokot, akinek vele egyenrangúvá válása állítólag zavarta Kaczynskit, a Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnökét. Ez utóbbi „Marcinkiewicz szemére vetette, hogy kifejezésre juttatja függetlenségét” - jegyezte meg a Gazeta Wyborcza. (MTI) (Peter Gossónyi rajza)- Ali van, menekül a Fico-kormány elől? wrnmm Nyikita Hruscsovnak minden valószínűség szerint nem volt szüksége valamiféle kisantantképződményre Ajánlkozás és kelletlen fogadtatás Az egy emberöltőt átfogó megélt kortörténet történelemmé válásához is adalékul szolgálhat az a beszélgetés, amelyet nemrég a Duna Televízióban folytatott Kun Miklós történész és a késő Kádár-korszak külpolitikájának egyik vezető személyisége, Szűrös Mátyás. KISS JÓZSEF A beszélgetés az 1968-as reformmozgalmak kapcsán a körül az igencsak izgalmas kérdés körül forgott, hogy elkerülhette volna-e Magyarország a csehszlovákiai beavatkozásban való részvételt. S miközben a korabeli helyzetet elemezve szaporodott a nevek, dátumok, események felidézése, a tapasztalt, rutinos műsorvezetőnek, Csáky Zoltánnak igencsak szüksége volt belső készenlétre ahhoz, hogy jól irányzott magyarázó közbeszólásaival ne zavarja meg a beszélgetés menetét. A kurta megjegyzések ráébreszthették a nézőt arra, hogy számos, a tankönyvszövegeken kívül rekedő alapvető tény nemcsak az időközben felnőtt nemzedékek ismeretanyagából hiányzik, hanem a fejlemények megélőinek tudatában is elhomályosult. A beszélgetőtársak fejtegetései megegyeztek abban, hogy Magyarország csatlakozása a csehszlovákiai bevonuláshoz szinte politikai és geopolitikai eleve elren- deltséget jelentett. Románia kimaradásának hátterét, a számára adott mozgásteret felvillantva a beszélgetés hirtelen átterelődött az 1956-os magyar felkelés elfojtására. S ekkor hangzott el Szűrös Mátyás részéről az a kijelentés, hogy Romániától eltérően a csehszlovákiai vezetés nem mutatott hajlandóságot az internacionalista segítségnyújtásra. Nos, az ilyesfajta megállapítás, a korabeli kinyüatkoztatás és a beavatkozásra való tényleges felkészültség minden ellentmondásossága ellenére is, ugyancsak kétséges. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1956. december 5-6-án tartott ülésén Antonín Novotný főtitkár beszámolójában hangzatosán kijelentette: „Büszkék vagyunk arra az állásfoglalásunkra, amelyet a szovjet elvtársak kérdésével kapcsolatban tanúsítottunk, teljes mértékben egyetértve álláspontjukkal, hogy maximális, a fegyveres segítséget is magában foglaló segítséget kell nyújtani a magyar- országi forradalmi erőknek. A Szovjetunió következetesen teljesítette internacionalista kötelességét, és mi büszkék vagyunk, hogy a döntő pillanatban támogatója voltunk.” A csehszlovákiai vezetés tudniillik kétszer is felkínálta a magyar felkelés leverésében való részvételt. S nem rajta múlott, hogy erre nem került sor. Mi is történt valójában? A csehszlovákiai kommunista pártvezetés Karel Kaplan szerint már 1956. október 23-án foglalkozott a magyarországi helyzettel, Antonín Novotný főtitkár és Rudolf Barak belügyminiszter szóbeli tájékoztatása alapján. Másnap, amikor újabb hírek érkeztek a budapesti fejleményekről, azonnal, 14 órakor összeült a politikai iroda, de Antonín Novotný nélkül, aki meghívást kapott néhány „testvérpárttal” együtt a szovjet pártvezetés ülésére, és sürgősen Moszkvába utazott. A vitában a magyarországi események alakulását illetően csak egyedi és szórványos aggályok hangzottak el, a legnyomatékosabban Viliam Široký miniszterelnök részéről. Az október 25- én éjjel Moszkvából hazaérkezett Antonín Novotný szóban beszámolt a moszkvai tanácskozásról. Hangsúlyozta, hogy Hruscsov a felkelést „ellenforradalmi puccs- nak”, a felkelőket pedig „banditáknak” nevezte. Ugyanakkor Walter Ulbricht NDK-beli pártvezető radikalizmusára reagálva azt ajánlotta, hogy „a magyarországi helyzetet a sajtónkban ne értékeljük mindaddig, amíg az okokat nem sikerül kellően megvilágítani”. Hruscsov álláspontjára minden bizonnyal hatott a Pesten tartózkodó Mikojan első miniszterelnök-helyettes, Szuszlov KB-titkár és Szeröv biztonsági főnök által küldött helyzetjelentés, amely olyan benyomást kelthetett, hogy a felkelés leverése néhány óra kérdése. A csehszlovákiai pártvezetés a szovjet állásfoglalással egyetértett, és korábban nem tapasztalt biztonsági intézkedéseket foganatosított, valamint propaganda- kampányt indított. Ugyanakkor Hruscsov viszonylag visszafogott magatartása ellenére a politikai iroda október 26-i ülésének határozatai között Rudolf Barak belügyminiszter és a Magyarországra irányuló propagandatevékenység irányításával megbízott, Szlovákiába küldött központi titkár, Bruno Köhler feladatul kapta, hogy „belügyminiszteri vonalon konzultálni kell a szovjet szervekkel önkéntes egységek Magyarországra küldését. A szovjet egyetértés esetén az önkéntes egységek szervezésével Fábry elvtársat kell megbízni”. A végrehajtás elmaradásának háttere csak sejthető - a szovjetek nem adták beleegyezésüket. Nem vüágos, hogy a spanyolországi polgárháborús múlttal rendelkező Fábry István kiválasztásakor, aki a szlovákiai „magyar dolgozók” képviselőjének számított a hatalom számára, valójában milyen megfontolások A szovjet pártvezetés egyetértése esetén az önkéntes egységek szervezésével Fábry Istvánt akarták megbízni. játszottak szerepet, s számításba jöttek-e szlováldai magyar „önkéntesek” is. A határvédelmet ellátó belügyi egységek katonai alakulatokkal történő feltöltése során ugyanis a tartalékosok behívásából kizárták a csehszlovákiai lengyeleket és magyarokat. A mai szóhasználat szerint kommandósnak nevezhető akció fontolgatása nem befolyásolta a csehszlovák részről érvényben levő utasítást, mely megtiltotta a felkelők elleni közvetlen katonai fellépést. A mosonmagyaróvári határőrparancsnok két csehszlovákiai század bevetését kérte, ami elutasításra talált: azt a tanácsot kapta, hogy szükség esetén vonuljanak a határ felé, ahol menedéket kaphatnak. A politikai iroda számára napi rendszerességgel, sőt olykor még rövidebb időközönként is érkeztek a magyarországi eseményekről szóló tájékoztatások, s a testület tagjai már október 26-án, a „helyzet romlását” érzékelték. Egyetértettek a felkelőkkel szemben álló magyar határőröknek és egyéb csoportoknak szánt fegyverküldemények átjuttatásával. Az újabb katonai beavatkozás egyre inkább az egyedüli kiútnak mutatkozott számukra. Hasonló álláspont kezdett kialakulni Moszkvában is. A politikai iroda 1956. november 2-án megtárgyalta Antonín Novotný és Viliam Široký beszámolóját arról a konzultációról, melynek során a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetősége tájékoztatta a Varsói Szerződés országainak kommunista pártküldöttségeit az újabb magyarországi beavatkozás előkészítéséről. A pártvezetés tagjai egyetértettek azzal, hogy „minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a magyarországi népi demokratikus rendszer megmentése érdekében, a katonai beavatkozást is beleértve, amivel nemcsak egyetértünk, hanem szükség esetén részt is veszünk benne”. A Szovjetunió a felajánlást elutasította. Hruscsovnak nyilván egy, a szovjet tömbön belüli kisantantképződményre nem volt szüksége. A szovjet terv azonban a szövetségesek bizonyos fokú közreműködésével is számolt. Az elképzelés arra irányult, hogy a csehszlovák-magyar és román-magyar határon kiépített védelem hermetikusan körülzárja Magyarország területét, ahol a felkelés leverése a szovjetek feladata lesz. Ján Štaigl szlovák hadtörténész szerint ezzel tulajdonképpen a Varsói Szerződés első koordinált akciója zajlott le. A magyarországi szovjet hadseregcsoport számára a parancsot ezúttal nem Zsukov marsall adta ki, hanem személyesen a Varsói Szerződés főparancsnoka, Ko- nyev marsall. S ha a csehszlovák hadsereg közvetlenül nem is vett részt a felkelés elfojtásában, ahhoz a szovjet beavatkozásnak ebben a fázisában közvetett támogatást nyújtott. Hajlandóság, felkínálkozás és kelletlen fogadtatás értelmezésében jócskán zavart kelthet a kép- lékenység. S az könnyen féligazságok tápjává válhat. A szerző történész JEGYZET Klikk a pokolba MOLNÁR IVÁN A feleségem zöld üvegvázát vásárolna, állítólag jól mutat a konyhaasztalon. Az üzletek már bezártak, így az interneten próbáljuk meg felmérni a lehetőségeket. A szlovák keresőprogramban rátalálunk a hazai kínálatra, és nagyjából felmérjük az árakat. Szeretnénk azonban utánanézni annak is, milyen a legújabb divat, ezért az angol keresőprogramba beírjuk a kulcsszót: green glass, azaz zöld üveg. Elsőként a green- glass.com üzenet jelenik meg, ekkor azonban megszakad az internetkapcsolat. Sebaj, megpróbáljuk újra. Bepötyög- tetem a keresőbe: green- glasz.com. Nem veszem észre az elütést, így a gyönyörű vázák, poharak és kancsók helyett egy egészen más oldal jelenik meg. Hat-tíz éves kislányok a legdurvább pornófelvételeken. Ágyhoz kötve, megerőszakolva, vibrátorral és egyéb olyan pózokban, amit még leírni is nehéz... Az ilyen és ehhez hasonló oldalak felkeresése ugyanakkor súlyos következményekkel járhat, hiszen mára a hazai rendőrség is „bekapcsolódott” a pedofília elleni harcba. Különösen azért érdemes megtanulnunk hibátlanul gépelni, és odafigyelni arra, mit is írunk be a számítógépbe, mivel a rendőrök előszeretettel csapnak le az ilyen „alkalmi pedo- filokra”. A büntetés akár több év börtön is lehet, miközben tudjuk, a pedofilok azok, akik a leginkább szenvednek rabtársaik kínzásaitól. A rendőrök ugyanakkor dörzsölhetik a markukat, hiszen látszólag keményen harcolnak a pedofília ellen. Lelkűk mélyén azonban kénytelenek elismerni, hogy a valódi bűnözőknek a nyomukba sem érhetnek. Naponta rabolnak el gyerekeket úgy, hogy soha nem akadnak a nyomukra, az internet pedig hemzseg a pedofil honlapoktól, amelyek látszólag büntetlenül terjeszthetik a legdurvább erőszakot. Mindez olyasmi, mint ha a kábítószer-kereskedők boltokat nyitnának, amiről a rendőrök is tudnának, ám nyugodtan hagynák őket üzletelni. Ellenben ha valaki akár csak véletlenül is betévedne hozzájuk, azt keményen megbüntetnék. Hogy mindez őrület? Igen az, de a nagy többséget ez látszólag nem érdekli. A lapok minden egyes „pedofil razziánál” örömujjongásban törnek ki, hogy hány száz embert sikerült meggyanúsítani, miközben a gyermekek elrablói és gyilkosai mindezen csak nevetnek, és vígan folytatják a piszkos üzleteiket. Mi lenne a megoldás? Elsősorban az internet folyamatos figyelése. A teljes világhálót természetesen lehetetlen ellenőrizni, de már egy amatőr netező is képes akár több száz gyanús honlapot felfedezni, a rendőrség műszaki eszközei pedig ennél lényegesen jobb lehetőségeket nyújtanak. A csúcstechnikával felszerelt titkosszolgálatok és rendőrségek számára gyerekjáték lenne a pedofü honlapok szolgáltatóinak a kinyomozása és a honlapok letütása. Mindaddig, amíg erre nem kerül sor, a pedofília elleni harc csak porhintés lesz, ami a bűnüldöző szervek rossz lelkiismeretének a megnyugtatására szolgál. JEGYZET Érettségi nyomában PUHA JÓZSEF Rossz érzés, amikor kénytelen vagyok belátni, hogy egy-egy alapvető téren nagy tudásbeli hiányosságaim vannak. Az meg egyenesen pocsék érzés, ha mások jártassága világít rá erre a tényre. De ez még fokozható. Az egyik hiányosságomra ugyanis a minap legalább egy évtizeddel fiatalabb ficsúr döbbentett rá. Korbeli beazonosítás végett mondanám, hogy ránézésre egykét éve érettségizhetett, ám nem mondhatom, mert ahogy fogalmazott: a matúra hiánya okozza aktuális problémáját. Biztonsági őrként dolgozik Pozsonyban, és rövidesen munkahelyet vált, ahol csoportvezető lehetne, ha volna érettségije. A munkakör kecsegtető, így elképzelhető, hogy vesz magának - mondta a telefonba. Az autóbuszon zajlott telefonbeszélgetés óta nyomaszt e téri tudadanságom. Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem. Tételezzük fel, hogy nincs érettségim. Merre kell elindulnom, ha vásárlásra szánom rá magamat? Még sehol sem láttam olyan hirdetést, amelyben érettségit kínálnak... Azt mondják, hogy a piacon minden beszerezhető. De ott kit keressek? Kérdezzem meg a zöldséges kofától, hogy: mennyi a paprika kilója, és nem tudja, érettségit, egyéb fontos papírokat melyik kollégája árusít? Ha megtalálom a célszemélyt, hogyan kell nála viselkedni? Kiválaszthatom a tantárgyakat? Az iskolát is? Ha tiszta egyest akarok, az drágább? Já- radanságomból kifolyólag biztos becsapna, az eredeti ár többszörösét kémé el, én meg elhinném, hogy ennyibe kerül. Kapok-e árengedményt, ha egyúttal veszek egy felsőfokú nyelvvizsgát az asszonynak? Vagy ha az érettségi mellett diplomára is igényt tartok? Miből tudom megállapítani, hogy a kiválasztott kereskedő a legjobb? Ha nincs kifüggesztve birodalmában a Nálam vásároltak tábla, illik-e megkérdezni, hogy a hírességek közül ki mindenki vett nála ezt meg azt, és ha igen, elárulja-e? A józan ész azt diktálná, hogy igen, hiszen én, a kuncsaft hajlandó vagyok jobban a bugyel- lárisom mélyére nézni, miután meggyőződtem arról, hogy egy-két sokra vitt ember is az ő szolgáltatását vette igénybe. Bevihetem-e a saját érettségimet, diplomámat eladásra? Mennyit kérhetek értük? Látják, ennyi mindent nem tudok. Itt és most kezdeményezem, hogy tegyük legálissá ezt az üzletágat. Uton-útfélen halljuk, hogy az oktatásügy anyagi és egyéb gondokkal küzd. Ezzel minden megoldódna... Arról nem is beszélve, hogy végre én is választ kapnék a kérdéseimre.
