Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-10 / 157. szám, hétfő

6 Kultúra

ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 10. www.ujszo.com

RÖVIDEN

Fődíjas magyar filmek

Brüsszel. Két magyar film, a Pálfi György rendezte Taxidermia és Kocsis Ágnes Friss levegő című alkotása nyerte el a szombaton befejeződött brüsszeli európai filmfesztivál fődíját, az Írisz-díjat. A két magyar film megosztva kapta az elismerést és az azzal járó 10 ezer euró pénzjutalmat. A július 1-jén kezdődött - immár negyedik alkalommal megrendezett - filmfesztiválon összesen közel félszáz alkotást mutattak be, ezek közül a versenyprogramba 14 film, kivétel nélkül fiatal európai rendezők munkái kaptak meghívást, köztük három magyar; a két fődíjason kívül Vranik Roland Fekete kefe című filmje. A programban a „premier előtt” szekcióban szerepelt Koltai Lajos Sorstalanság című alkotása is. Kertész Imre Nobel-díjas regényének adaptációját hamarosan a nagyközönség is láthatja a belga mozikban. (MTI)

Boccaccio ismeretlen kézirata

Firenze. Boccacciónak tulajdonítható kéziratot talált kutatásai során Beatrice Barbiellini Amidéi olasz füológusnő. A kézirat a firenzei Biblioteca Riccardianában található és mint számos más középkori kézirat, igen különböző írásokat tartalmaz: Andrea Capel- lano XII. századi költő latinul írt De Ámoré (A szerelemről) című műve két kötetének fordítását, két szerelmes levelet, négy szonettet, egy balladát, amelynek első stanzáját Dante írta, és egy utószót, amelyet a szerző az olvasónak címzett. A közös bennük, hogy mindnek az erotika a témája. A kéziratnak szép a stílusa, elegáns a grafikája. Az egyes fejezetek és bekezdések első betűit pirossal jelölte a szerző - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A filológusnő alapos stilisztikai, tematikai, lexikális és grafikai vizsgálatnak vetette alá a művet, és megállapította: ezek egyértelműen Boccaccióra utalnak. (MTI)

Kelet-európai Irodalmi Díj

Pozsony. Domov (Otthon) című regényével az első tíz helyezett közé került a Kelet-európai Irodalmi Díjért versengő írók között a szlovák Márius Kopcsay. A nemzetközi megmérettetés győztese a bolgár Theodora Dimova lett, aki Maikite (Anyák) című regényével érdemelte ki a díjat. A versenybe bekapcsolódott országok hazai zsűrijei együtt összesen 500, tavaly megjelent alkotást bíráltak el. A szűkebb válogatásba, amelyet nemzetközi zsűri értékelt, 20 mű került be. Az újonnan alapított irodalmi díjért folyó versenybe Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa tíz országának alkotói neveztek be. (SITA)

1. Szikince-Ghymes Művészeti Fesztivál

Feléledt a Szerelem-sziget

ÚJ SZÓ - TUDÓSÍTÁS

Karlovy Vary idei utolsó sztárvendége Timothy Hutton volt, aki 19 évesen az Átlagemberekért kapott Oscart

Elnöki székből a mozivászonra

Timothy Hutton és Robert K. Shaye amerikai producer, a New Line Cinema egyik megalapítója és vezetője, aki életműdíjat kapott Karlovy Vaiyban (CTK-felvételek)

Kéménd. A hét végén - ha kissé más formában is - újjáéledt hamvaiból az egykor legendás koncerteknek, zenei eseményeknek helyet adó Szerelem-sziget. A Ghymes együttes, a Párkány és Vidéke Polgári Társulás, az Ister- Granum Eurorégió és Kéménd önkormányzatának jóvoltából első alkalommal rendezték meg a Szikince-Ghymes Művészeti Fesztivált.

Az ötlet kiváló, mindenképp díjazni kell, hogy ebben a kellemesen attraktív környezetben kulturális eseménnyel rukkolnak elő, más kérdés, hogy a fesztivál a hasonló rendezvények szinte minden gyermekbetegségét magán viselte még. Gondolunk itt például a nézőtér ülőalkalmatosságainak hiányára, a hangtechnika megbicsaklásaira, az olykor elviselhetetlenül hosszúnak tűnő akusztikai próbákra és technikai szünetekre, vagy éppen a fesztivál szinte összes programjára jellemző időbeli csúszásokra, a fellépések közti üresjáratokra.

Persze ez is nézőpont kérdése: pénteken délután például mindezek ellenére is jókat kacagtunk a L’art Pour L’art Társulat műsorán, a gyerekek szombaton délelőtt pedig remek bábműsorokon szórakoztak, amelyek ókori tanmeséket, a János vitézt, netán a klasszikus Faust-Mephisto-törté- netet dolgozták fel, rendkívül ötletes, esetenként szinte csak régi fotográfiákon látható eszközökkel, kellékekkel. Szerencsére nem tengett túl a folklór, mint manapság minden vidéki rendezvényen, a Barti Hagyományőrzők fellépése vagy a helyiek által előadott Kéméndi lakodalmas pedig felépítésében, dramaturgiájában is egységes produkciót alkotott.

A komolyzene kedvelői a Győri Vonósnégyes muzsikája mellett pihenhettek, a szabadtéri színház kedvelői pedig Dörner György vérbő játékát tapsolhatták meg, amint Moliére klasszikus darabjában magát a Fösvényt alakítja, a Forrás Színház díszletekben minimalista, ugyanakkor játékstílusában a commedia dell’artéra hajazó előadásában.

A Gerendás Péter-rajongók is megtalálták a számításukat, viszont a fesztivál igazán profi előadása a Ghymes együttes szombat esti koncertje volt, ahol több százan élvezték a balkáni, latin, dél-amerikai ízekkel, frenetikus szólókkal is felturbózott világzenei parádét. Kár, hogy a Korzár koncertjére vagy a Sound Gixer fellépésére már tizedennyi- en sem voltak kíváncsiak, az első fesztivál tehát inkább a szigeten táborozok, sátorozók számára tűnhetett folyamatosnak és egységesnek.

Sokak szerint a helyi és regionális beharangozás sem volt eléggé hatékony, s volt, ciki méltánytalannak tartotta, hogy egész napos belépőt kelljen fizetnie egy esti koncertért.

A Szikince-Ghymes Fesztiválnak ugyanakkor minden esélye megvan arra, hogy profi rendezvénnyé nője ki magát, hogy még színvonalasabb előadásokat, még szélesebb palettáról válogatott produkciókat kínáljon. Bár ha itt is túlteng majd az üzlet, s még több pénz lesz, akkor meg épp az a pokrócos, családias, természetes légkör veszne el... Egy biztos: aki többre, jobbra, másra vágyik, mint a nálunk szinte futószalagon zajló falunapokra, netán a percsztárocskák hakniműsoraira, meg csak és kizárólag folklórra, az a régióban jövőre is részt vesz a Szikince-Ghymes Fesztiválon, (buch)

Hogy miképpen vélekedik Pedro Almodovar, a spanyol film érzékeny guruja Vádav Havelről, az még nem derült ki az évek során, de hogy a még mindig hatalmas szeretetnek és tiszteletnek örvendő cseh exelnök rajong a madridi „szent őrült” alkotásaiért, annak most újra jelét adta.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Karlovy Vary mostani fesztiváljának több mint 230 filmje közül az ő rendezését választotta. Abban a pillanatban, ahogy feleségével együtt megjelent a Thermal Szálló nagy mozijában, valóságos üdvrivalgással fogadta őt a közönség, s több mint ezer ember addig tapsolt neki, amíg helyet nem foglalt a nézőtéren. Színésznő felesége, aki több mint tíz évvel ezelőtt Krisztina királynő szerepében búcsúzott a prágai Vinohrady Színháztól, az elmúlt évadban visszatért egykori társulatához. Karlsbad idei mustráján azonban nemcsak Pedro Almodó- var Visszatérését (Volver) látta. Belenézhetett abba a dokumentumfilmbe is, amelynek negyvenöt órás anyagát a nemrég tragikus körülmények között elhunyt Pavel Koutecký hagyta hátra. Azóta Miroslav Janek vágja a filmet, amelyből négy különálló rész, illetve egy egész estét betöltő dokumentum lesz. 1992 novemberétől zajlott a forgatás, Koutecký több mint százötven napot forgatott Havelről. Ott volt mellette, amikor Bush-sal, Clintonnal, Thatcherrel és Chirac-kai tárgyalt, filmezte őt Mick Jagger és a dalai láma társaságában, több mint száz hivatalos esemény és magánemberi találkozás szemtanúja volt, amíg idén áprilisban le nem zuhant egy sokemeletes épület tetejéről. Ä V. H. polgár utómunkálatait magára vállaló Miroslav Janek komoly filmes gyakorlattal a háta mögött (tizenöt évig az Egyesült Államokban dolgozott), most kezdte el vágni az anyagot. Mint mondta: hozzáforgatni már nem fog, archív felvételeket azonban szeretne beékelni a filmbe, amelynek tervezett bemutatója Robert Redford fesztiválján, a Sundance-en lett volna 2007 januárjában, Janek szerint viszont a történtek miatt a jövő év végéig is eltarthat a munka.

Ami pedig Almodóvar új opusát, a Cannes-ban díjazott Volvert

illeti, alcíme (a Mindent anyámról után) az is lehetne: Még valamit anyámról. Öt nőről szól a film, egy egészen fiatalról, három középkorúról és egy idősebbről. Egy családról, amelyben tőlük függ a dolgok állása. Almodóvar természetesen itt is fonja-sodorja a szálakat, érzelmi szinten old és

köt, mesteri ügyességgel vonja be nézőit az események sűrűjébe. A bakfislány megtudja, hogy nem is édesapja az apja, a nagynéni rákos beteg, a két nővér élete tele van titokkal, halott anyjuk egy napon visszatér a földi létbe. Almodóvar nőalakjai erősek, energikusak, temperamentumosak, még ha olykor el is jutnak a teljes idegösszeomlás határára, valami

csoda folytán onnan is képesek visszatáncolni. La Manchában, ahol a történet játszódik, gyakran támad fel a szél, s nyáron jelentős erdőtüzeket okoz. Raimonda és Sole, a két nővér egy üyen természeti katasztrófa során veszítették el szüleiket, ám azok a lángok is égetőek, amelyeket a lelkűkben éreznek. Ki ezért, ki azért. Almodóvar nem teregeti ki minden titkukat, de amit elmond róluk, az éppen elég ahhoz, hogy a néző megszeresse őket. Női film egy feminin lelkű rendezőtől? Meglehet. „De mit érne a világ nők nélkül? - kérdezi a maestro. - Nem is működne!”

Kirgíziában, Nurbek Egén rendezésében egy francia lány okoz galibát. Ajdar, aki az Isszik-Kul partjáról került Párizsba, s már évek óta ott dolgozik, beleszeret Isabelle-be. Engedve családja hívásának, rövid időre hazautazik, és magával viszi párizsi szerelmét is. Addig, míg nem közli szüleivel, hogy Isabelle-t már a menyasszonyának tekinti, nincs baj a családban. Kirgizia gyönyörű, az ottaniak vendégszeretők, az évszázados szokások lenyűgözik az idegent. Ám attól fogja, hogy a szülők megtudják: Ajdar szándékai komolyak, az édesanyja által neki kiszemelt kirgiz lányt pedig nem kéri menyasszonyának, Aj- darra nehéz napok várnak. Isabelle mindebből sokáig semmit sem ért. Ő jól érzi magát a számára egzotikus világban. Kirgizia olyannyira megfogja, hogy már nem is akar hazamenni. Két világ és két kultúra forr egymásba a Lakodalmi láda című orosz-kir- giz-francia-német koprodukcióban forgatott filmben. Natasha Regnier, Bolot Tentyimisov és a kirgiz falu összes lakója-szereplője mindent megtesznek, hogy a néző végig élvezze a történetet, a film végén azonban mégis az a kényszerképzete támad az embernek: rózsaszín lányregényt olvasott, amelyhez csak a kirgiz táj tudott hozzátenni valamit, a rendező viszont nem tudja felülmúlni a természet csodáját.

Karlovy Vary idei fesztiválja végül is nem volt sem jobb, sem rosszabb, műit a tavalyi vagy a tavalyelőtti. Pontosan olyan, mint a világfilm termése. Aki nívós alkotásokat akart látni, most sem csalódott. A berlini és a cannes-i „csomag” mellé tucatnyi érdekességet kapott. Hiányérzetük csak azoknak lehetett, akik bulvárlapok és különböző női magazinok tudósítójaként reggeltől estig, sőt még az éjszakai fogadásokon is szenzációkra vadásztak. Ők hoppon maradtak. Nekik még Timothy Hutton, a Redford rendezte Átlagemberek Oscar-díjas színésze sem volt elég, hiszen ő sem a magánéletéről, hanem legújabb filmjéről, a bemutatásra váró Minzyről beszélt, amely ugyan igazi sci-fí lesz, de amint megjegyezte: „Varázslatos családi fűm.”

Jövőre már ez is itt lesz Karls- badban. A beharangozó fényesen sikerült.

Laurie Collyer, a Sherrybaby rendezője a Kristály Glóbusszal

KARLOVY VARY, 2006

Kristály Glóbusz, a fesztivál nagydíja:

Sherrybaby (USA, rendező: Laurie Collyer)

A zsűri különdíja:

Karácsonyfa (bolgár-német koprodukció, rendező: Ivan Cserke- lov, Vaszil Zsivkov)

Szép lány, durva helyzet (cseh, rendező: Jan Hfebejk)

A másik nő lánya (francia, rendező: Virginie Wagon)

A legjobb rendezés díja:

Ismétlés (norvég, rendező: Joachim Trier)

A legjobb női alakítás díja:

Maggie Gyllenhaal (Sherrybaby)

A legjobb férfialakítás díja:

Andrzej Hudziak (Pár személy, rövid idő)

A Nyugat keletje szekció különdíja:

Fehér tenyér (rendező: Hajdú Szabolcs)

A nagy tiszteletnek örvendő Vádav Havel exelnök és felesége