Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-01 / 151. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltöródött testét, Homlokát letörli porlepett ingével- Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2006. július 1., szombat 10. évfolyam 26. szám Mindennapi kenyerünk: Szivárvány Esztergom fölött A kicserélt püspöki levelek szövege tartalmazza a kulcsmondatot: Megbocsátunk és bocsánatot kérünk 12. oldal Mi az a család — színes magány, remek társaság? Minden életkornak megvannak a sajátságai, és a gyerekrajzok ezeket híven tükrözik 13. oldal Illik tudni Vendéglátás, látogatás Nem illik a már asztalnál ülőkkel külön kezet fogni; a vendégség nem divatbemutató 14. oldal Nemcsak a skizofréniában szenvedőknek van szükségük segítségre, a hozzátartozóiknak is, néhány nyugodt napra, éjszakai alvásra, hiszen a küzdelem folytatódik Testileg, lelkileg kimerült hozzátartozók Becslések szerint a népesség egy százalékát sújtja a skizofrénia. Az érintettek zöme nem intézetben, hanem családja körében él. A felnőtt betegek nagy hányada nőtlen vagy hajadon, nem képesek ugyanis saját családot alapítani. A legtöbben szüleikkel élnek együtt. PÉTERFt SZONYA- A majd harmincéves Péter fiamnál másodéves egyetemista korában jelentkezett a betegség. Ugyan kicsi kora óta más volt, mint kortársai, ám az orvosok furcsa viselkedését szerteágazó érdeklődésével magyarázták. Intelligencia- hányadosa magas volt, de ezt a bizonyítványa nem nagyon tükrözte. Voltak tantárgyak, amelyekben kimagaslóan teljesített, de ami nem érdekelte, azzal nem foglalkozott. Míg én szép szóval, a férjem olykor veréssel próbálta Petit észhez téríteni, hasztalan. Az iskolában megszokták, hogy ő más, mint a többi gyerek. Gond nélkül leérettségizett és egyetemi felvételt nyert. Szobájából néha furcsa hangok szűrődtek ki, ám amikor rákérdeztem, hogy ez mit jelent, nevetve nyugtatott, hogy csupán a tananyagot memorizálja. Hittem is meg nem is, a nézése ugyanis furcsa volt. Később állandóan arról beszélt, hamarosanjön a vüágvége, és csak néhány kiválasztott éli túl. És hogy bármennyire sajnálja, mi a férjemmel nem tartozunk a túlélők csoportjába, noha ő az illetékeseket megpróbálja jobb belátásra bírni. Bevallom, megijedtünk, azt hittük, hogy valami szekta tagjává vált. Megpróbáltunk a lelkére beszélni, és fokozatosan derült ki, hogy a baj súlyosabb. Orvoshoz szerettük volna vinni, de ő határozott nemet mondott. Az egyetemi tanulmányait is megszakította, azt állította, túlélőként neki nem lesz szüksége rá - meséli könnyeit nyelve T. Ilona. Az anya csele Mivel Péter édesapja meg volt győződve arról, hogy fia kábítószert szed, Ilona asszony puhatolózni próbált gyermeke baráti társaságában. Megtudta, hogy a fiatalok olykor elszívnak egy-egy marihuánás cigit, majd azt is, hogy Péter huzamosabb ideje arról beszél, „furcsa emberek” megfigyelés alatt tartják. De hogy ő kiszúr velük, mert nemsokára olyan találmányt szabadalmaztat, amelynek csodájára jár majd a világ. - Feltételeztem, hogy valami idegrendszeri megbetegedésről lehet szó, ezért több pszichiátert is felkerestem. Akik látadanban nem merték kimondani, hogy Peti skizofréniában szenved. Az anya cselhez folyamodva végül otthonában szervezte meg fia orvosi vizsgálatát. - Szerintem szánalomból vállalta az egyik hazai neves pszichiáter, hogy volt osztálytársként eljön hozzánk, s megfigyeli fiam viselkedését. Péter szerencsére nem fogott gyanút, nem igaz, mi mindent összehordott a vacsora alatt. A férjem el is rohant hazulról, mint később bevallotta, nem bírta hallgatni a gyerek zagy- vaságait. Sorstárs szülők (Képek: archívum) Amikor a megadott napon nem jött el a világvége, Péter öngyilkossági kísérletet tett. Kórházba szállították, az életmentés sikeres volt. Az intézetben elvégezték a szükséges teszteket, pszichológusok és pszichiáterek vizsgálták, terápiára fogták, gyógyszerezték. Amikor több hónapos kezelés után jó állapotban kikerült az elmegyógyintézetből, rövid idő elteltével nem volt hajlandó a gyógyszerek rendszeres szedésére. Néhány hét alatt gondolkodása, észlelése, érzelmi reakciói, egész személyisége ismét megváltozott, halluci- nációi, kényszerképzetei kiújultak. Meg volt győződve arról, hogy „valakik” az életére törnek, meg akarják mérgezni. - Miután szembesültünk a diagnózissal, igyekeztünk felkutatni azokat a szülőket, akik hasonló gondokkal küszködnek. Tanácsra volt szükségünk, hiszen hiába magyarázták az orvosok, hogy így vagy úgy viszonyuljunk a gyerekhez, ha ő elutasította közeledésünket. Nagy nehezen egy nappali szanatóriumban beszélgethettünk néhány szerencsétlen szülővel, de mert minden egyes betegnél mások a tünetek, nem sokra mentünk. Elutasító betegség Megtudták, hogy a betegek nem hajlandók orvosságot szedni, sőt, az egyéb elmebetegségekben (ma- niodepresszív pszichózis, súlyos depresszió) szenvedők is szükségtelennek tartják a terápiát. Amint jobban érzik magukat, nyomban kihagyják a gyógyszert. Ezért a sikeres kezelést jelentősen megnehezíti a folyamatos, több hónapon át tartó gyógyszerszedés szüksége. A kezelt betegek többsége elutasítja az együttműködést nemcsak az orvossal, hanem a családjával is. A következmények nem maradnak el, visszaesnek, a betegség tünetei kiújulnak, s előbb vagy utóbb ismét kórházi kezelésre szorulnak. A visszatérő betegségepizódok miatt a zömmel fiatal skizofrének még inkább elszigetelődnek, elveszítik kapcsolataikat, esetenként munkahelyüket, nem ritka, hogy halálba menekülnek. Hiszen vüágos pillaSzámos híres személyiség szenvedett elmebetegségben, a Nobel-díjas John Nash és matematikus fia sldzofréniás, Winston Churchill politikus, Vincent van Gogh festőművész, Virginia Woolf írónő, Robert Schumann zeneszerző, Emest Hemingway és Charles Dickens írók, Miloš Kopecký és Vlastimil Brodský színészek maniodepresszív pszichózisban szenvedtek. Maradandót a betegség nyugalmi fázisában alkottak. Többen öngyilkosságot követtek el. nataikban tapasztalják, hogy a társadalom visszafogadó készsége mennyire alacsony. Segítség!- Az egyik anyuka elárulta, hogy ő a lánya üdítőjébe csempészi a gyógyszereket. Én Péter reggeli feketéjébe nemcsak sok cukrot, hanem antipszichotikumot is kevertem, s boldog voltam, hogy nem vette észre. Állapota annyira normalizálódott, hogy munkahelyet talált magának. Sőt, barátnője is lett. Kötelességemnek tartottam, hogy elmondjam neki, mire számítson. Azt hiszem, nem hitte el, hogy Péter beteg. Mivel önálló lakással rendelkezett, a fiatalok gyakran nála töltötték az éjszakát. Nem volt más választásom, mint beavatni őt a gyógyszeradagolás titkaiba. S mit tett ő? Mindent kitálalt Péternek. Ezt követően a fiam senkitől nem fogadott el sem ételt, sem italt, nehogy orvosság legyen benne. Néhány héten belül ismét hangokat hallott, üldözési mániája lett, láthatadanokkal vitatkozott, a lány persze elhagyta. A férjem legszívesebben elmegyógyintézetbe csukatná, én viszont valami családsegítő-ellátó hálózatot keresek, ahol megfelelően képzett gondozókra bízhatnám. Persze, tudatosítom, hogy elsősorban fiam akaratán múlik az esefieges segítség elfogadása, bár az országban alig van nappali klub, védett munkahely, netán házi gondozási lehetőség. Miközben sok-sok sorstársam nevében állítom: nem csupán a skizofréniában szenvedőknek van szükségük segítségre, hanem hozzátartozóiknak is. Többen vagyunk, akik rövid pihenőre vágyunk, néhány nyugodt napra, éjszakai alvásra. Hogy erőre kapjunk, hiszen a küzdelem folytatódik... TÍZ even felülieknek Nagy emberek kicsiben - Vicenzo mester zenéje OZOGÁNY ERNŐ Mivel az új ismeretek iránt legfogékonyabbak a tizenévesek, ezért sorozatunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgálhatnak számukra. Vicenzo Galilei A Galüei név hallatán a nagyszerű fizikus és matematikus, Galileo neve jut az emberek eszébe, hiszen a tankönyvek lapjain előkelő helyen szerepel. Mint mindenkinek, neki is volt apja. De az övé rendkívüli ember volt. Legalább olyan jelentős, műit világhírű fia, még ha jóval kevesebbet tudunk is róla. Vicenzo Galüei a pisai templom orgonistájaként egyáltalán nem esett hasra az ókori görög tudósok eredményeitől. Sőt: szidta őket, mint a bokrot. Igazi olasz zenészként ugyanis nem tudott belenyugodni abba, hogy Püthagorász szerint azok a szép hangok, amelyek egész számokkal különböznek egymástól. Ezt ő kavicsropogásnak érezte. Óvta is Galüeo fiát a matematikától, küátásba helyezve, hogy még a derekát is letöri, ha ezzel az ósdi tudománnyal kíván foglalkozni. Nehéz megmondani, mit szólna haló poraiban, ha megtudná, hogy épp e fia újította meg a fizikát, azt vallva, hogy a természet beszél hozzánk, méghozzá a matematika nyelvén. így nem maradt hű, a tudomány nagy szerencséjére, az atyai intelemhez. Viszont Vicenzo mesternek igaza volt: a Püthagorász által lefektetett elvek bizony nem feleltek meg a szélesen áradó, dinamikus olasz muzsikának. így aztán az idősebb Galüei kénytelen volt saját hangskálát kialakítani. Módszere nagyon sajátos, egyedi volt: különböző hosszúságú húrokat súlyokkal terhelt meg. Amikor bizonyos egész számú többszöröse volt a következő súly az előzőnek, a húr által kiadott hangot harmonikusnak találta. Ezzel a módszerrel eljutott egy olyan rendszerhez, amelyben a hangok keüemesen szóltak egymás meüett. A maga alkotta hangskálával azután kottázni kezdte a gyönyörű itáliai népdalokat. Sőt, saját dalokat is szerzett ennek alapján. A róla elnevezett módszer döntő mértékben befolyásolta a reneszánsz zene hangzásvilágának kialakulását, amelyet a későbbi barokk is átvett, sőt napjainkig is alkalmazzák. így a heves pisai orgonistának döntő szerepe volt a modern olasz zene kialakításában, tehát nem véleden, hogy a későbbi korok közkedvelt műfaja, az opera is épp olasz földön született, s jórészt az is neki köszönhető, hogy a zenei szakkifejezések nyelve napjainkig az olasz. Amikor megcsodáljuk a velencei gondolások utánozhatatlanul áradó énekét, vagy a nagy tenorok áriáit Benjamino Giglitől Luciano Pavarottiig, érdemes egy pülanatra az olasz reneszánsz zsenijére, Vicenzo Galüeire gondolnunk, aki oroszlánrészt vállalt a mai zenei hangzásvüág kialakításában.
