Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-01 / 151. szám, szombat

12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 1. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Szivárvány Esztergom fölött HA11KO JÓZSEF A pápa, XVI. Benedek leg­utóbbi lengyelországi látogatá­sa e bolygó legmegdöbbentőbb helyére vezetett: az auschwitzi koncentrációs táborba, ahol a második világháború alatt ezre­ket pusztítottak el csak azért, mert egy bizonyos fajhoz tartoz­tak, vagy mert egy bizonyos né­zetet vallottak. A német pápa át- szellemülten, imára kulcsolt kézzel lépkedett, a helyszín su­gallta komor gondolatoktól ma­gába mélyedten. Aztán csend­ben kezet fogott azokkal, akik ezt a borzalmat túlélték. Mikor aztán a zsidó hitközség képvise­lőivel is találkozott, meghök­kentően őszintén szólt: „A né­met nemzet fiaként jöttem, ezért azt kell mondanom: nem lehetett nem jönnöm.” A talál­kozás során váratlanul és mint­egy jelképként a jelenle­vők fölött színpompás szivárvány alakult ki. Mintha Isten ezzel is azt üzenné: noha ti, embe­rek a legkülönfélébb fajo­kat és nézeteket képvise­litek, mégis képesek vagytok hi­dat, egymástól távol eső parto­kat összekötő pilléreket emelni, sőt ez a kötelességetek. Riccar- do di Segni római rabbi ehhez a következő megjegyzést fűzte: „El kell gondolkodnunk a nagy­szabású jelenésen, a szivárvá­nyon, mely a pápa látogatása alatt tűnt föl. A szivárvány bibli­ai szimbólum: Isten életben sze­retné tartam az emberiséget, Is­ten nem pusztítja az embert, bár hagyja, hogy az ember pusztító- an cselekedjék.” A szivárvány valóban bibliai jelkép, az első könyvben szere­pel. A vízözön után Isten „örök időkre” szóló szövetséget aján­lott Noénak, mégpedig ebben a különös megfogalmazásban: „Szivárványomat a felhőkbe he­lyezem, s az lesz a jele a szövet­ségnek közöttem és a föld kö­zött. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a fel­hőkben szivárványom, és meg­emlékezem szövetségemről... A felhőkben lesz tehát a szivár­vány, s én látni fogom, és meg­emlékezem... az örök szövetség­ről.” (Tér 9, 12-16) Egy másik ószövetségi könyv Isten műve­ként írja le a szivárványt: „Nézd a szivárványt és áldd az alkotó­ját, mert igen gyönyörű az a pompájában, átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbe­li keze feszítette ki.” (Sír 43, 12-13) A szivárvány tehát Isten kegyének és áldásának jelképe, és az emberrel való kapcsolatá­nak, az „örökre” szóló szövetsé­géhez való hűségének. A legfrissebb hírek szerint csütörtökön Esztergom fölött is feltündökölt az isteni szivár­vány. Ott találkoztak ugyanis a magyar és a szlovák püspökök, hogy átadják egymásnak a meg­békélés és a megbocsátás üze­netét. Erre jelképesen a határt képező folyó mellett került sor, s még jelképesebben az esztergo­mi bazilika oltára közelében, ahol naponta megjelenítődik Jézus áldozata. Jézusról a hol­napi evangéliumban is lesz szó, történetesen arról, hogy olyan erő áradt belőle, mely meggyó­gyított egy súlyos beteg asz- szonyt. A Duna két partján élő nép sérült viszonyára hasonlít némileg ez a beteg asszony is: hosszas betegségéből mindenféle kiutakat ke­resett, sikertelenül. Csak egyvalami segített végül: fáradságosan át kellett magát verekednie az akadályozó tömegen Jé­zusig, abbéli meggyőződésé­ben, hogy egyedül Krisztus az, aki képes őt meggyógyítani. Az egyház képviselői eldöntötték, hogy a hosszan tartó beteges vi­szony megváltoztatására ők is átlépik a történelmi előítéletek akadályát, azt a képzeletbeli tö­meget, a rosszakarók, az ellen­zők, a bírálók sorfalát, azokét, akik nem hiszik, hogy bármi is megváltoztatható. Átlépték, mégpedig abbéli meggyőződé­sükben, hogy egyedül Krisztus és az ő tanítása gyógyíthat, egyedül belőle árad gyógyító, átalakító erő. Erő szivárványhi- dak építéséhez, jövőt biztosító egységhez, a múlt tisztességes és őszinte bevallása után. A kicserélt püspöki levelek szövege mindkét oldalon tartal­mazza ugyanazt a kulcsmonda­tot: „Megbocsátunk és bocsána­tot kérünk.” Ebből a vallomásból az erő sugárzik, mégpedig a Krisztus példájából merített erő. Mert az kell a más bűneinek megbocsátásához, és az kell a bűnbánathoz. Nagyvonalú megbocsátás, őszinte bűnbánat - az esztergo­mi szivárvány alapszínei. Márpe­dig a szivárvány a felkelő nap előhírnöke. Ez a szivárvány azt jelzi, hogy a mi kapcsolatainkra is derülhet új fény. A szerző római katolikus pap Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek nevelesehez Mi szükséges az alkalmazkodáshoz Az önmegvalósítás sérülteknél is lehetséges, de csak miután alapvető szükségleteik biztosítva vannak Milyen az esély az alkal­mazkodásra, ha elhúzódik a fejlődés? Ha az alkal­mazkodás tanulás ered­ménye, hogyan tud majd a sérült gyermek alkalmaz­kodni az élet különböző helyzeteihez? BORBÉLY-JÁSZBERÉNYl-KEDL Az elhúzódó mozgás-, önkiszol­gálás- és beszédfejlődés kihat a gyermek viselkedésére, -szociális készségeire, kapcsolatai alakulásá­ra. Bár a sérült gyermekek ugyan­azokon a fejlődési fokozatokon mennek keresztül, mint nem fo­gyatékos társaik, bizonyos értelmi elmaradási szinten az alkalmazko­dás nehézségei már az első élet­évektől jelentkezhetnek. Enyhe sé­rülés esetén csak az óvodai nagy­csoportban vagy az iskolába lépés­kor nyüvánulnak meg az alkalmaz­kodási nehézségek. Az iskola álta­lában felnagyítja az értelmi kü­lönbségeket a gyermekek között. Vannak bizonyos alkalmazkodási feladatok, amelyeknek a fejlesztése segíthet megelőzni vagy csökken­teni a tanulási akadályozottság mi­att fellépő magatartási zavarokat. Az alkalmazkodási nehézségekből adódó problémák az értés-meg nem értés köréhez kapcsolódó za­varokra emlékeztetnek. Ilyenkor nem „direkt rosszasággal” találko­zunk, hanem a gyermek nem ren­delkezik valamilyen készséggel, amelyre szüksége lenne egy adott helyzetben, ugyanúgy, ahogy nem érti, hogy mit kívánnak tőle. Fon­tos, hogy Ön számoljon ezzel a le­hetséges különbséggel. A figyelemhez kapcsolódik az alkalmazkodási zavarok egyik köre. Míg a temperamentum a rea­gálások jellegét adja meg, a figye­lem bizonyos feladatok során tanú­sított viselkedésre vonatkozik. A fi­gyelem gyakorlatilag pillanatnyilag jelentkezik. Erőssége az ébrenlét­alvás szélső állapotai között válta­kozik, szervezeti tényezőktől füg­gően. Sérült gyermekeknél a figye­lem másik összetevője, a feladat- végzés tempója gyakran meglassul, vagy éppen a gyermek nagyon ha­mar abbahagyja a tevékenységet, és túl gyorsan vált. Ez jelentheti például azt, hogy a kérdést vagy kérést meg sem várva belekezd egy feladatba. A tempó függ attól, hogy képes-e a gyermek gondolatilag re­agálni az ingerekre, vagy elhamar­kodva, hirtelen, kapkodva, impul­zívan válaszol-e? Az odafigyelő hallgatás, amely lehetővé teszi az órai események nyomon követését, nem alakul Id. A gyermek a feladat megoldása köz­ben elveszítheti a célt. Nem ismeri fel a helyes megoldást, elcsügged, azt hiszi, még folytatnia kell a mun­kát, és soha nem ér a végére. Mindennek oka a feladattudat, fel­adattartás, valamint a tanulással kapcsolatos szervezési készségek hiánya. Nehezebb a társakkal a kapcsolatteremtés részben az elhúzódó nyelvi fejlődés, részben az alacsonyabb szociális készségek miatt. A kezdeményezőképesség­nek alacsonyabb a szintje, a kap­csolatok tartása nehezített, ezért gondolni kell ezek célzott fejleszté­sére, hogy a gyermek ne legyen pe­remhelyzetű a csoportban. Előfordul például, hogy még a felnőtt korú sérült sem tudja a hely, az időpont egyeztetésének a tech­nikáját programok megbeszélésé­nél, találkozók szervezésénél. Gond lehet a mozgékonyság az óvodában, iskolán belül és kívül, esetleg téri tájékozódási zavarok is lehetségesek. Elmaradott lehet, részben nevelési hiányosságok mi­att is az önkiszolgálás, az öngondo­zási készség, a ruházatra ügyelés, a saját holmi gondozása. A felsorolt funkciók, teljesítmények szükségesek az alkalmazkodáshoz, s a fentiek hi­ánya lehet az oka a közösségen belüli zavarkeltésnek vagy éppen a visszahúzódó magatartásnak. Felismerve a problémákat, lehet rajtuk enyhítem vagy változtatni. Az önmegvalósítás sérülteknél is lehetséges, de csak miután meg­tanulták kielégíteni alapvető szükségleteiket, illetve azok bizto­sítva vannak. A szükségletek öt szintje, az ala­csonyabb szintű szükségletektől a magasabb szintűek felé: ♦ a fizikai, testi szükségletek (éh­ség, szomjúság) kielégítése; ♦ a biztonsági szükségletek (csalá­di stabilitás, rend, biztonság) fenntartása; ♦ a valahová tartozás és a szeretet szükséglete (példáid érzelmek elfogadása, viszonzása, adása, azonosulás); ♦ megbecsülés-igények (például presztízs, siker és önbecsülés él­ménye); ♦ az önmegvalósítás igénye. A szükségletek kielégítése a szülők és a szakemberek feladata. A közösségbe kerülő gyermeknek lehetnek fizikai szükségletei, ame­lyeket esetleg a család rossz anya­gi helyzete miatt nem tud kielégí­teni. Előfordul, hogy a gyermek nem jutott megfelelő szakorvosi, lelki gondozáshoz, ilyenkor szak­ember segíthet a vizsgálatok meg­szervezésében, a kezelés biztosítá­sában. A tanár hatékony segítséget nyújthat a gyermek elfogadásához a közösségben, felmutatva kedvező tulajdonságait, amelyek lehetővé teszik a gyermek beilleszkedését, segítheti, hogy megszerezze társai megbecsülését, s ezzel önbecsülés­ét. A tanár a csoporthoz való tarto­zás érzését is erősítheti. A sérült gyermek számára a siker, a tekin­tély megszerzése nagyon távoli és ijesztő célnak tűnhet, de a valahova tartozás és a szeretet igényéig eljut. Nagyon jelentős eredmény lehet, ha segítünk neki tudatosítani ma­gában, felismerni azt, hogy amit képes megcsinálni, azt a legjobban teszi, hogy környezetének fontos, hogy kedvelik és hozzájárul vala­mivel a családja és önmaga jobb életéhez. A leggyakoribb beilleszkedési zavarok Az értelmi sérüléseknél hasonló magatartási zavarok fordulnak elő, mint megfelelő értelmi fejlő­dés esetén, bizonyos zavarok azonban mégis gyakoribbak, pél­dául az autizmus és a hiper- aktivitás (hiperkinézis, túlmoz- gás). Érdemes tehát ezekkel az ér­telmi problémákkal együtt s azok­tól függetlenül is megjelenő tünetegyüttesekkel megismerked­ni. Ez nemcsak a gyakoribb előfor­dulásuk miatt szükséges, hanem azért is, mert nagyon gyakran ösz- szekeverik az autizmust és az ér­telmi fejlődési zavart olyan formá­ban, hogy vagy nem ismerik fel az értelmi sérülés mellett fellépő autizmust, vagy azért, mert magát a sérülést tartják autizmusnak. (Medicina, 1998) « I < < í i ( i i < KÖPÉS AJÁNDÉKÖTLETEK Margarétás és pipacsos díszdoboz BENE VALÉRIA Anyagszükséglet: ♦ 1-1 üres konzervdoboz, ♦ kék, zöld, fekete, sárga (esetleg szivárványos) színes papír, ♦ olló, ♦ ragasztó. Jó tanács: szivárványos papír helyett a háztartásban találunk na­gyon sok szép papírt, amiért nem kell fizetni. Elkészítés: Az üres konzervdobozt beborít­juk kék papírral. Sablon alapján a különböző színes papírokból elké­szítjük a margarétás motívumokat, és a két-két szemben levő oldalra felragasztjuk: 1.) a virágok szárát (a doboz alján elhelyezve 8x, váltakozva 1 hosszú 1 rövid), 2. ) a virágokat és a virágok köze­pét, 3. ) a leveleket, 4. ) majd a lepkéket. A másik dobozra pedig a pipacsos motívumokat: 1. ) a virágok szárát (a doboz aljától kezdve: 1 hosszú, 1 rövid válta­kozik 4x), 2. ) a virágokat, a bimbókat, majd a virágok leveleit, 3. ) végül lepkét ragasztunk két ma­gas virág közé (a lepke helyére kerülhet napocska vagy kis fel­hő is). Ezzel el is készültek a díszdo­bozok, melyekben sok mindent tarthatunk: ecseteket, ceruzákat, vonalzót, de akár egy cserép virá­got is. (Farkas Ottó felvételei) < < I

Next

/
Thumbnails
Contents