Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-28 / 148. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. június 28., szerda 3. évfolyam, 25. szám A szülőföld megbecsülése Bátka község díszpolgárává avatta Mács József Madách- és Posonium-díjas írót 26. oldal 27. oldal Ketten szlovák gyülekezetbe kerülnek Magyar papokat szenteltek fel Pozsonyban, június 17-én Infokioszkek Vágsellyén Elektronikus információk a város utcáin napi 24 órán át 28. oldal Olyan építészeti formanyelv megteremtésén munkálkodott, amely csak minket, magyarokat jellemez; a nép formálta díszítményeket tanulmányozta Lechner Ödön pozsonyi kék temploma Május 29-én avatták fel a prágai Orlojjal együtt a brüsszeli Mim Europe nevű parkban a pozsonyi Szent Erzsébet-templom kicsinyített mását. Az épület Szlovákiát hivatott képviselni ebben az európai panoptikumban, amelyet évente mintegy 300 000 turista tekint meg. KÖVESDl KÁROLY A köztudatban csak kék templomként ismert épület a közé a háromszáz (1:25 arányú kicsinyítésben készült) miniatűr közé sorakozott be, amelyek között megtalálható a párizsi Eiffel-torony, a londoni Big Ben, a berlini fal, a velencei gondolák vagy a brüsszeli Grand-Place. Az avatóünnepélyen jelen voltak a szlovák és a cseh külképviselet diplomatái, ott volt Ján Fígeľ európai biztos, és mindenki elégedett volt. Fígeľ például kiemelte az épületben rejlő ,közös történelem, kölcsönösség, a közös Európába való visszatérés szimbólumát”. Nincs tudomásunk róla, hogy Brüsszelben szóba került-e, mindenesetre a hazai hírközlő eszközök egy szóval sem említették, hogy a szlovák építészet eme gyöngyszemének és „szimbólumának” alkotója az a Lechner Ödön, akinek vajmi kevés köze volt a szlováksághoz. Európához is csak any- nyi, hogy német, francia és angol műhelyekben tanulmányozta az építészetet, és hozott létre tőlük eltérő, korát megelőző formanyelvet. Azt sem európai minták alapján, hiszen kutatásai közben előbb Ázsia felé kacsingatott, majd visz- szakanyarodott az ősi magyar formák és anyag felé. Budapest fénykorában Lechner Ödön 1845-ben született Budapesten. Építészi pályáját önállóan kezdte, de nemsokára rájött, hogy ketten könnyebben tudnak érvényesülni, ezért 1871-ben Pártos Gyulával társult, és közösen nyitottak építészirodát. Üzletük jól ment, mert a család kapcsolatai révén megbízásokban nem volt hiány. A nyitás gazdasági szempontból is jókor történt, mert a kiegyezést követő gazdasági fellendülés, a három város: Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése az építészetben is éreztette jótékony hatását. Megházasodott, ám felesége hamar meghalt, ezért hosszú időre külföldre utazott. Hazatérve felkereste Pártos Gyulát, és ismét együtt kezdtek dolgozni. Elsősorban középületek tervezésével foglalkoztak. Legjelentősebb alkotásuknak a budapesti Városligetben felépített Korcsolyacsamok számított, de ők tervezték Magyarország egyik legszebb terén, a szegedi Széchenyi téren álló városházát is. A következő megbízás Budapestre hívta őket, mert az Operaházzal, Ybl alkotásával szemközti telekre kellett méltó épületet emelni, s ezzel rájuk gondoltak. Az első igazán korszerű alkotást a budapesti, Váci utcai Thonet-ház (1888-1889) jelentette. Élete alkonyán készítette el a pozsonyi Szent Erzsébet-templo- mot, amelyet kékes mázascserepei és kékes színű mozaikcsík-díszítése miatt ma is kék templomnak neveznek. „Megszállta az ihlet” Míg a 19. századi magyar építészet nagy mesterei, Ybl Miklós, Steindl Imre vagy Schulek Frigyes a múlt formáira támaszkodtak, Lechner Ödön más utakat járt. Sajátos, kifejezetten magyar építészeti formavilágot akart megteremteni. Szinte megszállottként dolgozott, hogy olyan építészeti stílust hozzon létre, amely „csak minket, magyarokat jellemez”. Lyka Károly írta róla: „Magyar építészeti stílus! Szánakozva hallgatták végig ezt a programot akkor, amidőn először hangzott el. Talán nem is hittek ennek a prédikációnak őszinteségében. Mert akkor Lechner még fiatalember volt, aki elvégezte ugyan a maga, akkoriban obiigát berlini kurzusát, végigjárta a hagyományos itáliai körutat, s szép reményekkel, jó összeköttetésekkel telepedett le Budapesten, ahol a Lechner név vállalkozók, építészek, téglagyárosok révén már nagyon jó hangzású volt minden rangú építtető fülében. Lechner Ödön rövid idő alatt igen tekintélyes építész, gazdag városatya, tisztelt tanár lehetett volna. És amikor minden ily szépen alakult életpályájának tavaszi verőfényében: a fiatal építészt megszállta az őrület. Az őrület? Nem, az ihlet. Valami, ami régóta fúrta, birizgálta, valami, ami benne már élt homályosan, amidőn apja téglagyárában babrált az agyaggal.” „Sajátságos erő lakozik a holt anyagban s kiváltódik belőle, ha valóban tehetséges művész nyúl hozzá. Az agyag, amelyet a gyermekifjú mintázgatott, színezgetett a téglagyárban (mert ott finomabb majolikát is csináltak), oly gondolatokat töltögetett a lelkében, amelyeket talán félt volna akkor hangosan kimondani, ha ugyan tudatosan éltek benne már akkor ezek az eszmék. Az agyag megvetett anyag volt: sem a gótika, sem a renaissance, ahogy ekkor mívelték, nem tudott vele mit kezdeni. Az agyag csak téglacsinálásra volt jó. Lech- nernek azonban az járt az eszében, hogy ez a mi nagy alföldi magyarságunk egy egész világot tudott magának formálni ebből a biblikus sárból. Gondolt a híres gölöncsérekre, gondolt a kályhások remekeire, sőt gondolt a kis alföldi házakra, is. Ott kő meg fa híján ez a matéria volt a népies művészet ihlesztő múzsája. Csak a gran d’art-ig nem jutottak el: arra talán nem volt szükség, arra talán nem akadt odalenn talentum. Lechner megértette a lehetőségeket, amiket az agyag ad az építésznek. Áttanulmányozta azokat a díszítményeket, amelyeket a nép formált kezdetleges eszközökkel, kicsiny napi célokra. És akkor megvillant benne a gondolat, hogy e dúsan kinőtt vadócra a gran d’art nemes gallyát kellene oj- tani. Akkor volna magyar építészet, volna magyar stílus.” Őszbe csavarodva, de győztesen Leírhatatlan, mennyi küzdelem és mennyi lemondás övezte pályáját. Vég nélkül kísérletezett az Szent Erzsébet-templom kék majolikáját bámuló járókelőnek sokszor agyag formálásával és színezésé- fogalma sincs róla, ki ennek a templomnak az alkotója vei. Az iparosoknak egészen új fo(Somogyi Tibor felvétele) gásokat kellett eltanulniuk, ami sok pénzbe és időbe került. Jöttek a fenyegető végzések: betartandó költségekről, határidőkről. Lechner nyugalommal tűrte a tortúrát, és-’ repesett az örömtől, amikor a kőfaragó végre úgy faragta meg az ablakkeretet, ahogyan ő gondolta, és a Zsolnay-gyár eltalálta azokat a színárnyalatokat, amelyeket megálmodott. Az ilyen munkákra rendszerint ráfizetett. Lechner tervei megdöbbentették a legfelkészültebb iparost is. Nála mindent újra kellett tanulni, soha nem látott formák előállításán kellett töprengeni. Ilyen kínok közt születtek meg a Lechner-házak. S már őszbe borult a haja a mesternek, s más már nyugalomba vonult volna, amikor a kísérletek után végre rátalált az igazira, s amikor, szava járása szerint, igazán kezdett dolgozni. Hálás utókor „A Japán kávéház művészasztalának szelíd bohémje királyi örökséget hagyott a magyar építőművészetre. Abból elélhet még néhány nemzedék. S a jövő fogja csak igazán értékelni ezt a tiszta művészi zsenit” - írta róla halála után mél- tatója, Lyka Károly. A jóslat beteljesedett, fiatal építésznemzedék serege követte újításait: Lajta Béla, Maróti Géza, Jakab Dezső, Komor Marcell, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Sebestyén Artúr, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Zrumetzky Dezső, Medgyaszai István, Árkay Aladár. A hálás utókor valóban értékelni látszik Lechner művészetét. Mi, született és ide települt pozsonyiak méltán lehetünk büszkék arra, hogy városunkban is áll Lechnemek egy csodaszép épülete. A kék templom egyik tartópillérét jelenti annak a szellemi kupolának, amely Lechner révén Pozsonyt, Budapestet, Szegedet, az egykori Magyarországot fedi be. Ám míg az európai építészet gyöngyszemeit, a Batlló-villát, a Sagrada Familiát Barcelonában szájtátva csodáló turista számára egyértelmű, hogy a katalán fővárosban álló épületek tervezője a katalán Gaudí, addig a pozsonyi Szent Erzsébet-templom kék majolikáját bámuló járókelőnek sokszor fogalma sincs róla, ki ennek a templomnak az alkotója. A jelenlegi hivatalos kimutatások szerint a kisdiákoknak mintegy tizenöt-húsz százaléka csak sajátos nevelési módszerrel oktatható Egyre több a viselkedési és tanulási zavarral küszködő gyerek SZÁSZI ZOLTÁN Losonc. Egyre több a sajátos nevelési igényű tanuló, sok a problémás gyerek, a viselkedési és tanulási zavarral küzdő diákok megkülönböztetett figyelmet igényelnek. Ennek a problémakörnek a megoldását kívánta segíteni az SZMPSZ és Selye János Egyetem által szervezett szakmai nap, amelyen csaknem száz pedagógus vett részt Losoncon június 13-án, a Kármán József Alapiskolában. A szakmai napon neves szlovákiai és magyarországi oktatási szakértők, pszichológusok, pedagógusok, gyógypedagógusok hat előadásban mutatták be a viselkedési zavarokkal küszködő gyerekekkel való foglalkozások módszertanát és a legújabb kutatások eddigi eredményeit, konkrét esetek példáin bemutatva a módszerek hatékonyságát. Losoncra az ország keleti feléből várták a pedagógusokat, sajnos Kassáról és azon túlról nem érkezett egyetlen tanár sem, viszont a Rozsnyói, a Nagyrőcei, a Rima- szombati, a Losonci és a Nagykürtösi járásból szinte mindegyik nagyobb iskola képviseltette magát. A jelenlegi hivatalos kimutatások szerint a kisdiákoknak mintegy tizenöt-húsz százaléka csak sajátos nevelési módszerrel oktatható, egyre több a viselkedési és tanulási zavarral küszködő kisgyerek. A tanárok véleménye szerint azonban ez a szám inkább a harminc-negyven százalékot éri el, különösen azokban a régiókban, ahol alacsonyabb az életszínvonal, gazdaságilag elmaradottabb a vidék. Az oktatási intézmények szerepe ezeken a területeken komoly hangsúlyt kaphat, sokszor ugyanis a szülő nem is ismeri fel, vagy nem ismeri el, hogy gyermeke valamilyen tanulási vagy viselkedési zavarral küzd. Külön probléma ez azokon a településeken, ahol több a roma gyerek. Az iskolák felzárkóztató szerepe pedig a problémák megkerülésével vagy elhallgatásával nem lesz teljesíthető. Strédl Terézia, a Selye János Egyetem tanszékvezető tanára lapunknak elmondta, a mostani tanácskozás egy folyamat kezdete, országos szintű hálózat kialakításán dolgoznak. Dunaszer- dahelyen már kialakították azt a tanácsadói központot, amely segítséget nyújt majd a magyar anyanyelvű, viselkedési és tanulási zavarokban szenvedő gyerekeknek és azok tanárainak. Tanácsadással, személyre szabott problémamegoldási program kidolgozásával, tréningekkel képezik ki a pedagógusokat az ilyen gondokkal küszködő gyerekek tanítására. A tanszékvezető tanár figyelemre méltó példaként hozta fel a füleki Mocsáry Lajos Alapiskola pedagógusgárdáját, amely teljes létszámban vett részt a mostam szakmai napon, hangsúlyozva, hogy az iskolák működésének javulását, a pedagógiai munka hatékonyságának növelését, a zavarokkal küszködő gyerekek felzárkóztatását csak a jól képzett, felkészült tanárok tudják elérni.
