Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-03 / 127. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 3. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A Szent Korona árnyékában HALKO JÓZSEF Először azt hittem, rosszul hallok: egy magyar turistacsoport, mely egyebek közt megtekintette a pozsonyi dómot is, a rendőrségen végezte. Később szórványos hírek érkeztek valamiféle illegális kalauzolásról, rendőrségi közbelépésről meg ilyesmikről. Minél több volt az információ, annál ellentmondásosabb és áttekinthetetlenebb lett a dolog. De hagyjuk a jogi oldalát a két fél illetékeseire. Vitathatatlan tény, hogy ésszel fel nem fogható, nyomasztó feszültség teremtődött, melyet a média csak felerősített. Támadt egy fal. Jelképesnek tekinthető a helyszín, ahol az ügy kirobbant: a koronázó székesegyház tövében, a Szent Korona árnyékában. Tehát olyan helyen, mely magyarok és szlovákok számára egyaránt szent. Ahol Pázmány Péternek, a nemzetiségi kérdésben oly nagyvonalú bíborosnak a földi maradványai nyugszanak. Ahol oly sok közös királyunkat koronázták. Ahol is az oltáron nap mint nap megjelenítődik minden királyok királya, Jézus Krisztus. S az ő keresztje az, mely nyolcvanméteres magasságban a Szent Korona hatalmas másának csúcsát alkotja. A kereszt, mely mindkét nemzet felségjeleinek dísze. A kereszt, melyen Jézus Krisztus megpecsételte megfellebbez- heteden felszólítását a békességre és a megbocsátásra. A kereszt, melynek elfogadása előtt az Úr az emberiségért és minden idők embereiért imádkozott, „hogy egy legyenek, mint mi”. (Jn 17,11) Annál mélyebb a fájdalom: olyan helyen tört ki a viszály, melyet a legszentebb értékek légkörének kellene megtöltenie, ahol feledni kellene minden régi sérelmet, előítéletet, korlátot. Kár, hogy éppen itt emelkedik fel teljesen értelmetlenül egy újabb fal. De közeleg már pünkösd. Milyenjó, hogy a Szendéleknek ez az intenzív áradása minden évben körforgásszerűen megismédődik: hogy átadhassuk neki mind az összes földhözragadt, emberi különbözőségünket, s alázattal azt mondhassuk neki: Szendétek, az egység Lelke, hidald át a mi nézet- eltéréseinket, konfliktusainkat, gyarló hiúságunkat. S valóban, miért ne ismétíődhetnék meg, ami kétezer évvel ezelőtt történt, hogy noha más-más nyelveken beszéltek, mégis értették egymást. Mert ez egyáltalán nem nyelvi kérdés. Nem arról van szó, hogy az emberek kölcsönösen tökéletesen értsék egymás nyelvét - ez még nem biztosítana automatikusan összhangot, egységet vagy megértést. Mélyebb kommunikációra van szükség - szívtől szívig tartóra. Szükséges a kölcsönös megbecsülés és tisztelet - ennek legmélyebb lényegét csak a földre küldött Létek befogadásával érti meg az ember. Csak a Szendétek részesít bennünket valódi identitásban, mely nem a másik lebecsülésén alapszik, hanem az önbecsülésen, annak tudatában, hogy Isten fia vagy lánya vagyok. Márpedig akkor mind testvérek vagyunk. Pünkösd eszünkbe juttatja, hogy az egység, a békesség, a harmónia és a megbocsátás Leikéhez fohászkodhatunk s kell is fohászkodnunk. Tűzként jelent meg az apostolok feje fölött, hogy a szívükbe hatoljon, s megváltoztassa őket. Ami kétezer évvel ezelőtt történt, számtalanszor megismédődik a történelem során, s mindig aktuális, amiként - sajnos - még mindig aktuális az emberek közti viszály és széthúz zás. És ismét, ma is tűzként akar hatni, alakítani, harmonizálni és tartalommal megtölteni bennünket: engem és téged is, itt és most. Az ő, a Szendétek hatalmából válik az oltáron mindennap a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé. Ott, a Szent Már- ton-székesegyházban nap mint nap járulnak az oltárhoz a hívők, s nem érdekes a nemzetiségük, csakis az Istennel való kommunikációjuk. Közvetien a szentség elfogadása előtt mind azt mondják: Ámen! Ugyanazt a szót, még ha gyakran más kiejtéssel is. Isten azonban nem törődik a kiejtéssel, neki csak az őszinteség számít. A pozsonyi óvárosi konfliktusnak lassan elhal a visszhangja, túlharsogták más ügyek és ügyecs- kék. De ki biztosílja, hogy a feszültség nem lobban fel újra valahol másutt, más emberek közt? Míg nem tölt el bennünket a szeretetteljes kölcsönösség telke, olyanok tesznek a viszonyaink, akár a puskaporos hordó, melyről nem lehet tudni, mikor robban fel. A tartós béke szavatolója egyedül Jézus lehet, és az általa az Atyától elküldött Lélek. Persze, csak ha valóban elszánjuk magunkat arra, hogy befogadjuk. A szerző római katolikus pap Egy Lourdes-i barlang regénye Franz Werfel, miután zsidó származása következtében elhagyni kényszerült Európát, a franciaországi Lourdes-ban vett búcsút az öreg földrésztől. Itt ismerkedett meg Bernadette Soubirous történetével, s itt tett fogadalmat, ha sikeresen eljut a tengerentúlra, minden megkezdett munkáját félretéve, legelőször „Bernadette énekét énekli majd meg, annyira szépen, amennyire csak tudja”. L1SZKA JÓZSEF Halko atya óriási érdeme, hogy (a kötet végén felsorolt segítőtársaival) hangyaszorgalommal elkészítette annak az 1892 óta napjainkig készült több mint négyezer kőtáblának a dokumentációját is, amelyek a kegyhelyen találhatóak. Az érdeklődő különféle táblázatokba rendezve megtalálhatja az ezeken szereplő személy- és földrajzi neveket, valamint egy kimutatást arról, hogy a kegyhely mely „szektorában” mennyi, és azon belül milyen nyelvű táblák találhatóak. Összesen 4212 táblán tizen- kétféle nyelvű szöveg olvasható (1782 szlovákul, 1360 magyarul, 809 németül, majd még csehül és latinul néhány tucatnyi, továbbá angolul, franciául, lengyelül, olaszul, oroszul, románul és ukránul 1-4 tábla). Ezek (és vélhetően a szerző birtokában levő, publikálatlan adatok) további elemzéseket tesznek majd a jövőben tehetővé. Maga a könyv pedig a témával foglalkozó egyház- és művészettörténeti, valamint néprajzi és kultúrhistóriai munkáknak is megkerülhetetlen forrása lehet. A kötet tárgya az egykori háromnyelvű Pozsony vallási életébe nyújt bepillantást. Ezt hivatott érzékeltetni az a tény is, hogy a Lúč Kiadó gondozásában párhuzamosanjelent meg magyarul és szlovákul (Dejiny Lurdskej jaskyne na Hlbokej ceste v Bratislave. Bratislava 2005). Idővel talán egy német kiadáson is el lehetne gondolkodni... Csak dicsérni tehet ezt a korrektséget még akkor is, ha egy - nyilván jó szándékú! - ferdítést mégis szóvá kell tenni. Arról van szó, hogy a gazdagon illusztrált szlovák változatba jóval több szlovák nyelvű, míg a magyarba jóval több magyar nyelvű tábla fénykép- felvétele került. Ez az (ismétlem: nyilván jó szándékú) „részrehajlás” azt eredményezheti, hogy a felületes szlovák olvasó a képeket nézve úgy érezheti, zömében szlovák nyelvű táblák találhatóak a kegyhelyen (a statisztikai adatok ezt alapvetően alá is támasztják), míg a felületes magyar olvasó éppen a magyar táblák dominanciájára gondolhat (amit viszont a statisztikai kimutatás nem igazol). Szerencsésebb, kevésbé félrevezető lett volna tehát mindkét mutációt ugyanazokkal a fényképekkel illusztrálni... Ahogy azt Halko atya könyvéből megtudjuk, a pozsonyi Lourdes-i barlangnak szintén megszületett a maga regénye: Antoinette von Czech-Batka írónőt (mellesleg Göröngy Imre álnéven Fadrusz János életrajzírója), aki 1911 nyarán járt a helyszínen, oly módon megragadta egy ottani hálatábla szövege, hogy a textus mögött megbúvó történetet regénnyé formált^ tieňuj merem a könyvet, de mindenképpen módot szeretnék rá kerítem, hogy egyszer elolvassam... (Jozef Halko: A pozsonyi Mély úti Lourdes-i barlang története, Lúč2005) Werfel fogadalma 1940 júniusára datálható, s 1941 májusára Los Angelesben már el is készült a talán legszebb Lourdes-regény, a Bernadette kézirata. A könyv a kis pásztorlány, Bernadette történetét meséli el, miként jelent meg neki 1858-ban (összesen tizenhat alkalommal!) a dél-franciaországi Lourdes-hoz közeli sziklabarlangban a Szűzanya, majd ezeket követően milyen procedúráknak vetették őt alá, amíg az egyházi hatóságok, 1862-ben végül elismerték a jelenések tényét, s hogyan lett egy eleddig ismeretlen francia kisvárosból világszerte ismert zarándok- hely. A lenyűgöző regény voltaképpen Bernadette 1933-as szentté avatásával zárul, de a történetnek van egy másik ága is, amiről már nem szól. Lourdes történetére gondolok, hiszen amellett, hogy évente zarándokok milliói keresték és keresik fel a szent helyet, a 19. század utolsó harmadától világszerte az eredetit másolni próbáló Lourdes-i barlangok százai-ezrei készültek. Ilyen barlangok Szlová- kia-szerte Pozsonytól Nagytárkányig rengeteg településünk szakrális terének fontos részét Tcépezik. Némelyikük „csak” a helyi áhítatot szolgálják, sokuk viszont a környező települések vallásos népe számára is fontos imameghallgatási hely. Jozef Halko könyve a térség valószínűleg legjelentősebb ilyen típusú regionális zarándokhelyének, a pozsonyi Mély úti Lourdes-i barlangnak a történetét, kissé fellengzősen azt is mondhatnánk: regényét mondja el hiteles, korabeli nyomtatott és levéltári forrásokra támaszkodva, jó, olvasmányos stílusban. Ebből megtudhatjuk, hogy sok más Lourdes-i barlang mintájára, a pozsonyi is fogadalomból született. Szápáry Gabriella grófnő egy zarándoklat során 1881-ben járt Lourdes-ban. A hely szelleme annyira magával ragadta, hogy elhatározta, Pozsonyban megépítteti a Lourdes-i barlang mását. A könyv részletesen bemutatja az építkezés körülményeit, valamint a felszentelést éppúgy, mint a zarándokhely későbbi sorsát (a jubileumok alkalmából tartott istentiszteleteket, a felújításokat) egészen napjainkig. Nehéz élethelyzetben levő emberek százezrei jártak ide, hogy a Lourdes-i Szűz közbenjárásáért könyörögjenek. Sokan ilyen jellegű, segítségkérő szöveggel ellátott márványtáblákat is elhelyeztek a barlang környékén. A sikeres imameghallgatások bizonyítékai az ugyanitt elhelyezett, kőből készült hálatáblák. A könyvből néhányuk részletes történetét, hátterét is megismerhetjük. Az adatok összegyűjtése és rendezése mellett CSALÁDI KÖNYVESPOLC i « € « I i < I HANGULATKÉPEK A KÖNYVBŐL Nehéz élethelyzetben levő emberek százezrei jártak ide, hogy a Lourdes-i Szűz közbenjárásáért könyörögjenek. Sokan ilyen jellegű, segítségkérő szöveggel ellátott márványtáblákat is elhelyeztek a barlang környékén. A sikeres imameghallgatások bizonyítékai az ugyanitt elhelyezett, kőből készült hálatáblák. (Jozef Sedlók felvételei)
