Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-23 / 144. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 23. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ OSZTRÁK SAJTÓ Elhagyta egy ausztriai sajtó- konferencia helyszínét Catherine Deneuve francia színésznő, amikor a teremben váratlanul megjelent Jörg Haider, a populistának tekintett karin- triai tartományi elöljáró. Osztrák lapok szerint botrányt okozott Haider váradan megjelenése. A francia csillag a távozása után kijelentette, nem akar nyilvánosan együtt lenni Haiderrel, azt pedig végképp nem akarná, hogy egy fényképre kerüljön vele. Ez nem a karrieijével vagy az imázsával függ össze, hanem személyes meggyőződésével, amelynek alapján korábban már tiltakozott az ellen is, hogy valaha közösen lépjen fel Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldali politikussal. A történtek miatt kútba esett a szervezők terve, hogy a francia sztárt Monserrat Ca- balléval együtt szerepeltessék.- így fest majd az új kormány... (Peter Gossányi rajza) A rakétakísérlet igazolná a globális amerikai rakétavédelmi rendszer kiépítésének szükségességét Észak-Korea lő egy nagyot az égbe Észak-Korea hamarosan interkontinentális ballisztikus rakétakísérletet hajt végre - adták hírül a nemzetközi hírügynökségek a napokban. A hír egy csapásra a Távol-Kelet felé irányította az Irakba és Iránba már belefáradt közvélemény figyelmét. ONDREJCSÁK RÓBERT Észak-Koreának elsősorban a Közel-Kelet válsággócai miatt jutott kevesebb figyelem az utóbbi időben, főként a 2003-as iraki háború óta. Mindez azonban nem jelenti, hogy a phenjani rezsimre nem kellene állandóan és intenzíven odafigyelni: nukleáris programja valószínűleg előrehaladottabb, mint Iráné, sőt egyes elemzések szerint már rendelkezik is néhány (3-5) nukleáris robbanófejjel. Mivel azonban ezeket a tömeg- pusztító fegyvereket célba is kell juttatni, Észak-Korea nagyon intenzív fejlesztéseket folytat a ballisztikus rakétakutatás terén, {di több, leszámítva az USA-t, Oroszországot, Kínát, Nagy-Britanniát és Franciaországot, tehát az ENSZ BT öt állandó tagját, a Föld egyik legkomolyabb nagy hatótávolságú rakétaarzenáljával rendelkezik. Ráadásul Phenjan a rakétatechnológia legnagyobb exportőrének számít a problémás államok közül és szállításai is a hasonló országokba irányulnak - például Pakisztánba vagy Iránba. Az észak-koreaiak eddigi kísérletei - melyek során néhány éve gyakorlatilag „ádőt- ték” a japán légteret - azt bizonyítják, hogy saját régiójukon kívül is képesek csapást mérni országokra. Ennek a nagyarányú rakétafejlesztésnek egyik fontos lépése lehet a Taepo Dong-2 tesztje. Az említett fegyverrendszer interkontinentális ballisztikus rakéta, amely jelenlegi formájában képes elérni az Egyesült Államok alaszkai területeit, sőt egyes becslések szerint már az USA nyugati, északnyugati területeit is az arizonai Phoenix és a wisconsini Madison által határolt félkörben. Ha a további észak-koreai fejlesztések megvalósulnak, a rendszer becsült hatótávolsága meghaladja a 15 000 kilométert. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ha sikerül rendszerbe állítani, lehetővé teszi Észak-Korea számára a csapásmérést a Föld bármely pontjára. Ha mindezt még meg- toldjuk az észak-koreaiak nukleáris programjával meg a nukleáris robbanófejekkel, nem kapunk igazán megnyugtató képet. Paradox módon az észak-koreai rakétakísérlet nem jön igazán jól még a Phenjan legfontosabb - sőt egyetlen - szövetségesének számító Kínának sem. Az elmúlt években ugyanis Peking számára kedvező volt, hogy Irak és Irán lekötötték az amerikaiak energiáit és figyelmét, ezáltal pedig Washingtonban kevesebbet törődtek a Távol-Kelettel. Csakhogy ha az észak-koreaiak felhevítik a távol-keleti mini hidegháborút - ha nem is forróra, de legalább langyosra-, Ez ismét csak azzal jár, hogy Washington figyelme a térségre irányul. És ami Kína számára még kedvezőtlenebb, ha a helyzet komolyra fordulna, az amerikaiaknak nem csupán a figyelme irányul majd a Távol-Kelet felé, hanem anyahajóik is, amelyek eddig inkább a Közel-Kelet felé tartottak. Kína tehát inkább a felek megnyugtatásában érdekelt, ami nem reménytelen, hiszen Peking eddig is az egyetlen olyan tényező volt, amely képesnek bizonyult Észak-Korea „visszafogására”. Kína inkább a felek megnyugtatásában érdekelt, s eddig is csak Peking volt képes Észak-Korea „visszafogására”. Egészen más Japán helyzete. Számára Észak-Korea sokkal inkább biztonsági, mint politikai probléma. Nem hiába reagálnak a japán vezetők egyre határozottabban az ésedeges japán válaszlépéseket firtató kérdésekre. Az USA-t követően ugyanis Japán lehet az észak-koreai rakéták második potenciális célpontja. Japán reakcióit egyelőre nehéz pontosan felmérni, de ha Észak-Korea ismét rakétát lő a japán légtér felé, nem kizártak a komolyabb válaszlépések sem. Ráadásul mindez még inkább megerősítheti Tokió szövetségét Washingtonnal, lévén az USA az egyetlen olyan tényező, amely technológiailag és katonailag képes hatékonyan elhárítani az észak-koreai rakétaveszélyt. Mindez ismét csak ösztönzően fog hatni Pekingre, hogy megpróbálja visszatartani koreai szövetségesét, hiszen a szoros amerikai-japán stratégiai szövetség geopolitikai szempontból legalább olyan hátrányos Kína számára, mint az erős amerikai haditengerészeti jelenlét a Távol-Keleten. Az USA számára szinte létfontosságú, hogy a koreai helyzet ne eszkalálódjon, hiszen energiáira most a Közel-Keleten van szükség. Másrészt viszont egy esetleges interkontinentális rakétával végrehajtott észak-koreai kísérlet meggyőzően demonstrálná a globális amerikai rakétavédelmi rendszer kiépítésének szükségességét. Remélhetőleg arra nem kerül sor, hogy a rendszer szükségességén kívül a hatékonyságát is demonstrálni kelljen majd. Ebben az esetben elfeledhetjük Irakot, sőt valószínűleg még Iránt is. Látható, hogy a térségben érdekelt hatalmak közül egyiknek sem érdeke a feszültség fokozása, még Kínának sem, hiszen sokat veszíthetne a helyzet elfajulásával. Ebből az következik, hogy minden bizonnyal megpróbálnak nyomást gyakorolni az észak-koreai vezetésre. Persze a legnagyobb bizonytalansági tényező épp az ottani diktatúra irracionalitása. Bécs volt a kötelező gyakorlat az amerikai elnök számára, Budapest a szabadon választott A nemzetközi sajtó Bush európai útjáról MT1-FIGYELŐ Ha Bécs volt a kötelező gyakorlat George Bush amerikai elnök számára, Budapest a szabadon választott. Míg Bécsben kritikus megjegyzéseket és kérdéseket kellett meghallgatnia az EU-Egyesült Államok csúcson, budapesti látogatása teljes egészében egy történelmi esemény, az 1956-os népfelkelésjegyében zajlott. Ez olyan téma, amely „fekszik” Bushnak a maga világos .szereposztásával, a jó és a rossz, a fekete és a fehér szembenállásával. Bécstől eltérően Budapesten nem voltak újságírói kérdések. Ellentüntetők ezrei helyett a globalizáció és a háború néhány maroknyi ellenzője gyűlt össze. Csupán Sólyom László magyar köztársasági elnök hozta szóba az emberi jogok kellemetlen kérdését. „A terrorizmus elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha minden lépése során tiszteletben tartjuk a nemzetközi jogot és az emberi jogokat” - oktatta ki az amerikai vendéget. Bush barátságosan mosolyogva hallgatta a fejtegetést. A magyar-amerikai viszony egyebekben bonyodalmaktól mentes. Kényes kérdésekben Magyarország gyakran a feltűnést kerülő középutat választja, amellyel senkit sem riaszt el. Irakba például egy kis ellátó alakulatot küldött, amelyet 2004 végén vissza is vont.- Egyenlőtlen partnerek találkoztak Bécsben az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetőinek tanácskozásán - értékelte az eseményt a Neue Zürcher Zeitung. A konzervatív svájci újság rámutatott: egyik oldalon az Egyesült Államok foglalt helyet, a másikon pedig egy olyan unió vezető garnitúrája, amely külpolitikai síkon á legjobb esetben is csak hézagosán cselekvőképes, s amelynek tagállamai korábban voltak már a jelenleginél egységesebbek. Az EU küzd a politikai egységért és formáért, és nem tudja, miként valósítsa meg mind a kettőt. A zürichi Tages-Anzeiger meglátása szerint a helyzet iróniája, hogy éppen a teheráni mollák segítik elő a törékennyé vált transzatlanti viszony javítását... Mindazonáltal a transzatlanti párbeszédben mutatkozó új józanság sem képes elfedni, hogy az amerikai elnök személye tehertétellé vált. Egyetlen elődje sem volt ilyen népszerűtlen Európában, mint Bush, aki akadályozza a visz- szatérést a normális transzatlanti viszonyhoz és a történelmi barátsághoz. KOMMENTÁR Búcsú a reformoktól MOLNÁR IVÁN Egyelőre nem lehet tudni, hogy a múlt szombati választásokon felemás győzelmet arató Robert Fico kivel alakít és egyáltalán alakít-e kormányt. Szlovákia 21. századi Jánošíkja azonban - aki a választások előtti ígéretei szerint a gazdagoktól majd többet vesz el, hogy többet oszthasson szét a szegények között - máris hatalmas károkat okozott mindannyiunknak. A hír, hogy a „szociáldemokrata” politikus a történelem szemétdombjáról előkotort, idült magyargyűlöletben szenvedő Ján Slotával és a történelem szemétdombja felé rohanó Mečiarral alakítana kormányt, hidegzuhanyként érte a pénzpiaci befektetőket. Ezek a napokban tömegesen próbáltak szabadulni koronabefektetéseiktől, minek következtében fizetőeszközünk árfolyama természetesen zuhanni kezdett. A választások óta a korona így 1,3 százalékkal gyengült. Mindez rendkívül rossz hír azok számára, akik hamarosan külföldi nyaralásra indulnak, hiszen az euróhoz drágábban juthatnak hozzá, ami persze jelentősen megdrágíthatja a kirándulást. Az euróért szerdán már 38,55 koronát kértek, ez legutóbb tavaly ősszel fordult elő. Ezen a szinten már a jegybank sem bírta idegekkel, és koronavásárlással próbálta menteni a menthetőt. Az árfolyam ugyan időlegesen stabilizálódott, mindez azonban csak egy újabb vihar előtti csend lehet. A pénzpiac elsősorban amiatt aggódik, hogy az eurót nem sikerül bevezetnünk a már megígért 2009-es időpontban. Ehhez ugyanis az állami költségvetés hiányát tartósan alacsony szinten kellene tartani, Fico azonban az elmúlt napokban többször is kijelentette, hogy a szociális ígéretek számára fontosabbak, mint az euró. Mindezen egy Smer-KDH-SNS-koah'ció sem segíthet volna, hiszen a kereszténydemokratáknak egy ilyen felállásban - néhány homofób és keresztény fundamentalista törvénymódosításon kívül - szinte semmilyen szavuk nem lenne. A pénzpiaci elemzők szerint, ha mindenképp a Smer kíván kormányt alakítani, az euró bevezetését, a külföldi ■beruházások fenntartását és a reformok részleges megmentését csak a KDH, MKP páros vagy az SDKÚ-val kötött nagykoalíció biztosíthatja. A nehezen kiizzadott reformok egy része azonban így is elvész, vagyis pár év múlva ugyanott kezdhetjük, ahol pár éve elkezdtük. A Smer „emberbarát” politikájának néhány negatív hatására azonban nem kell hónapokat várnunk, hiszen a jegybank már most jelezte, hogy a korona további zuhanása esetén „egyéb módszereket” is bevet. így akár már a jövő hónapban 4,5 százalékosra emelhetik az alapkamatot. Viszlát olcsó hitelek, viszlát olcsó nyaralás, viszlát reformok! JEGYZET Ha én meggyfa volnék PUHA JÓZSEF Miközben szomorúan néztem az autóm mellett elsuhanó „viharvert” meggyfákat, egy régi sztori jutott az eszembe. Valamikor a nyolcvanas évek elején történt, még tízéves sem voltam. Karácsonyra lemezjátszót kaptam. Miután híre ment az ajándéknak, rokonok meg ismerősök bőségesen elláttak hall- gatnivalóval. Az egyik falubeli srác elcsente szülei legféltettebb lemezét, az 1973-as Jelbeszéd címűt Koncz Zsuzsától. Mondta: a fatertól hallotta, hogy a negyedik dal miatt betiltották a korongot, és hozzátette, ha a tanár elvtársak megtudnák, hogy mi ezt titokban meghallgatjuk, kidobnának az iskolából. Utólag belegondolva a következtetés bizonyára csak az ő fantáziájának szüleménye volt. Meghallgattuk a szóban forgó, Ha én rózsa volnék című felvételt. Recsegett, ropogott, de a szöveg azért érthető volt. Ott és akkor egyetértettem az illetékesekkel: félresikerült, rossz dalnak tartottam. Nem értettem, a zászló miért nem akar lobogni, és miért lenne boldog akkor, ha kifeszítenék. Hiszen a nagy államünnepeken is láttam, hogy a zászló kizárólag akkor „boldog”, ha lobogtatja a szél, ő így szolgálja a szocializmust, és érthetetlen volt számomra, Koncz Zsuzsa zászlaja miért akar haragosa lenni mindenféle szélnek. Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy megértsem Bródy János szövegét. A szerző zsenialitását mutatja, hogy még ma is többféleképp lehet értelmezni ezeket a sorokat, ugyanúgy, mint az egész felvételt. Szóval, ez a keserédes sztori elevenedett meg emlékezetemben az elsuhanó fák láttán. Nem vélede- nül! Mert ha én útszéli meggyfa volnék, sohasem hoznék termést. Akkor ugyanis magam ellen cselekednék. Néhány hete, amikor legutóbb erre jártam, gyönyörűek voltak a fák. Legalábbis látszólag. Bizonyára a virágok takarták el az előző években szerzett kisebb-na- gyobb „sérüléseiket”. Most meg úgy néznek ki, mint a hurrikán után. Megcsonkították őket, a földön fekvő letört ágak száma jelzi a termésük minőségét. A legjobb valószínűleg azon termett, amelyiknek a törzsét körülbelül a felénél egyszerűen elfűrészelték, hogy könnyebben le tudják szedni. Fogadni mernék, hogy ezt a csatateret nem vásott kölkök hagyták maguk után, hanem meglett felnőttek. Szerintem évek óta idejárnak, de azzal nem törődnek, hogy marad- e a fákból jövőre, ölik őket rendesen. Számuk láthatóan évről évre csökken. Az emberek jelentős csoportjának élete első percében megpecsételődik a sora, attól függően, hová születik. A gyümölcsfáknak szintén, de kicsit később, csemetekorukban, a faiskolából való kikerülést követően. Amelyiket magánember veszi meg, esedeg egy gazdaság kertjébe kerül, hosszú, nyugodt életre számíthat. Amelyiket az út szélére ültetik, vagyis mindenki meggyfája lesz, azt senki sem fogja óvni. Miután felnő, és termést hoz, kimondja saját maga felett a halálos ítéletet. Csak akkor maradhat életben, ha nem hoz termést. Tehát: ha én meggyfa volnék, sohasem teremnék. Koncz és Bródy lázadó zászlaja után szabadon.
