Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-22 / 143. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 22. www.ujszo.com Nagy János szobrászművész alkotásaiból látható kiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Jelek, mementók, mítoszok (Papp Sándor felvétele) Követhető modell Dunaszerdahely. Ma ér véget a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának találkozója, amelyen vajdasági, magyarországi és hazai tagok a hatékony önszerveződés és a gyűjteményalapítás kérdéseiről tartanak eszmecserét. Szabó Lilla, a társaság elnöke, Halten- berger Kinga alelnök és Lipcsey György, a KMG kuratóriumának elnöke a Kortárs Magyar Galéria létrehozásának stációit ismertetve követhető modellként mutatta be azt a vajdasági vendégeknek, (vk) A kassaiak két előadással szerepelnek Kisvárdán Határon túli magyar színházak fesztiválja ELŐZETES Kisvárdán június 22-e és július 1-je között immár 18. alkalommal rendezik meg a határon túli magyar színházak seregszemléjét. Több mint húsz társulat közel negyven előadást mutat be a találkozó verseny-, illetve szórakoztató programjában. A temesváriak a Mágnás Miskát, a sepsiszentgyör- gyiek a Csárdáskirálynőt, a szatmárnémetiek az Apácákat, a szabadkaiak a Szulamitot, az újvidékiek a Szép új világot mutatják be. A versenyprogramban lesznek klasszikusok (Csehov, Barta Lajos, Beckett, Tamási Áron), de szép számmal lesznek kortárs szerzők is (Háy János, Mayen- burg, Dorfman, Visky András). A gyermekeknek ismét megrendezik a már megszokott bábszínházi délelőttöket, éjszaka zenés műsorokra, egyéni előadói estekre válthatnak jegyet a legkitartóbb nézők. Sor kerül különféle work- shopokra és kurzusokra fiatal szí9.30 - VMK, Greenburg-Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok - az önsorsrontás tudománya (MOSZ Diákszínpad, Alsóbodok) 11.30 - VMK, F.G. Lorca: Yerma (Novus Ortus Diákszínpad, Dunaszerdahely) 14.00 - VMK, Szakmai értékelés 17.00 - VMK, „Ember embernek farkasa” G.G. Marquez: Egy előre bejelennészek, főiskolások számára. „Kis- várdai Lapok” címmel ismét megjelenik a fesztivál napilapja, melyben sok érdekességet találhatnak majd az olvasók a társulatokról, színművészekről, a találkozó eseményeiről. Felvidéket ezúttal mindössze a kassai Thália Színház képviseli két előadással (versenyben indul Spiró György Kvartettje, míg a Gyertyafénykeringő a Várszínpadon kerül bemutatásra.) Érthetetlen, hogy a komáromi Jókai Színház lemondta a szereplését, holott a szervezők két előadásukat (A Waterlooi csata, Kanyargó időben) is meghívták. Állítólag a június végén tartandó szabadtéri bemutató rendezője nem engedte el a színészeket a kis- várdai fesztiválra, s a két előadás felújítása is túl sok időt vett volna igénybe. Ma a fesztivált a csíkszerdaiak nyitják a Felvidékről elszármazott Barta Lajos Szerelem című klasszikusával, s július elsején a Csárdáskirálynővel zárul a rendezvény, (jdj) tett gyilkosság krónikája c. regénye alapján (Homo Dramaticus csoport, Pozsony) 20.00 - VMK, F.G. Lorca: Bernarda Alba háza (Selye Egyetemi Színpad, Komárom) 21.30 - RÉV, Tasnádi István: Para- varieté (Zsírkutya csoport, Komárom) A pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma idén időszakos kiállításaival a szlovákiai magyar művészetet prezentálja dominánsan: a Brámer-kúriában láthattunk már tárlatot a hazai magyar illusztrátorok alkotásaiból, valamint kiállítás mutatta be a szlovákiai magyar sajtófotó történetét és jelenét. Jelenleg Nagy János szobrászművész munkáiból összeállított kiállítás várja az érdeklődőket a múzeum galériájában. TALLÓSl BÉLA Az életet, amelyet kaptunk, nem csak magunknak alakítjuk. Vagyis nem csak magunkért tartozunk felelősséggel. Az élet, amelyet kaptunk, nem csak az az emberöltőnyi lét, amit megélünk. Elmúlásunk után is továbbmunkál még, alakít, változtat, formál: attól függően, hogyan éltük le, attól függően, hogyan sáfárkodtunk vele. Ezért is tartozunk felelősséggel. Nekem erről is szólnak Nagy János szobrai, köztéren vagy galériában kiállítva: a mementóról, a mítoszról, a kisugárzó kultuszhelyről. A lét kiteljesüléséről, aminek az adhat perspektívát, ha megismerjük eredetünket és lehetőségeinket. S akitől az életet kaptuk, az ősasszony, az ősanya kultikus figuraként fogja össze Nagy János egyes, az expresszív láthatóvá tevéssel megalkotott, az elvonatkozás különböző szintjein megformált, dinamizmussal, lüktetéssel élő szo- borcsoportozatait. Az élet eredetét, folytatását és folytonosságát szimbolizáló - az ősművészet és a népművészet mintakincséből merített jegyekből továbbvezetett formanyelven megszülető, (nép)bal- ladaforrásból fakadó alakok - a „védekezők”, a „napkirályok”, az „érintetlenek”, a kőtömbökből rakott „Vénuszok”, az „asszonygenerációk”, a termékenységvivők meghatározón uralják a Nagy János-i figura- vagy motívumvilágot. Az erős, eltiporhatadan élet és lét ősasszony-alakjai azonban nemcsak emberi mivoltukban teljesednek ki Nagy János művészetében, hanem szimbolikus jelentésben is hatalmas erőt képviselnek: nő alakja van az Ipolynak is. A földanyát, az otthont, az életteret, a termőtalajt vízzel tápláló medernek. A Brámer-kúriabeli kiállításon Nagy János szobrait újranézve azokat a momentumokat fedeztem fel, amelyeket tizenhat évvel ezelőtti, ugyancsak pozsonyi kiállításán is. A humanitás-humanitás- adás stációit örökíti meg, a kiállásnak teremt mítoszt, az áldozatho- zatal-áldozattétel heroikusságát mutatja fel mementóként, jelként, intésként, irányként. Drámai töltetű szobrainak figurái mérhetetlen erőt sugároznak, a bennük megmintázott hit, a meggyőződés, a kiállás erejét. A mítosszal üzenő alakok a történelmi távolból értékelt igazságra esküvés helyességének elfogadására ösztönöznek. Ennek megfelelően a körülöttük hevülő drámai térben két alapvető kérdés fogalmazódik meg (s ez rímel a cikkindító, az életről bölcselkedő gondolatokra), milyen az ember önmagához való viszonya, ami némiképp meghatározza azt is, milyenek a világgal való együttélésének lehetőségei. Tizenhat évvel ezelőtt az is megvilágosodott előttem, hogy Nagy János teljességében érti azt az erkölcsi, érzelmi és esztétikai viszonyt, amely az ősi, kultikus erővel bíró szobor és szemlélő tisztelője (hangsúlyozom, tisztelője) között a megismerés befogadói folyamatát meghatározta. Alkotómunkájával erre a viszonyra igyekezett hatni. Maximálisan elérni, hogy a szobrok ezt a tiszteletet váltsák ki a nézőből. Mondhatnánk, azért teremtődött a kő és a hozzá hasonló művészeti médiumként élő-létező anyagok, hogy azt szobrászi eljárásokkal a művész kultikus tárggyá alakítsa. Olyan kultikus tárggyá, amely tiszteletet parancsoló tartalmat képes közvetíteni-kisugároz- ni. Tartalmat, amely előtt meghajolunk. Ahogy a Brámer-kúriabeli megnyitón Kerékgyártó István művészettörténész figyelmeztetett: ki kell mondani, hogy közép-európai szemmel nézve, egy olyan korszakban, a kádári és a husáki korban, amikor a valós értékrend ösz- szezavarodott a talmi értékkel és a manipulációval, és a rendszerváltás sem hozott teljes tisztázást ez ügyben, hiszen nagyon sokan vannak, akik a semmi hajtogatását választják a művészet címén, Nagy János igazi szobrászként alkotott és alkot. A műhelyéből kikerült szobrok serege „díszíti” mint egy parkot, mint egy kertet hazai magyar településeinket. Ezek az alkotások részint a magyarsághoz, a Mátyusföldhöz, a Csallóközhöz és az egyéb tájegységeinkhez való kötődést fejezik ki, részint azokat a tragikus áldozatokat, azokat a kiemelkedő egyéniségeket mutatják fel, akik bátorságot adhatnak nekünk, hogy ne legyünk gyávák. Kerékgyártó István elmondta, tárlatnyitó beszédével nem akart mást, csak azt, hogy elindítson egy beszélgetést. Hogy mindenki - elnézve Nagy János szobrait - a saját tapasztalata alapján kezdjen párbeszédet velük. S késztesse a kiállított műalkotásokat megszólalásra, hiszen Nagy János igazi teremtő művészegyéniségként a legteljesebben, a legerőteljesebben és a legszebben nyújtja át azokat nekünk. Kezdjük hát el a párbeszédet! - mondta. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában augusztus 27-ig lehetőség van rá. A 43. JÓKAI NAPOK MAI PROGRAMJA 43. JÓKAI NAPOK Rendhagyó előadás, galántai vezetés A szenei Teátrum Diákszínpad (Kiss Gábor felvétele) ROZBROY VIKTOR Bajban vagyok. Nem tudom, hogyan kezdjem. Talán így... Az emberek azért járnak színházba, hogy szórakozzanak. A szórakozás mindenki számára mást jelent. Van, aki intellektuális töltetre vágyik, és van, aki egyszerűen csak lazítani akar, elmenekülni a hétköznapok gondjai elől. És vannak, akik ugyanezen okból színházat csinálnak. Hogy szórakozzanak, tanuljanak, egy kis időre megszabaduljanak gondjaiktól és bizonyítsák önmaguknak, hogy erre is képesek. Az amatőr színjátszás lényege az örömszerzés önmagunk és mások számára. A színjátszó ezt nem azért csinálja, mert haszna van belőle, hanem pusztán a játék miatt, a játék élvezete hajtja őt, adja neki az erőt, hogy újra meg újra kiálljon a közönség elé. A verseny, esetünkben a Jókai Napok viszont már nem erről szól. Ha valaki elvisz egy fesztiválra egy versenyelőadást, értelemszerűen nyerni akar. így a verseny már bizonyos színvonalat igényel. Nem látom értelmét, hogy részt vegyek egy futóversenyen, ha lassú vagyok. Viszont lehet, hogy jól úszom, akkor pedig miért ne az úszóversenyen vennék részt? A kedd este fellépő Vásárúti Komédiásoknál pedig az volt az érzésem, hogy ők nagyon lassúk a mezőny többi tagjához képest. Teljesen más stílust képviselnek, mint amiről ez a fesztivál szól. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ilyen típusú színjátszásra nincs igény - nagyon sokan épp ezt a fajta színházat kedvelik -, csupán annyit, hogy a csoport Debreceni lunátikus című művét valószínűleg sokkal inkább értékelnék a falusi színjátszók fesztiválján. Fahrenheit 451 A somoijai Horizont Diákszínpad először vett részt a komáromi színjátszófesztiválon. Annak ellenére, hogy csak nemrég alakult, nagyon nehéz darabbal debütált a csoport, talán túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Nem tudom, hogy a darab rendezőjének, Kardos Klaudiának ez az első rendezése-e, de a csapat bizonyára először állt színpadon. Ami nem baj, mert valahogy el kell kezdeni, de talán nem így - nem egy ennyire igényes darabbal. Kicsit az volt az érzésem, mintha erre az utópisztikus, abszurdot súroló előadásra, annak komoly színészi követelményeire még nem lennének felkészülve a diákok. Az előadáson végig éreztem, hogy iszonyatosan sok energiát fektettek bele mind a színjátszók, mind a rendező, aki talán éppen ezért esett át a ló túlsó oldalára és veszett el a darab részleteiben, a kimunkálás aprólékossága szétverte az amúgy potencionálisan egységes koncepciót, s lehet, hogy éppen a rendezői munkára való koncentrálás vonta el a csapatvezető figyelmét a színészekkel való munkáról is. Egy jó előadás megtervezéséhez nem elég a darab megrendezése, a színészi játék ugyanannyira lényeges eleme az előadásnak, mint a díszlet, kellékek, rendezés. A következő gondom a szöveggel volt. Bár eddig nem ismertem a forrás- szöveget, az volt az érzésem, hogy most teljes egészében megismertem. A drámai szöveg csupán egy lehetőség, amit a rendezőnek kell kiaknáznia, ez pedig nem azt jelenti, hogy azt egy sor húzás nélkül bele kell sűrítenünk az előadásba. Mindennek ellenére csak biztatni tudom a csapatot és rendezőjét, akinek kreativitását nem lehet kétségbe vonni, s remélem, jövőre is találkozunk a Jókai Napokon a somoijai együttessel. Meseország három létrából Az előző előadással szemben a szenei Teátrum Diákszínpad egy könnyed, „diákos” darabot mutatott be, Lázár Ervin Gyere haza, Mikkamakka, mert jönnek a pomogácsok című írása a mesék világába kalauzolta a közönséget. A sikeres darabválasztást, ugyanúgy, mint a somorjai csoportnál, a diákok színészképzésének hiánya ellensúlyozta. Pomichal Mária a színjáték cselekményét egy absztrakt, sok lehetőséget rejtő térbe rakta, ami a minimálszínház érzését keltette a nézőben. Feketén-fehéren Szerda délután egy rendhagyó előadásnak lehettünk tanúi. A Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja Mészáros Andrea rendezésében egy zenés-táncos produkcióval szórakoztatta a közönséget. A csoport nem hazudtolta meg tavaly nyújtott színvonalát, ez volt az idei fesztivál első előadása, amin egy percig sem volt ideje unatkozni a nézőnek. A fél órás, Kodály Zoltán ihlette előadást élő zene kísérte. Sikeresen ötvözték benne a cigány népzenét és a rockot - az ehhez hasonló stíluskeverések elég ritkán szoktak jól elsülni, de a galán- taiaknak ezt nagyon bájosan sikerült megoldaniuk. A darab szerkezete, a koncepció szintén a rendező kreativitását mutatja. Úgy éreztem, ez az előadás tényleg adott nekem valamit.
