Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-21 / 142. szám, szerda
12 Európai unió ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 21. www.ujszo.com Válaszlépéseket helyezhet kilátásba az EU Szankciók az USA ellen? MTl-HÍR Németországnak és Franciaországnak szánnak vezető szerepet az alkotmányos válság megoldásában Mutatvány egy halott elefánttal Angela Merkel német kancellár és a finn vezérkar: balról Erkki Tuomija külügyminiszterjobbról Matti Vanhanen kormányfő (Reuters-felvétel) Brüsszel. Lépéseket helyezett kilátásba az Európai Bizottság arra az esetre, ha az Egyesült Államok nem tudja bebizonyítani, hogy törekszik a tíz EU-tagál- lamot, köztük Szlovákiát is érintő vízumkényszer feloldására. Ezt egy uniós illetékes jelezte két nappal a Bécsben ma sorra kerülő USA-EU csúcs előtt. A neve elhallgatását kérő tisztségviselő szerint elképzelhető, hogy az Európai Bizottság vízumkötelezettséget kér az amerikai katonákra és diplomatákra nézve, vagy pedig gazdasági szankciókat is kezdeményezhet. „Nem tartom kizártnak, hogy a bizottság intézkedéseket fog javasolni saját hatáskörében” - mondta a tisztségviselő. Az USA vízumkötelezettséget tart fenn Görögország, illetve - Szlovénia kivételével - az unióhoz 2004Brüsszel. Akár környezeti károkat is okozhat a biomassza túlzott mértékű termelése - állapította meg elemzésében az európai környezetvédelmi hivatal (EEA). Ami azért érdekes, mert az unió energiaügyi miniszterei éppen a biomasszának, mint a bioüzemanyag legfőbb forrásának a fontosságát emelték ki legutóbbi megbeszéléseiken. A koppenhágai székhelyű EEA szakértői szerint a biomasszatermelés tervezett növelése pótlólagos megterhelést jelenthet a mező-, illetve az erdőgazdálkodás számára. Szerintük akár ellentétes hatást is kiválthat az uniónak a hulladékanyagok minimalizálására, illetve a környezettudatos mezőgazdasági termelésre vonatkozó elképzeléseihez képest. ben csatlakozott új tagállamok állampolgáraival szemben, három hónapnál rövidebb tartózkodás esetén is. Washington álláspontja szerint erre azért van szükség, mert az érintett országokban nem elégséges a biztonsági ellenőrzés szintje. Az EU vízumkényszert vezethetne be akár minden amerikai állampolgárra vonatkozóan is - mondta az illetékes, elismerve azonban, hogy egy üyen lépés rendkívül negatív hatással lehet az utazásokra és a kereskedelemre. Azt nem részletezte, hogy milyen gazdasági szankciókról lehet szó. Az Európai Bizottság, amely júliusra készíti el jelentését a vízumkérdésről, azt követeli Washingtontól, állapítson meg világos és igazolható feltételeket a beutazási engedély kötelezettségének megszüntetéséhez, valamint egy ütemtervet a vízumkötelezettség felszámolására. Az EEA azt vallja, a biomassza termelését is a megfelelő módon kell kezelni, s e téren is ki kell dolgozni a környezetvédelmi irányelveket helyi, nemzeti és uniós szinten egyaránt. Az EB tavaly decemberben hagyta jóvá azt a programot, amely a biomassza nagyobb felhasználását irányozza elő az üzemanyag-termelésben. Jelenleg a biomassza adja a megújítható forrásokból származó energia kétharmadát, s ezt az arányt tovább tervezik növelni. Az EU üzemanyagpiacán jelenleg a bioüzemanyag részaránya 0,6 százalékos, tehát nagyon távol van a 2010-re elérendő 5,75 százalékos céltól. Ami a megújítható energiaforrások egészét illeti, ezek felhasználási aránya jelenleg mindössze 6 százalékos, és az EU 9-10 százalékos arányt tart elérhetőnek 2010-re. Brüsszel. Még két és fél évig töprenghetnek az uniós tagországok vezetői azon, hogyan oldják meg az alkotmányos válságot, amely az EU eddigi legmélyebb válsága. A huszonötök a múlt heti csúcson úgy határoztak, hogy az alkotmányt meg kell menteni. ÖSSZEFOGLALÓ De még azt sem tudni, hogy milyen alkotmányt, és azt sem, hogy hogyan. Ez utóbbit illetően ugyan körvonalazódik valamiféle menetrend, de a mérvadó politikusok többsége úgy véli, 2009-ben már nem az lesz az alkotmány szövege, mint amit a franciák és hollandok tavaly népszavazáson elutasítottak, szerintük mindenképpen módosítani kell a szövegen. Vagyis azon a szövegen, amelyet 15 tagország már ratifikált. Velük mi lesz? Újból végig kell csinálniuk ezt a procedúrát? Másfél hét múlva a finnek veszik át az osztrákoktól a soros elnökséget, 2007-első felében pedig a németek kerülnek sorra. A finn elnökség alatt nagy változás nem várható, habár ők fogadkoznak, a német elnökség azonban jövő júniusban, vagyis már a francia elnökválasztás és a holland parlamenti voksolás után jelentést terjeszt elő arról, hogy mit lehet tenni az EU- alkotmány ügyében. Az állam- és kormányfők ennek alapján döntenek majd a további teendőkről, ám úgy, hogy a szükséges lépések legkésőbb 2008 második felében megtörténjenek - ekkor éppen Francia- ország lesz az EU soros elnöke. Úgy tűnik: az alkotmány okozta válság megoldásánál az állam- és kormányfők az unió két nagyhatalmának, Németországnak és Francia- országnak szánnak vezető szerepet. Addig nem tehetnek mást, mint - Barroso EU-bizottsági elnök javaslata szerint - jövő tavasszal, az EU elődjét létrehozó római szerződés 50. évfordulóján a tagállamok ünnepélyes nyilatkozatban tesznek hitet Európa értékei és ambíciói mellett. Az elején említett 2009-es „végső határidőnek” azért van jelentősége, mert akkor lesznek az új európai parlamenti választások, és akkor áll majd fel az új Európai Bizottság. Egyébként elég nagyok a véleménykülönbségek. A tagországok három csoportra oszthatók: vannak optimisták, vannak szkeptikusok és vannak, akik kivárnak. Abban általában egyetértés van, hogy Bulgária és Románia felvétele után szükséges az intézményi reform - amit az alkotmány rögzít - ahhoz, hogy a további bővítésre gondolni lehessen. Az EU jelenlegi állapotában további terjeszkedést már nem bír el. A jelenlegi alkotmánytervezet egyik legfőbb támogatója, Guy Verhofstadt belga kormányfő álláspontja is változott már. Azt mondta, elég realista ahhoz, hogy megértse, az alkotmányt teljes egészében nem fogják életbe léptetni. Mint hozzátette: a fontos az, hogy véget érjen az egyöntetű döntéshozatal rendszere, azaz az alkotmányból meg lehessen menteni a minősített többséggel való határozathozatal kiteijesztésének alapelvét. Romano Prodi új olasz kormányfő szintén úgy fogalmazott, az alkotmány jelenlegi formájában túlhaladott, a tavalyi francia és holland elutasítás után nincs esély a jelenlegi szöveg hatályba lépésére. Ezzel szemben Matti Vanhanen finn miniszterelnök, aki hamarosan átveszi a stafétabotot az osztrák kancellártól, egy német lapnak adott inteijújában elutasította a vitatott alkotmány átdolgozását. „Finnország azt akarja, hogy ez az alkotmány életben maradjon.” Kijelentette, országa ősszel ratifikálni fogja az alkotmányt. E lépés bírálói szerint Finnország mutatványt akar végrehajtani egy halott elefánttal. Vanhanen a soros finn elnökség fő feladatát így fogalmazta meg: nem elégséges az úgynevezett gondolkodási szünetet meghosszabbítani, „el kell kezdenünk az alkotmány népszerűsítését”. Szerinte „a 2004-es EU-bővítés sikertörténet. A legdinamikusabb gazdasági fejlődés a tíz új EU- országban megy végbe. Az eddiginél nagyobb figyelemét kell szentelni a tényleges eredményeknek”. Egyébként Vanhanen nem tanja reálisnak, kivitelezhetőnek Wolfgang Schüssel osztrák kancellárnak azt a felvetését, hogy az alkotmányt minden EU-országban egyszerre bocsássák népszavazásra, s fogadják el, ha a szavazók és az országok többsége elfogadja azt. A statisztikák szerint a régi tagországokban növekszik az euro- szkepticizmus, sokakat már a tíz új tagállam 2004-es felvétele is el- borzasztott. Például Hollandiában az alkotmány elutasítása után tovább romlott a helyzet, Atzo Nicolai Európa-ügyi miniszter a múlt heti csúcs kapcsán közölte: a hazájában jövőre esedékes választások után megalakuló új kormány sem lesz képes megmenteni az alkotmányt. Azt mondta, a jelenlegi kormány álláspontja világos: még egy enyhén módosított szöveggel sem szabad megkockáztatni egy újabb népszavazást, (-nák, mti, euractiv.hu) Unió Nagy-Britannia nélkül? Berlin. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök a múlt heti csúcs előtt azt mondta a Die Weltnek, Nagy-Britannia nélkül is el tudja képzelni az uniót. Hozzáfűzte ugyan: nem kívánja a britek kiválását. Szerinte Franciaországról viszont nem mondhat le az unió. „Ha Németország és Franciaország nem húznak egy irányba, az európai hajtómű annyira megsérülhet, hogy a kocsi sem fog mozogni.” (MTI) Uniós tanulmány a biomassza termeléséről Komoly károkat is okozhat MTl-HÍR Vladimír Špidla: valóságos európai munkaerőpiacot alakíthatnánk ki, és teljesíthetnénk a több és jobb munkahely létrehozását célzó lisszaboni célokat A munka mobilis lett, a munkaerő viszont statikus maradt INTERJÚ Brüsszel sokat várt attól, hogy foglalkoztatáspolitikájának középpontjába a mobilitást állította, de eddig csalódnia kellett. Az európai munkaerő nem mozdul, mindösz- sze 2 százaléknyian dolgoznak másik EU-tagországban, és ez az adat hosszú ideje nem változik. Erről kérdezte az EurActiv szlovák oldala Vladimír Špidlát, a foglalkoztatás kérdéseiért felelős EU-biztost. Milyen céljai voltak az EB-nek azzal, hogy 2006-ot a munkaerőmobilitás európai évének nyilvánította? A munkaerő-mobilitás kérdését földrajzi és foglalkoztatottsági szempontból egyaránt valóban fontosnak tartjuk. Sok új fejlemény (pl. az európai egészségügyi kártya, a nyugdíjhoz való jog hordozhatóságát előíró direktíva) ellenére a mobüitás igen visszafogott maradt. Az EU munkaképes lakosságának alig 2 százaléka dolgozik másik tagállamban, s ez az arány az utóbbi 30 évben semmit sem változott. Némileg más a helyzet a munkahelyváltás tekintetében: a dolgozók mintegy 8 százaléka változtat állást évente, és a foglalkoztatottak valamivel több mint egynegyede két évnél kevesebbet tölt el ugyanannál a cégnél. A másik szemszögből nézve: a munkavállalók 40 százaléka több mint tíz évig nem változtat munkahelyet, néhány tagországban ez az arány közel 50 százalék. Ezek az adatok kettős munkaerőpiac érvényesülését jelzik. Létezik egy kicsiny, rendkívül mobilis csoport, valamint egy nagy tömegű statikus többség. A mobilis dolgozók jelentős része gyakran ágazati okokból kénytelen állást változtatni, illetve a rossz munkahelyi viszonyok miatt. Alig van tehát munkahelyi mobilitási kultúra az európai dolgozók táborában, ami furcsa helyzetet szül: míg Európában a munka mobilis lett, a munkaerő többsége statikus maradt. A munkaerő-mobilitás európai évének célja tehát széles körű vitát kezdeményezni minden munkaerőpiaci szereplő részvételével annak érdekében, hogy tuda: tosítsák a munkavállalókban a szabad munkavállaláshoz való jogot, hogy tájékoztassák az állampolgárokat a létező lehetőségekről, illetve a mobüitást szolgáló eszközökről. A legtöbb ország az idén feloldotta a munkaerőpiaci korlátozásokat, egyesek teljesen, mások különféle korlátozásokkal. Ön ennél többet remélt? Ez a félig tele-félig üres pohár tipikus helyzete. Egyrészt négy tagország - Spanyolország, Portugália, Finnország és Görögország - a korlátozások teljes feloldása mellett döntött, öt másik tagállam sokkal rugalmasabb politikát vezet be, amely bizonyos ágazatokban teljesen feloldja a korlátozásokat. Másrészt három tagállam további három évre meghosszabbította a korlátozást, ami természetesen bizonyos frusztrációt okozott az új tagállamokban. Meg kell őriznünk a lendületet annak érdekében, hogy a dolgozók szabad közlekedésének jogát az EU minden állampolgára részére biztosítsuk. Mekkora munkaerő-mobilitásra lenne szükség ahhoz, hogy jelentős legyen az előrehaladás a lisszaboni célok elérésének folyamatában? Az említett 2 százalék nagyon kevés, igaz, ebben nincsenek benne a szezonmunkások, akiknek száma a mezőgazdaságban és vendéglátóiparban az év adott szakaszában igen jelentős. Az adatban nem szerepel az a 600 ezer dolgozó sem, aki naponta ingázik külföldi munkahelyére. Idén szeretnénk tudatosítani a közvéleményben, hogy a mobilitás miként járulhat hozzá a munkahelyteremtéshez, például csökkentve a munkanélküliséget bizonyos ágazatokban, régiókban vagy országokban, hiszen aki valahol munkanélküli, arra szükség lehet az EU más tagállamaiban. Szeretnénk meggyőzően érvelni amellett, hogy mekkora többletet jelent az emberek számára új kultúrák, új nyelvek, új munkakörülmények megismerése. Ily módon, a mobilitáskultúra megteremtésével valóságos európai munkaerőpiacot alakíthatunk ki, és teljesíthetjük a több és jobb munkahely létrehozását célzó lisszaboni célokat. A lakosság statikusságának fő oka a hagyományokhoz való ragaszkodásban rejlik. Az EB képes ennek megváltoztatására? Tény, hogy bizonyos régiókban az emberek igyekeznek a lehető leghosszabb ideig megmaradni egyazon munkahelyen. A belgák, az olaszok, a franciák 50 százaléka több mint tíz évig nem változtat munkahelyet, az Egyesült Királyságban és Írországban ez az arányszám csupán feleannyi. Érdekes adat, hogy az európai dolgozók 25 százaléka (kortól függetlenül) még soha nem változtatott munkahelyet. Az egyazon állásban eltöltött időszak mintegy 50 százalékkal hosszabb Európában, mint az USA- ban. Szeretnénk arra biztatni az EU-polgárokat, hogy pályafutásuk bizonyos pontján próbálják ki a mobilitást. A külföldi munkavállalásról beszámoló szakemberek úgy nyilatkoztak, külföldi munkatapasztalatuk igen értékes karrierjük és mindennapi életük szervezése szempontjából. Ha a mobilitás elfogadott lenne a karrier részeként, mintegy építőelemeként, akkor eljuthatnánk arra a szintre, hogy a külföldi munkát elismerjék a karrierben való előrehaladást szolgáló tényezőként. Ugyanakkor segítenünk kell a külföldi munkát vállaló személyt a visszatérés utáni munkaerőpiaci reintegrálódásban. Az EU-val versenyhelyzetben álló más gazdasági tömbök esetében nem létezik az a nyelvi akadály, amit Európában le kell küzdeni. A nyelvi és kulturális akadályok kérdése valóban az európai munkaerőpiac jellegzetessége, s ezek gátolják a kívánatos mobilitási kultúra kialakulását. De különbözőségünket előnyként is értékelhetjük, olyan előnyként, ami lehetőséget kínál az embereknek más kultúrák, más munkakörülmények megismeréséhez. Amellett, hogy módot ad a munkavállalóknak a gyorsan változó munkakörnyezethez való alkalmazkodáshoz, a mobilitás valószínűleg a legjobb eszköze az európai „többletérték” megtapasztalásának. Nem véletlen, hogy a mobüitást elősegítő minden program - Erasmus, Leonardo da Vinci, Marie Curie stb. - az EU legnépszerűbb programjai közé tartozik. Ahelyett, hogy a lakosságot tanítanánk meg arra, hogy költözzön a munkahely közelébe, nem lenne tanácsosabb a munkaadókat megtanítani arra, hogy hozzák az emberekhez az álláslehetőségeket? Sok ágazatban ez technikailag megoldható. A két lehetőség nem zátja ki egymást. Hangsúlyozom: nem kívánjuk mobilitásba kényszeríteni a lakosságot. A mobüitást választási lehetőségként szeretnénk felkínálni, a karrier bizonyos pontján. A mobüitás önmagában nem csodaszer, hanem csupán egy eszköz, amely jobb választási lehetőségeket kínál a globalizáció hatásainak kezelésére. Ezért szeretnénk - amellett, hogy a munkát hozzuk a dolgozóhoz - felkínálni azt a lehetőséget, hogy életében egyszer bárki megtapasztalhassa a mobüi- tás élményét, (euractiv.hu) Vladimír Špidla (Pavol Funtál felvétele)
