Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-19 / 140. szám, hétfő
AUTO-MOTOR 2006. június 19., hétfő 10. évfolyam 24. szám Különlegesebb autó, mint a szintén nem éppen tömegcikknek számító Ferrari Enzo, hiszen míg abból 349 darabot gyártottak, ebből mindössze 2x25 darab készült Maserati MC 12: Versenyautó, utcai kivitelben A Maserati nemrég ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját, és a márka rangjához illően nem is akárhogyan. Készített egy szupersportkocsit, majd annak versenypályás változatával a motorsportba is visszatért. EGZOTIKUM Az aerodinamikailag optimalizált orr-rész a bixenon fényszórókkal együtt emelhető le Motorelrendezés: Hengerűrtartalom: Legnagyobb teljesítmény: Legnagyobb forgatónyomaték: Legnagyobb sebesség: Gyorsulás 0-100 km/óra: Gyorsulás 0-200 km/óra: 0-400 m: 0-1000m: Ár: * (Az utcai változat adatai) V12/65°* 5998 cm3 465 kW (630 LE)/7500 min'1 652 Nm/5500 min1 330 km/óra 3.8 s 9.9 s 11,3 s 20,1 s 720 000 euró (kb. 28 800000 korona) Hátul: hatalmas szárny, apró, kerek lámpák és négy kipufogótorok (Képarchívum) Szokatlan látószög,... ...de a motorháztető felnyitása után már egyértelműbb a kép Ami pedig a mindössze 5-5 példányban legyártott versenyváltozatot illeti, első megmérettetése 2004-ben, az FIA GT imolai futamán volt, ahol a második helyen ért célba. A nevezetes eseményen még a Ferrari elnöke, Luca di Mon- tezemolo is jelen volt. Utána a kocsi egy győzelmet is aratott, de ezeket az eredményeket teljes évad híján még nem igazán vette komolyan az autós világ. A tavalyiakat viszont már annál inkább: 11 versenyből négy kettős és egy hármas győzelem... Az autó a 2006-os idényt is győzelemmel kezdte Silverstone- ban, egyszóval: gurul a szigonyos szekér... (amg/tz) A manapság már a Ferrari kötelékébe tartozó márka 37 év kihagyás után gurult vissza a verseny- pályákra, méghozzá a Ferrari Enzo alapjaira épített, bődületesen erős MC12-es sportváltozatával. Az alábbiakban a „civil” verziót vesz- szük górcső alá, de a sportmutáció látványos eredményeiről is ejtünk néhány szót. Összesen 50 darab készült A Maserati MC12-est nem lehet egyszerűen Enzo-utánzatnak nevezni. Már csak azért sem, mert 2004-ben és 2005-ben egyaránt 25-25 darabot gyártottak belőle. Azért csak ennyit, mivel pontosan ennyire volt szükség a homologizá- cióhoz. Ezzel a modenai székhelyű sportkocsigyár terméke ritkább, azaz különlegesebb autó lett, mint a szintén nem éppen tömegcikknek számító Ferrari Enzo, hiszen abból 349 darab készült - és mellesleg már elővételben elkelt mindegyik. Ha tehát valaki még ennél is egzotikusabb önjáróra vágyott, két évig adott volt a lehetőség, feltéve, hogy az illető bankszámláján volt közel háromnegyed millió eurónyi mozdítható pénz. Most már nem adott, bármennyi pénze legyen is az illetőnek, mivel a kocsiból egyszerűen nem fognak többet gyártani. Csak érdekességként: az elkészült 50 darabból Csehországba is jutott egy, de a tulajdonos kilétét titok fedi. A váltót a RACE gombbal kapcsoljuk versenypozícióba Roadsterré is átalakítható A „civil” Maserati az Enzótól eltérően kivehető targatetőt kapott. Ez jó, viszont cserébe le kellett mondani a felfelé nyíló szárnyas ajtókról. Az orr-rész klasszikus, ovális alakú Maserati hűtőráccsal készült, közepén a háromágú szigonnyal. A kocsi oldalán, az egymástól meglehetősen távolra került kerekek között széles légterelő csatorna fut végig, ami csökkenti a légellenállást, sőt némi leszorító erőt is termel. Ugyanez a célja a hatalmas hátsó szárnynak, valamint a kocsi alján elhelyezett diffú- zoroknak is. A rövid utastér fölül egy darabban levehető a már említett targatető, amely mögött a motor légszomját enyhítő szívónyílás található. Több mint 600 lóerő Apropó, motor. Az MC12 hátsó középmotoros, ami 41/59 százalékos tömegeloszlást eredményez az elülső és a hátsó tengely között. A hatliteres, V12-es aggregát hengersorai 65 fokos szöget zárnak be, a hengerenként 4-4 szelep nyitási Az ízig-vérig versenyautós beltér némi luxust sem nélkülöz Sikerszéria a versenypályákon A kerekeket egyetlen központi anya rögzíti és zárási idejét két feliilfekvő ve- zérműtengely szabályozza. Az alumínium és titán felhasználásának köszönhetően az egész aggregát csupán 232 kilogrammot nyom. Ami a teljesítményét illeti, csak kevéssel marad el az Enzo 660 lóerejétől, s ez a potenciál az 1335 kg önsúllyal kombinálva észvesztő menetteljesítményeket eredményez. A táblázatban szereplő 330 km/órás végsebesség például a gyártó szerint csupán egyféle alapérték, avatott kezekben az autó ennél többet is tud. Versenyváltó és bőrkárpit A hatfokozatú automatizált váltó Forma-l-es stílusú váltásokat tesz lehetővé, és kétféle állásban használható. A Sport mód a finomabb váltásokról és a bekapcsolt kipörgésgátlóról ismerhető fel, míg Race állásban durvább és gyorsabb váltásokra, illetve versenyüzemmódban működő ASR-re számíthat a vezető. A Pirellitől származó, 19 colos felniken feszülő gumiabroncsok mérete elöl 245/35, hátul 345/35; az nem lehet kétséges, hogy a hátsó kerekek a hajtottak A felnik rögzítését egyetlen központi kerékcsavarral oldották meg. Nem szokványos a fékrendszer sem, amelyet magától értetődően a Brembo szállít. Elöl 380, hátul 355 milliméteres tárcsákba harapnak a hat-, illetve négydugattyús féknyergek, miközben a torokszorító lassulást verseny-blokkolásgátló felügyeli. A konstruktőrök az utasteret sem hagyták teljesen csupaszon, de természetesen nem szabad a Quattroporte limuzin luxusát várnunk. A sportosan egyszerű belsőbe azért így is belefért a bőrkárpitozás, a légkondicionáló, az elektromos ablak- és tükörmozgatás, plusz a 12 V-os csatlakozó. Az elmaradhatatlan ovális Maserati óra az MC12-ben is kitüntetett helyen díszeleg: a középkonzol alján, a motor kék indítógombja fölött helyezték el.
