Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-17 / 139. szám, szombat

wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 17. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ VECSERNJE NOVOSZTY1 Zoran Djindjics néhai szer­biai miniszterelnök édesanyja azzal vádolta meg a szerbiai hatalom embereit, hogy bőrü­ket féltve akadályozzák a fia feltételezett gyilkosai ellen fo­lyó bírósági eljárást. A belgrádi napilap megszólaltatta Mila Djindjicset, aki igen ritkán nyi­latkozik. „Két és fél éve húzó­dik a per. Nem találok szava­kat. Csak most fogtam fel: va­laki nem akatja, hogy véget ér­jen a fiam meggyilkolásával vádolt személyek bírósági eljá­rása. Nyilvánvaló, hogý oltal­maznak valakit, aki nagyon fontos. Valaki zsarol, hogy aka­dályozza az ítélkezést, és az a legrosszabb, hogy mindebben benne van az állam keze” - ál­lítja az édesanya, aki megemlí­ti: a minap megtett háromszáz kilométert, hogy jelen legyen az egyik bírósági tárgyaláson, de végül be sem ment a tárgya­lóterembe, mert rájött, hogy semmi új nem fog történni.- Nacionalista! Populista! Hazug! (Gyenes Gábor karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Mire ébredünk holnap? Úgy tűnik, a gyönyörű, na­pos időt némi futózápor is megzavarhatja ma, így az emberek mégis elmennek szavazni. NAGY ANDRÁS De délután három után rendes férfiember már nem biztos, hogy kilép a lakásból, hiszen kezdődik a portugál-irán meccs. így, ha csa­ládtagjainkat a biztos szavazók között akaijuk tudni, ideális a ko­ra reggeli órákban elindulni. Ekkor ugye még hűvös a leve­gő, senki sem kívánkozik vízbe, il­letve meccs sincs. De az ember fe­je sem tiszta teljesen, hiszen pén­tek volt, kiengedtük egy kicsit a gőzt. Ezért kellett volna még teg­nap este a tenyerünkre felírni a megfelelő számokat, hogy aztán ne kelljen az urna mellett azon törni a fejünket, hogy hogyan is hívják azt a szimpatikus bajszost (nem, nem a hitieresre kipingált Hrušovskýra gondoltam, bár ná­lam ez a fotó nyert). A kampány finisében azon gondolkodtam, hogy a szlovák szavazók, akiknek nincsen a kezük megkötve, mint a kisebbségi mivoltjuk miatt a ma­gyaroknak, vajon mi alapján vá­lasztanak, választottak pártot. Mert azt még elfogadom, hogy a hívők a KDH-ra, a magyarfóbiá- sok az SNS-re szavaznak, a kom­munisták meg a kommunistákra. De a többiek számára támpontok alig léteznek, a különbségek pe­dig teljesen elmosódtak. Hiába próbálkoztak (illetve nem is na­gyon próbálkoztak) az elemzők valamit előrevetíteni, fogadjuk el tényként, hogy holnap reggel csak a választási eredménnyel leszünk gazdagabbak, de arról nem iga­zán lesz elképzelésünk továbbra sem, hogy milyen kormánya lesz az országnak. Míg a meccsek alapján azért egyértelműbb, hogy mi történik, ha a csehek mondjuk győznek Ghána ellen. Kurzusokra átszá­molva, hogy a foci nyelvén beszél­jünk: arra, hogy a Smer nyeri a mai választást, 1,02-1,04-es szor­zó van, ami semmi, de Fico mi­niszterelnökségére már 1,85-ös szorzóval fizetnek a fogadóirodák. Arra pedig, hogy ki lesz a kor­mányban, nem is lehetett fogadni. De ne főjön a fejünk, szerintem si­mán versenyt futhatunk a csehek­kel abban, hogy kinek lesz később kormánya, hiszen az ottani jobbol­dal majdnem olyan csodára ké­szül, mint a sziklából való vízfa- kasztás: 100 elszánt kommunista és szociáldemokrata képviselőből fog valakit meggyőzni arról, hogy Csehországnak jobboldali kor­mányra van szüksége. Nálunk meg egy olyan választásig jutot­tunk el, hogy ugyanolyan tudatla­nul kelünk fel vasárnap reggel, ahogy szombaton este lefeküd­tünk. Legfeljebb amiatt leszünk nyugodtabbak, hogy az MKP-nak több képviselője lesz, mint a Szlo­vák Nemzeti Pártnak. Ebben azért biztosak lehetünk. Szlovákiában 19%-os adót fizetnek, nincs iparűzési adó és a vállalkozók megúszhatják a regisztrációs díjat Gyurcsány: el lehet menni Szlovákiába ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ „El lehet menni Szlovákiába, itt lehet hagyni Magyarországot, de a nyugdíjasokat akkor is az államnak kell kifizetnie! ” - reagált ingerülten Gyurcsány Ferenc magyar minisz­terelnök arra a szakszervezeti kriti­kára, hogy ha nem kezdődik el a fi­zikai munkások bérfelzárkóztatása adócsökkentés révén, akkor előbb- utóbb külföldön keresnek munkát, a magyar cégek pedig kitelepülhet­nek. Gyurcsány kijelentette: végig­csináljuk az egyensúlyjavító prog­ramot, ha törik, ha szakad. „Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák vi­szonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fi­zetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a prog­ramja a munkáltatóknak? Én is tu­dok keményen kérdezni! Ez? Ho­gyan fogjuk kifizetni a nyugdíja­kat? Hogyan? El lehet menni Ma­gyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Le­het menni!” - mondta Magyaror­szág miniszterelnöke. A magyarországi cégeket sok­kolja az egyszerűsített vállalkozási adó, vagyis az ÉVA 15%-os kulcsá­nak tervezett 25-re emelése. Job­ban megéri nekik adózni Szlováki­ában, műit Magyarországon, ezt persze ki is használják, papíron egyre többen alapítanak telephe­lyet nálunk. A magyar vállalkozók egyre gyakrabban teszik fel a kér­dést: ÉVA vagy nem ÉVA? Közben pedig a könyvelőkkel együtt szá­molnak, megéri-e 25%-kal adózni, vagy esetleg valami más megol­dást kell keresni. Találékony a ma­gyar, vannak megoldások. Szlová­kiában például csak 19%-os adót kell fizetni, nincs iparűzési adó és a magyar vállalkozók megúszhat­ják a több százezer forintos regiszt­rációs díjat is. Mivel a két ország között létezik a kettős adózást el­kerülő egyezmény, a Szlovákiában szerzett jövedelem után csak itt kell adózni. Az pedig már csak ügyesség kérdése, hogy a cég ösz­szes jövedelme Szlovákiában tűn­jön fel. A szlovákiai cégalapításhoz erkölcsi bizonyítványra, a cég ala­pító okirataira, a cégkivonatra van szükség. Ezeket le kell fordíttatni szlovák nyelvre. Béreim kell egy helyiséget, majd felkeresni a helyi iparkamarát. Ha megvan az ipar- engedély, a céget be kell jegyeztet­ni a cégbíróságon és bejelentkezni a szlovák adóhatósághoz. Mindez kb. egy hónap és ügyvédi fordítási költséggel együtt legfeljebb 300 ezer forint (21 500 Sk). A kiskapu legális, még akkor is, ha a magyar- országi tevékenység után elvileg Magyarországon kellene adózni. Az utóbbi egy-két évben több ezer magyar cég alapított így szlovákiai telephelyet. A magyar kormány- párti politikusok ugyanakkor azt mondják, a 10%-os emeléssel is az egységesített vállalkozói adó (ÉVA) a nyerő. Veres János pénz­ügyminiszter szerint gazdaságilag nem racionális a visszalépés, lé­nyegesen kedvezőbb ugyanis a közteherviselés aránya az EVA-nak még 25%-os mérték mellett is. Az új magyar kormánynak ugyanakkor nem csak a hazai vál­lalkozók „elköltözésével” kell megbirkóznia. A világ egyik legna­gyobb hitelminősítője a Standard and Poor’s ugyanis újra leminősí­tette, vagyis közepes befektetői sávba sorolta Magyarországot. A jelentésben az áll, hogy az ország kilátásai kedveződének. A doku­mentum a kormány egyensúlyja­vító pénzügyi konszolidációs cso­magját ambiciózusnak nevezi, de úgy tűnik, a jó osztályzathoz ez még nem elég. Kai Stukenbrock, a Standard and Poor’s igazgatója szerint maga a magyar kormány is elismerte, hogy az államháztartás sokkal rosszabb állapotban van, mint fél éve. A kép a konszolidáci­óval együtt is negatív. A jelenlegi állapotok szerint a magyar állam- háztartás hiánya idén elérheti a GDP 11%-át, 2009-ben pedig, ha minden jól megy, 6,8% lehet, ami még mindig magas. A magas-defi­cit miatt a hitelminősítő szerint Magyarország 2014 előtt jobb, ha nem is álmodik az euróövezeti tagságról, (mtí, o, mtv) Gyurcsány, egy nappal később „Igen, volt bennem megbántottság és sértettség” - írta tegnap az érdekegyeztetésről Gyurcsány internetes naplójában. „Tegnap óta nem megy ki a fejemből a vita. Nagyon önérzetesen utasítottam visz- sza azt a fenyegetést, hogy a magyar cégek el is tudnak menni Szlová­kiába - persze csak papíron -, mert ott kisebb az adó. A cégeket átje­lentjük, mi meg maradjunk itt, mert az emberek mégsem mehetnek el (...) A hazafiság annyit ér, hogy négy százalék adóemelés már ki­oltja?” - fogalmazott. KOMMENTÁR Szavazni kell! MOLNÁR NORBERT Szlovákiában eddig minden választást Vladimír Mečiar nyert meg. Idén ez nem így lesz. Idén Mečiar helyére saját legyengített változata, Robert Fico lép; Mečiar-lightnak is szokás nevezni, de minek, megél ő a saját nevén is, alig rosszabb a híre, mint az örök győztesnek, aki egyben a potenciális vesztes is. Idén sem arról lesz szó, ki nyeri a voksolást, hanem arról, ki és hány százalékkal lesz második, harmadik és negyedik, meg ötö­dik. Míg 1998-ban az volt a tét, folytatódjék-e egy sötét időszak egy új ország újkori történelmében, 2002-ben pedig az, hogy be- kerülnek-e a baloldali populi-nacionalisták a kormányba, idén több tétje is van a választásnak. Elsősorban az, hogy folytatódnak-e a reformok, amelyeket a jelen­leg hatalmon levő koalíció kezdett meg, s amelyek legalább mak­rogazdaságilag sikeres pályára állították az országot, vagy újra kezdhetünk mindent elölről, ami újabb kísérleteket, s minimum új megtorpanást jelent. És arról is, hogy az olyan pártok, mint a Smer vagy a HZDS képesek lesznek-e kielégítem a mögöttük álló éhes lobbiszervezetek vágyait. De emellett arról is szavazunk, hogy az utóbbi években beállt relatív nemzetiségi és társadalmi béke folytatódik-e, vagy ismét olyan politikusok kerülnek a kor­mánykerék közelébe, akik magyarellenességükkel próbálnak meg jó pontokat gyűjteni. Tény, hogy az 1998-as és a 2002-es motiváció jóval erősebb volt, mint az idei. Mert az ember elkényelmesedik. Ha a kormányból nem jönnek ellenséges jelzések irányába, hajlamos elfelejteni mindent, ami korábban volt, s meg sem fordul a fejében, hogy megint minden rosszra, legalábbis rosszabbra fordulhat. Választani azonban főleg nem ezek miatt kell. Hanem amiatt, mert ez jog. S amihez joga van az embernek, élnie is kellene vele. Hát ki a fene döntsön az ember saját sorsáról, hanem ő maga? És az is szavaz, aki nem megy el voksolni. Azokra, akikre még véletlenül sem adta volna a voksát. Mert biztos vagyok abban, hogy a megbuggyant és egyben életveszélyes Ján Slotát senki sem akarja támogatni. Ám minél kevesebb szavazat érkezik a másik oldalra, annál értékesebbek lesznek a Slotára leadott voksok. Jó választást mindenkinek! JEGYZET msmimfflmiimmsmmmimmMtämmwmmsmšmmmmmmmmmmmsMfnmMífmmmMMmmmmKmfflm Szalag mellett, szorítva TALLÓSl BÉLA Üdvözlöm a japánokat. Nem tudok róluk semmit, csak amit mindenki vagy legalábbis a legtöbben, hogy övék a felkelő Nap országa. Teljesen ismeret­len előttem az ázsiai nációk kultúrája: szégyen ide vagy oda, az egyre erősödő, és vi­lágelismerést kivívó koreai mozgóképművészet film­ínyencek által remeknek tar­tott darabjaira sem tudok rá­hangolódni. Túl távoli, szinte elérhetetlenül idegen szá­momra az a világ: idegenek a kapcsolattartó szokások, s filmről nézve nem tudom át­érezni azt, ahogy az érzelmei­ket, a furcsán kimutatott vagy ki nem mutatott szenvedélyei­ket megélik. Nem alakult, il­letve környezetem - oktatóim, nevelőim - nem alakítottak ki bennem olyan érzelmi kötő­dést vagy szellemi kíváncsisá­got, amivel egy icipicit is kap­csolódni tudnék mentalitásuk­ra. De talán most valami el­kezdődött. Megdöbbenve ol­vasom ugyanis, hogy a 120 milliós Japán polgárai közül tavaly több mint 32 ezer ve­tett önkezével véget az életé­nek. Nem tudom, miért volt olyan elképzelésem, talán a „felkelő Nap országa” imázs alakította ki bennem azt a ké­pet, hogy ott minden csupa derű. És lám, az Egészségügyi Világszervezet statisztikái sze­rint a 100 ezer japán lakosra vetített öngyilkossági ráta 24,1: magyarán Japánban a világon az egyik legmagasabb a lakosság arányához mérve az öngyilkosságok száma. Ezek eddig csak számok. Szá­mok, amelyek mögött sírkö­vek állnak: mindegyik mögött egy. És természetesen hozzá­tartozók. Egy életre érzelmi­leg megnyomorított hozzátar­tozók. Talán a japán honatyák rájuk is gondoltak, amikor a minap törvényt hirdettek ki, arra mozgósítva a kormányt és a munkaadókat, hogy hoz­zanak megelőző intézkedése­ket ennek az egyre súlyosbodó negatív jelenségnek a megelő­zésére. Ájogszabály javasolja a vállalatvezetőknek, hogy az eddiginél jobban figyeljenek oda az alkalmazottak mentá­lis egészségére. Na, ez az. Mentális egészség! Ajapánok- nak köszönhetően jöttem rá, hogy egyszer nekem is volt egészséges mentális egészsé­gem, ami akkor sérült először, amikor diákként kötelező nyá­ri építőtáborban (mára ki­ment a gyakorlatból) kemény fizikai munkával konzerv­gyárban kellett két vagy há­rom hetet töltenem, és először álltam szalag mellett. Elindult a szalagon az uborka, bennem meg pár perc múlva - bizo­nyára attól a szorongástól, hogy nem léphetek el akármi­kor a hetes méretű lábam nagyságára kimért aznapi he­lyemről - megindult az inger, hogy meg kell látogatnom a mellékhelyiséget. Am a posz­tomon egyre csak jöttek a teli üvegek, és raknom kellett rá­juk a fedőtetőket... közben meg szorítottam, szorítottam, már alig bírtam, mire valakit kerítettek, aki helyettesített, összeszorított lábakkal, imbo- lyogva rohantam kifelé. Na, ott, annak a mellékhelyiség­nek a lepusztult állapotára rá­csodálkozva érte mentális egészségemet a második sok­kos sérülés. Azt hittem, a mentális egészséget csak kon­zervgyárban érheti sérülés. Pedig dehogy! Ezért üdvöz­löm a japánokat.

Next

/
Thumbnails
Contents