Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-17 / 139. szám, szombat
wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 17. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ VECSERNJE NOVOSZTY1 Zoran Djindjics néhai szerbiai miniszterelnök édesanyja azzal vádolta meg a szerbiai hatalom embereit, hogy bőrüket féltve akadályozzák a fia feltételezett gyilkosai ellen folyó bírósági eljárást. A belgrádi napilap megszólaltatta Mila Djindjicset, aki igen ritkán nyilatkozik. „Két és fél éve húzódik a per. Nem találok szavakat. Csak most fogtam fel: valaki nem akatja, hogy véget érjen a fiam meggyilkolásával vádolt személyek bírósági eljárása. Nyilvánvaló, hogý oltalmaznak valakit, aki nagyon fontos. Valaki zsarol, hogy akadályozza az ítélkezést, és az a legrosszabb, hogy mindebben benne van az állam keze” - állítja az édesanya, aki megemlíti: a minap megtett háromszáz kilométert, hogy jelen legyen az egyik bírósági tárgyaláson, de végül be sem ment a tárgyalóterembe, mert rájött, hogy semmi új nem fog történni.- Nacionalista! Populista! Hazug! (Gyenes Gábor karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Mire ébredünk holnap? Úgy tűnik, a gyönyörű, napos időt némi futózápor is megzavarhatja ma, így az emberek mégis elmennek szavazni. NAGY ANDRÁS De délután három után rendes férfiember már nem biztos, hogy kilép a lakásból, hiszen kezdődik a portugál-irán meccs. így, ha családtagjainkat a biztos szavazók között akaijuk tudni, ideális a kora reggeli órákban elindulni. Ekkor ugye még hűvös a levegő, senki sem kívánkozik vízbe, illetve meccs sincs. De az ember feje sem tiszta teljesen, hiszen péntek volt, kiengedtük egy kicsit a gőzt. Ezért kellett volna még tegnap este a tenyerünkre felírni a megfelelő számokat, hogy aztán ne kelljen az urna mellett azon törni a fejünket, hogy hogyan is hívják azt a szimpatikus bajszost (nem, nem a hitieresre kipingált Hrušovskýra gondoltam, bár nálam ez a fotó nyert). A kampány finisében azon gondolkodtam, hogy a szlovák szavazók, akiknek nincsen a kezük megkötve, mint a kisebbségi mivoltjuk miatt a magyaroknak, vajon mi alapján választanak, választottak pártot. Mert azt még elfogadom, hogy a hívők a KDH-ra, a magyarfóbiá- sok az SNS-re szavaznak, a kommunisták meg a kommunistákra. De a többiek számára támpontok alig léteznek, a különbségek pedig teljesen elmosódtak. Hiába próbálkoztak (illetve nem is nagyon próbálkoztak) az elemzők valamit előrevetíteni, fogadjuk el tényként, hogy holnap reggel csak a választási eredménnyel leszünk gazdagabbak, de arról nem igazán lesz elképzelésünk továbbra sem, hogy milyen kormánya lesz az országnak. Míg a meccsek alapján azért egyértelműbb, hogy mi történik, ha a csehek mondjuk győznek Ghána ellen. Kurzusokra átszámolva, hogy a foci nyelvén beszéljünk: arra, hogy a Smer nyeri a mai választást, 1,02-1,04-es szorzó van, ami semmi, de Fico miniszterelnökségére már 1,85-ös szorzóval fizetnek a fogadóirodák. Arra pedig, hogy ki lesz a kormányban, nem is lehetett fogadni. De ne főjön a fejünk, szerintem simán versenyt futhatunk a csehekkel abban, hogy kinek lesz később kormánya, hiszen az ottani jobboldal majdnem olyan csodára készül, mint a sziklából való vízfa- kasztás: 100 elszánt kommunista és szociáldemokrata képviselőből fog valakit meggyőzni arról, hogy Csehországnak jobboldali kormányra van szüksége. Nálunk meg egy olyan választásig jutottunk el, hogy ugyanolyan tudatlanul kelünk fel vasárnap reggel, ahogy szombaton este lefeküdtünk. Legfeljebb amiatt leszünk nyugodtabbak, hogy az MKP-nak több képviselője lesz, mint a Szlovák Nemzeti Pártnak. Ebben azért biztosak lehetünk. Szlovákiában 19%-os adót fizetnek, nincs iparűzési adó és a vállalkozók megúszhatják a regisztrációs díjat Gyurcsány: el lehet menni Szlovákiába ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ „El lehet menni Szlovákiába, itt lehet hagyni Magyarországot, de a nyugdíjasokat akkor is az államnak kell kifizetnie! ” - reagált ingerülten Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök arra a szakszervezeti kritikára, hogy ha nem kezdődik el a fizikai munkások bérfelzárkóztatása adócsökkentés révén, akkor előbb- utóbb külföldön keresnek munkát, a magyar cégek pedig kitelepülhetnek. Gyurcsány kijelentette: végigcsináljuk az egyensúlyjavító programot, ha törik, ha szakad. „Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” - mondta Magyarország miniszterelnöke. A magyarországi cégeket sokkolja az egyszerűsített vállalkozási adó, vagyis az ÉVA 15%-os kulcsának tervezett 25-re emelése. Jobban megéri nekik adózni Szlovákiában, műit Magyarországon, ezt persze ki is használják, papíron egyre többen alapítanak telephelyet nálunk. A magyar vállalkozók egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: ÉVA vagy nem ÉVA? Közben pedig a könyvelőkkel együtt számolnak, megéri-e 25%-kal adózni, vagy esetleg valami más megoldást kell keresni. Találékony a magyar, vannak megoldások. Szlovákiában például csak 19%-os adót kell fizetni, nincs iparűzési adó és a magyar vállalkozók megúszhatják a több százezer forintos regisztrációs díjat is. Mivel a két ország között létezik a kettős adózást elkerülő egyezmény, a Szlovákiában szerzett jövedelem után csak itt kell adózni. Az pedig már csak ügyesség kérdése, hogy a cég öszszes jövedelme Szlovákiában tűnjön fel. A szlovákiai cégalapításhoz erkölcsi bizonyítványra, a cég alapító okirataira, a cégkivonatra van szükség. Ezeket le kell fordíttatni szlovák nyelvre. Béreim kell egy helyiséget, majd felkeresni a helyi iparkamarát. Ha megvan az ipar- engedély, a céget be kell jegyeztetni a cégbíróságon és bejelentkezni a szlovák adóhatósághoz. Mindez kb. egy hónap és ügyvédi fordítási költséggel együtt legfeljebb 300 ezer forint (21 500 Sk). A kiskapu legális, még akkor is, ha a magyar- országi tevékenység után elvileg Magyarországon kellene adózni. Az utóbbi egy-két évben több ezer magyar cég alapított így szlovákiai telephelyet. A magyar kormány- párti politikusok ugyanakkor azt mondják, a 10%-os emeléssel is az egységesített vállalkozói adó (ÉVA) a nyerő. Veres János pénzügyminiszter szerint gazdaságilag nem racionális a visszalépés, lényegesen kedvezőbb ugyanis a közteherviselés aránya az EVA-nak még 25%-os mérték mellett is. Az új magyar kormánynak ugyanakkor nem csak a hazai vállalkozók „elköltözésével” kell megbirkóznia. A világ egyik legnagyobb hitelminősítője a Standard and Poor’s ugyanis újra leminősítette, vagyis közepes befektetői sávba sorolta Magyarországot. A jelentésben az áll, hogy az ország kilátásai kedveződének. A dokumentum a kormány egyensúlyjavító pénzügyi konszolidációs csomagját ambiciózusnak nevezi, de úgy tűnik, a jó osztályzathoz ez még nem elég. Kai Stukenbrock, a Standard and Poor’s igazgatója szerint maga a magyar kormány is elismerte, hogy az államháztartás sokkal rosszabb állapotban van, mint fél éve. A kép a konszolidációval együtt is negatív. A jelenlegi állapotok szerint a magyar állam- háztartás hiánya idén elérheti a GDP 11%-át, 2009-ben pedig, ha minden jól megy, 6,8% lehet, ami még mindig magas. A magas-deficit miatt a hitelminősítő szerint Magyarország 2014 előtt jobb, ha nem is álmodik az euróövezeti tagságról, (mtí, o, mtv) Gyurcsány, egy nappal később „Igen, volt bennem megbántottság és sértettség” - írta tegnap az érdekegyeztetésről Gyurcsány internetes naplójában. „Tegnap óta nem megy ki a fejemből a vita. Nagyon önérzetesen utasítottam visz- sza azt a fenyegetést, hogy a magyar cégek el is tudnak menni Szlovákiába - persze csak papíron -, mert ott kisebb az adó. A cégeket átjelentjük, mi meg maradjunk itt, mert az emberek mégsem mehetnek el (...) A hazafiság annyit ér, hogy négy százalék adóemelés már kioltja?” - fogalmazott. KOMMENTÁR Szavazni kell! MOLNÁR NORBERT Szlovákiában eddig minden választást Vladimír Mečiar nyert meg. Idén ez nem így lesz. Idén Mečiar helyére saját legyengített változata, Robert Fico lép; Mečiar-lightnak is szokás nevezni, de minek, megél ő a saját nevén is, alig rosszabb a híre, mint az örök győztesnek, aki egyben a potenciális vesztes is. Idén sem arról lesz szó, ki nyeri a voksolást, hanem arról, ki és hány százalékkal lesz második, harmadik és negyedik, meg ötödik. Míg 1998-ban az volt a tét, folytatódjék-e egy sötét időszak egy új ország újkori történelmében, 2002-ben pedig az, hogy be- kerülnek-e a baloldali populi-nacionalisták a kormányba, idén több tétje is van a választásnak. Elsősorban az, hogy folytatódnak-e a reformok, amelyeket a jelenleg hatalmon levő koalíció kezdett meg, s amelyek legalább makrogazdaságilag sikeres pályára állították az országot, vagy újra kezdhetünk mindent elölről, ami újabb kísérleteket, s minimum új megtorpanást jelent. És arról is, hogy az olyan pártok, mint a Smer vagy a HZDS képesek lesznek-e kielégítem a mögöttük álló éhes lobbiszervezetek vágyait. De emellett arról is szavazunk, hogy az utóbbi években beállt relatív nemzetiségi és társadalmi béke folytatódik-e, vagy ismét olyan politikusok kerülnek a kormánykerék közelébe, akik magyarellenességükkel próbálnak meg jó pontokat gyűjteni. Tény, hogy az 1998-as és a 2002-es motiváció jóval erősebb volt, mint az idei. Mert az ember elkényelmesedik. Ha a kormányból nem jönnek ellenséges jelzések irányába, hajlamos elfelejteni mindent, ami korábban volt, s meg sem fordul a fejében, hogy megint minden rosszra, legalábbis rosszabbra fordulhat. Választani azonban főleg nem ezek miatt kell. Hanem amiatt, mert ez jog. S amihez joga van az embernek, élnie is kellene vele. Hát ki a fene döntsön az ember saját sorsáról, hanem ő maga? És az is szavaz, aki nem megy el voksolni. Azokra, akikre még véletlenül sem adta volna a voksát. Mert biztos vagyok abban, hogy a megbuggyant és egyben életveszélyes Ján Slotát senki sem akarja támogatni. Ám minél kevesebb szavazat érkezik a másik oldalra, annál értékesebbek lesznek a Slotára leadott voksok. Jó választást mindenkinek! JEGYZET msmimfflmiimmsmmmimmMtämmwmmsmšmmmmmmmmmmmsMfnmMífmmmMMmmmmKmfflm Szalag mellett, szorítva TALLÓSl BÉLA Üdvözlöm a japánokat. Nem tudok róluk semmit, csak amit mindenki vagy legalábbis a legtöbben, hogy övék a felkelő Nap országa. Teljesen ismeretlen előttem az ázsiai nációk kultúrája: szégyen ide vagy oda, az egyre erősödő, és világelismerést kivívó koreai mozgóképművészet filmínyencek által remeknek tartott darabjaira sem tudok ráhangolódni. Túl távoli, szinte elérhetetlenül idegen számomra az a világ: idegenek a kapcsolattartó szokások, s filmről nézve nem tudom átérezni azt, ahogy az érzelmeiket, a furcsán kimutatott vagy ki nem mutatott szenvedélyeiket megélik. Nem alakult, illetve környezetem - oktatóim, nevelőim - nem alakítottak ki bennem olyan érzelmi kötődést vagy szellemi kíváncsiságot, amivel egy icipicit is kapcsolódni tudnék mentalitásukra. De talán most valami elkezdődött. Megdöbbenve olvasom ugyanis, hogy a 120 milliós Japán polgárai közül tavaly több mint 32 ezer vetett önkezével véget az életének. Nem tudom, miért volt olyan elképzelésem, talán a „felkelő Nap országa” imázs alakította ki bennem azt a képet, hogy ott minden csupa derű. És lám, az Egészségügyi Világszervezet statisztikái szerint a 100 ezer japán lakosra vetített öngyilkossági ráta 24,1: magyarán Japánban a világon az egyik legmagasabb a lakosság arányához mérve az öngyilkosságok száma. Ezek eddig csak számok. Számok, amelyek mögött sírkövek állnak: mindegyik mögött egy. És természetesen hozzátartozók. Egy életre érzelmileg megnyomorított hozzátartozók. Talán a japán honatyák rájuk is gondoltak, amikor a minap törvényt hirdettek ki, arra mozgósítva a kormányt és a munkaadókat, hogy hozzanak megelőző intézkedéseket ennek az egyre súlyosbodó negatív jelenségnek a megelőzésére. Ájogszabály javasolja a vállalatvezetőknek, hogy az eddiginél jobban figyeljenek oda az alkalmazottak mentális egészségére. Na, ez az. Mentális egészség! Ajapánok- nak köszönhetően jöttem rá, hogy egyszer nekem is volt egészséges mentális egészségem, ami akkor sérült először, amikor diákként kötelező nyári építőtáborban (mára kiment a gyakorlatból) kemény fizikai munkával konzervgyárban kellett két vagy három hetet töltenem, és először álltam szalag mellett. Elindult a szalagon az uborka, bennem meg pár perc múlva - bizonyára attól a szorongástól, hogy nem léphetek el akármikor a hetes méretű lábam nagyságára kimért aznapi helyemről - megindult az inger, hogy meg kell látogatnom a mellékhelyiséget. Am a posztomon egyre csak jöttek a teli üvegek, és raknom kellett rájuk a fedőtetőket... közben meg szorítottam, szorítottam, már alig bírtam, mire valakit kerítettek, aki helyettesített, összeszorított lábakkal, imbo- lyogva rohantam kifelé. Na, ott, annak a mellékhelyiségnek a lepusztult állapotára rácsodálkozva érte mentális egészségemet a második sokkos sérülés. Azt hittem, a mentális egészséget csak konzervgyárban érheti sérülés. Pedig dehogy! Ezért üdvözlöm a japánokat.
