Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-16 / 138. szám, péntek

14 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 16. www.ujszo.com Elhunyt Protics Jolán Életének 84. évében, rövid, súlyos betegségben tegnap el­hunyt Protics Jolán, aki évtize­deken keresztül volt az Új Szó munkatársa. Loló néni szinte az alapító nemzedékkel együtt ke­rült a laphoz, mindjárt a fran­cia-magyar szak elvégzése után, az ötvenes évek Legelején. Fordítóként kezdte újságírói pá­lyáját, majd szerkesztő lett, s a nyolcvanas évek közepén, a kül­politikai rovat vezetőjeként ment nyugdíjba. Utána néhány évig külsősként még bejárt dol­gozni. Protics Jolán temetése június 19-én, hétfőn-13 órakor lesz a pozsonyi Szent Márton- temetőben. Emlékét kegyelettel megőrizzük. A szerkesztőség RÖVIDEN „Magyar” musical Straussról Bécs. Az ifjabb Johann Strauss életéről szóló „magyar” musical ősbemutatóját láthatják azok, akik július 5-re jegyet váltanak a stockeraui ünnepi játékok keretében tartandó bemutatóra. Ferkay Tamás, a darab szövegkönyvírója és egyben a musical rendezője el­mondta, hogy a Schani (szolga/inas) című darab zenéjét a pozsonyi származású Bela Fischer írta, így a szerzőpáros származása alapján „magyarnak” lehetne minősíteni a művet, amelynek főszerepét az Ausztriában rendkívül népszerű Alfons Haider játssza. Annyit még elárult, hogy a darab valójában az ifjabb Strauss személyiségével és életével foglalkozik, nem pedig „azzal a mítosszal, amelyet a turis­táknak szánnak”. A zene teljességgel mai és korszerű hangszerelé- sű, de a melodikus ötletek Johann Strausstól származnak. (MTI) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MUSORAJANLO Az Éj királynője egy idős férfi, Papageno pedig teljesen néma a bécsi Neue Oper új darabjában Paulinától Jenufáig Štefan Margita (Laca) és Dana Burešová (Jenufa) a prágaiak előadásá­ban (Fotó: SND) Szombat: a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazin 7-től fél 12- ig hallható. 11.30-kor a Délidőben Miklósi Péter derűről és küldetés­tudatról, az önismeret fontosságá­ról, a hajdani pozsonyi Savoy lég­köréről, a mindennapok igazságai­ról és hangsúlyairól beszélget a szlovákiai magyar kortárs irodalom legtermékenyebb alkotójával, Du­ba Gyulával. 13 órától a Tékában könyveket ajánlunk hallgatóink könyvespolcára, és megszólal Tóth Krisztina magyarországi költő, pró­zaíró, műfordító. 15 órától egy vi­dám, abszurd hangjátékot hallhat­nak. Csóka Ferenc művének címe: A földönkívüli. A16 órai hírek után kezdődik a Köszöntő. Vasárnap 8.05-kor katolikus mű­sorral jelentkezik a Világosság, amelyben Zsidó János féli esperes­plébános homíliája hangzik el. A 9 órai hírek után Randevú Csenger Ferenccel. A mesében Süsü csapdá­ba esik, aztán olyan diákokat is­merhetnek meg, akik tanulmányi versenyek győztesei lettek. Vendé­günk lesz az Ócsófeszt szervezője, a Pop-mix után pedig egy ifjú kör­nyezetvédővel beszélgetünk. Dél­ben választási híradó: Molnár Judit Lovász Attilával és Jarábik Balázs- zsal a választások eredményéről és a lehetséges koalíciókról beszélget. 13 órakor Térerő, 14 órakor hírek, majd Lacza Tihamér műsorát, a Ka­leidoszkópot közvetítjük. A tarta­lomból: a Szlovák Köztársaság ezüstérmével tüntették ki 60. szü­letésnapja alkalmából Gágyor Pé­ter rendezőt, színházalapítót és írót; Zselízen hosszabb szünet után ismét országos népművészeti fesz­tivált rendeznek; Köbölkúton nem­régen megnyitották a felújított, szá­mítógépekkel is felszerelt könyvtá­rat; a Felvidéki Rockszínház veze­tője, Karkó Henriett az együttes in­dulásáról és eddig tevékenységéről nyilatkozik; dr. Mácza Mihály kala­uzolásával egy érdekes komáromi fotókiállítást tekintünk meg. 15 órától a Segítsünk a fogyatékos vagy tanulási zavarral küzdő tanu­lók iskolai integrációjának lehető­ségeivel foglalkozik. Bemutatja, mi a helyzet nálunk és Magyarorszá­gon. A fél négykor kezdődő népraj­zi összeállításunkban hangképek­ben számolunk be a IV. Nemzetközi Népzenei Fesztiválról. (B. E.) A szünetben megszökött a közönség, csak pár tucat­nyi elszánt zenekedvelő maradt, így szinte üres né­zőtér előtt ment a Zauberflöte 06, amely a pozsonyi nemzetközi ope­rafesztivál három külföldi produkciója közül első­ként került bemutatásra. Nem a pozsonyi közönség szavazott lábbal Thomas Pernes operájáról, hanem a szerző honfitársai, a bu­szokkal érkezett osztrák színházlátogatók. VOJTEK KATALIN Az előttem ülő népes osztrák család is a távozás mellett dön­tött, miután a nagymama magá­ból kikelve harsogta: reklamálni fog, ő Mozart Varázsfuvolájára váltott jegyet, nem pedig erre az idédenségre. A folyosón elkapott mondatok alapján a felháboro­dott hölgy nem volt egyedül, a zömmel nyugdíjas korú osztrá­kok közül többen is abban a hiszemben jöttek Pozsonyba, hogy Mozart operáját fogják lát­ni. Számukra óriási csalódás volt az idei Mozart-év tiszteletére szü­letett Pernes-mű, amelyet a Neue Oper Wien együttese adott elő Walter Kobéra vezényletével. A nézőtéren maradt keveseknek vi­szont tetszett, amit az előadás vé­gén lelkes tapsukkal is kifejezésre juttattak. A Zauberflöte 06 filo­zofikus mű a javából, első látás- ra-hallásra nem egykönnyen emészthető meg, különösen ha a német szöveg szlovák fordítása magasan a színpad felett pereg, és a nézőnek folyton választania kell, a szövegvetítőt nézze-e kite­kert nyakkal, vagy azt, ami a szín­padon történik. Pernes operájá­nak meséje annyiban különbözik a Schikaneder-félétől, amennyire a felvilágosodás korának naiv op­timizmusa napjaink cinikus kiáb­rándultságától. Pernesnél még Sarastro sem képviseli azt a mély humánumot és bölcsességet, mint Mozartnál. Épp fordítva: ki­derül, hogy a sziget, ahol kápók kényszerítik lélektelen szórako­zásra a nyájként kezelt, agymo­sott tömeget, és himnikus dal ma­gasztalja a megváltó drogot, Sarastro birodalma, ő vásárolt meg mindent és mindenkit, hogy kiélje beteges hatalmi vágyait. A szépséget, jóságot, emberi meleg­séget megtestesítő Paminát rab­szolgaként tartja fogva. A lányt Tamino megerőszakolja, amikor az megmutatja neki, merre mene­külhet el a szigetről, majd átadja őt az őröknek. Pedig előzőleg sze­rette Paminát, de meg akar felelni Sarastro feltételezett elvárásai­nak, akit kegyeden világa alapján ítél meg. Amikor Sarastro úgy dönt, lakóival együtt megsemmi­síti birodalmát, Tamino megfojtja őt. Sarastro bizalmasa közli vele: most már övé a sziget, így rendel­kezett Sarastro, aki tudta, hogy Tamino meg fogja őt ölni. De a fi­atalember nem tud örülni az ölé­be hullott hatalomnak és gazdag­ságnak, az eltűnt Pamina bocsá­natára vágyik, és mindent hátra­hagyva elindul, hogy fellelje a lányt. Ennyi dióhéjban a történet, amely persze jóval bonyolultabb. Miközben felvillantja a diktatúra és a hatalmi manipuláció jellem­zőit, többek között olyan szerep­lői vannak, mint az időnként fel­bukkanó, de meg nem szólaló Papageno vagy a szabadságát az életével megváltó Éj királynője. Az utóbbi nem más, mint egy idős férfi, aki folyton az Énekek éneké­nek menyasszonydicsérő sorait kántálja-deklamálja. Pemes zené­je az illusztratív elemekként hasz­nált zajokkal, zörejekkel, Mozart- idézetekkel és saját - időnként na­gyon is melodikus - dallamaival kifejező és élvezhető. Az elfoga­dást megkönnyíti a jó rendezés és a jó énekesek, akik jó színészek is egyben. Elmondható, hogy izgal­mas darabot hozott a fesztiválra a Neue Oper, valódi újdonságot, hisz bécsi világpremierje idén márciusban zajlott. Ez a pozsonyi előadás egy több évszázados tra­díció felélesztésének is tekinthe­tő: Pozsony zenei élete mindig szorosan kötődött Bécséhez, a po­zsonyi muzsikusok számára az volt az etalon, minden ott bemu­tatott újdonság rövid időn belül otthonra lelt a közeli koronázó városban is. A prágai Nemzeti Színház Je- nufája érdekes módon nem von­zott teltházat, pedig a cseh opera- színház két fenegyereke, Jirí Nekvasil rendező és Dániel Dvo­rak szcéográfus, akiket a pozso­nyiak provokáló, de nem igazán sikerültnek mondható Rusalka- inszcenációjukról ismernek, na­gyon visszafogottan nyúltak a műhöz. Már a nyitókép is megra­gadó: a derengő félhomályban egy sugárkéve vakítóan fehérré varázsol egy cserép virágot, amely alatt az asztal hirtelen ket­téválik, majd eltűnik, hogy tá­masz nélkül ott lebegjen a levegő­ben. Mintha Jenufa jellemét, sor­sát jelképezné. A malmot, amely örökké őröl, mint Isten malmai, csak a kerekek jelzik. Minden csu­pán jelezve van, mégis atmoszfé­rateremtő, illúziókeltő. Amin vi­tatkozni lehetne, az a rengeteg húzás. Lélektani szempontból kulcsfontosságú, és ezért nem szerencsés annak a jelenetnek a kihagyása, ahol Jenufa nevelő­anyja rátartian azzal dicsekszik, mennyivel különb bárkinél az ő nevelt lánya. Benne látja élete igazolását, ő a kárpótlás sikerte­len házasságáért, meddőségéért, szerves része annak az imidzsnek, amelyet saját tévedhetetlenségé­ről, a többiekkel szembeni erköl­csi és szellemi fölényéről alkotott, és sikerrel el is fogadtatott a falu­val. Ez a dédelgetett énkép dől romba Jenufa törvénytelen kisfiá­nak születésével, ez viszi rá a gyermek elveszejtésére. Dana Burešová kitűnő Jenufájának méltó partnerei voltak a Lacát éneklő Stefan Margita és a Števát alakító Aleš Briscein, Janáček be­szédes muzsikáját Jan Chalu- pecký vezényletével kiválóan tol­mácsolta a prágai zenekar. Voltak, akik féltették Nekvasil és Dvorák fergeteges aktualizáló kedvétől Az eladott menyasz- szonyt, de kiderült, hogy fölösle­ges volt az aggodalom, annak el­lenére, hogy Nekvasilék az égvi­lágon mindent idézőjelbe tettek, ami előadásában hagyománynak számít, a népviseletet ugyanúgy, mint a furiant vagy az obkročák figuráit. Aki már ismeri ezt a du­ót, tudja, hogy náluk taktus nem marad szárazon, ahogy jön egy ária, jönnek rögtön a táncosok is - itt a prágai Sokol tornaegylet tagjaival is megerősítve -, és az Ég veled-et élénk integetéssel, a szeretlek-et komikusán a szívükre tett kézzel illusztrálják. Igaz, hogy Smetana zenéje nem szorul ilyesfajta dúcolásra, de ha ennyi csibészes bájjal csinálják, csak ka­cagni lehet, mint a bolondos élő­képeken, vagy a Kecal feje fölé emelt sarlón és kalapácson. Maria Haan (Marenka), Tomáš Černý (Jeník) és Jaroslav Brezina (Vašek) remekül énekeltek-ját- szottak, időnként még a fáradt hangú Kecalt (Ludék Vele) is sike­rült magukkal ragadniuk, Oliver Dohnányi és muzsikusai is vidá­man lubickoltak Smetana varázs­latos dallamaiban. Reméljük, lesz folytatása jövőre az operafesztiválnak, és a külföldi együttesek között végre láthatjuk a budapesti operát is, amely már másodszor mondta le szereplését, anyagi okokra hivatkozva. Június 21-én kezdődik Dunaszerdahelyen a művészeti fesztivál harmadik évfolyama - kiállítás, színházi előadások, koncertek és vigadalom szerepel a programban Barangolás, szórakozás a Tündérkertben (Somogyi Tibor felvétele) MISLAY EDIT Hamarosan újra megnyitja ka­puit a Tündérkert a kultúra, a mű­vészetek iránt érdeklődők előtt, hogy azok öt napon át kedvükre barangoljanak, pihenjenek, szóra­kozzanak benne. A szép nevű dunaszerdahelyi művészeti fesztivál harmadik év­folyama június 21-én kezdődik és 25-én fejeződik be. A rendezvény- sorozat mögött két polgári társu­lás áll: a Városunkért Polgári Tár­sulás és a NA’CONXYPAN Polgári Társulás, amelyek képviseletében Antal Ágota és Vida Igor nyújtott betekintést az idei programkíná­latba. Mivel a fesztivál nagyon fiatal, Antal Ágotát egyebek mellett arról is faggattam, hogyan és milyen el­képzelésekkel indították útjára. „Egyszerűen szerettünk volna Dunaszerdahelyen magas művé­szi értéket képviselő, elismert al­kotókat vendégül látni, és bemu­tatni őket az itteni közönségnek is - mondta. - A meghívott művé­szek között egyaránt vannak haza­iak és külföldiek.” „Kettős célunk van, egyrészt a kortárs művészetek bemutatása, másrészt a hagyományőrzés - tette hozzá Vida Igor. - Az idei fesztivál, ígérjük, változatos lesz. A progra­mot a »mindenből egy keveset« mottó jegyében igyekeztünk úgy összeállítani, hogy a kultúra több szeletéből kínáljon ízelítőt.” A fő programok ismertetése előtt tegyünk még egy kitérőt, az idei évfolyam érdekessége ugyan­is, hogy a Tündérkert off program­jai között szerepel egy háromna­pos színészmesterség-kurzus, amelyet Czajlik József, a budapes­ti Bárka Színház volt rendezője és Magyar Éva színész, táncos, kore­ográfus, a Sámán Színház nevű társulat jelenleg Londonban mű­ködő alapítója vezet majd. Antal Ágota szavai szerint a műhely­munka iránt nem csupán a profi színészek, hanem a lelkes amatő­rök is érdeklődnek. Június 21-én Németh Ilonának, a kortárs képzőművészet külföl­dön is ismert és elismert képvise­lőjének DS - public art című kiállí­tásával nyit a Tündérkert. A Duna­szerdahelyen élő művész installá­ciója egy szociológiai felmérés alapján készült. „Azt a kérdést fe­szegeti, hogy a városban egymás mellett élő paralel kultúráknak vannak-e kötődési pontjaik. Va­gyis hogy mi, a városban élő ma­gyarok, szlovákok, romák, vietna­miak, mennyire viseljük el egy­mást” - magyarázta Ántal Ágota. Czajlik József rendezésében mutatja be június 22-én a vmk- ban a Komáromi Jókai Színház társulata a Mese a halott cárkis­asszonyról című kortárs orosz da­rabot, amely „megrendítő példá­zat arra, hogy a világvégén, em­bertelen viszonyok között sem tű­nik el az emberből a vágy, hogy szeressen s szeretve legyen”. Júni­us 23-án a vüághírű lengyel dzsessz új hullámának képviselői, a világ egyik legjobb basszusgitá­rosának tartott Krzysztof Scie- ranski és csapata ad koncertet a Seven Barban. A trió tagja az elek­tromos vibrafonon játszó Bemard Maseli is, számtalan zenei díj ki­tüntetettje, aki nem csupán az utóbbi húsz év egyik legjobb len­gyel dzsesszmuzsikusa - többek közt Mike Stemnel, David Fiuc- zynskivel, Eric Marienthallai ját­szott együtt -, hanem kiváló kom­ponista, tanár és producer is. „Saj­nos, a híres prágai underground zenekar, a Terra Ignota június 24- re meghirdetett koncertje elmarad - mondta Vida Igor -, velük egy későbbi időpontban találkozhat a közönség.” Június 25-én, vasárnap délután igazi színes vigadalom színhelye lesz a Sárga kastély udvara. Fellép a helyi Gézengúzok gyermekbáb- csoport, az Ágacska néptánccso­port, a Pántlika zenekar, valamint Antal Ágota és Vida Igor Lakatos Róbert és a RÉV is koncer­tet ad. A SZEVASZ Vándorszínház két előadással gazdagítja a prog­ramot, mindkettőt Gágyor Péter rendezte. A gyerekeknek szól a Mátyás király bolondja című, nép­meséi motívumokra épülő mese­darabjuk, míg Egressy Zoltán Sós­ka, sült krumpli című vígjátéka, amely három játékvezető bundák­kal, nőügyekkel, italozásokkal tar­kított életfejezeteit dolgozza fel, a felnőtt(ebb)eknek nyújt élvezetes szórakozást. „Mernünk kell egy kicsit igé­nyesnek lenni magunkkal szem­ben - mondta a fesztivál kapcsán Antal Ágota -, és ha az elképzelé­seink találkoznak jó néhány ember igényeivel, az öröm számunkra.”

Next

/
Thumbnails
Contents