Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-15 / 137. szám, csütörtök
10 Olvasók oldala - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 15. www.ujszo.com OLVASÓI LEVEL Félek Gizi nénitől Pedagógusnak lenni nagyszerű dolog. Ezt éreztem mindig hosszú, negyvenöt éves pályafutásom alatt is. Ez a felemelő érzés még most, nyugdíjas koromban sem hagy el. Még ma sem, amikor nyugdíjas tanár vagyok a K...-Í M...-Í Középiskolában. Mivel a bejárás megoldhatatlan feladat, kénytelen vagyok az iskola vendégszobájában éjszakázni. A vendégszoba mellett van egy kis konyha, ahol megfőzöm a reggelimet, vacsorámat. Mielőtt elhagynám a két helyiséget, maximális tisztaságot hagyok magam után. E célból vásároltam különféle tisztítószereket, keféket, szivacsokat. Minden alkalommal szentelek néhány órát a takarításnak. Gizi néni mégsem elégedett velem. Állandóan kritizálja a munkámat: „Tanár úr, nagy rendetlenséget hagyott maga után, a teli szemeteskosarat megint a konyhában hagyta. A vizes törülközőjét a zuhanyozóban a zsinóron hagyta kiterítve. Ez így nem lesz jó. Nekem nem kötelességem ezekben a helyiségekben takarítani, kivinni a szemetet.” Zavarba jövök e szavak hallatán. A hétvégeken azon töprengek, milyen hibát fedez fel megint Gizi néni bennem. Én nem félek az unokahúga fiától, aki tanítási óra közben berobban az osztályba, se szó, se beszéd, leül a padba, és enni kezdi a pizzáját. Amikor megette, kijelenti: „Szomjas vagyok.” Elindul keresni az osztály padjaiban az üdítőket. Jókat kortyol belőlük. Ezzel felébreszti a padokban alvó, fáradt diákokat. (Hamar elfáradnak ezek a mai tizen-huszoné- vesek.) Nem félek, ha reggel dohányzó diákok sorfala között kell bemennem az iskolába. Nem izgat, ha kopasznak, agyhalottnak, esetleg hülyének titulálnak. Ez természetes. Pedagógus vagyok... Bizonyára valakit rosszkor feleltettem, vagy rossz jegyet adtam a dolgozatára. Pedig a tanfelügyelő úr is azt mondta: „A dolgozatírást meg kell szerettetni! És a tanítást élményszerűvé kell tenni. Fő a motiváció. Akkor a gyerekekkel hegyeket lehet elhordatni.” (Sörből vagy pálinkából? Talán cigarettából?) Az inspektor úrtól se félek. Ő is csak jót akar. Szívügye a jövendő nemzedék értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelése. Figyelmesen meghallgatom minden szavát, és pontosan betartom minden utasítását. Csak amikor Gizi néni délutánonként megjelenik, válók bizonytalanná és veszítem el maga- biztosságomat. Mit tegyek ez ellen? Forduljak pszichológushoz? A nevelési tanácsadóhoz? Gizi néni ugyanis a takarító nénink. Veres Miklós, Karva (Illusztrációs felvétel) A Duna Menti Tavasz kapcsán - reakció a Kesernyés tanulságok című beszámolóra 4 Tisztelt Juhász Dósa János! A Duna Menti Tavasz (DMT) egyik részt vevő csoportvezetője vagyok. Hazaérkezésem után érdeklődéssel vettem kezembe a napilapot, hogy elolvassam a fesztiválról szóló cikkeket. Két dolog miatt is nagyon csalódott voltam: több dolognak nincs valóságalapja, és bánt az elmarasztaló hangnem, amelyben a DMT-ról írt. OLVASÓI LEVÉL Kezdem az elsővel: a június 5-én megjelent cikk szerint „ebben az évben végre elindult az újabb kategória, a népi szerkesztett játékok, de nem derült ki, hogy ez a műfaj mit takar”. A kategória besorolása már 1999-ben megfogalmazódott Dusza István fejében. Az volt ugyanis a tapasztalat, hogy kicsi gyerekekkel nem lehet színházat játszatni. Meg kell őket tanítani beszélni, mozogni a színpadon, kommunikálni a szerepben a társaikkal, használni a kellékeket, fejleszteni a ritmusérzéküket stb. Ez a népi szerkesztett játékok lényege. Tiszta forrásból gyűjtött népi játékokat játszani, abba belevinni egy picit a színjátszást (pl. párbeszéden alapuló játékkal, egy téma köré gyűjtött játékkal stb.). A népi szerkesztett játék nem népdal, nem néptánc, hanem egyszerűen népi játék. 1999-ben farsangtól pünkösdig teijedő népszokásokat szerkesztettem népi játékokba, 2000-ben és 2001- ben pedig már a színjátszó kategóriában nyertem Nívódíjat. 2002- ben a népi szerkesztett játékok kategóriába neveztem be; mindenki tudta a kritériumokat, Nagydíjat és a Kreativitás díját nyertem el a Játék gyékénykosarakkal című műsorommal. 2003-ban lakodalmassal nyertem Nívódíjat és a gyermekzsűri díját. Ezeken a játékokon keresztül vezettem be a gyerekeket a színjátszás rejtelmeibe, s 2004ben már ismét a színjátszó kategóriában jutottam el az országos fesztiválra. Ebben az évben ismét a népi szerkesztett játékok kategóriájába jelentkeztem, mert a gyerekek még csak másodikosok. Iskolánkban nem működik sem néptánc-, sem folklórcsoport, műsoromat népi játékokból szerkesztettem össze, megfelelve a népi játékok kategóriájának. Visszautasítom az Ön megjegyzését, hogy „míg a három másik folklórcsoport műsoraiból hozott ízelítőt, aminek nem sok köze volt a műfajhoz”; vagy „láthatólag a meglévő folklórműsorukat redukálták le erre az alkalomra”. Mindezeket csak azért írtam le, hogy igenis tudjuk mi a népi szerkesztett játék, s van létjogosultsága a legapróbb gyerekek körében. Ebben az évben hetedik alkalommal voltam a fesztiválon. A gyerekek élvezték az öt napot, hogy az időjárás rontott a hangulatán, az tény. Ösz- sze tudom ugyanis hasonlítani, mert két éve végig napsütés volt, a programok ugyanezek és ugyanilyenek voltak, de a hangulat a jó idő miatt kétszeresen más volt. De erről a rendezők nem tehetnek! Az előző években azt tapasztaltuk, hogy féltő szeretettel és nagy odafigyeléssel írtak véleményt a fesztiválról, az esedeges hibákat, tévedéseket tapintatosan és építő jelleggel megfogalmazva. A célunk csak az lehet, hogy egy ilyen rendezvény, amelyet sikerült 31 éven keresztül életben tartani (minden ármánykodás ellenére), az a jövőben is a teljesítse küldetését. Igaza van abban, hogy a pedagógusokat nem becsülik (tisztelet a levételeknek) eléggé, de aki eddig szívvel lélekkel művelte, az ezután is teszi a dolgát. A fiataloknak pedig biztatásra van szükségük, s ezt kellene, hogy érezzék a kritikusok részéről is. Cikkemet nem vitaindítónak szántam, de ezt el kellett mondanom Önnek, mert aki elolvasta a cikket, felmerül benne, hogy „semmi sincs rendjén a DMT háza táján. Ugye ezt Ön sem egészen így gondolta? Szakszón Anna 1 « « Reakció a június nyolcadikán megjelent, az Akár oda is csaphat Slota Bugár Bélának című cikkre Építő, jóakaratú, fejleszteni akaró vezetők OLVASÓI LEVÉL Gondolom nem vagyok egyedül, akit a június 8-i Új Szó címoldala jól mellbevágott. Szerintem minden jól gondolkodó szülő arra neveli a csemetéit, hogy ne verekedjenek. A törvény a tettlegességet, a garázdaságot, az ittasságot stb. a kisembereknél bünteti. Akkor mit keresnek ilyen Slota nevű alakok és a sleppje az ország vezetői között? Milyen képet alkot rólunk egy idegen, ha tudomást szerez a gyűlölet megnyilvánulásairól? A tankjairól - amelyekkel Pestet akarta letiporni - tán leesett, hogy most pofozkodni akar? Miért nem lett bokszoló? A ringben kiélhette volna magát, amíg nem akad emberére. Van még pár nap a választásokig, meggondolandó kire szavazunk. Egyszer már szóvá tettem, hogy beteg az országunk - az egészségüggyel az élen, de míg „ilyen betegek” szabadlábon járnak, és nem a zárt osztályon kezelik őket, és még akad, aki partnerként is számít rájuk, tényleg baj van. Társadalmunknak most fejlesztő, építő, jóakaratú vezetőkre van szüksége, nem pedig ilyen er- ( kélyhugyozó, lámpaoszlop-ölel- gető, trágár szavakat használó il- luminált állapotban nyálcsurgató alakokra. Magyar vagyok, magyar a családom, és fáj minden szó, ami a magyart bántja, hisz a Himnuszban is benne van: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” Lévai Józsefné, Izsa BP-6-11894
