Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-09 / 132. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 9. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Katonák adatait lopták el Elloptak egy számítógépet egy amerikai kormánytisztviselő otthonából, benne 2,2 millió aktív és tartalékos amerikai katona és nemzeti gárdista fontos személyi adataival - je­lentette a The Washington Post. Az ellopott gép tartal­mazza 26,5 millió veterán adatait, nevét, születési adata­it, sőt sokuk társadalombizto­sítási számát is. Több veterán­szervezet már be is perelte a kormányt, ezer dolláros kárté­rítést követelve minden érin­tett számára. Ezek az adatok felhasználhatók hitelkártyás csalásokhoz és más bűncselek­ményekhez, arról már nem is szólva, hogy az aktív katonák adatai ellenséges erőkhöz is eljuthatnak. Jim Nicholson, a veteránügyek minisztere a múlt hónapban jelentette be, hogy betörők elvittek a minisz­térium egyik adatelemzőjének otthonából egy számítógépet. Az alkalmazott súlyosan meg­sértette az adatbiztonsági sza­bályokat, amikor hazavitte a laptopot. Az akkori bejelentés­ben azonban még nem volt szó az adatok természetéről és az érintettek roppant számáról. (Peter Gossónyi rajza) A ma kezdődő sportesemény számos „sportmentes" területre is nagy hatással van, például a zeneiparra Zenétől hangos fociünnep Mire emlékeznek a foci hí­vei az évekkel, évtizedekkel ezelőtti világbajnokságok­kal kapcsolatban? A fontos eredményekre, néhány meghatározó gólra és lab­darúgóra mindenképp. Ezenfelül világbajnokságok­ként legalább egy zeneszám is örökre emlékezetükbe vésődött: a hivatalos dal. PUHA JÓZSEF Még akkor is, ha különösebben nem zenerajongók. A világbaj­nokság hivatalos dala a közvetí­tések során rendre felcsendül, és pillanatok alatt örökzöld dallam­má válik. Persze, nemcsak ez az egy, hanem a vb-n résztvevő or­szágonként legalább további egy, mivel minden egyes válogatott­hoz készül egy hivatalos és sok egyéb dal. A biztos siker mellett mindenütt hatalmas megtisztel­tetés a hivatalos dal előadójának lenni. Ennek megfelelően sokan mindent bevetnek annak érdeké­ben, hogy a helyi illetékesek őket szemeljék ki... Szóval, folyik a lobbi. Egyébként a zenészek olyanok, mint a focisták: miután feleszmélnek a vereségből, gyor­san talpra állnak, magyarán, ha a hivatalos dalról lecsúsznak, készítenek nem hivatalosat. Az is sokat hozhat a konyhára. A fo- ci-vb tehát zenei szempontból is jó üzlet. > Slágerek a múltból Először az 1966-os angliai vi­lágbajnokságnak volt hivatalos dala - World Cup Willie címmel Lonnie Donegan énekelte. A vb kabalafigurájáról, egy oroszlánról szólt. Négy éve a Boom volt a hi­vatalos dal Anastacia előadásá­ban, és ekkor, első ízben már hi­vatalos himnusz is született. Van- gelis szerezte a rendező országok: Japán és Dél-Korea zenéjéből vett motívumokkal kiegészítve. Idei nyertesek A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség, a FIFA úgy döntött, ezúttal a világszerte népszerű pop-opera kvartett, az II Divo énekelheti a vb hivatalos dalát. Az A Time To Ma­ke Friends (Itt az idő, hogy bará­tokat szerezz) a neves svéd szerző, Jörgen Elofsson szerze­ménye. A harmincas éveikben já­ró operaénekesek Toni Braxton amerikai énekesnővel adják elő. A mai megnyitóünnepségen élőben is felcsendül, csakúgy, mint a hi­vatalos himnusz. Ezt Németor­szág kedvelt popsztátja, Herbert Grönemeyer írta Celebrate The Day (Ünnepeljük ezt a napot) címmel, és ő is adja elő. Angol, né­met és francia nyelvű változat ké­szült belőle. „A hivatalos dal és himnusz a világbajnokság szerves részévé válik. Az eseményt nem­csak a lógó és kabalafigura, ha­nem a két különleges dal is képvi­seli” - nyilatkozta Joseph Blatter, a FIFA elnöke. Németország A német kislemezlistát már egy ideje ellepték a focis felvételek. Ahogy megszokhattuk, ilyenkor nem csak zenészek „fakadnak dal­ra”. Az összesítésen megtalálható a vb kabalája, Goleo VI is - az ál­tala fémjelzett Dance! című szer­zeményben Lumidee és Fatman Scoop hallható. Egy másik, egyre népszerűbb felvételt, a Schwarz und Weiss címűt Oliver Pocher énekli. Ő bemondóként kezdte pályafutását a német VIVA-n, je­lenleg a Pro7 csatornán vezet szó­rakoztató műsort. Kiemelhetjük még a ‘54,74, ‘90,2006 című dalt a Sportfreunde Stiller nevű fiútrió előadásában. A számok a német válogatott sikereire utalnak, az utolsó értelemszerűen egyelőre csak vágyálom. Anglia Egy zenei szakember a közel­múltban azt nyilatkozta, hogy a hivatalos nemzeti dalért angol ze­nészberkekben legalább akkora verseny folyik, mint a focikeretbe való bekerülésért. Szerintem na­gyobb... Nem véletlenül. Kétség­kívül Angliában jár a legnagyobb presztízzsel a lehetőség megkapa- rintása, hiszen kortól függetlenül odahaza mindenki ismeri mond­juk a ‘70-es Back Home című in­dulót, amelyet maguk a focisták énekelnek, vagy a ‘90-es a World In Motion című New Order-slá- gert, amelyben az akkori váloga­tott balszélsője, John Barnes is hallható egy rapbetét erejéig. Ugyanígy mindmáig közkedvelt, a 3 Lions ‘98, a ‘96-os Európa-baj- nokság hivatalos dalának átdol­gozása - a The Lightning Seeds a Baddiel-Skinner humorista duó­val karöltve öntötte új formába, pedig ez nem is hivatalos dal, csak egy sima a sok közül. Szintén má­ig közkedvelt az ugyancsak ‘98-as Dario G-féle Carnival De Paris. Ér­dekesség, hogy az ez évi hivatalos dal, a (How Does It Feel To Be) On Top Of The World az Echo & The Bunnymen, a Spice Girls, az Oce­an Colour Scene és a Space közös előadásában már nincs ennyire élénken a köztudatban. Németországgal ellentétben Nagy-Britanniában csak a jövő he­ti és a következő összesítéseken várható focidal-dömping. Az e he­ti listáról csupán két focis felvételt emelnék ki: a népszerű komikus, Tony Christie újabb bőrt húzott le pályájának legnagyobb sikerű da­láról, (Is This The Way To) The World Cup címmel készített belőle új változatot, valamint az idétlen Őrült béka, Crazy Frog is újra felbukkant, egy Queen-sláger átdolgozásával, amely a We Are The Champions (Ding A Dang Dong) címet kapta. Egyébként csak hosszas huzavona után dőlt el, hogy az angol válogatott hiva­talos dalát a nagy ívű pophimnu­szokra építő Embrace rögzítheti. A szerzemény a World At Your Feet címet kapta. Az esemény kapcsán többek kö­zött az említett John Barnes is ak­tivizálta magát, újból rappelésbe fogott. A The Sun bulvárlap saját dalában (!), a ‘66-os vb hazai hőse, Sir Geoff Hurst is hallható a refrénben - ők a német szövetségi kapitánynak üzennek, a felvétel címe: Who Do You Think You Are Kidding Jürgen Klinsmann? (Mit gondolsz Jürgen Klinsmann, kivel szórakozol?). Angliában nem rit­kák a provokatív szövegű indulók. Elképzelhető, hogy politikai vissz­hangja lesz a The Darkness fron­tembere, Justin Hawkins British Whale álnéven énekelt dalának. A világháborús vonatkozásokkal megtűzdelt England az alábbi so­rokat is tartalmazza: „A futball az egyetlen fegyverünk. Az ügyesség és erő az egyedüli védőpajzsunk. Harcoltunk a tengerparton, és most játszani fogunk a harc­mezőn” - utóbbi mondat Winston Churchill emlékezetes háborús beszédére utal. „Avb-dalok lénye­ge, hogy megerősítsék a nemzeti identitást, a nemzet dicső tetteiről szóljanak. Miért ne emlékezhet­nénk meg azokról a hősökről, akik a szabadságért életüket ál­dozták? Vagy arról, hogy a hábo­rúban jól elvertük a hunokat. A futball nemzeti sport nálunk” - nyilatkozta Hawkins. (Az angolok a Huns gúnynévvel illetik a néme­teket.) VB-dalok a nagyvilágból Az első számú zenei nagyhata­lomban, az USA-ban nincs hagyo­mánya a focidaloknak. Ez bizo­nyára azzal magyarázható, hogy a hagyományos foci az Államokban korántsem a legnépszerűbb sport­ág. Az iráni válogatott indulóját természetesen az iráni származá­sú, de Svédországban élő Arash énekli. Ukrajnában a TNMK nevű együttesnek jutott a megtisztelte­tés - a zenészek, akárcsak Crazy Frog, egy Queen-klasszikust, a We Will Rock You-t dolgozták át Viva Ukraino! címmel. Dél-Koreában a hazai sztárok fogtak össze, közö­sen éneklik a szórakoztató Korea Arirang címet viselő indulót. KOMMENTÁR Veszélyben a demokrácia! LOVÁSZ ATTILA Ivan Gašparovič visszautasította Vladimír TVaroška pénzügyi állam­titkár kinevezését a jegybank alelnöki székébe. Bár az alkotmány nem írja elő közvetlenül, milyenek a visszautasítás lehetőségei, s nem is taglalja, vajon az elnök csak formálisan nevez, vagy netán megvétózhatja a kormány és a parlament döntését, Gašparovič olyan indoklással döntött, amely alkotmányellenes. Azt vizsgálta ugyanis, hogy a jelölt megfelel-e a kritériumoknak, miközben az ál­lamfőnek ehhez semmi köze. De nincs miért csodálkoznunk. Aki Mečiarral szemben Gašparovičra adta voksát, minťamolyan kiseb­bik rosszra, amnéziában szenvedett. Ivan Gašparovič ugyanis házel­nökként annak idején szavazásra bocsátotta egy képviselő mandátu­mát s alkotmányellenesen megfosztotta tőle. Nos, erre ráüberelni le­hetetlen. Meg is kérdezhetnénk, vajon miért oly fontos kérdések ezek, hiszen Gaulieder képviselő is csak Mečiar és Gašparovič embe­re volt, úgy kell neki, TVaroška pedig nagy valószínűséggel nem fog a munkahivatalban kopogtatni, hiszen felkészült monetáris szakem­berként kapnak utána a bankok. Nem itt van a kutya elásva. Sem Gaulieder, sem TVaroška személye nem érdekes, hanem az, amit ve­lük, ellenük tettek. Gašparovič kétszer biztos fittyet hányt már az al­kotmányra, tehát az a vélelem, hogy ezt bármikor újra megteszi, nem alaptalan. Ezáltal a köztársaság első polgára olyan intézmény- rendszer ellen fordult, amelynek a posztját és kompetenciáját kö­szönheti, s az ország nem első polgárainak példát mutat arra, ho­gyan kell jogértelmezési vitákkal jogszabályokat sérteni (pedig pél­dát kellene mutatnia, de a jelenlegi példája, sajnos, termékeny talaj­ra hullik). Ha a köztársaság első embere morális autoritás lenne, ak­kor pl. síkra szállhatna olyan állami vezető kinevezése ellen, akinek erkölcsi profilja inkább hétpróbás gazemberéhez hasonlít. De ezt nem teheti meg, mert nem morális autoritás s így senki nem áll mö­gé. Csak Fico, de ő sem az erkölcsi tekintélyéről ismert. Ezek után azon csodálkozni, hogy a parlamenti választásokon mini­mum három olyan párt indul, amely a demokrácia közvetlen veszélyeztetését jelenti, úgyszólván fölösleges. Mert a véleménynyü- vánítás szabadságába belefér a magyarok utálata, a politikai harcba pedig Bugár lejáratása. De amit Slota művel, az a lakosság egy cso­portja ellen irányul, és nem a magyarokat, hanem az összes polgárt veszélyezteti. Ugyanígy a kommunisták marxista identitása, prole­tárdiktatúrástul például. Mert jobb, ha tudjuk, Clinton annak idején nem a Mónikával végzett ovális-orális praktikák miatt került vizsgá­lóbizottság elé, hanem azért, mert állami szervnek eskü alatt hazu­dott, amivel a demokráciát veszélyeztette. Védekezés Clinton ellen volt, Gašparovič ellen nincs. Merthogy visszahívhatatlan. De jobb, ha a kollektív amnéziánkra fátylat borítunk és elkezdünk emlékezni. Mert az idei választásokkal - reméljük - nem ér véget vüág. JEGYZET Extrém futball NÉMETH ZOLTÁN Égjük kollégám meséü, ő általá­ban úgy nézi a focit, hogy leveszi a hangot, bekapcsolja a rádiót, és miközben Ronaldinho, Hen­ry, Puyol szaladgálnak a pályán, addig Bachot, Mozartot, Beetho­vent hallgat. A futball felettébb izgalmas, konstruktív játék, úgy is mondhatnánk, fejlődőképes, így aztán nem kételkedhetünk benne, hogy az említett módszer sajátos izgalmakat tartogathat a befogadó számára. Mint ahogy az a futballmérkőzés is, amelye­ket elefántok vívnak, hatalmas labdákkal gurigázva, pontosab­ban az elefántok hátán trónoló „futballisták”. De izgalmas lehet egy olyan mérkőzést is figyelem­mel kísérni, ahol a sztárjátéko­sok kezét hétéves kisfiúk fognák - mint erre egy reklám erejéig ráirányította a figyelmet az egyik társaság. De láttunk mi már olyan meccset is, amelyet ri­kítópiros labdával hófoltos, sá­ros, latyakos pályán vívtak meg. Ezek az élmények adták a lökést ahhoz, hogy további futball-le- hetőségeket vázoljunk fel. Ilyen lehetne az akadályfutball, ami­kor is a pályát különféle bokrok, élősövények, kerítések tagolnák. Ennek továbbfejlesztett változa­ta a labirintusfutball, amelyben a derékig érő palánkok, esetleg sövények érdekfeszítő taktikai húzásokat tesznek lehetővé, kü­lönös rúgástechnikákat, emelé­seket, sőt akadályfutókra jel­lemző ugrásokat. Érdekes lenne olyan mérkőzést is megtekinteni (hát még játszani!), ahol köte­lezően öltönyben, nyak­kendőben, lakkcipőben kellene focizni vagy éppen ellenkezőleg - kötelezően mezítláb. De izgal­mas lehet a „futball - kutyabará­toknak” elnevezésű játék is, amelyben hűséges háziállatunk is szerepelne, pórázon, szájko­sárral vagy anélkül... Aztán a ka­pus nélküli futball, amely azt je­lentené, hogy az ötösön belül nem tartózkodhatna játékos, vagy a „dombfoci” amelyet hul­lámos, apró dombokkal ellátott pályán játszanának (bevallom, az ötletet egy magyarországi fa­lucska vakondtúrásokkal tele­szórt pályája adta, száz fölött volt a vakondtúrások száma). De érdekfeszítő lenne egy járási bajnokságban szereplő szlováki­ai csapat és mondjuk az FC Bar­celona mérkőzésének megtekin­tése - legalább egy alkalmat az is megérne. Vagy, amelynek én is gyakran részese vagyok: fut­ball a konyhában, a nappaliban, az előszobában. Az ENSZ-nek ajánlott a „futball a harctéren”, a tank lehetne a kapu. Vitás határ­kérdések, vallási fanatizmus ese­tében a futballra lehetne bízni a döntést. Vég nélküli tizenegyes­rúgásokra, vég nélküli mérkőzé­sekre, amelyekben egész nemze­tek vennének részt, tízpercen­ként kötelező cserével, és leg­alább ezer góllal kellene nyerni. És, ahogy az lenni szokott, a já­ték öröme és szépsége mellett elfelejtenék, miért is „tört ki” a mérkőzés. Akkor a futball való­ban végtelen történet lenne. Ad­dig is bekapcsolom tévét, és el­határozom, sose legyen vége a focivébének.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents