Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-09 / 132. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Koncertek a Régi Zene Napjain Pozsony. A Régi Zene Napjai koncertsorozat holnapi hangversenyét az Ismeretlen Mozart címmel tartják, melyen templomi szonáták és géporgonára vagy üvegharmonikára írt darabok hangzanak el. A koncert 17.30-kor kezdődik a ferencrendiek templomában. Közreműködik a Musica aeterna. A következő régi zenei hangverseny témája a barokk mesterek egyházi vokális polifóniája lesz. Ezen a magyarországi Purcell Kórus mutatkozik be Vashegyi György karmester vezetésével. A koncertre június 13-án, 19.30-ra várják a muzsika rajongóit a jezsuita templomba, (tb) Ünnepi kórushangverseny Ipolyság. Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Vegyes Kara értesíti egykori tagjait és a zenekedvelő közönséget, hogy ma 17 órakor ünnepi hangversenyt rendez a Bartók téri zsinagógában a kórus tizenöt éves fennállásának alkalmából. A jubiláló kórus mellett a műsorban fellép Matyó Anett, Matyó Márió, Vas Ottó és a Musica Aurea Énekegyüttes, (ú) Színházi mesterkurzus Magyar Éva és Czajlik József tart színházi mesterkurzust a dunaszerdahelyi Tündérkert fesztiválon június 21-től 23-ig délelőtt 8- tól 13 óráig. Hogy van az, hogy némely színészt bármeddig elnéznénk, mert egyenesen a szívünkhöz szól, más előadásokon pedig már az első 10 perc után csak arra tudunk gondolni, mit fogunk rendelni a büfében? Mi az a színészi szándék, honnan ered, hogyan valósítható meg? Műhelymunka mindenkinek, akit magával ragad a színház varázsa. A kurzusra a 0905/989757-es telefonszámon lehet jelentkezni. SAMARIA 2006 RÉGI ZENEI NAPOK - SOMORJA Június 9. - 9.00 VMK, 19.00 evangélikus templom - Ifjúsági hangversenyek Jana Pastorková (szoprán), Juraj Struhárik (teorba), Juraj Sťahel (hegedű), Michal Sťahel (gordonka), Marcin Szelest (PL, orgona) J. S. Bach-, J. Silván-, C. Monteverdi-, J. Hatvorsen-művek, 16-17. századi lengyel orgonaművek 20.00 Főtér Zenélő utca: Deja vu, Renaissance Consort, Boboš, Sárai Gábor, Németh Mátyás Dolán György: Fekete foltok - „Eufória” - performansz Megnyílt a 77. Ünnepi Könyvhét Budapesten „Virágzik az irodalom” MTTTUDÓSÍTÁS Budapest. Parti Nagy Lajos író köszöntőjével megnyílt a 77. Ünnepi Könyvhét és az 5. Gyermek- könyvnapok ötnapos országos rendezvénysorozata tegnap délután Budapesten. „Létezik, sőt virágzik az irodalom, ergo létezik, sőt virágzik a könyvhét’ - fogalmazott az író, aki köszöntőjében kiemelte: az egész könyvhetet a gyermekeknek ajánlja. Mint Parti Nagy Lajos az országos rendezvény központi helyszínén, a fővárosi Vörösmarty téren elmondta: „Az ő kezükben van a jövő gyenge ága, mit az önző jelen fűrészével magunk alatt vágni (...) elég nagy ostobaság. Volna.” Az író szerint „ha ez az ország kicsit is törődik a saját jövőjével, akkor minden pénzt, energiát, szeretetet, odafigyelést a gyerekekbe fektet.” Az Ünnepi Könyvhét csaknem 300 új könyvét megemlítve, a magyar kortárs irodalomról azt mondta, hogy mennyiségi probléma „aligha van, szerintem minőségi sincs, (...) csak annyi, hogy az irodalom, pláne a kortárs, eleve probléma, (...) addig jó, amíg probléma”. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok AAUSORAJANLO Szombat: 7 órakor kezdődik zenés publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. 11.30-tól a Délidő vendége a füleki Zupko Mária szociálpolitikus, akivel a fogyatékkal élők beilleszkedési lehetőségéből beszélget Miklósi Péter. 13 órakor a Tékában Z. Németh István Triat- lon c. verseskönyvéről, Vajkai Miklós pedig életéről, írói küzdelmeirő és terveiről beszél. 15 órától A kultúra világában a győri Magyar Táncfesztiválról Kiss János, a Győri Nemzeti Színház Balett-társulatának igazgatója és Török Jolán, a Magyar Táncszövetség vezetője tájékoztat, Bartusz György szobrász- művész a komáromi Európa Udvarban felavatott szobráról beszél, a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában nyűt biennále kapcsán pedig a galéria vezetőjét, Kovács Zsuzsát kérdeztük. Vasárnap: 8.05-kor a Világosság katolikus műsorában Elek László gútai esperesplébános szól a hallgatókhoz. 9 órakor hírek, utána Randevú: folytatódnak Süsü kalandjai, beszámolunk a XIII. Gyermek Folklórfesztiválról, a Pozsonyi Akciók Szervezése új elnökével terveiről beszélgetünk, a sztárvendég Hevesi Tamás lesz. 14.05- től a Kaleidoszkópban Bakos István művelődéstörténész bemutatja a 25 éves Bethlen Gábor Alapítványt, majd Miklós Viktória ökológust kérdezzük Szlovákia természeti szépségeivel foglalkozó, most megjelent könyvéről. Pomi- chal Richárd biológussal arról beszél, mit ismernek a fiatalok arról a természeti környezetről, amelyben élnek. A kálnai Turay László elmondja, hogy a helybeliek ösz- szefogásának köszönhetően sikerült helyreállítani a kálnai református templomot. Végül dr. Vad- kerty Katalin történészt kérdezzük munkásságáról és most készülő új könyvéről. Az Őszidő 15 órakor kezdődő adásában a hamvai idősek házába látogatunk. 15.30- től Hazai tájakon. (MoL) Ma temetik Török Elemér költőt, publicistát - verseiből „a közösséget féltő gond, az együttérzés melege árad" Mélyről és messziről indult Török Elemér (1930-2006) A döbbenet hosszú percei után hirtelen csaknem négy évtizedet pergettem vissza önmagámban, amikor Török Adrien felhívott, hogy alig egy órával korábban meghalt az apósa. Máig pontosan emlékszem: 1969 tavaszán kerestem fel őt két kollégámmal Abarán, ahol - ahogy ő mondta - néptanító volt. Őt, akár csak Tolvaj Bertalant, nem lehetett elkerülni, ha a keleti végekre utaztunk riportkörútra. SZ1LVÁSSY JÓZSEF Túdtam róla, hogy az ötvenes évek legelején a fényes szelek szlovákiai nemzedékének képviselőjeként került Leleszről Pozsonyba. („Az én utam mélyről és messziről indult. Félárván nőttem fel. Hiába voltam jó tanuló, a költők szava valójában csak a pedagógiai gimnázium magyar óráin jutott el hozzám. Ozorai Ferenc tanár úr fáradhatadanul szórta elénk a kincseket” - írja a hetvenévesek antológiájában). Azzal is tisztában voltam, hogy költőként, publicistaként s így emberként is, akkor már megjárta a József Attila-i poklot. Kezdeti rímfaragásaiban - ahogy Szeberényi Zoltán találóan írja - Petőfi népies dalait és Majakovszkij forradalmi pátoszát próbálta eggyé kovácsolni. Rövidesen rádöbben, mennyire hamisak ezek a hangütések. Riportjaiban már nemcsak lelkendezett: igyekezett meglátni és láttatni is a társadalmi átalakulások eredményei mellett az emberi és közösségi gondokat is. Olykor a tragédiákat is. Emiatt a rezsim élősködői valósággal száműzik a keleti végekre, ahol egy ideig munkásként dolgozott, majd 1964-ben Abarán kapott tanítói állást. Mély emberi válsággal is küzdött, amikor bekopogtunk hozzá. Méregetett bennünket, hunyorga- tott a szemével, aztán több kancsó bor elfogyasztása után kifakadt: az oroszok katonai inváziója a Prágai Tavasz reménybimbóit taposta sárba. S vele együtt édesapjától örökölt meggyőződését, értékrendjét is. Kesergett, dühöngött kivilágos kivirradtig. Aztán 1977-ben Rabay Zoltán hívó szavára visszatért Pozsonyba. Az Új Szó rovatvezetője lett, s ebben a beosztásban igyekezett elválasztani az ocsút a búzától: az ideológiai idiotizmusokat a szociális szempontoktól és a korszerű baloldali értékrendtől. A kulturális rovat munkatársaival együtt tiltakozott a magyar iskolák tervezett elsorvasztása ellen, bátran odakuijant- va az akkori hatalmasoknak, valójában percemberkéknek, hogy az internacionalizmus maszlaga mögött sötét nacionalista, magyarellenes szándékok húzódnak meg. Emberként, költőként szülőföldjén, főleg a Ticce partján keresett és talált mind gyakrabban enyhet a kínzó közéleti, nemzetiségi gondjaira. S talált témát verseihez, amelyekből egyre inkább „a közösséget féltő gond, az együttérzés melege árad” (Szeberényi Zoltán). Ezt a szellemi és esztétikai ívet rajzolta meg első önálló kötetétől (Fényért perelek, 1968) a nyolcadik válogatásig (Éveim fehér havasán, 2003) irodalmunk palettáján. Egyéniségét legtalálóbban egyik barátja, Zs. Nagy Lajos jellemezte: „Egy jelenség jön velem szembe a fényes utcán. A jelenségnek szalmakalapja van és dús, tömött, pödrött végű bajuszt visel, de amúgy igen elegáns, jól öltözött, egyszerre emlékeztet székely góbéra és városba szakadt, talpraesett török terroristára; megpillantva engem üdvözlésre lendíti a bal kezét, szeme összeszűkül, kivillantja egészséges fogait; még jó messze van, de már hallom a nevetését, látom, hogy körülnéz, aztán fejével a kávéházi terasz egyik szabad asztala felé int: - Üljünk le komám! Mit iszol? - Coca-Colát. Betyárosan ferde szeme vonallá szűkül. - Akkor neked kampec, komám. Mondom neki, előbb-utóbb így is, úgy is kampec mind a kettőnknek. Magához inti a pincért, rendel két kólát, de magának egy borovicskát is.” Azt hiszem, most odaát Zsé sírva mormogja, hogy lám, ez a jóslata is bevált. S már nagyon vár Téged. Nemcsak kólára. Mi pedig, barátaid, ismerőseid, tisztelőid, nagyon sokan itt búsulunk. Nem és nem akarjuk elhinni, ami sajnos, tragikus tény. A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét vette át tegnap Gágyor Péter Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől Eljutni a szendergésből az ébrenlétbe (Dömötör Ede felvétele) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tüntette ki tegnap Csáky Pál miniszterelnökhelyettes a hatvanesztendős Gágyor Pétert, aki a hetvenes években a legendás kassai Szép Szó irodalmi színpadot vezette, később a Thália Színház rendezőjeként állított színpadra emlékezetes előadásokat, majd csaknem két évtizedes távoliét után visz- szatérve szülőföldjére újra a színházcsinálásba vetette bele magát nagy lendülettel, és jelenleg a SZEVASZ Vándorszínház vezetője, rendezője. De Gágyor Péter nem csupán rendező, hanem mesejátékok szerzője is, önéletrajzi ihletésű kötete Ezek címmel pedig a közelmúltban látott napvilágot a NAP Kiadó gondozásában. Csáky Pál a kitüntetés átadásán megjegyezte, Gágyor Péter jubileuma nemcsak az ő személyes ünnepe, hanem egy kicsit mindannyiunké. Olyan momentum, amelynek kapcsán egy picit meg kell állni és fejet kell hajtani két dolog előtt, ami az ünnepeltet jellemzi. „Az egyik a tehetség és az a minőség, amit az elmúlt évtizedek alatt letettél az asztalra, azok az alkotások, amelyek megmaradtak bennünk, amelyek viszonyulásokat, nézeteket, hozzáállásokat határoztak meg akkor is és azóta is. A Gágyor Péter-i belső elszántság a másik dolog, amit szeretnék kiemelni. Nemcsak a keményfejűségről van itt szó, hanem arról, hogy nem hagytad magad sodorni a szelektől és az erővonalaktól, hanem nagyon gyakran megpróbáltál szembeevezni az árral. Ez vonatkozik a színházra, a klubmozgalomra, a publikációidra, a kiállásodra, mert ilyen kiállások nélkül nem menne előbbre a világ. Az, amit a SZEVASZ Vándorszínházban csináltok, ugyancsak nagyon figyelemre és támogatásra méltó” - mondta köszöntőjében a miniszterelnök-helyettes, aki sok energiát, jó értelemben vett alkotó dühöt és egészséget kívánt a kitüntetettnek. Gágyor Péter úgy vélte, ilyen pillanatban a jubiláns egyeden „védekezése” az lehet, hogy a jövőről gondolkodik és a jövőről beszél. „Nagyon fontosnak érzem a társadalmi mozgásokat és ennek művészi lecsapódását, a színházat - mondta. - Sokszor elmondtam meg nyilatkoztam már, hogy szerintem a színház a legfontosabb művészet, mert minden rezdülésében a társadalomra emlékeztet. Nekünk, a Szlovákiában élő magyarságnak éppen arra van szükségünk, hogy ebből a félig alvó, szendergő életformánkból eljussunk egy ébrenlétbe. Egy olyan politikai, társadalmi, művészi ébrenlétbe, amelyben megélednek a kisvárosaink, falvaink. Ahol normális tünetté tudna válni, hogy a nagyobb községekben, kisvárosokban valóban havi rendszerességgel színházi, képzőművészeti, zenei élet legyen. Hogy megtörténjenek azok az események, amelyek egy lakóközösséget lakó- közösséggé tesznek, és ne alvó városok, ne fóliázás és ne egyéb mellékes jelek határozzák meg egy Királyhelmec, egy Ipolyság, egy Nagymegyer életét és életformáját. Ezen próbálunk dolgozni a SZEVASZ Vándorszínházzal is, amely minimális pénzből szerkesztett struktúra, hogy valóban a lehető legolcsóbban tudjuk elvinni a produkcióinkat mindenhova, a legkisebb színpadra is. Valamennyi színészünk hivatásos színész, a minőséget a harmincadiknegyvenedik előadáson is ugyanolyan komolyan vesszük, mint a premieren, és azt hiszem, ez a hozzáállás előbb-utóbb áttöri a maga útját. Ezt az elismerést, úgy érzem, a SZEVASZ Vándorszínház jobban megérdemelné, mint én. Én csupán »belehajszolom« őket valamibe, de ők produkálnak, nem én. Egy kicsit már most úgy veszem át ezt a kitüntetést, hogy nemcsak az enyém, hanem a SZEVASZ Színházé.” (me)
