Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-08 / 131. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2006. június 8., csütörtök __________________________________________________________________________________________________________________3. évfolyam 23. szám Megjelent az új Pedagógusfórum Az iskolákban egyre több a különböző zavarokkal küzdő gyerek; a pedagógusok szakmai segítséget igényelnek Hátrány, hogy nincs magyar módszertani központ LAPAJÁNLÓ A Pedagógusfórum legújabb szá­mában olvashatnak a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége május 20-ai komáromi tisztújító és országos közgyűléséről. Az orszá­gos választmány elnökének újra Pék Lászlót választották, aki beszé­dében felhívta a figyelmet: „Nem­zetiségi szempontból hátrányt je­lent, hogy a magyar iskoláknak nincs módszertani központjuk, to­vábbá hogy az állami pedagógiai központ magyar részlegének kiala­kítása ebben a választási ciklusban nem valósult meg.” A lapban be­számolókat olvashatnak a közel­múltban zajlott regionális pedagó­gusrendezvényekről, továbbképzé­sekről, diákversenyekről. Pálinkás Zsuzsa Dobay Beáta Az óvodai test­nevelés alapjai című könyvét ismer­teti, Fülöpi Emőke tanfelügyelő a Dalton-terv alkalmazásával kap­csolatos külföldi tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. A Peda­gógusszemlében az érdeklődők megtalálják az SZMPSZ és más kül­földi pedagógusszövetségek nyári rendezvényeinek, továbbképzései­nek felhívásait. (he) Börtönbejuthatnak a puskázó diákok Börtönnel fenyegetik Libéria diákjait, amennyiben csalni mernek vizsgáikon. A középiskolások év végi vizsgáit felügyelő testület eljá­rást indít nemcsak a puskázó gyerekek, de az őket segítők ellen is. A hosszú polgárháború után talpra álló országban az elmúlt évek vizs­gáit sok csalás kísérte. A BBC helyi tudósítója szerint például sok diák egyszerűen megvette magának a jobb jegyet, előre megszerezte a teszteket, vagy lefizetett valakit, hogy üljön be helyette vizsgázni. En­nek a gyakorlatnak szeretne most véget verni a Nyugat-afrikai Vizs­gabizottság a szigorú büntetés ígéretével, (edupress) Bartók Béla-konferencia Komáromban Valódi hungaricum ST1RBER LAJOS Komáromban május 24-25-én rendezték meg a Bartók Béla-kon- ferenciát, melynek a Selye János Egyetem adott otthont. A kétnapos előadás-sorozat Erdei Péter Látszat és valóság - a változtatás kényszere és a folyamatosság igénye a zenei köznevelésben című előadásával indult. Az előadó a magyarországi zenei életben az utóbbi 15-20 év alatt bekövetkezett kettősségre hív­ta fel a figyelmet: míg az egyik ol­dalon a legkorszerűbb technikával ellátott hangversenytermek épül­tek, ezzel ellentétben a széthúzás, a minden áron változtatni akarás, a kontraszelektív szemlélet követ­keztében a „valódi hungaricum”, a bartóki és kodályi értékek, melye­ket szerte a világon elismernek és befogadnak, idehaza háttérbe szo­rultak. Erdei Péter így fogalmazott: tudomásul kell venni a valóságot, de nem szabad belenyugodni. Fel­adatunk: az ifjúságot a Bartók és Kodály által ránk hagyott örökség­re alapozva, a hagyományokból ké­zen fogva átvezetni a jövőbe. Az utat, a „hogyané’ volt hivatott pél­dázni az az énekóra, amelyet Durányik László mutatott be a Kecskeméti Kodály Zoltán Énekze­nei Általános Iskola 7. osztályával. A következő előadó Ittzés Mihály volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Kodály Intézet taná­ra. Ő Közös tő különböző virágai cí­mű előadásában a Bartók es Kodály művészetében rejlő hasonlatossá­gokat és különbségeket villantotta fel. A konferencia első napja Bartók Béla születésének 125. évforduló­jára rendezett ünnepi hangver­sennyel zárult, amelynek a városi művelődési központ adott otthont a Tiszti pavilon dísztermében. A konferencia második napján Szabó Miklós, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem tanára, Kos- suth-díjas karnagy Bartók Béla kó- rusműveinek új kiadásával kapcso­latos tudnivalókat ismertette, s a művek előadásához adott hasznos tanácsokat. Nagy érdeklődés kísér­te Joób Árpád, a Nyíregyházi Főis­kola tanszékvezető tanárának Azo­nos népdalok Bartók és Kodály fel­dolgozó munkájában című, hang­zó zenei szemelvényekkel megtűz­delt előadását, majd Agócs Ger­gelynek, a budapesti Hagyomá­nyok Háza tudományos főmunka­társának és Orsovics Ivettnek, a Konstantin Egyetem tanárának mondandóját is. A zárszóban Erdei Péter kijelen­tette: ha továbbra is lesz szándék, igény a közös munkára, a Selye Já­nos Egyetem a zenetanárképzés műhelyévé válhat. Reméljük, a Bar- tók-konferenda nagy sikere meg­sokszorozza a szervezők erejét, és jövőre egy - Kodály Zoltán születé­sének 125. évfordulója alkalmából rendezett - újabb sikeres konferen­cián találkozhatunk Komáromban. Bemutatóóra a Bartók-konferenríán (Jókai Tibor felvétele) Hiánypótló kezdeményezés Stredl Terézia előadásában az ún. problémás gyerekek kategorizálásáról is beszélt (Vas Gyula felvétele) Komárom. A sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcso­latban felmerülő gondokról tartottak tegnap szakmai napot Komáromban a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), vala­mint a Selye János Egyetem közös szervezésében. V. KRASZN1CA MELITTA Mivel iskoláinkban egyre több a különböző tanulási, viselkedés­vagy más zavarokkal küzdő diák, a speciális képesítésű gyógypedagó­gus pedig nagyon kevés - a magyar anyanyelvű pedig még kevesebb -, ezért a gyakorló tanárokra szinte teljesíthetetlen feladat hárul. Amint Stredl Terézia, a SJE tan­székvezetője fogalmazott, gyakor­latilag a pedagógus emberi hozzá­állásán, empátiakészségén múlik, miként tudja kezelni a problémás gyereket. Köztudott, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók kis csopor­tokban történő, egyénre szabott foglalkozást igényelnek, amit 25-30-as osztálylétszámok mellett leheteden megoldani. Segítő hálózat létrehozása A helyzet súlyát érzéked az SZMPSZ vezetése is, éppen ezért még tavasszal a Szülőföld Alap anyagi támogatásának köszönhe­tőn egy gyógypedagógusokból, pszichológusokból, valamint speci­ális pedagógiával foglalkozó szak­emberekből álló csoportot hozott létre. Távlati céljuk egy iskolai segí­tő hálózat létrehozása. „A pedagó­gusok eddig szülte semmilyen szakmai segítséget nem kaptak ezen a téren, az igény viszont óriási a részükről - mondta Jókai Tibor, az SZMPSZ komáromi irodaveze­tője. - Éppen ezért már a nyári egyetem programjába is beiktat­tunk egy 30 órás továbbképzést, a jövőben pedig - ha pályázatunk si­keres lesz - 30-60 órás szemináriu­mokat tartanánk az ország külön­böző pontjain.” A hosszú távú megoldást viszont az jelentené, ha a Selye Egyetemen bevezetnék a gyógypedagógus­képzést, esetleg másoddiploma­ként szerezhetnének ilyen irányú szakképesítést az egyetemen a pe­dagógusok. Egy felmérés eredményei Az említett szakmai csoport áp­rilis-május folyamán 10 járás 31 magyar alapiskolájának bevonásá­val reprezentatívnak mondható felmérést készített a tényleges helyzetről, illetve arról, mekkora igény mutatkozik a pedagógusok részéről a jövőben a szakirányú képzés iránt. Az eredményekről Mészáros Mária gyógypedagógus, a vágsellyei pedagógiai-pszicholó­giai tanácsadó munkatársa szá­molt be. Akiválasztott 31 iskolát 8893 ta­nuló látogatja, ebből 3533 az alsó tagozatos. Élsősorban az ő körük­ben végezték ugyanis a felmérést, mivel a segítség akkor a leghatéko­nyabb, ha minél előbb hozzájut a különböző nehézségekkel küzdő diák. A felmérésből kiderült, a 3533 alsó tagozatos gyermek közül 10 küzd hallászavarral, 89 látásza­varral, 6 testi fogyatékkal élő, 28 értelmi fogyatékkal élő, 1 autista, 161 beszéd-, 248 tanulási, 147 pe­dig magatartási és figyelemzava­ros. A halmozottan sérültek száma 26. Míg a beszédzavar a felsőbb év­folyamokra mondhatni teljesen el­tűnik, a tanulási és magatartási za­varok körülbelül azonos szinten maradnak, műit az alsó tagozaton. Megdöbbentő képet mutat a felmé­résnek az a része, amely az iskolák­ban alkalmazott szakemberek szá­mát firtatta. Eszerint a 31 iskolá­ban összesen 1 gyógypedagógust, 2 pszichológust, 2 logopédust és 7 asszisztenst alkalmaznak, és továb­bi 11 külső szakemberrel működ­nek együtt. „A két utolsó kérdésünk arra vo­natkozott, elegendőnek tartják-e a pedagógusok a jelenlegi segítséget, amelyet az említett szakemberek­től kapnak, illetve hogy segítene-e a zavarokkal küszködő gyerekek­kel foglalkozó pedagógusoknak, ha szakirányú képzésben részesülhet­nének. Áz első kérdésre egyértel­mű nem, a másodikra egyértelmű igen volt a válasz” - zárta beszámo­lóját Mészáros Mária. „A nyugat-szlovákiai régióból érkezett mintegy 150 jelenlévő is bizonyítja, hogy rendkívül aktuá­lis problémákat feszeget a konfe­rencia. A közép- és kelet-szlováki­ai pedagógusok részére június 13- án Losoncon, a Kármán József Alapiskolában tartunk ugyanerről a témára szakmai napot” - mond­ta Jókai Tibor. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Rossz társaságba keveredik A lányom 14 éves. Most, hogy már jön a nyár, egyre inkább ki- maradozik esténként, ami nem nagyon tetszik sem nekem, sem az apjának. Félek, hogy rossz tár­saságba keveredik. Jelige: Csavargás. A lánya még gyerek, önök a fele­lősek mindenért, amit elkövet. Le­het, hogy ő már nagylánynak kép­zeli magát, de még messze van at­tól, hogy csupán a saját elképzelése szerint éljen. Egyik kolléganőm, aki serdülők­kel foglalkozik, azt mesélte, hogy egy érdekes jelenségre figyelt fel. Sorra jöttek az ön lányához hason­ló kiskorú tizenévesek panaszra, hogy szüleik mennyire gátolják őket abban, hogy kedvükre szóra­kozzanak, úgy, mint a többi fiatal. Aztán jött „a többi fiatal”, s ugyan­ezzel a panasszal álltak elő. Vagyis az derült ki, hogy a szülőkben meg­van a hajlam, hogy vigyázzanak gyermekeikre, s csak olyan helyek­re engedjék el, amiről tudják, hogy csemetéjüknek nem eshet bántódá- sa. Ám a fentiekből kiderült, hogy a gyerekek azzal zsarolják szüleiket, hogy bezzeg a többieket elengedik az őseik, a többiek után nem nyo­Dr. Hadas Katalin pszichológus moznak, a többiekben megbíznak, csak neki vannak ilyen begyepese­dett agyú és megkövült nézeteket valló szülei, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan szórakozik a mai fiatalság, s mindenben csak a rosszat látja. A hazugság legjobb ellenszere az őszinteség. Nem gátolja önöket semmi abban, hogy összefogjanak lánya osztálytársainak, barátainak szüleivel, s együttesen elhatároz­zák, hogy hány óráig kapnak kime­nőt a fiatalok, s mik azok a szórako­zóhelyek, melyeket látogathatnak. Akkor a gyerekeknek sem lesz kifo­gásuk, s nem fognak tudni azzal példálózni, hogy bezzeg a többiek kedvükre kimaradhatnak otthon­ról, s annyit lóghatnak, amennyit csak akarnak. Beszéljék ezt meg a lányukkal is, hogy miért tartják fontosnak, hogy tudjanak a hollété­ről, s miért féltik őt az ismeretien szórakozóhelyektől. Ha már úgyis összejönnek a töb­biek szüleivel, beszéljék meg azt is, hogy otthon szervezhetnek bulikat a gyerekeknek, s mindig az a szülő vállalja a többiekért is a felelőssé­get, hogy időben otthon lesznek, aki szervezi a szórakozást. Találja­nak ki társasjátékokat, s ezekbe kapcsolódjanak be önök is. Tanít­sák meg őket értelmesen szórakoz­ni! Ha kihúzzák magukat ez alól, akkor ne csodálkozzanak, hogy a fiatalok szemében őskövületnek fognak tűnni! Ám ha azt látják majd, hogy micsoda jó fej az osz­tálytárs apukája, hogy el tudja őket szórakoztatni, leköti a figyelmü­ket, s velük együtt képes önfeled­ten játszani is, mintha igazi győze­lem lenne a tét, akkor nem alakul­nak majd ki hatalmas ellentétek a generációk között. Soha ne engedjék, hogy késő éj­szakába nyúló diszkókba egyedül menjenek, mert ezek a szórakozó­helyek egyre több veszélyt rejte­nek magukban. Sok a kísértés, s nem biztos, hogy lányuk már most annyira érett és felkészült, hogy a rossznak ellen tudjon állni. Egy-egy jó bulinak akár egész éle­tére kiható következményei is le­hetnek. A fiatal még nem tudja felfogni, hogy mekkora veszéllyel is járhat egy kis kiruccanás, ha nem eléggé elővigyázatos, vagy nincs mellette senki, aki megvé- dené, ha esetleg kellemetlen fic­kók kezdik zaklatni. Lehet, hogy kezdeményezésük nem nyeri el mindjárt a többi szülő tetszését, de akkor se adják fel. Érezzék, hogy jót akarnak, s ha a többiek látni fogják, hogy hatásos a módszerük, meglátják, idővel ők is kapcsolódnak önökhöz. Az ifjúság pedig szép lassan tudatosítja, hogy még műidig nem teljesen felnőtt, s kénytelen elviselni a felnőttek je­lenlétét, ellenőrzését, felügyeletét mindaddig, amíg nem nőnek fel, s nem válnak felelőssé tetteikért. Túdjuk, hogy egy célt sokféle­képpen lehet elérni. Én azt ajánla­nám, hogy ne a felnőtt hatalmát használják fel céljuk eléréséhez, hanem inkább próbálják partner­nek elfogadni gyermeküket, s tü­relmesen tanítgatni, megmagya­rázni neki, hogy miért is annyüa fontos az, hogy ne csavarogjon éj­nek évadján ismeretlen helyeken ismeretlen emberek között. Ha a le­ányukban van elegendő empatikus érzés, s csak egy kicsit is szereti és tiszteli önöket, akkor nemcsak a sa­ját szemszögéből fogja látni a dol­gokat, hanem megpróbálja „nagyo- san”, felelősségteljesen szemlélni a világot. Ha erre képes lesz, akkor nem kell esténként azon izgulniuk, merre mászkálhat, s mikor ér már végre haza. Nem könnyű munkájukhoz sok sikert és kitartást kívánok, s ne fe­ledjék, hogy lányuknak az önök szeretetére is szüksége van.

Next

/
Thumbnails
Contents