Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-07 / 130. szám, szerda
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 7. www.ujszo.com Az önkormányzatok kapcsolatának erősítése a cél Tanácsadói testület alakult „A demokráciához elsősorban demokraták kellenek" - állítja Skultéty Csaba, a SZER egykori munkatársa A haza csakis alázattal szerethető Skultéty Csaba egyik könyve mottójául az alábbi idézetet választotta: „Diákkoromban a történelem volt a kedvenc tárgyam, de amióta rájöttem, hogy én lettem a történelem kedvenc tárgya, azóta elment tőle a kedvem" , (Szabó Bernadett felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Fülek/Besztercebánya. A Besztercebányai Kerületi Önkormányzat mellett megalakított, a megyei és a helyi önkormányzatok munkáját összehangoló tanácsadó testületbe kapott kinevezést Milan Mur- gaš megyei elnöktől Agócs József, Fülek polgármestere, aki a Losonci járást fogja képviselni. Az újonnan megalakított tanácsadó testület, melybe a megye mindegyik járásából hívtak szakembereket, május 29-én tartja első ülését Besztercebányán. Agócs József szerint egyfajta nyitásként, építő szándékú gesztusként is értékelhető a megye részéről az az elhatározás, hogy a helyi önkormányzatokban évtizedek óta dolgozó szakemberekből olyan tanácsadói testületet hozzon létre, amely fontos szerepet játszhat a Négy, egykor önálló, majd fokozatosan összevont községrészből keletkezett a város. Összevont községként 1920-ban először a Kapušany, majd 1927-ben a Veiké Kapušany nevet kapta. CSEPELY A legkorábbi említésit községek között szerepel, hisz már az 1214- ben keltezett leleszi alapítólevélben is olvasható a Chepel megnevezés, amely később a mai formában állandósult. A megkülönböztetés követelményeként az Ungcsepely név is megjelent, a 20. század első felében. Az elnevezés talán személynévből származik, valószínűleg szláv eredetű. Fülek. Fülek város turisztikai fejlesztési programja, a régió aktívabb bekapcsolása a határ menti idegenforgalomba és a partner- kapcsolatok építése volt a témája annak a szakmai konferenciának, amelyet több mint ötven szlovákiai és magyarországi szakember számára szerveztek a nógrádi településen. Agócs József, a város polgár- mestere, a konferencia kezdeményezője szerint Fülek számára meg kell teremteni a turizmus fejlesztésének lehetőségeit, be kell kapcsolni a régiót a turisztikai hálózatba. Ennek érdekében a városi hivatalon belül külön szakosztály foglalkozik a turizmus fejlesztésével. Füleken a városfejlesztési terv az alapinfrastruktúra megépítése és bővítése mellett főleg a turisztikai látványosságok kiépítésére koncentrál, erre átfogó programot készítettek, amelyet a konferencián Anderkó Erika és Fehér László mutatott be. A város Neogradiensis Eurorégióban kiemelkedő fontostérség fejlődésében. A polgármester szerint fontos, hogy az önkormányzatok közötti együttműködés terén előrelépés történjen. A tanács egyik kiemelt feladata lesz a megyei önkormányzatban meghozandó döntések előkészítésekor felhívni az esetleges problémákra az önkormányzat figyelmét. „Semmiképpen nem akatjuk befolyásolni a megyei képviselők munkáját. A megyeelnök felkérését megtisztelőnek tartom, 1990 óta dolgozom az önkormányzatban, a tanács tagjainak pedig éppen ezen a szakterületen kell tapasztalatokkal rendelkezniük. Módomban lesz ráirányítani a figyelmet a megyei döntéshozatalok előkészítésekor azokra a problémákra és hiányosságokra, amelyek a Losonci járásban előfordulnak” - mondta lapunknak Agócs József, Fülek polgármestere. (szászi) KAPOS Kis- és Nagykapos neve eredete azonos. A leleszi alapítólevél 1214- ben említi Copus-Kapos települést. Ez utóbbi forma korán általánossá vált, olykor toldalékokkal (pl. 1329- Eghazas Kapos). Kiskapos csupán a 15. századtól jegyzett mint önálló település. A név - bár latin eredetű- magyar gyökerekre vezethető vissza - leginkább a kora középkori gyepűkapu sejthető benne. VESKÓC A ma is önálló községrész neve Viskolch formában 1331-ből ismert. A későbbi névalakok - Ves- koch, Wezkulch - már inkább a mai, ismert és elfogadott formát rögzítik. ságú szerepet játszhat a jövőben, erről a témáról az eurorégió ügyvezető igazgatója, Mihályi Gábor tartott előadást. A tervezett nógrádi geopark, a felfejlődőben lévő várturizmus, a városban és környékén hagyományos kulturális események egész éves sorozata, a füleki civil társulások által szervezett rendezvények szinte két-három heti rendszerességgel több száz fős közönséget vonzanak a városból és a környékről. Az első írásos említés 760-ik évfordulójára emlékező településen megkezdődött a vármúzeum kialakítása a fülekei vár Bebek-tor- nyában, a Perényi-bástyát pedig statikailag erősítik meg. A konferencia magyarországi előadói Észak-Magyarország turisztikai marketingjét ismertették meg a résztvevőkkel, ebben a programban már kiemelkedő szerepet kaphat a határokon átnyúló együttműködés és programcsere, amelynek része a térségben működő tájházak turisztikai forgalomba való bekapcsolása is. A nagykaposi Mécs László Napokon a papköltő keresztfia is részt vett. A 86 éves Skultéty Csaba, a Szabad Európa rádió egykori munkatársa Nagykaposon született a trianoni döntést követő időszak kezdetén, 1920 szilveszterén. Apja ügyvéd volt, aki az itteni főszolgabíró egyik lányát vette feleségül. Öt gyermekük született, Csaba volt a legfiatalabb. LECZO ZOLTÁN Hogyan lett Ön Mécs László keresztfia? Mécs hónapokkal a megszületésem előtt, fiatal premontrei papként került Nagykaposra. A szüleim összebarátkoztak vele, s felkérték, legyen a születendő gyermekük keresztapja. Rengeteg kedves emléket őrzök róla. Úgy tudom, nagyon korán elkerült Nagykaposról. Tízéves koromig a helyi katolikus iskolában tanultam, majd Sze- pesszombaton jártam az elemi iskola ötödik osztályába, hogy megtanuljak németül. Ezután kerültem a késmárki német gimnáziumba. Késmárk igazi békebeli diákváros volt, zömmel német anyanyelvű polgárokkal. A bécsi döntés évében érettségiztem volna, ám előtte hazautaztam Nagykaposra, mert a saját szememmel akartam látni, ahogy a magyar csapatok bevonulnak a szülővárosomba. Aztán pedig egyszerűen nem tudtam visszamenni Késmárkra, hisz időközben egy új állam polgára lettem. így kénytelen voltam 1939 júniusában Ungváron leérettségizni. Hogyan fogadták az itteniek, hogy újra Magyarországhoz csatolták a régiót? Nem ismertem olyan felvidéki magyar embert, aki ne vette volna ezt természetes dolognak. A katonák bevonulása diadalmenet volt. A lakosok pedig úgy érezték, visz- szaállt az eredeti, számukra is természetes állapot. Egy orosz minden reggel elmondta, tiszti becsületszavát adja, hogy ez csak ideiglenes állapot, és másnap már otthon leszünk. Az érettségi után hol folytatta a tanulmányait? Budapesten 1939 szeptemberében közgazdaság-tudományt kezdtem tanulni. Pár héttel később kitört a II. világháború. Mint egyetemistának nem kellett bevonulnom, így 1944 májusában doktoráltam. Ekkor Budapesten már gyakoriak voltak a bombariadók. Az ostromot egy Múzeum utcai ház pincéjében éltem túl. 1945. január 20- án gyönyörű téli idő volt. A társaimmal együtt kimentünk a ház elé romokat takarítani. A szomszédos Múzeum kertben ott feküdtek a halottak, temetetleniil. Egyszer csak orosz katonák jöttek, akik nagyon megdicsértek minket, majd felajánlották, elkísérnek bennünket egy helyre, ahol olyan papírokat kapunk, amelyekkel szabadon járhatunk a városban. Ők azonban a gödöllői gyűjtőhelyre vittek, embertelen körülmények közé. Egy orosz tiszt minden reggel elmondta, tiszti becsületszavát adja, hogy ez csak ideiglenes állapot, és másnap már mindannyian otthon leszünk. Közben a tábor körül a katonák építették a szögesdrót kerítést... Aztán Ceglédbercelen át marhavagonokkal Dél-Erdélybe szállítottak minket. Egy hatalmas elosztótáborba kerültem Foksáni- ba, ahonnan elképesztő szerencsével sikerült megszöknöm. Az egyik nap egyszerűen kisétáltam a kapun, és gyalogszerrel nekiindultam a Kárpátoknak. Egy hét múlva érkeztem meg Kovásznára, ahol az ottani magyar jegyzőtől kaptam hamis papírokat. Innen Budapestre mentem, ahol 1946 márciusában a külügyminisztériumban találtam munkát. Később Jócsik Lajos kormánybiztos titkára lettem. A kitelepítések idején a pozsonyi állomáshelyemen dolgoztam. Időközben Magyarországon változott a politikai helyzet, a hatalmat a kommunisták szerezték meg. Amikor a külképviseleteken megkezdődtek a személycserék, 1947 novemberében „ideiglenesen” Párizsba utaztam. Ezzel kezdődött meg a több évtizedes nyugat-európai emigrációm. Mivel foglalkozott Párizsban? Fél évig nagyon nehéz körülmények közt éltem. Aztán sikerült tanulmányaimat folytatni, nemzetközi jogot hallgattam a Sorbonne- on. Később ösztöndíjasként Bru- ges-be kerültem, az Európa Tanács által létesített Európa Kollégiumba. Egy év múlva visszamentem Párizsba, ahol azt hallottam, hogy Münchenben új magyar rádióállomás indul, a Szabad Európa rádió. Az egyik amerikai szervező táviratozott, beszélni szeretne velem. A férfival egy szállodában találkoztam, aki ott helyben alkalmazott. 1951 nyarán lettem a rádió munkatársa. Megjegyzem, akkoriban olyan szegény voltam, hogy a találkozóra a barátomtól kölcsönkapott ruhában tudtam csak elmenni. Mikor költözött át Münchenbe? Még abban az évben, augusztusban. Először a hírszerkesztőségben kaptam munkát. Mindenki irigyelt, hogy üyen fontos pozícióban dolgozom. Az előző évek nélkülözései után a rádióban végzett munka anyagi elismeréssel is járt? Ez már biztos megélhetés volt, de semmi rendkívüli. Az amerikaiak a romba dőlt Münchenben lakásról is gondoskodtak számunkra. Kezdetben 180 dollárt kerestem. Minden bizonytalan volt, a jövőről nem tudtunk semmit. Később a helyzet konszolidálódott, s én Ambrus Márton néven politikai szakkommentátor lettem. Miért pont az Ambrus Márton nevet választotta? Felajánlották, hogy döntsem el, saját nevemen akarok-e szerepelni 1947 novemberében „ideiglenesen” Párizsba utaztam. Ezzel kezdődött meg a több évtizedes nyugateurópai emigrációm. a rádióban, vagy felveszek egy olyan fiktív nevet, amelyet aztán következetesen használok. A nagyszőlősi nagyapámat Skultéty Ambrusnak hívták, s akkor született meg Marci fiam. így lettem Ambrus Márton. Húsz éven keresztül ezen a néven ismerhettek a hallgatóim. 1982-ben saját kérésemre távoztam a rádiótól. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a napjaimat az Adria partján lévő nyaralómban töltöm majd, ám közbejött a rendszerváltás. Egy nyugati barátom azt kérdezte tőlem 1986ban, tudnék-e Magyarországon élni. „Élni nem tudnék, de német útlevéllel bármikor szívesen hazalátogatok” - válaszoltam. Három év múlva azt mondtam neki: „Látod, én már csak Magyarországon tudok élni!” Hogyan élte meg a magyarországi rendszerváltást? Mint olyan sokan mások, telve idealizmussal. Én nem a nyugatiak elvárásaival jöttem haza. Millió- szőr feltettem magamnak a kérdést - az emberi gyarlóságok láttán - vajon milyen ember lennék, ha itt maradtam volna? Nem akarok bírája lenni azoknak, akik ennek a szellemi és erkölcsi satnyulásnak az áldozataivá váltak. Az azonban már más kérdés, hogy az üyen emberekkel képes vagyok-e együttműködni. Ha az elmúlt 16 év történéseit nézzük, Kelet-Európa előbbre tart annál, mint ami elvárható volt a rendszerváltáskor? Az elvárasaimhoz viszonyítva a régió sokkal kevesebbet ért el, mint amit elérhetett volna. Egyszer a szatmárnémeti előadásom kapcsán jelent meg egy cikk a helyi újságban ezzel a címmel: „A demokráciához demokraták kellenek”. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy a mi demokráciánk keretében tevékenykedő emberek vajon igazi demokraták-e? Az önkormányzatokban gyakran a kéz kezet mos elve érvényesül. Nem a közjó keresése a cél, hanem az anyagi haszonszerzés. Amikor a Budapesti lakásomba megyek, azt látom, hogy a lépcsőház romos, a kapualj elhanyagolt, ám a bérlemények gyönyörűek. Nehéz dolog tudatosítani az emberekben, hogy a lépcsőház is az övék, a ház előtti járda, az utca, a város, sőt az egész ország is! A kora középkori gyepűkapu szó sejthető a névben Helységnevek - Nagykapos BOGOLY JÁNOS Szakmai konferencia az idegenforgalomról Komolyan veszik a turizmust SZÁSZI ZOLTÁN (Képarchívum) A konferencia résztvevői
