Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-06 / 129. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 6. Agrárkörkép - hirdetés 17 A hazai termelők fortéllyal, leleményességgel meddig tudják ellensúlyozni a külföldiek helyzeti előnyét? A válságból keresni kell a kiutat Az ágazati termelők jelentős része már hosszabb ideje állítja, hogy a szlovákiai zöldségtermesztés komoly válságban van, s ha ebben a leépülési folyamatban nem sikerül radikáhs változtatást elérni, akkor pár év múlva jóformán már csak emlékezni lehet majd az egykoron szebb napokat látott ágazatra. ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Az okok a belső és a külső körülmények olyan mértékű megváltozásában kereshetők, amelyek egy részét maguk a termelők nem tudják befolyásolni, ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy a versenyképességük fenntartásáért, eseüeges javításáért maguknak is keményen meg kell küzdeniük. Az ágazati termelők kénytelenek maguk keresni a kiutat, s ebben a folyamatban fontos, hogy pontosan felmérjék a problémás területeket, egyúttal válaszokat, javaslatokat fogalmazzanak meg a fennmaradás és a továbblépés érdekében. A Szlovákiai Zöldségtermesztők Uniójának az év elején megválasztott új vezérkara tisztában van az ágazati termelők szorító helyzetével, s a hatékony érdekképviselet érdekében különböző lépéseket tesz az egységes fellépés, az összefogás és a közös érdekérvényesítés céljából. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Horváth Péterrel, a zöldségtermesztők uniójának elnökével, Lestyánszky Viktorral, a szervezet alelnökével, és Ham- merlík Richárd parlamenti képviselővel, aki az előző időszakban jónéhány esetben vállalta a szervező és a közvetítő szerepét is a szakmai érdekszövetség képviselői és a politikusok között zajló tárgyalásokon. Horváth Péter szerint jó, hogy a szervezet vezetésébe olyan új embereket sikerült bevonni, akik termelőként napi kapcsolatban vannak az ágazati problémákkal, s konkrét javaslataik vannak a fennálló gondok kezelésére. Mivel uniós tagországként alkalmazkodnunk kell az európai közösség által megfogalmazott és általunk is elfogadott jogszabályokhoz, a szlovákiai zöldségtermelők szervezete felvette a kapcsolatot a környező országok hasonló érdekvédelmi szakmai szervezetivel. A csehországi, lengyelországi és magyarországi társszervezetekkel már találkoztak, a következő lépés a szerb kapcsolat kiépítése lesz. Etikai kódex Lestyánszky Viktor azért is fontosnak tartja a nemzetközi kapcsolatépítést, mivel a partnereik tapasztalatait immár a hazai gyakorlatba való átültetés során ki tudják használni. Itt van például a zöldség- termesztők által egyik nagy gond, az áruházi láncokkal való üzletelés színvonala.A hazai termesztők már régóta szorgalmazzák egy olyan etikai kódex kidolgozását és kölcsönös elfogadását, amely konkrét formában és az elfogadókra nézve kötelező érvényű feltételekkel szabályozná a termelők és a kereskedők közötti kapcsolatokat. A mostani helyzetben ugyanis a termelők állítása szerint egyértelműen kiszolgáltatott helyzetben vannak, a megkötött szállítási szerződések jóformán csak a termelők számára írnak elő kötelezettségeket. Ezért lenne fontos, hogy például a magyarországi minta alapján nálunk is minél korábban megkezdődjön egy üyen kódex kidolgozása. Tapasztalatai szerint az üzletláncok sem zárkóznának el egy közös megegyezés elől, hiszen maguk is tudatosítják, hogy a hazai termékek forgalmazásában megvannak a lehetőségek. „Véleményem szerint ebbe a folyamatba be kellene vonni a helyi önkormányzatokat is, illetve azok képviseletét, a Szlovákia Falvak és Városok Társulását, hiszen az áruházak, üzletek letelepedéséhez az adott településen az önkormányzat engedélye is szükséges, tette hozzá Hammerlík Richárd. Az ön- kormányzat például figyelembe vehetné, hogy a betelepülni kívánó áruház elfogadta-e, aláírta-e az említett kódexet, ami biztosítékot is nyújthatna a környékbeli termelőknek arra, hogy egyenrangú üzleti partnerként fogják kezelni őket. Azzal beszélgetőtársaim is tisztában vannak, hogy maga az etikai kódex nem oldja meg a termelés és az eladás összes gondját, de mindenképpen kiindulópontja lehetne egy új szintű, kölcsönös és egyenrangú kapcsolat kialakításának a termelők és a kereskedcők között. Annál is inkább, hogy hovatovább a hazai vásárlók is tudatosítják, a jó minőségű itthoni termékek állják a versenyt a külföldiekkel, sőt, egyes zöldségfélék esetében például a hazai paprika, paradicsom minőségi mutatókban veri a külföldről behozott termékeket. Most már a vásárlók is keresik, de ehhez az kell, hogy ott legyenek a nagyforgalmú üzletláncok polcain, a vevők szeme előtt. „Ha mi is ott lehetünk majd a polcokon, ha a mi zöldségünket is elfogadható és egyenrangú feltételekkel árulják majd, akkor nem félünk a konkurenciától”, vélekedett Horváth Péter. Más kérdés, hogy a folyamatos egész évi ellátáshoz, szállításhoz a mi termelőink jelentős része még nincs felkészülve. Műszaki-technológiai hátrányban Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a hazai termelőknek bizony jelentős a lemaradásuk a műszaki ellátottság tekintetében a régebbi uniós kollégáikkal szemben. „Tisztában vagyunk azzal, hogy a több mint tízéves hátrányt nem lehet egyszerre behozni, ugyanakkor az viszont tény, hogy ennek a lemaradásnak a csökkentéséhez vajmi kevés központi támogatást kaptak a zöldségtermelők”, vélekedett Lestyánszky Viktor. Ismeretes, hogy az uniós szabályozás nem teszi lehetővé a zöldségtermesztés közvetlen támogatását, a műszaki fejlesztést szolgáló strukturális alapokból pedig a zöldségtermelők nem tudtak kellő nagyságrendű forrásokat szerezni. „Ilyen feltételek között, hogyan versenyezzünk a nyugati kollégákkal, akik gépek, berendezések, technológiák tekintetében jóval előtünk járnak”, tette fel a kérdést. Nyilvánvaló, hogy a jobban felszerelt, vagy egy-egy zöldségfajta termesztéséhez megfelelőbb környezeti feltételekkel rendelkező más országbeli termelők helyzeti előnyben vannak. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy azok a termelők is hosszú évtizedeken át alakították ki a számukra verseny- képes feltételeket, s el kell azon is gondolkodnia, mindenkinek kü- lön-külön, hogy vajon a lemaradásért bizonyos fokig saját is maga felelős-e, hogy a sokat emlegetett régebbi időkben, mikor úgymond, jól ment a bolt“ a beruházások helyett a fogyasztás került előtérbe, vetette közbe Hammerlík Richárd. A hazai zöldségtermesztés az utóbbi években leszálló ágban van, statisztikai adatok is bizonyítják, hogy a termelés volumene fokozatosan csökken, s ez elsősorban az értékesítési nehézségeknek és a magas járulékos költségeknek a következménye. Hogy melyek ezek? Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy hatékony és intenzív zöldség- termesztés nem folytatható öntözés nélkül, tehát az öntözővíz költségét (nem árát, mert az ingyenes) feltétlenül meg kell oldani, vélekedett Horváth Péter. Ingyen van, mégis drága Hiába van ingyen az öntözővíz, amelyet egyébként az MKP javaslatára fogadtak el az előző esztendőben, s e követelés érvényesítéséből Hammerlík Richárd is aktívan kivette a részét, tette hozzá Lestyánszky Viktor, ha ezután történt egy ún. „svédcsavar“, amelynek eredményeként a járulékos költségek miatt most többet kell fizetnünk, mint akkor, amikor még a vízért is fizetni kellett. Az általunk javasolt megoldás az lenne, hogy a hazai öntözővíz-hálózatot ahol még működőképes, a termelők kezébe kellene átadni, valamüyen szimbolikus összegért, s utána azok gondoskodnának a fenntartásról. A jelenlegi bérleti rendszer alapján ugyanis a zöldségtermelőknek például azért az öntözhető területért is díjat kell fizetniük, amit gyakorlatilag nem használnak. Az lenne a legjobb megoldás, ha az erre épült intézményrendszert felszámolnák és közvetlenül a termelők kezébe kerülne a működtetése, annak minden kötelességével és felelősségével együtt. Hammerlík Richárd szerint ugyanakkor a légköri viszonyok várható alakulását figyelembe véve feltételezhető, hogy az öntözésre hovatovább egyre nagyobb szükség lesz, ezért a gazdáknak már most arra kellene készülniük, hogy valamilyen formában az önellátásra rendezkedjenek be. Természetesen nagyobb térségekben közösségekbe tömörülve, a szükséges műszaki berendezésekkel felszerelve fokozatosan kiiktatható lehetne az a bürokratikus intézményrendszer, amely egyelőre csak költségtételként jelentkezik a gazdáknál. Persze, a meghatározott területeket támogatva erre is fel kellene készülni. Lestyánszky Viktor szerint noha az unió egységes agrárpolitikája meghatározza a támogatások körét, azonban Csehországban hazai forrásokból támogatják az öntöző- hálózat felújítását. Mégpedig a költségek százszázalékos fedezésével. A lehetőségeket meg kell megkeresni, és élni kell velük, csak szándék és akarat kell hozzá. Véleménye alapján a központ részéről ez a támogatási szándék kevésbé volt érezhető. A foglalkoztatás stabilizálása Miközben tény, hogy a zöldség- termesztők az egyes térségekben nagyon gyakran szociális, illetve olyan foglalkoztatási feladatokat is ellátnak, amelynek jogi szabályozása nem éppen a legkedvezőbb a számukra. Horváth Péter szerint az utóbbi években megoldatlan azoknak a munkásoknak a helyzete, akik különböző okok miatt másutt nehezen találnának munkát, de a zöldségágazatban idényjellegű tevékenységre foglalkoztatni lehet őket. A régebbi szabályozás szerint az idénymunka befejeztével bejelentkezhettek a munkahivatalba, s a tél folyamán valamüyen segélyt kaptak. Pár éve ez már nem lehetséges, s így a foglalkoztatók vagy vállalják, hogy állásban tartják őket a következő szezonig, vagy elküldik őket, s a következő szezonban már nem biztos, hogy számolhatnak velük. A munkahelyek stabilizálása érdekében jól jönne, ha az átmeneti téli időszakra például az idénymunkások béréhez kapcsolódó elvonásokat nem kellene fizetniük. A fő kérdés azonban továbbra is az, hogy a hazai zöldségtermesztés versenyképes marad-e a közös európai piacon, illetve hogy a hazai termelők fortéllyal, leleményességgel meddig tudják ellensúlyozni azt a kétségtelen helyzeti előnyt, amelyet kollégáik a többi tagországban a jobb műszaki ellátottságból, a nagyobb szervezettségből és feldolgozott piaci tapasztalatokból, az esetlegesen burkolt támogatásokból élveznek. A beszélgetőtársak megegyeztek abban, hogy aki túléli az elkövetkező hétéves időszakot, annak nyert ügye lehet, de arra nem született válasz, hogy addig mi lesz... Lestyánszky Viktor nem látja túlságosan rózsásan a helyzetet, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ágazati képviseletnek mindent meg kell tennie az érdekérvényesítés terén. Ebben a politikusokkal történő kapcsolat- tartásnak is fontos szerepe van. Hammerlík Richárd úgy vélte, a párton belül, bárki is lesz a következő választási időszakban pozícióban, biztos, hogy továbbra is lesz ember és tér a felmerülő problémák megvitatására, és a lehetőségekhez képest azok megoldására is. A parlamenti kapcsolatok bonyolult rendszerében ez nem mindig sikerülhet, de próbálkozni mindig kell. Jómaga, ahogy eddig is, azon lesz, hogy az agrártermelők, illetve a vidéken élők érdekeinek érvényesítését minden lehetséges úton segítse, (sz) (Képarchívum) A holland kertészetnek 40 százalékos a részesedése Az export majdnem megkétszereződött UJ SZ0-1SMERTET0 A holland kertészeti termelés az utóbbi tizenöt évben, 1990 óta egy- harmadával bővült. 1990-ben még 30, 2005-ben már 40 százalékát adta a mezőgazdaság kibocsátásának. Ugyanebben az időszakban a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a virágok exportja majdnem megkétszereződött. Kétszeresére bővült az import is, az ágazat azonban 2005-ben is 6,5 milliárd euró értékű pozitív külkereskedelmi egyenleggel zárt. 2005-ben a kertészeti termékek exportja rekordot, 12,6 milliárd eurót ért el, közölte a kertészeti tanács. Az előző évi, ugyancsak rekordnak számító 12,3 milliárd eurós értéket annak ellenére is sikerült túlszárnyalni, hogy növekedtek a termelési költségek és kedvezőtlen volt az euró árfolyamváltozása. Az exportból 5 milliárd eurót képviseltek a virágok, 6,5 milliárd eurót a zöldség- és gyümölcsfélék. A kertészeti ágazatokban 2005-ben 245 ezer embert foglalkoztattak, 55 százalékkal többet, mint másfél évtizeddel korábban. A holland agrárgazdaság egyéb területeken is komoly erőt képvisel, s többek között a húságazatban is jelentős exportképességgel rendelkezik. 2005-ben 209 ezer tonna borjúhúst állítottak elő, 3,8 százalékkal többet, mint az előző évben; 1,35 mülió darab borját vágtak. A termelésnövekedést elősegítette, hogy 7-ről 8 hónapra emelték meg a premizálható vágóborjak korát, valamint 165-ről 180 küogrammra vágási ádagsúlyukat. A belső borjúhúsfogyasztás hasonló mértékben, 3,9 százalékkal nőtt egy év alatt, a múlt évben fejenként 1,5 kilogramm volt. Tavaly is élénk volt a borjúhús kereskedelme. Az export 188 ezer tormát ért el, 2 százalékkal többet az egy évvel megelőzőnél. Ugyanakkor 667 ezer darab élőállatot importáltak. Az export zömmel Olaszországba irányult, az élőállatok pedig főként Németországból érkeztek, (eu-agrár) w Három csodaszer f az Ön repcéjébe ■ f * . k. + Command 36 CS 2 I U Bullsan 400 SC 15 I Fury 10 EW 11 Szerezzen előnyös feltételekkel 10 ha őszi káposztarepce kezelésére kitűnő hatású gyomirtó-kombinációt + bonuszként rovarirtót
