Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-06 / 129. szám, kedd
10 Tudomány - hirdetés ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 6. www.ujszo.com 570 éve született Regiomontanus, a német tudós, matematikus és asztronómus, az európai reneszánsz jelentős alakja; rövid ideig a pozsonyi egyetemen is tanított Az Academia Istropolitana ékköve A bolygók pillanatnyi állásának meghatározására szolgáló műszer, az asztrolábium, amely a szextáns elődje volt (Képarchívum) Pozsony történetének egyik legfényesebb fejezete kezdődött 1467-ben, amikor Vitéz János érsek, esztergomi hercegprímás Mátyás király megbízásából megalapította a város első felsőfokú tanintézményét, az Academia Istropolitanát, amely négy, teljes szervezettségű - művészeti, jogi, orvosi és teológiai - karral kezdte meg működését. OZOGÁNY ERNŐ Mátyás király, a humanizmus lelkes híve minden bizonnyal egykori nevelője, Vitéz János, valamint olasz felesége, Beatrix és az őt körülvevő tudósok hatására határozta el a hazai egyetem alapítását. Ennek érdekében 1465-ben engedélyezésért követeket küldött II. Pál pápához. Az év május 19-én Johannes Müller, azaz Regiomontanus kiadott pápai bulla értesítette Vitéz Jánost az egyházfő jóváhagyásáról, ennek alapján pedig az uralkodó megbízta őt az egyetem megszervezésével. Pontosabban kettőével: Budára álmodta az igazi nagy egyetemet, emellett Pozsonynak is szánt egy testvérintézményt. Sajátos módon előbbi tervét nem tudta kivitelezni, míg az utóbbi valósággá vált. A legkiemelkedőbb előadó: Johannes Müller Vitéz János a frissen alakult intézménybe a legismertebb olasz, francia, német és lengyel egyetemekről csábította át az előadókat. Közülük Johannes Müller volt a legkiemelkedőbb - a tudománytörténet Regiomontanus néven tartja számon; ő a király közreműködésével került Magyarországra: a Konstantinápoly elfoglalásánál zsákmányolt görög kéziratok rendezését bízta rá. A Budán működő tudós a pozsonyi intézmény megnyitását követően lett az akadémia tanára, ahol matematikát, fizikát és csillagászatot adott elő. A pozsonyi akadémia híre gyorsan elteijedt. Magyarország határain kívülről is érkeztek diákok, akik az Academia Istropolitana melletti épületben kialakított kollégiumban laktak. A tanítás nyelve a korabeli európai gyakorlatnak megfelelően a latin volt. A tanmenet alig különbözött a maitól: előadásokra és disputákra (szemináriumokra) tagolódott. Sajnálatos módon szűk emberöltő múltán, a Mátyás király halála utáni zűrzavaros helyzetben, valamikor 1492 körül az iskola megszűnt, tanárai szétszóródtak a világban. Egyetlen fennmaradó emléke a Ventúr utcai épület, amely felújítva napjainkban is megcsodálható. Örvendetes, hogy immár több mint fél évszázada ismét felsőoktatási intézmény, a Filmművészeti Főiskola működik a falai között. Königsbergtől Rómáig Johannes Müller 1436. június 6- án Kelet-Poroszországban, Unfind- ben látta meg a napvilágot, amely alig kőhajtásnyira fekszik az egykori fővárostól, Königsbergtől. Ma ezt a várost Kalinyingrád néven Oroszország részeként tartják számon. A kelet-poroszországi tudós erről a városról nevezte el magát: Königsberg latinul Regiomontanát jelent. Felsőfokú tanulmányait a híres bécsi egyetemen folytatta, ahol a kor jeles csillagásza, Georg von Peurbach tanítványa volt, majd mestere halála után utóda lett a katedrán. Magyarországra Mátyás király meghívására került. Mivel az Academia Istropolitana iratai a vérzivataros századok alatt megsemmisültek, aránylag keveset tudunk Regiomontanus itteni működéséről. Annyi bizonyos, hogy 1474-ben IV. Sixtus pápa Rómába rendelte, és hogy előzőleg rövid ideig Nümbergben működött, tehát valamikor 1472-73 táján hagyta el Pozsonyt. Korának nemcsak legkiválóbb csillagásza volt, hanem rájött arra is, hogy a földrajzi helymeghatározásra használható a Jákob botjaként ismert függőleges rúd. A későbbiekben ebből fejlődött ki a tengerészek nélkülözhetetlen műszere, a szextáns, amely a hajók helymeghatározásának legfontosabb eszközévé vált a pontos óra és az iránytű társaságában. Emellett Németországban meghonosította az arabok által kidolgozott tudomány, az algebra tanítását, továbbfejlesztette a trigonometriát, a tan- gens fogalmát pedig bevezette a matematikába. Több tucat könyvet jelentetett meg az optika és a hidrosztatika területéről. A legnagyobb befolyást mégis a csillagászatra gyakorolta, ez volt az oka, hogy a pápa árgus szemekkel figyelte működését. A Julianus-naptár kútba esett reformja A pápai berendelésnek fontos tudománytörténeti oka volt: meg kellett reformálni az általuk használt, Julius .Caesar korában bevezetett és róla elnevezett Julianus- naptárt, amely már tartalmazta a négyévenkénti szökőnapokat, mivel már az ókorban is tudták, hogy a naptári év háromszázhatvanöt és egynegyed napból áll. Az csak később derült ki, hogy nem egészen ez a helyzet: a csillagászati év valamivel rövidebb. Erre úgy jöttek rá, hogy a’Julianus-naptárban eredetileg március 21-ét jelölték meg a tavaszi napéjegyenlőség dátumaként. Csakhogy ezemégy- száz évvel később, a 15. században ez már a hónap elejére esete Vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden negyedik évben lehet szökőnap. Regiomontanus dolgozta ki az első változatát annak a naptárreformnak, amelyet csak halála után száz évvel vezettek be. Ennek lényege, hogy a százados évek közül csak azok legyenek szökőévek, amelyek négyszázzal oszthatóak - tehát az 1600 szökőév, de 1700, 1800, 1900 egyszerű, 365 napos évek maradnak. Persze emellett szükség volt arra is, hogy az eltolódott napszámolás miatt ismét március 21-re tegyék a tavaszi napéjegyenlőséget. Regiomontanus gőzerővel fogott munkához, ám váratlanul, mindössze negyvenéves korában, 1476. július 8-án egy járvány következtében meg- | halt. Ezzel kútba esett IV. Sixtus pápa tervezett naptárreformja. A kérdés ( csupán száz év múltán került az érdeklődés középpontjába - ekkor XIII. Gergely bízta meg kora tudósait a feladat elvégzésével. Mivel az ő uralkodása idején vezették be a ma is használatos naptárat, emiatt róla nevezték el. Ha Regiomontanus nem távozott volna el idő előtt az élők sorából, ma Sixtus- naptárt használnánk. parlamenti választások ^S|9ís’17 Mj MAGYAR KOALÍCIÓ PARTJA STRANA MAĎARSKEJ KOALÍCIE P-6-11894
