Új Szó, 2006. május (59. évfolyam, 100-124. szám)

2006-05-27 / 121. szám, szombat

30 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2006. MÁJUS 27. www.ujszo.com A testsúly az egyik legfontosabb tényező, amely felboríthatja testünk szerkezetének egyensúlyát. Sok kellemetlenségtől szabadíthat meg az optimális súly. Gerincünk egészsége Gerincünk egészsége, a he­lyes tartás alapvetően meghatározza testi-lelki közérzetünket. A jó egész­ség ugyanis nagyrészt a normálisan működő ideg- rendszeren múlik. KÜRTI GÁBOR Az emberi test alkotórészei, a sej­tek és a különböző szervek műkö­dését az idegek által közvetített im­pulzusok irányítják. Amikor ezek az ingerületek akadálytalanul el­jutnak rendeltetési helyükre, a szervek és a test sejtjei alkalmasak a normális működésre. Ha viszont túl sok vagy tűi kevés az idegek ál­tal továbbított impulzus, akkor a szövetek és a szervek nem működ­hetnek megfelelően, és a szervezet a betegséget megelőző állapotba kerül. A gerincvelőnek 31 idegpátja van, ezek a gerincoszlop­ból lépnek ki. Az idegrendszer leg­kényesebb és legfontosabb részeit - az agyat és a gerincvelőt - kemény csontburok védi, amely a koponyá­ból, valamint a gerinccsigolyákból áll. Bár a gerinc óvja a létfontossá­gú idegeket, nemegyszer zavart is okozhat a működésükben. Ha baleset történik, elesünk, vá­ratlan stressz, feszültség ér ben­nünket, vagy bármilyen más okból egy vagy több csigolyánk elmozdul a megszokott helyéről, akkor ez ir­ritálhatja, zavarhatja a gerinc ideg­gyökeit, ami testünk működési za­varához vezethet. Az ideg nyomása vagy irritálása a test fontos funkció­iban okozhat kedvezőtlen válto­zást, ami viszont fogékonyabbá tesz bennünket a betegségekre. A gerincidegek irritálásának meg­szüntetésére, a csigolyák „helyreté­telére” alkalmas a manuálterápia - vagy annak az Egyesült Államok­ban széleskörűen alkalmazott vál­tozata, a kiropraktika. A helyes táplálkozás A gerinc és a mozgásszervek egészségének megőrzéséhez elen­gedhetetlen a helyes táplálkozás, és ha szükséges, táplálékkiegészí tők fogyasztása. Az alábbi csopor­tokba tartozó em- gj bereknek fel­A tízes lista Az Amerikai Kiropraktikai Társaság már évtizedekkel ezelőtt ösz- szeállította az úgynevezett tízes listát, amely a legáltalánosabban használt élelmiszerek és élvezeti cikkek közül a szervezetünk számá­ra legártalmasabbakat tartalmazza. 1. Fehér, finomított cukor és cukorkafélék. 2. Alkoholtartalmú italok. 3. Kávé. 4. Kólaféleségek és mesterséges színezéket tartalmazó üdítőitalok. 5. Mesterségesen ízesített termékek, melyek túl sok tartósítószert tartalmaznak. 6. Előre elkészített „úti ennivalók“ és gyorsbüfék termékei (az úgy­nevezett snackek). 7. Finom, fehér lisztből készült termékek. 8. Utcán fogyasztható ételek. 9. Dohány. 10. Előre elkészített ételek, mint például a „tv-vacsorák“ és számos más, azonnal tálalható ennivaló. Ez a lista közel sem teljes, mégis iránymutatóként szolgálhat azok­nak, akik valóban komolyan törődnek az egészségükkel, és szeretné­nek minden tőlük telhetőt megtenni azért, hogy egészségesek ma­radjanak. tétlenül szükségük van a táplálko­zás kiegészítésére: ♦ fogamzásgátló tablettát szedő vagy más hormontartalmú készít­ménnyel kezelt nők, terhes és szop­tatós anyák; ♦ antibiotikumot vagy vizelethaj- tót, szteroidokat szedő betegek, akiknél a gyógyszerterápia befo­lyásolja egyes tápanyagok felszívó­dását, ♦ alkoholisták; ♦ fogyókúrázók; ♦ rákos betegek, illetve azok, aki­ket besugárzással vagy kemoterá­piával kezelnek; ♦ akiket sokk ért, vagy súlyos bete­gek, például égési sérültek; ♦ olyan idős emberek, akik elégte­lenül táplálkoznak; ♦ kamaszok, serdülők, akik elha­nyagolják az étkezést. Az egészséges étrend fehérjéket, szénhidrátokat, zsiradékokat, ros­tos anyagokat, vizet, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomeleme­ket tartalmaz. Az említett alkotórészek közül néhány minden élelmiszerben megtalálható, bár a nem megfelelő főzéssel részben vagy teljesen tönk­remehetnek. Mások viszont ritkáb­bak, és csak bizonyos friss zöldség- és gyü­mölcsfé­lékből jut­hatunk hoz­zájuk, vagy olyan ételek révén, melyeket igen ke­vesen fogyasztanak. Igazán egészséges, úgy­nevezett kiegyensúlyo­zott étkezés valójában nem létezik. Már csak azon fizikai és vegyi folya­matok miatt sem, amelyek az élel­miszerek nagy részét érik a vető­mag elültetésének pillanatától egé­szen addig, amíg az asztalunkra kerülnek. Mégis van néhány olyan általá­nosabb szabály, amelyet vezérelv­ként elfogadhatunk: 1. Fogyasszunk sok gyümölcsöt, zöldségfélét és egész gabonamag­vakat. Az előbbiek vitaminok és ás­ványi anyagok forrásai, míg a teljes kiőrlésű gabonamagvak testünk energiaellátásához szükséges fon­tos, összetett szénhidrátokat, rosto­kat tartalmaznak; jó hatásuk van a szív- és érrendszeri, illetve az emésztőszervi betegségek, vala­mint a felnőttkori cukorbetegség megelőzésében. 2. Együnk minél több halat és szárnyast. így csökkenthetjük a te­lített zsírsavak fogyasztását, és se­gíthetjük szervezetünkben az egyensúly kialakítását a telített és a telítetlen zsírsavak között. 3. Együnk kevesebb cukrot és olyan élelmiszereket, amelyek sok cukrot tartalmaznak. A cukor csu­pán „üres kalóriákat” szolgáltat, vagyis vitaminok, ásványi anya­gok, fehérjék vagy zsírok nélkül csak energiát hordoz. Tudjuk, hogy a cukorfogyasztásnak szere­pe lehet számos betegség kialaku­lásában - a fogszuvasodástól az el­hízásig, a szívbetegségtől a cukor­bajig. A legjobb a cukor és a cukor- tartalmú ételek kiiktatása az ét­rendünkből. A cukrot egyébként kiválóan helyettesíthetjük például mézzel vagy juharsziruppal. 4. Csökkentsük a só és a nagy sótartalmú ételek fogyasztását. Á legtöbb ember a szükségesnél jó­val több sót fogyaszt, és sok szak­ember véleménye szerint ez a fő oka annak, hogy a világ fejlett or­szágaiban jelentősem megnőtt a magas vérnyomásban szenvedők száma. Kerüljük a zsírban, olajban sült és a túlságosan zsíros ételek fo­gyasztását, vagy legalább keveseb­bet együnk belőlük, mivel nehéz megemésztem őket. Süssünk in­kább roston, grillezve, kemencé­ben, vagy pároljuk meg az ételt. Amikor zöldséget párolunk, ne öntsük ki a levét, ahogyan a leg­többen teszik. Az értékes ásványi anyagok ugyanis ekkor már inkább a lében találhatók, mint magában a zöldségben. A túlsúly Tudjuk, hogy a gerincünket szalagok és izmok tartják a he­lyén. Ezeknek elég erősnek és ki­egyensúlyozottnak kell lenniük ahhoz, hogy elláthassák felada­tukat. A testsúly az egyik legfon­tosabb tényező, amely felborít­hatja testünk szerkezetének egyensúlyát. Hogyan emeljünk? Álljunk közel a felemelendő tárgyhoz, és vessük meg szilárdan a lábunkat. Használjuk a hasizma­inkat is a gerinc megtámogatására, miközben leguggolunk. Egyenesít­sük ki a hátunkat, és hátizmaink segítségével emeljük meg a súlyt. Lassan tegyük le a tárgyat az új he­lyére. Fontos, hogy emeléskor nyújtott lábbal ne hajoljunk le, és ne forduljunk el a törzsünkkel. Állás, járás Ha egy helyben kell állnunk, te­gyük magasabbra az egyik lábun­kat, például sámlira, és gyakran változtassuk a helyzetünket. Néha hajlítsuk be a térdünket, hogy há­tunk egyenes maradjon. Járás köz­ben is ügyeljünk a helyes testtartás­ra, emeljük fel a fejünket, állunkat. Medencénket „toljuk” előre, és a ci­pőnk orra is egyenesen előremu­tasson. (Ki a mell, be a has!) Csakis kényelmes ruhát és cipőt viseljünk, de szabaduljunk meg a kitaposott cipőtől! Soha ne álljunk sokáig egy hely­ben, változadan tartásban. Nyúj­tott lábbal ne hajoljunk előre, és ne járjunk hibás testtartással. Ha hosszabb ideig kell állnunk vagy járnunk, ne viseljünk magas sarkú cipőt. Ha a rossz testtartás állan­dósul, előbb-utóbb valamilyen ge­rincproblémát okoz. Ne lógassuk a fejünket! Húzzunk a szemünkbe egy baseballsapkát vagy egy széles karimájú kalapot, hogy fel kelljen emelni a fejünket, ha ki akarunk látni alóla. Fenn kell hordani az orrunkat! Néhány centiméterrel magasabbak, ráadásul derűseb­bek leszünk. Hogyan üljünk? Úgy üljünk le, hogy mindkét lá­bunkat a talajra tudjuk tenni, mi­közben térdünk egy kicsit maga­sabban van a csípőnknél. Keresztbe is vethetjük a lábunkat, vagy felte­hetjük például az asztal alatti ke- reszdécre, esetíeg egy zsámolyra vagy puffra. Üljünk mindig egyene­sen, hátunkat a támlához támaszt­va! Derekunkat kispárnával is meg­támaszthatjuk. Ha asztalnál dolgozunk, ne ül­jünk olyan székre, amelyik túl ma­gas, vagy túl távol van a munkánk­tól. Ne hajoljunk sokáig előre görbe háttal, és ne üljünk lomhán, „ma­gunkba roskadva”. Ha minderre nem vigyázunk, ne csodálkozzunk, ha fájni kezd a hátunk. A széken hátra kell csúszni, amennyire csak lehet. így a combunk nagy felüle­ten támaszkodik, a gerinc pihen- tebb a hátsó támaszték miatt. Lá­bunk előre vagy a szék alá kerüljön, a combok jobb felfekvése céljából. A fenék csúcsán ülve hamar vérsze­génység alakul ki az összenyomó­dott szövetekben, ami igen rossz közérzetet, mozgolódási kényszert kelt. Ezért hívják a kényelmeden székeket „konferenciaszéknek”, hogy ne tarthasson az az összejöve­tel túl sokáig. Alvás A nyugodt, mély alvás javít az ember közérzetén, és jót tesz a há­tának is. Fontos, hogy kemény mat­racon vagy ágybetéten aludjunk. Ha oldalt fekszünk, enyhén hajlít­suk be a térdünket, ha pedig háton, tegyünk párnát a térdhajlat alá. Soha ne aludjunk vagy pihen­jünk puha, tartás nélküli, besüppe­dő ágyon vagy párnákon. Ha hason fekszünk, akkor a legtöbb esetben még erősebben megfeszülhet a há­tunk. Ha a hátunk éjszakánként nem kap megfelelő „támogatást”, hamarosan „megbosszulhatja” a rossz bánásmódot. Legyen friss a levegő, és ne aludjunk elektromos készülékek közelében akkor sem, ha ki vannak kapcsolva. Az olvasó­lámpa zsinórját éjszakára húzzuk ki a konnektorból. (Természetgyógyászat)

Next

/
Thumbnails
Contents